Project 4 from The Entertaining Speaker manual, time 5-7 minutes, The Dramatic Talk.
Bezony, ma két klubban is mondtam beszédet. Elég megterhelő nap volt ilyen szempontból, de ez volt a csúcspontja a kihívásomnak. Mármint olyan szempontból, hogy ma mondtam a legtöbb beszédet, és ettől a beszédtől féltem a legjobban.
Apum haláláról beszéltem, és hogy hogy éltem meg. De a kihívás ebben az, hogy még egy ilyen témába is vicceket kellett csempészni. És igazából sokkal jobban sikerült, mint reméltem. Az elején egy pozitív leírással indítottam, hogy jutottam Sanghajba, és mennyire élveztem az első hetem. Már itt volt egy-két nevetés, de itt nem ezen volt a hangsúly, hanem azon, hogy átadjam a lelkesedésem.
Aztán a következő rész volt a dráma, amikor megtudtam a hírt. És tényleg hirtelen megváltozott a légkör, az eddigi lelkesedés és jó hangulat eltűnt. Viszont itt jött a kihívás, újra pozitív irányba terelni a beszédet, és szórakoztatni az embereket. És igazából roppant elégedett vagyok magammal :P, mert aztán úgy tudtam beszélni a kapcsolatunkról, meg úgy általában az érzéseimről, hogy az egésznek egy pozitív kimenete lett, és a vicces részek nem tűntek tiszteletlennek, vagy akármi. Szóval fasza kis beszéd lett!
Sajnos az értékelésem nem volt olyan szigorú, mint szerettem volna, 4 percen keresztül, csak a pozitív dolgokat hallgattam, és csak az utolsó 20 másodpercben jött valami tanács. Ami mondjuk hasznos volt. :P
Szóval a lényeg, hogy sikerült elérni a célom, és hogy már csak 3 beszéd van hátra!
Ja, és holnap ALB leszek. Végre elmondok egy tréninget a Successful Club Seriesből, és ezzel pontot teszünk ennek a hosszú utazásnak a végére.
Ja, és még egy ja. A meeting után beszélgettem a mentorommal, és mondott egy jó trükköt, hogy javíthatok a tréningjeimen. Már holnap ki is próbálom. Annyira primitív, alapvető tanács, nem tudom hogy nem jutott eddig eszembe. Szégyellem is leírni, hogy mi az, de azért mégiscsak leírom, hátha valaki másnak is hasznos lesz. Mielőtt elkezdem felépíteni a tréninget, legyen egy nagyon pontos elképzelésem arról, hogy mi az, amit meg akarok tanítani a közönségnek. Mi az a pár gondolat, amit mindenképpen át akarok adni. Annyira triviális, nem? De mégis nekiálltam a preparationről meg a practice-ről beszélni, összehányni mindenféle tanácsot análkül, hogy egészen pontosan elhatároztam volna, hogy mit akarok megváltoztatni a közönség viselkedésén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése