18+, erős nyelvezet
Ugye mindannyian tudjuk, hogy a varázslatos Kelet megannyi csodát rejteget, tele van misztikummal, mindenki Tai Chi mester aki kénye kedve szerint irányítja a benne rejlő titkos energiákat, amik a mi európai agyunknak teljesen felfoghatatlanok. Elkerülhetetlen tehát egy ilyen környezetben, hogy az én spirituális fejlődésem is szárba szökjön. De mivel Sanghaj már egy nagyon nyugati stílusú város, ezért az én fejlődésem is a nyugati vonalat követi. Ahelyett, hogy bambuszrügyet majszolnék és a szívcsakrámat simogatnám, inkább a freudi (nem Fradi) vonalat követem, és tapasztalati úton bővítem amúgy sem csekély tudásom.
Az első megvilágosodás.
Hallottátok már a mondást, hogy valaki bal lábbal kelt fel? Gyanítom, hogy igen. Ez arra utal, amikor valakivel valami kevésbé jó (neadjisten ROSSZ) dolog történik reggel, és emiatt egész nap picsog.
Namármost, ennek a jelenségnek egy kevésbé ismert vadhajtása, amikor az illetővel nem valami kevésbé jó (neadjisten ROSSZ) dolog történik, hanem valami KURVA SZAR dolog!!! Mint például, hogy hajnali 8:00-kor egy ipari méretű fúróval kezdik fúrni mellette a falat. Már két hete megállás nélkül!!! Ez olyan sokkélményt generál, hogy még a hozzám hasonló szende lelkű szentekből is előhozza az állatot.
Ma például hosszasan fantáziáltam róla, hogy ha lenne egy pisztolyom (hangtompítós persze), akkor most felmennék, és az egész családot kiirtanám. Aztán szarrá lőném a fúrót is. Utána azon agyaltam, hogy vajon vannak-e kamerák a lépcsőházban (azt tudom, hogy a liftben vannak), és hogy vajon megúsznám-e.
Sajnos még ez a mesés kép sem tudta kizárni a hangzavart, úgyhogy kénytelen voltam elmenekülni a saját lakásomból! Hát mi folyik itt Gyöngyösön!? Menekülnöm kell a saját otthonomból, hogy ne kapjak agyfaszt?
Persze egy ilyen indulás után papríkásabb volt a hangulatom a szokásosnál, úgyhogy nem nagyon toleráltam a helyiek hülyeségeit az úton. Legalább 2 emberre ráüvöltöttem, miközben tekertem be az irodába. És belementem a pirosba egy 2 x 4 sávos úton, szóval még majdnem el is ütöttek. Nem baj, azokra is ráüvöltöttem volna.
Szerencsére mire beértem az irodába már kicsit lehiggadtam (nagyrész annak köszönhetően, hogy azt tervezgettem mikén fogok beszámolni a reggeli gyötrelmeimről), úgyhogy talán az irodában nem fogok szétütni senkit. Vagy szétüvölteni.
Szóval hosszas, fáradtságos és rendkívül kimerítő kísérletsorozattal igazoltam, hogy egy rossz reggel bizony meg tudja változtatni az ember hangulatát. Gyanítom, hogy erre még senki sem jött rá, szóval valahol publikálnom kellene ezt a tanulmányt. Mindjárt fel is hívom a Blikk Pszichológia rovatát!
2012. július 29., vasárnap
Takarítás befejezve...
...kezdődhet a takarítás!
Egy hetem ráment, hogy az egész lakást rendbe rakjam. Legalábbis, hogy felseperjek, felmossak. Mondjuk ez most ilyen különleges alkalom volt, nagyon alaposan csináltam mindent. De a lényeg, hogy a szoba, amivel múlt héten kezdtem, már megint poros!
Viszont ma olvasgattam robotporszívó leírásokat, és egyre jobban hajlok rá, hogy be kell szerezni egyet. Csak még nem tudom milyet kellene. Amit az Interneten ajánlanak, azt az itteni online boltom nem kínálja. Vagy lehet, hogy csak más márkanév alatt fut, de a lényeg, hogy még nem találtam rá az ideálisra. Meg hát azért elég drága is. 50-70 000 forint körül van. Szóval egy darabig még valahogy kibírom nélküle. De aztán idővel majd jó lesz.
A másik nagy vágyam egy új hangfalrendszer. Persze mekkora szar alak vagyok, mi? Van már egy király 5.1-es hangrendszerem, faládás, jól szól, de vérszemet kaptam, hogy itt nekem mindenből új kell.
Hát majdnem. A mostani hangrendszerem drótos. És jobb lenne egy drót nélküli. De szerintem nem fogok venni, egyrészt mert baromi drága, másrészet meg mert akkor mit csinálnék a mostanival.
Amúgy nnagyon atom cucc, megveszed egyesével a darabokat, lepakolod a szobában őket, és egymás között lezongorázzák, hogy ki hol van, és hogy kell szólniuk, hogy minden jó legyen.
Amúgy a drótnélküli érzés nagyon praktikus tud lenni. Most pl. a házimozirendszeremhez extra drótokat kell venni, hogy elérjenek a hangszórókig. Mert persze a fal mentén akarom vezetni őket, nem keresztbe a nagyszobán. Ha meg drót nélküli lenne, akkor csak leraknám a polc tetejére őket, mélynyomót meg be a szekrény aljába, és kész is vagyunk.
Egy hetem ráment, hogy az egész lakást rendbe rakjam. Legalábbis, hogy felseperjek, felmossak. Mondjuk ez most ilyen különleges alkalom volt, nagyon alaposan csináltam mindent. De a lényeg, hogy a szoba, amivel múlt héten kezdtem, már megint poros!
Viszont ma olvasgattam robotporszívó leírásokat, és egyre jobban hajlok rá, hogy be kell szerezni egyet. Csak még nem tudom milyet kellene. Amit az Interneten ajánlanak, azt az itteni online boltom nem kínálja. Vagy lehet, hogy csak más márkanév alatt fut, de a lényeg, hogy még nem találtam rá az ideálisra. Meg hát azért elég drága is. 50-70 000 forint körül van. Szóval egy darabig még valahogy kibírom nélküle. De aztán idővel majd jó lesz.
A másik nagy vágyam egy új hangfalrendszer. Persze mekkora szar alak vagyok, mi? Van már egy király 5.1-es hangrendszerem, faládás, jól szól, de vérszemet kaptam, hogy itt nekem mindenből új kell.
Hát majdnem. A mostani hangrendszerem drótos. És jobb lenne egy drót nélküli. De szerintem nem fogok venni, egyrészt mert baromi drága, másrészet meg mert akkor mit csinálnék a mostanival.
Amúgy nnagyon atom cucc, megveszed egyesével a darabokat, lepakolod a szobában őket, és egymás között lezongorázzák, hogy ki hol van, és hogy kell szólniuk, hogy minden jó legyen.
Amúgy a drótnélküli érzés nagyon praktikus tud lenni. Most pl. a házimozirendszeremhez extra drótokat kell venni, hogy elérjenek a hangszórókig. Mert persze a fal mentén akarom vezetni őket, nem keresztbe a nagyszobán. Ha meg drót nélküli lenne, akkor csak leraknám a polc tetejére őket, mélynyomót meg be a szekrény aljába, és kész is vagyunk.
Gyártulajdonos
Kezd visszatérni a hitem a kínai bankrendszerbe. Vagyis nem visszatérni, mert eddig semmiféle hitről nem beszélhettünk, azt leszámítva, hogy szentül hittem, hogy SZAR! De tegnap elmentünk Sophie-val, hogy igényeljünk nekem egy Arany Napraforgó Kártyát. A napraforgó a China Merchants Bank logója (vagy valami iyesmi, mert a legtöbb kártyájukon ez a szimbólum), az Arany pedig annyit tesz, hogy ez jobb, mint az a mezei szar ami eddig volt nekem. Már így is az volt a legjobb számla a piacon (erről majd mindjárt többet, hogy kártya miért egyenlő számla), de már amikor nyitottuk mondta a nő, hogyha erre a számlára érkezik a fizum, akkor majd igényelhetek ilyen arany kártyát, ami jobb.
Szóval így egy hónap után bebattyogtunk, hogy akkor elkezdjük a procedúrát, és be kell valljam, roppant elégedett vagyok a dolgok menetével. Ott ahajst meg is kaptam az arany kártyámat! Cserébe megsemmisítették az előzőt. Olyan gördüléknyen ment a dolog, hogy Sophie is kedvet kapott hozzá, és ő is csináltatott egyet. Aztán én még intéztem egy hitelkártyát is, ami végre Visa lesz, nem UnionPay, úgyhogy a világban több helyen fogom tudni használni. Ezzel meg repülős pontokat gyűjthetek, és ha nem mennek csődbe a kínai légitársaságok, akkor majd kedvezményesen repülhetek. :)
Arany kártya - így lesz a mezitlábas parasztból gyártulajdonos.
Utána elmentünk nekem szandált venni, hihetetlen milyen árak vannak itt! Mind márkás szandál volt mondjuk, de 1000 RMB alatt nem találtunk semmit. Ami átszámítva 35000 forint. Hát ennyit tuti nem fogok szandálért kiadni! Aztán sok-sok keresgélés után találtunk egy Columbia szandált, leárazva, 300-ért. Külsőre is tetszett, úgyhogy be is ruháztam rá. Természetesen az új arany kártyám állta a cehet.
Utána fél 4-re masszázsra voltunk hivatalosak, ami egyszerre volt jó és NAGYON fájdalmas. 2 és fél óra volt az egész, az elején zuhany persze, mert tök izzadtak voltunk. Ezután nekem logikusan a masszázs következett volna, de ehelyett a szaunába tereltek minket, ahol visszanyertük a zuhanyzás előtti állapotot. Majd ezután jött a masszázs. Az elején még aggódtam, hogy esetleg elalszom, és milyen kellemetlen lesz, hogy horkolok, vagy valami. Na, hát ez a veszély nem fenyegetett! Kis kákabelű nő masszírozott, de azt hittem összecsinálom magam. A kéz- meg lábmasszázs jó volt, de a hátmasszázs... gyilkos. Szerencsére rá tudtam harapni a törülközőre, ami a fejem alatt volt, és így üvöltés nélkül kibírtam. Bár egyszer azért kiszaladt egy nyögés a számon, amikor a könyökét tolta át a gerincem mellett.
Viszont amikor befejezték! Ó, hát az csodás érzés volt. Még vagy fél órát csak feküdtünk a masszázsasztalon (olyan szoba volt, hogy két asztal volt benne, úgyhogy mindkettőnket egyszerre masszíroztak), kaptunk kaját meg piát (persze minden csodaegészséges), aztán 6 óra körül útnak indultunk.
De csak a következő étteremig jutottunk, mert igazából nagyon éhesek lettünk a végére. Ez meg valami új étterem lehetett, mindenféle promócióval, meg egy hangosan ugráló buzival. Najó, lehet, hogy nem volt buzi, de nagyon úgy nézett ki. Amúgy energikus és lelkes gyerek volt. Kint ültünk le, szólt hangosan a zene, közben ez a reklámarc gyerek hol énekelt, hogy kiabált, hol táncolt. Nagyon hülyén hangzik, de annyira tele lett energiával a hely, hogy végig vigyorogtunk Sophie-val, miközben ettük az ízletes csirkét. Sőt, még a tulajjal is összebarátkoztunk közben. Legalábbis az én elméletem, hogy ő volt a tulaj, mert akart intézni nekünk egy ingyen sört, csak akkor már épp indultunk.
A másik elméletem, hogy ő is buzi volt, és így akart flörtölni velem. De szerencsére Sophie megvédett, úgyhogy nem történt tragédia. :D
Utána még sikerült beszereznünk kalapácsot és csavarhúzót, úgyhogy már szinte teljes a háztartás.
Amúgy már az IKEA sem a régi. Régen elég volt az egy darab speciális csavarkulcsuk, és minden össze lehetett rakni. Most már szögelni, kalapálni, csavarozni kell. :(
Ja, és ígértem valamit az összefüggésről a bankszámla és a bankkártya ügyében. Szóval ahogy már mondottam itt a bankkártyaszámom a számlaszámom is. Szóval azáltal, hogy most új kártyám van, új számlám is lett. A hideg veríték kitört, hogy most vajon mi lesz, de kiderült, hogy a bank ezt magától átregisztrálja mindenhol, szóval semmi teendőm nincs ezügyben.
Szeretem, ha a dolgok maguktól történnek!
Szóval így egy hónap után bebattyogtunk, hogy akkor elkezdjük a procedúrát, és be kell valljam, roppant elégedett vagyok a dolgok menetével. Ott ahajst meg is kaptam az arany kártyámat! Cserébe megsemmisítették az előzőt. Olyan gördüléknyen ment a dolog, hogy Sophie is kedvet kapott hozzá, és ő is csináltatott egyet. Aztán én még intéztem egy hitelkártyát is, ami végre Visa lesz, nem UnionPay, úgyhogy a világban több helyen fogom tudni használni. Ezzel meg repülős pontokat gyűjthetek, és ha nem mennek csődbe a kínai légitársaságok, akkor majd kedvezményesen repülhetek. :)
Arany kártya - így lesz a mezitlábas parasztból gyártulajdonos.
Utána elmentünk nekem szandált venni, hihetetlen milyen árak vannak itt! Mind márkás szandál volt mondjuk, de 1000 RMB alatt nem találtunk semmit. Ami átszámítva 35000 forint. Hát ennyit tuti nem fogok szandálért kiadni! Aztán sok-sok keresgélés után találtunk egy Columbia szandált, leárazva, 300-ért. Külsőre is tetszett, úgyhogy be is ruháztam rá. Természetesen az új arany kártyám állta a cehet.
Utána fél 4-re masszázsra voltunk hivatalosak, ami egyszerre volt jó és NAGYON fájdalmas. 2 és fél óra volt az egész, az elején zuhany persze, mert tök izzadtak voltunk. Ezután nekem logikusan a masszázs következett volna, de ehelyett a szaunába tereltek minket, ahol visszanyertük a zuhanyzás előtti állapotot. Majd ezután jött a masszázs. Az elején még aggódtam, hogy esetleg elalszom, és milyen kellemetlen lesz, hogy horkolok, vagy valami. Na, hát ez a veszély nem fenyegetett! Kis kákabelű nő masszírozott, de azt hittem összecsinálom magam. A kéz- meg lábmasszázs jó volt, de a hátmasszázs... gyilkos. Szerencsére rá tudtam harapni a törülközőre, ami a fejem alatt volt, és így üvöltés nélkül kibírtam. Bár egyszer azért kiszaladt egy nyögés a számon, amikor a könyökét tolta át a gerincem mellett.
Viszont amikor befejezték! Ó, hát az csodás érzés volt. Még vagy fél órát csak feküdtünk a masszázsasztalon (olyan szoba volt, hogy két asztal volt benne, úgyhogy mindkettőnket egyszerre masszíroztak), kaptunk kaját meg piát (persze minden csodaegészséges), aztán 6 óra körül útnak indultunk.
De csak a következő étteremig jutottunk, mert igazából nagyon éhesek lettünk a végére. Ez meg valami új étterem lehetett, mindenféle promócióval, meg egy hangosan ugráló buzival. Najó, lehet, hogy nem volt buzi, de nagyon úgy nézett ki. Amúgy energikus és lelkes gyerek volt. Kint ültünk le, szólt hangosan a zene, közben ez a reklámarc gyerek hol énekelt, hogy kiabált, hol táncolt. Nagyon hülyén hangzik, de annyira tele lett energiával a hely, hogy végig vigyorogtunk Sophie-val, miközben ettük az ízletes csirkét. Sőt, még a tulajjal is összebarátkoztunk közben. Legalábbis az én elméletem, hogy ő volt a tulaj, mert akart intézni nekünk egy ingyen sört, csak akkor már épp indultunk.
A másik elméletem, hogy ő is buzi volt, és így akart flörtölni velem. De szerencsére Sophie megvédett, úgyhogy nem történt tragédia. :D
Utána még sikerült beszereznünk kalapácsot és csavarhúzót, úgyhogy már szinte teljes a háztartás.
Amúgy már az IKEA sem a régi. Régen elég volt az egy darab speciális csavarkulcsuk, és minden össze lehetett rakni. Most már szögelni, kalapálni, csavarozni kell. :(
Ja, és ígértem valamit az összefüggésről a bankszámla és a bankkártya ügyében. Szóval ahogy már mondottam itt a bankkártyaszámom a számlaszámom is. Szóval azáltal, hogy most új kártyám van, új számlám is lett. A hideg veríték kitört, hogy most vajon mi lesz, de kiderült, hogy a bank ezt magától átregisztrálja mindenhol, szóval semmi teendőm nincs ezügyben.
Szeretem, ha a dolgok maguktól történnek!
2012. július 24., kedd
Marketing
Igazuk lehet azoknak a marketinges szakembereknek, akik szerint csinos lányokkal bármit el lehet adni. A minapjában sétáltam az egyik metrómegállóban, egész konkrétan a Longyang road állomáson masíroztam a 7-es metrótól a 2-eshez, amikoris az alábbi plakátot láttam meg. Nem volt nehéz észrevenni, mert az ÖSSZES plakát a megállóban ez volt:
Megálltam nézegetni, majd röpke pár másodperc után megfogalmazódott bennem: "Nem tudom, hogy mit reklámozhatnak, de kettőt kérek!"
Aztán később Sophie-tól megtudtam, hogy valamilyen online gaming show-t reklámoz. Háááát... a plakátról ugyan meg nem mondtam volna.
Következő esemény, némelyik reggel munkába menet láttam csinos rendőrnéniket. Vagyis mindig csak egyet, de mindig másikat. Kicsit fura volt, hogy milyen rövid a szoknyájuk, és milyen szűk a blúzuk, de hát gondoltam ez a nyári egyenruha. Mondjuk furcsa volt, hogy miért gyalogolnak ilyen távol az örstől, de nem akartam megkérdőjelezni a Bölcs Vezetőt. Mert gondolom ő küldte ki őket járőrözni.
Aztán pár nappal később észrevettem, hogy a mellettem lévő fodrászszalon egyenruhája is - micsoda meglepetés - rendőregyenruha! Legalábbis valami hasonló. Hirtelen értelmet nyert a rövid szoknya és a szűk blúz.
Mondom, igazuk van a guruknak: csinos lányokkal bármit el lehet adni.
Megálltam nézegetni, majd röpke pár másodperc után megfogalmazódott bennem: "Nem tudom, hogy mit reklámozhatnak, de kettőt kérek!"
Aztán később Sophie-tól megtudtam, hogy valamilyen online gaming show-t reklámoz. Háááát... a plakátról ugyan meg nem mondtam volna.
Következő esemény, némelyik reggel munkába menet láttam csinos rendőrnéniket. Vagyis mindig csak egyet, de mindig másikat. Kicsit fura volt, hogy milyen rövid a szoknyájuk, és milyen szűk a blúzuk, de hát gondoltam ez a nyári egyenruha. Mondjuk furcsa volt, hogy miért gyalogolnak ilyen távol az örstől, de nem akartam megkérdőjelezni a Bölcs Vezetőt. Mert gondolom ő küldte ki őket járőrözni.
Aztán pár nappal később észrevettem, hogy a mellettem lévő fodrászszalon egyenruhája is - micsoda meglepetés - rendőregyenruha! Legalábbis valami hasonló. Hirtelen értelmet nyert a rövid szoknya és a szűk blúz.
Mondom, igazuk van a guruknak: csinos lányokkal bármit el lehet adni.
Tibicen Iinnei
Más néven cikáda. Legalábbis én így hívom. Angolul ez cicada, és a hivatalos magyar szó rá kabóca. De szerintem a cikáda sokkal jobban hangzik.
Így néz ki e!
Namármost azt kell tudni erről az állatról, hogy minden nyár végén, ősz elején előbújik a... akárhol is volt előtte, onnan, és irtó hangosan elkezd ciripelni. Perverzebb emberek szerint dalolni. De annyira hangosan, hogy ha nyitva van az ablakom, akkor a 20. emeleten hangosan hallom még mindig! Ahogy biciklizek, hallom, hogy melyik fán vannak tömegével, és ott a hangjuk elnyomja a kocsik zaját!
Cikáda. A csend ellensége. Persze itt Kínában, ahol amúgy is mindenki üvöltözik, kutyát nem zavar ez, csak a mimóza lelkű, csendes külföldi gyereket. Viszont állítólag nagyon finom. Még nem próbáltam, de ki tudja mit tartogat még a jövő.
Így néz ki e!
Namármost azt kell tudni erről az állatról, hogy minden nyár végén, ősz elején előbújik a... akárhol is volt előtte, onnan, és irtó hangosan elkezd ciripelni. Perverzebb emberek szerint dalolni. De annyira hangosan, hogy ha nyitva van az ablakom, akkor a 20. emeleten hangosan hallom még mindig! Ahogy biciklizek, hallom, hogy melyik fán vannak tömegével, és ott a hangjuk elnyomja a kocsik zaját!
Cikáda. A csend ellensége. Persze itt Kínában, ahol amúgy is mindenki üvöltözik, kutyát nem zavar ez, csak a mimóza lelkű, csendes külföldi gyereket. Viszont állítólag nagyon finom. Még nem próbáltam, de ki tudja mit tartogat még a jövő.
2012. július 22., vasárnap
Még élek
Csak egy kis helyzetjelentés, hogy ne kapjon senki se szívrohamot. Élek és virulok, és rájöttem, hogy üdítő érzés Internet nélkül élni. Hihetetlen mennyi időt nem pazarolok így el! Egy hete nincs már otthon Internetem, és simább lett az arcom, kevésbé vagyok stresszes és még a pattanásaim is eltűntek! I love you Nointernet!
Azért ma este már lesz.
Hétvégén elmentünk Sophie-val a China Telecom irodájába, megint szembesültem vele, hogy mennyire elmaradottak itt a szolgáltatások, de a végén azért sikerült intézni egy évnyi Internetet. Lehet választani 10M/1M meg 20M/1M között. A különbség az, hogy az utóbbi kétszer olyan gyors, viszont csak 10RMB-vel drágább. Igen ám, viszont ha a gyorsabbat akarod, akkor kell fizetni plusz 300 RMB szerelési díjat és le kell tenni 500 RMB biztosítékot is. Totál nonsense. Szóval a végén maradtam a 10/1-esnél. Viszont jó pont, hogy már másnap (vasárnap) kijöttek beszerelni. Elsőre nem ment, másodszorra sem ment (nagyon érdekes, de ha be van dugva a kábel a lapotopomba, akkor lefagy!), harmadszorra, hétfő reggel már ment, aztán csak 15 másodperc múlva fagyott le. Most az lesz, hogy megvettem végre a monitorjaimat, megnézem, hogy a Windows bírja-e. Remélem. Aztán majd veszek egy WiFi routert, és a laptopot úgy használam. Hátha azzal már nem lesz baja.
Vasárnap elmentünk az IKEA-ba, elvertünk 2099,10 RMB-t polcokra, paplanra, paplanhuzatokra, lepedőkre, lábosokra, tepsire, tányérokra, ollókra, jégkocka (vagyis jégvirág) készítőre, meg még a jó ég tudja mire. De már majdnem teljes a háztartásom. Már csak egy normál felmosófa kell, mert a mostani a víz felszívására kifejezetten alkalmas, de a koszos padló dörzsölésére annyira nem.
Ja, mert most épp nagy nagytakakításba nagyok. Vagyok. Minden bútort elhúzok a helyéről, felseprek, felmosok, idővel csudaszép lesz a lakás. Francért kellett ekkora nagy hodályt vennem. :D
Azért ma este már lesz.
Hétvégén elmentünk Sophie-val a China Telecom irodájába, megint szembesültem vele, hogy mennyire elmaradottak itt a szolgáltatások, de a végén azért sikerült intézni egy évnyi Internetet. Lehet választani 10M/1M meg 20M/1M között. A különbség az, hogy az utóbbi kétszer olyan gyors, viszont csak 10RMB-vel drágább. Igen ám, viszont ha a gyorsabbat akarod, akkor kell fizetni plusz 300 RMB szerelési díjat és le kell tenni 500 RMB biztosítékot is. Totál nonsense. Szóval a végén maradtam a 10/1-esnél. Viszont jó pont, hogy már másnap (vasárnap) kijöttek beszerelni. Elsőre nem ment, másodszorra sem ment (nagyon érdekes, de ha be van dugva a kábel a lapotopomba, akkor lefagy!), harmadszorra, hétfő reggel már ment, aztán csak 15 másodperc múlva fagyott le. Most az lesz, hogy megvettem végre a monitorjaimat, megnézem, hogy a Windows bírja-e. Remélem. Aztán majd veszek egy WiFi routert, és a laptopot úgy használam. Hátha azzal már nem lesz baja.
Vasárnap elmentünk az IKEA-ba, elvertünk 2099,10 RMB-t polcokra, paplanra, paplanhuzatokra, lepedőkre, lábosokra, tepsire, tányérokra, ollókra, jégkocka (vagyis jégvirág) készítőre, meg még a jó ég tudja mire. De már majdnem teljes a háztartásom. Már csak egy normál felmosófa kell, mert a mostani a víz felszívására kifejezetten alkalmas, de a koszos padló dörzsölésére annyira nem.
Ja, mert most épp nagy nagytakakításba nagyok. Vagyok. Minden bútort elhúzok a helyéről, felseprek, felmosok, idővel csudaszép lesz a lakás. Francért kellett ekkora nagy hodályt vennem. :D
2012. július 17., kedd
Megjöttek a cuccaim
Lassan tényleg azt mondhatom, hogy ide költöztem. Ma reggel megérkezett az a töménytelen mennyiségű buzipornó, amit Attila küldött. Meg az a küldemény is, amit még otthonról adtam fel saját magamnak. Benne az akusztikus gitárom, a basszusgitárom és az elektromos csellóm. 29 könyv, 8 üveg pia, 2 darab bőrönd, 1 darab aktatáska. Egy basszus erősítő, egy 5.1-es hangfalrendszer, egy számítógép, mindenféle konyhai felszerelés, 2 pár bakancs, egy hátizsák, tollak, festett kövek, képek. Egy húzódzkodó keret és egy csocsóasztal. És stb.
Időre jöttek a fickók, és 1 óra alatt kb. meg is voltunk mindennel. A húzódzkodó keretem egyik rúdját nem találtuk meg az elején, de aztán beugrott, hogy az egyik gitárhoz volt celluxolva. Mármint a csomagolásához. Úgyhogy kiszedtük a doboz maradékát a kukából, és tényleg ott volt.
11 körül indultam el otthonról, akkor a csocsóasztal már 4 lábon állt, a könyveim jó része is a polcon volt, de a maradék dolog még a nappaliban van szétszórva. Az még legalább 1-2 este, mire újra rend lesz.
Közben meg szerelési munkálatok is folynak, mindenféle bajok vannak a vízzel. Ma reggel jött egy szerelő, 1 problémát megoldott, pár másikat meg beazonosított, és hamarosan majd azok is megoldódnak. A főbérlőm még mindig nagyon segítőkész, most épp lehet, hogy új kazánt kell venni, de anélkül, hogy kérnem kellett volna már mondta, hogy veszi is, ha tényleg az a baj.
Na most csak ennyi a hír, megyek vissza dolgozni!
Időre jöttek a fickók, és 1 óra alatt kb. meg is voltunk mindennel. A húzódzkodó keretem egyik rúdját nem találtuk meg az elején, de aztán beugrott, hogy az egyik gitárhoz volt celluxolva. Mármint a csomagolásához. Úgyhogy kiszedtük a doboz maradékát a kukából, és tényleg ott volt.
11 körül indultam el otthonról, akkor a csocsóasztal már 4 lábon állt, a könyveim jó része is a polcon volt, de a maradék dolog még a nappaliban van szétszórva. Az még legalább 1-2 este, mire újra rend lesz.
Közben meg szerelési munkálatok is folynak, mindenféle bajok vannak a vízzel. Ma reggel jött egy szerelő, 1 problémát megoldott, pár másikat meg beazonosított, és hamarosan majd azok is megoldódnak. A főbérlőm még mindig nagyon segítőkész, most épp lehet, hogy új kazánt kell venni, de anélkül, hogy kérnem kellett volna már mondta, hogy veszi is, ha tényleg az a baj.
Na most csak ennyi a hír, megyek vissza dolgozni!
2012. július 16., hétfő
Sokmindenről keveset
Rengeteg minden történt velem a hétvégén, de mivel sietek, meg sok a munka, ezért most nem írok sokat.
- Két Division szintű tréninget is tartottam, és egyáltalán nem izgultam. Úgy látszik a rutin azert sokat számit. Emlékszem, 2 éve még akkor is remegett a lábam, amikor 20 ember előtt kellett beszélnem, most meg 80 előtt sem. Meg egész jól is ment mind a kettő. Nem mondom, hogy tökéletes volt, mert nyilván nem (főleg, hogy nem is nagyon készültem rájuk azon kívül, hogy egy ákombákom mind mapet legyártottam előtte), de látszólag érdekelte az embereket, amit mondok, és válaszoltak is, amikor kérdeztem oket.
- Átköltöztem az új lakásomba!
- Vettünk Sophie-val mindenfélét még, ami hiányzott, pl.: vízforralót, vasalódeszkát, vasalót, elemeket (most már működik a kóddal nyitható ajtóm!), szemetesvödröket (összesen 4 darabot), biciklis esőkabátot, törlőrongyokat, meg még pár apróságot, ami most nem jut eszembe. Aztán begyűjtöttük az ő lakásáról a cuccaimat, amiket még múltkor itt hagytam, és mint egy vándor cigánytábor átevickéltünk hozzám. Igazából csak a taxiig kellett evickélni, de az is elég körülményes volt.
- Utána kipakoltunk, és megpróbáltam belakni a lakást. Még nem tökéletes, de alakul. A legnagyobb problémám, hogy egyelőre nincs Internetem, mert az összes szemétláda szomszédom rendesen lekódolta.
- Ja, észrevettük, hogy az egyik mosdóm ereszt, úgyhogy azzal még a tulajnak lesz egy kis dolga. Viszont én addig sem tudom használni.
- És éjszaka olyan vicceset álmodtam, hogy felébredtem, és hangosan elkezdtem röhögni. :D Persze csak az én hülye fejemnek vicces ez, de elmondom. Egy párbeszéd volt, emberek nem is voltak az álomban, csak hangok. És csak ennyiből állt:
- Ha a szeme helyén az orra van, akkor az orra helyén mi van?
- Szaroshugyhólyag!
De a második hang olyan gyorsan vágta rá ezt a szürreális választ, hogy ezen kezdtem el röhögni. - Hétfő reggel óta újra sok a munka, úgyhogy most be is fejezem. Meg még vásárolni is kell. Vennem kell felmosófát, mosogatószert és faliórát.
És az egész bejegyzés tanulsága, hogy nincs Internetem, egy darabig még nem is lesz, úgyhogy nem tudok se Skype-olni, se e-mailekre válaszolni. Ha valami fontos dolog van, akkor a céges címemre legyetek szívesek eljuttatni.
2012. július 12., csütörtök
Hálásnak lenni jó
Emlékszem a legelső Division Conference-emen Bécsben a keynote speech arról szólt, hogy legyünk hálásak azért, amink van. Akkor egy kicsit nyálasnak éreztem ezt a témát, de tegnap este megvilágosodtam!
Ahogy feküdtem az ágyamban és néztem ki az ablakon a a Shanghai World Financial Center tornyosult előttem.
Ez jelenleg a világ 4. legmagasabb tornya (ami nem TV torony meg ilyen szarok).
Szóval mit is mondott Christian Biever, akkori Area Governor? Hogy gondolkodjunk el néha azon miért is lehetünk hálásak. Én megtettem, és meglepően sok dolgot találtam a listán. Szerintem másnak is megéri, és hamar rájövünk az igazsgára.
Jó életünk van!
Ahogy feküdtem az ágyamban és néztem ki az ablakon a a Shanghai World Financial Center tornyosult előttem.
Ez jelenleg a világ 4. legmagasabb tornya (ami nem TV torony meg ilyen szarok).
Rövid megjegyzés: múltkor még a Hong Kong-i irodánk épőletéről írtam, hogy a világ 4. legmagasabb tornya. Igen ám, de azóta a Wikipedia szerint felhúztak Szaud-Arábiában egy viskót, ami rögtön a világ 2. legmagasabb tornya lett, szóval minden hátrébb csúszott.Na de a lényeg, hogy feküdtem este az ágyamban, gyönyörködtem ebben a toronyban, ami éjszaka tök jól ki van világítva, és nem tudtam nem vigyorogni. És akkor elkezdtem összeszedni, hogy miért is lehetek hálás:
- 23 éve még a körülbelül 23 főt számláló Rózsás Tanyán tengettem napjaim, most a 23 milliós Sanghajban. És ez pont jól van így. Már gyerekként is szerencsés voltam, hogy egy hatalmas kertes házban, kutyákkal, macskákkal nőttem fel, nyugodtan játszattam anélkül, hogy a szüleim végig azon aggódtak volna, mikor vasal ki egy taxis. És most is jól van, hogy a világ egyik leggyorsabban fejlődő városában bóklászok az utcán, és anyumnak nem kell azon aggódnia, hogy vajon viszem-e valamire.
- Mert viszem. Amikor vége a bóklászásnak, akkor hazamegyek a 20. emeleti 119 nm-es palotámba, ahová a Marriottból költöztem át, kiveszek a hűtőből valami finom italt, elnyúlok a hatalmas ülőgarnitúrán, és megnézem a Simpson Család legutóbbi részét, projektorral a falra vetítve és 5.1-es hanggal.
- Megtehetem, mert van egy munkám, amivel még itteni viszanylatban is keresek annyit, hogy ne kelljen szűkölködnöm. És a dolgok jelenlegi állását nézve valamit nagyon el kell rontanom ahhoz, hogy jövő ilyenkor ne legyen legalább 2-3-szor ennyi bevételem. Legalább.
- A munkámmal nemcsak, hogy megkeresem a betevőre valót, hanem még élvezem is. A feladatok, amiken dolgozok elégedettséggel töltenek el, mind nagyon fontos a cég rendes működéséhez, és tanulok is belőlük. Reggelente jókedvűen megyek be dolgozni, és bár este fáradtan lépek ki az ajtón, ez egy kellemes fárdatság, és annak a jele, hogy ma is haladtam a feladataimmal.
- És fáradtság ide vagy oda, egészséges vagyok. Tudok falat mászni, tudok gokartozni, tudok úszni, igazából azt sportolok amit csak akarok. A terv az, hogy idén egy extrém sportos nyaralásra megyek.
- És ez még mind semmi, hiszen tovább is van, mondjam még? A családom, a barátaim és a barátnőm is mind támogatóak, pozitívak és tökéletes a kapcsolatunk egymással.
- És még valami: tele vagyok tervekkel és célokkal!
Szóval mit is mondott Christian Biever, akkori Area Governor? Hogy gondolkodjunk el néha azon miért is lehetünk hálásak. Én megtettem, és meglepően sok dolgot találtam a listán. Szerintem másnak is megéri, és hamar rájövünk az igazsgára.
Jó életünk van!
VIHAAAAR
Akkora vihar van kint, amekkorát még nem láttam itt! Szerencsére én meg bent vagyok, ahol kellemes zene szól, a Visual Studio mindenféle érdekes kódrészletekkel szórakoztat. Mármint a saját kódommal. :P
Na de nem ez a lényeg, hanem hogy akkora a vihar, hogy a Century Parkot sem látom az ablakomból!!! Ez persze csak 2 embernek mond itt valamit, Anyumnak meg Ákosnak, mert ők jártak csak itt. És a kettőből Ákos nem olvassa a blogom.
Hihetetlen, csak szürkeséget látok. Délután 4 óra, de semmi napfény, semmi semmi, csak szürkeség. Már a kereszteződésben lévő autókat sem látom, csak a lámpájukat. Hehe, és épp most kapcsolták le a kinti fényreklámot is. Úgy látszik az sem szereti a nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze.
Nagyon remélem, hogy 2 óra múlva már megint szép idő lesz, mert ma megyünk az új lakásomba felmérni, hogy mit hagyott ott a tulaj, és jegyzetelni, hogy akkor mit is kell vennem.
Na de nem ez a lényeg, hanem hogy akkora a vihar, hogy a Century Parkot sem látom az ablakomból!!! Ez persze csak 2 embernek mond itt valamit, Anyumnak meg Ákosnak, mert ők jártak csak itt. És a kettőből Ákos nem olvassa a blogom.
Hihetetlen, csak szürkeséget látok. Délután 4 óra, de semmi napfény, semmi semmi, csak szürkeség. Már a kereszteződésben lévő autókat sem látom, csak a lámpájukat. Hehe, és épp most kapcsolták le a kinti fényreklámot is. Úgy látszik az sem szereti a nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze.
Nagyon remélem, hogy 2 óra múlva már megint szép idő lesz, mert ma megyünk az új lakásomba felmérni, hogy mit hagyott ott a tulaj, és jegyzetelni, hogy akkor mit is kell vennem.
2012. július 11., szerda
Nézzük mit tud a social media
Szeretnék egy kis tanulmány készíteni. Kíváncsi vagyok, hogy mit ér látogatottság szempontjából, ha egy-egy bejegyzésem meg van osztva Facebookon, Google+-on, vagy ki tudja még hol.
Szóval az lenne a feladat (nem kötelező persze), hogy egy szíveteknek kedves bejegyzésnél bökjetek rá valamelyik lenti kis megosztó ikonra, amelyik szimpatikus, és nézzük együtt, hogy alakul a látogatottság. Most éppen 2582-n áll a számláló.
Szóval az lenne a feladat (nem kötelező persze), hogy egy szíveteknek kedves bejegyzésnél bökjetek rá valamelyik lenti kis megosztó ikonra, amelyik szimpatikus, és nézzük együtt, hogy alakul a látogatottság. Most éppen 2582-n áll a számláló.
Így csövel a magyar
Vagyis így csövel a magyar - stílusosan. Azaz, hogy nézzünk ki hajléktalannak a Marriotban. :P
Külön felhívnám a figyelmet a bacardis üvegre a kezemben. :D
Külön felhívnám a figyelmet a bacardis üvegre a kezemben. :D
Egy kedves klub
Tegnap első alkalommal voltam látogatóba az egyik areámba tartozó klubban, és olyan kedvesen fogadtak, mint még sosem! Nem elég, hogy nekem adták a Best Table Topics Speaker díjat (amit amúgy nem én érdemeltem volna szerintem), de Area Governorságomra való tekintettel kaptam egy szép képeslapot és egy pohár(!) bort is. Lásd alant.
.jpg)
Este be is toltuk Sophie-val, szerintem finom volt. Illatra hasonlított az aszúhoz, csak persze erősebb volt. 23%. De maga a tény, hogy egy konzervszerűen lezárt üvegpohárban jött nagyon tetszett. A gesztus meg különösen.
Amúgy jókat is beszélgettem a tagokkal meg az officerekkel, és egy nagyon lelkes társaságot ismertem meg bennük.
Amúgy újfent rádöbbentem, hogy Area Governorként nem nagyon kell törni magam, hogy beszélhessek valahol. (Vagy lehet, hogy nem az Area Governorságom miatt van, hanem mert baromi híres vagyok.) A lényeg, hogy minden második nap megkeres valaki, hogy menjek a klubjába beszédet tartani, vagy értékelni, vagy akármi mást csinálni. Tegnap pl. este 10-kor hívott egy srác, hogy a hétvégi Club Officer Traininjükön segítsek az egyik tréninggel. Jó világ ez, sokat tudok gyakorolni!
.jpg)
Este be is toltuk Sophie-val, szerintem finom volt. Illatra hasonlított az aszúhoz, csak persze erősebb volt. 23%. De maga a tény, hogy egy konzervszerűen lezárt üvegpohárban jött nagyon tetszett. A gesztus meg különösen.
Amúgy jókat is beszélgettem a tagokkal meg az officerekkel, és egy nagyon lelkes társaságot ismertem meg bennük.
Amúgy újfent rádöbbentem, hogy Area Governorként nem nagyon kell törni magam, hogy beszélhessek valahol. (Vagy lehet, hogy nem az Area Governorságom miatt van, hanem mert baromi híres vagyok.) A lényeg, hogy minden második nap megkeres valaki, hogy menjek a klubjába beszédet tartani, vagy értékelni, vagy akármi mást csinálni. Tegnap pl. este 10-kor hívott egy srác, hogy a hétvégi Club Officer Traininjükön segítsek az egyik tréninggel. Jó világ ez, sokat tudok gyakorolni!
2012. július 8., vasárnap
Hihetetlen micsoda ereje van itt az online közösségi oldalaknak. Nem tudom, hogy ez máshol is így van-e, de itt majdnem minden nap olvasok egy cikket, hogy valakit valami sérelem ér, ezt felkapja a közösségi média, és másnapra már mindenki a bocsánatáért esedezik.
Ma pl. egy olyan cikket olvastam, hogy egy utcaseprőnek nem akartam vizet adni az egyik banknak. Jól leírta a cikk, hogy milyen paraszt módon hajtották el, aztán bejelentést tett a nő, valahogy kikerült a Weibora (ez a helyi Twitter), jött a rengeteg bejegyzés, hogy mekkora szemét a bank, és másnap már a bankfiók vezetője ment személyesen bocsánatot kérni, az összes bankfiókjukban kialakítottak pihenőhelyeket az utcaseprőknek, hogy a nagy melegben legyen hol pihenniük, és persze megrendszabályozták az udvariatlan alkalmazottjukat. Hogy ez azt jelenti-e, hogy a bank mögött megcsonkították és főbelőtték, vagy csak egy 'ejnyebejnyét' kapott, arról nem szól a fáma.
De még ennél is több van ebben a hírben, ugyanis ennek hatására hirtelen egy csomó cég észbekapott, hogy mennyire nem veszik komolyan az ilyen kevésbé kvalifikált munkaerőt, és hirtelen mindenki más is elkezdett vízadó- meg pihenőhelyeket kialakítani az utcaseprőknek! És mindez azért, mert jópár ember panaszkodott a Weibon. Amúgy itt külön nevük is van már az ilyen aktív online életet élő embereknek: netizeneknek hívják őket a citizen mintájára.
Ma pl. egy olyan cikket olvastam, hogy egy utcaseprőnek nem akartam vizet adni az egyik banknak. Jól leírta a cikk, hogy milyen paraszt módon hajtották el, aztán bejelentést tett a nő, valahogy kikerült a Weibora (ez a helyi Twitter), jött a rengeteg bejegyzés, hogy mekkora szemét a bank, és másnap már a bankfiók vezetője ment személyesen bocsánatot kérni, az összes bankfiókjukban kialakítottak pihenőhelyeket az utcaseprőknek, hogy a nagy melegben legyen hol pihenniük, és persze megrendszabályozták az udvariatlan alkalmazottjukat. Hogy ez azt jelenti-e, hogy a bank mögött megcsonkították és főbelőtték, vagy csak egy 'ejnyebejnyét' kapott, arról nem szól a fáma.
De még ennél is több van ebben a hírben, ugyanis ennek hatására hirtelen egy csomó cég észbekapott, hogy mennyire nem veszik komolyan az ilyen kevésbé kvalifikált munkaerőt, és hirtelen mindenki más is elkezdett vízadó- meg pihenőhelyeket kialakítani az utcaseprőknek! És mindez azért, mert jópár ember panaszkodott a Weibon. Amúgy itt külön nevük is van már az ilyen aktív online életet élő embereknek: netizeneknek hívják őket a citizen mintájára.
Hétvégi kalandok
- Gyors leszek, mert mindjárt beszarok.
- Ne szarjál be!
- Nahát, erre így nem is gondoltam!
Szóval gyors leszek. Mi minden történt a héten? Péntek este csináltam valamit, de már nem emlékszem mit. Dolgoztam sokat, aztán meg... ja tudom! Most alakul egy új klub az areámban, és két alapító tag jött el az irodába, hogy átbeszéljük a dolgokat. Roppant lelkesek, és rengeteg energiával készülnek a demo meetingre, szóval a siker szinte garantált. És 2000 ember dolgozik az irodájukban, úgyhogy emberanyag is van.
Szombaton nyugis napot akartam, de ehelyett rohanni kellett az új lakásomba, mert mégis ekkorra tevődött a szerződés aláírás. Eredetileg vasárnapra időzítettük, de kiderült, hogy a tulaj akkor Suzhou-ban lesz. Szóval találkoztunk, aláírtunk, és minden ok. Rendes családnak tűnik, valószínű tele vannak pénzzel (S Mercivel jöttek a találkozóra), nem problémáztak, hogy még nem tudom utalni a lakbért, mert várom, hogy megérkezzen a számlámra, és! Beszélt a nő angolul. Így lakáskeresés közben egész megfeledkeztem róla, hogy Sophie-n kívül más is beszél angolul. Úgyhogy amikor a nő megszólalt, akkorát dobbant a szívem, hogy lelökte a hamutálat az asztalról.
Ezután megjártam a boltot, vettem mindenféle hozzávalót a palacsintához, no meg elbicikliztem az irodától az új házamig, és kiderült, hogy csak 15 perc az út. Persze, ha szakad az eső, fúj a szél, vagy épp 40 fok van, akkor ez maga az örökkévalóság. Na de ez majd kialakul valahogy.
Vasárnap sütöttem reggelre Sophie-nak palacsintát, speciális, házi recept alapján. Egész jól sikerült, annak ellenére, hogy életemben most csináltam először egyedül. Utána még visszafeküdtünk aludni, és csak 12-kor keltünk fel. Szóval elmentünk ebédelni, aztán Sophie kicsi vásárolni, én meg hazajöttem dolgozni a délutáni tréningemen. Nem készültem fel annyira jól, mint szerettem volna, de azért összeraktam egy tűrhető előadást. Elmentünk a meetingre, szerintem egész jól sikerült a sharing sessionöm, sokat nevetett a közönség, de ami még fontosabb, hogy a végén emlékeztek a főbb pontokra, amikről beszéltem.
Meeting után gyorsan leléptünk, sétáltunk egyet a Bundon (helyi Dunakorzó), aztán elmentünk egy Xinjiang stílusú étterembe. Mióta visszajöttem Kínába ilyen jót még nem kajáltam! Ettünk nyársra húzott húst, forró karamellbe forgatott édesburgonyát, rizst, teát, tejes teát, meg valami tésztába bugyolált apró húst, amit nekünk kellett összerakni. Voltak kis tészta négyzetek, annak a közepébe kanalaztuk a húst, aztán meg mindenki úgy csinált belőle batyut, ahogy akart. Kézbe fogtunk, és megettük. Huhh, nagyon finom.
Képes voltam primitív párbeszédekre a pincérekkel meg a végén fizetésnél a kasszással. Tényleg primitívek voltak a párbeszédek, de azért dülled a mellkasom a büszkeségtől.
Ja, és ma vagyunk 6 hónaposak Sophie-val, ennek tiszteletére volt a reggeli palacsinta meg az esti hatalmas vacsora. :)
- Ne szarjál be!
- Nahát, erre így nem is gondoltam!
Szóval gyors leszek. Mi minden történt a héten? Péntek este csináltam valamit, de már nem emlékszem mit. Dolgoztam sokat, aztán meg... ja tudom! Most alakul egy új klub az areámban, és két alapító tag jött el az irodába, hogy átbeszéljük a dolgokat. Roppant lelkesek, és rengeteg energiával készülnek a demo meetingre, szóval a siker szinte garantált. És 2000 ember dolgozik az irodájukban, úgyhogy emberanyag is van.
Szombaton nyugis napot akartam, de ehelyett rohanni kellett az új lakásomba, mert mégis ekkorra tevődött a szerződés aláírás. Eredetileg vasárnapra időzítettük, de kiderült, hogy a tulaj akkor Suzhou-ban lesz. Szóval találkoztunk, aláírtunk, és minden ok. Rendes családnak tűnik, valószínű tele vannak pénzzel (S Mercivel jöttek a találkozóra), nem problémáztak, hogy még nem tudom utalni a lakbért, mert várom, hogy megérkezzen a számlámra, és! Beszélt a nő angolul. Így lakáskeresés közben egész megfeledkeztem róla, hogy Sophie-n kívül más is beszél angolul. Úgyhogy amikor a nő megszólalt, akkorát dobbant a szívem, hogy lelökte a hamutálat az asztalról.
Ezután megjártam a boltot, vettem mindenféle hozzávalót a palacsintához, no meg elbicikliztem az irodától az új házamig, és kiderült, hogy csak 15 perc az út. Persze, ha szakad az eső, fúj a szél, vagy épp 40 fok van, akkor ez maga az örökkévalóság. Na de ez majd kialakul valahogy.
Vasárnap sütöttem reggelre Sophie-nak palacsintát, speciális, házi recept alapján. Egész jól sikerült, annak ellenére, hogy életemben most csináltam először egyedül. Utána még visszafeküdtünk aludni, és csak 12-kor keltünk fel. Szóval elmentünk ebédelni, aztán Sophie kicsi vásárolni, én meg hazajöttem dolgozni a délutáni tréningemen. Nem készültem fel annyira jól, mint szerettem volna, de azért összeraktam egy tűrhető előadást. Elmentünk a meetingre, szerintem egész jól sikerült a sharing sessionöm, sokat nevetett a közönség, de ami még fontosabb, hogy a végén emlékeztek a főbb pontokra, amikről beszéltem.
Meeting után gyorsan leléptünk, sétáltunk egyet a Bundon (helyi Dunakorzó), aztán elmentünk egy Xinjiang stílusú étterembe. Mióta visszajöttem Kínába ilyen jót még nem kajáltam! Ettünk nyársra húzott húst, forró karamellbe forgatott édesburgonyát, rizst, teát, tejes teát, meg valami tésztába bugyolált apró húst, amit nekünk kellett összerakni. Voltak kis tészta négyzetek, annak a közepébe kanalaztuk a húst, aztán meg mindenki úgy csinált belőle batyut, ahogy akart. Kézbe fogtunk, és megettük. Huhh, nagyon finom.
Képes voltam primitív párbeszédekre a pincérekkel meg a végén fizetésnél a kasszással. Tényleg primitívek voltak a párbeszédek, de azért dülled a mellkasom a büszkeségtől.
Ja, és ma vagyunk 6 hónaposak Sophie-val, ennek tiszteletére volt a reggeli palacsinta meg az esti hatalmas vacsora. :)
2012. július 5., csütörtök
A Jel
Emlékeztek még az idők hőskorára, amikor még lakást kerestem? Hát már majdnem nem. Mármint már majdnem nem keresek. Elmondom mi történt.
Kedden megállapodtunk a földszinti, teraszos lakás tulajával, hogy akkor miket kell megjavítaniuk, letettem 1000 pénz foglalót, és úgy volt, hogy csütörtökön írjuk a szerződést. Ehhez képest kezdtek jönni az információk (az ingatlanos csókától), hogy nyavajognak a népek, hogy nem akarnak légkondit venni, meg mégsem akarják kiadni, meg kitudja még mi. Szóval tegnap (csütörtök) megint találkoztunk velük, de most már az ingatlanügynök háza táján, egy külön erre a célre kialakított szobában. Voltak mindenféle balták, pajzsok, kardok, ostorok, stb. A falból szögek álltak ki, hogy minél nagyobb fájdalmat lehessen okozni a másiknak, és persze az egész hely bűzlött a mindenhova odaszáradt vértől, szartól, stb. Mondtam Sophie-nak, hogy majd én intézem a dolgot. Levettem az ingem, pólóm, vágtam egy hosszú sebet a mellkasomra, hogy konstans folyjon onnan a vér, és jól összekentem vele az arcom meg a hajam is. A cél nyilván az volt, hogy amikor megérkezik az öregember, akitől béreltük volna a helyet, akkor már rögtön összeszarja magát, és ne legyen ideje a kardhoz nyúlni. Én meg sebtiben összerugdosom, és el van intézve az ügy.
Ehelyett persze az történt, hogy ültünk a báronyszékeken, és Sophie meg az ember emelt hangon vitatkozott. Az eredmény, hogy visszaadták a foglalómat, viszont nem fizették ki a büntetést. Itt van valami olyasmi szokás, hogy ha én adok X pénz foglalót, és ők mondják fel ezután mégis, akkor 2X-et adnak vissza. Na erre nem voltak hajlandók, ekörül forgott az emelt hangú beszélgetést. (Miközben én vérző mellkassal hörögtem a sarokban.) Amúgy az ingatlanos fickó nagyon rendes volt, meg segítőkész, csak hát mégsem jött össze a bolt.
És akkor itt utalnék vissza a cémre: A Jel. Amikor írtam az egyik korábbi bejegyzésem arról, hogy 3 lakást találtunk, és mi a sorrend, pont azon morfondíroztam, hogy ha valami csoda folytán az első és a második opció sem jön össze, akkor az egy égi jel, hogy ki kell vennem a 20. emeleti csodát, és szarni rá magasról (legalább a 22.-ről), hogy nincs közel a metróhoz.
Szóval ez történt. :) Visszamentünk oda, még nem adták ki senkinek, megnéztük még egyszer, itt is összeírtuk, hogy miket kell kijavítani, csak apróságok vannak amúgy, és le is tettem a foglalót rögtön. Ez a hely egy picivel drágább (5500 RMB), de szuper jó környéken van és csodaszép.
Ha valakit konkrétan érdekel: 1086 Dongxiu Road, Shanghai, China. Ezt így be lehet másolni Google Mapsbe. Enyém a tótól balra lévő torony.
Kedden megállapodtunk a földszinti, teraszos lakás tulajával, hogy akkor miket kell megjavítaniuk, letettem 1000 pénz foglalót, és úgy volt, hogy csütörtökön írjuk a szerződést. Ehhez képest kezdtek jönni az információk (az ingatlanos csókától), hogy nyavajognak a népek, hogy nem akarnak légkondit venni, meg mégsem akarják kiadni, meg kitudja még mi. Szóval tegnap (csütörtök) megint találkoztunk velük, de most már az ingatlanügynök háza táján, egy külön erre a célre kialakított szobában. Voltak mindenféle balták, pajzsok, kardok, ostorok, stb. A falból szögek álltak ki, hogy minél nagyobb fájdalmat lehessen okozni a másiknak, és persze az egész hely bűzlött a mindenhova odaszáradt vértől, szartól, stb. Mondtam Sophie-nak, hogy majd én intézem a dolgot. Levettem az ingem, pólóm, vágtam egy hosszú sebet a mellkasomra, hogy konstans folyjon onnan a vér, és jól összekentem vele az arcom meg a hajam is. A cél nyilván az volt, hogy amikor megérkezik az öregember, akitől béreltük volna a helyet, akkor már rögtön összeszarja magát, és ne legyen ideje a kardhoz nyúlni. Én meg sebtiben összerugdosom, és el van intézve az ügy.
Ehelyett persze az történt, hogy ültünk a báronyszékeken, és Sophie meg az ember emelt hangon vitatkozott. Az eredmény, hogy visszaadták a foglalómat, viszont nem fizették ki a büntetést. Itt van valami olyasmi szokás, hogy ha én adok X pénz foglalót, és ők mondják fel ezután mégis, akkor 2X-et adnak vissza. Na erre nem voltak hajlandók, ekörül forgott az emelt hangú beszélgetést. (Miközben én vérző mellkassal hörögtem a sarokban.) Amúgy az ingatlanos fickó nagyon rendes volt, meg segítőkész, csak hát mégsem jött össze a bolt.
És akkor itt utalnék vissza a cémre: A Jel. Amikor írtam az egyik korábbi bejegyzésem arról, hogy 3 lakást találtunk, és mi a sorrend, pont azon morfondíroztam, hogy ha valami csoda folytán az első és a második opció sem jön össze, akkor az egy égi jel, hogy ki kell vennem a 20. emeleti csodát, és szarni rá magasról (legalább a 22.-ről), hogy nincs közel a metróhoz.
Szóval ez történt. :) Visszamentünk oda, még nem adták ki senkinek, megnéztük még egyszer, itt is összeírtuk, hogy miket kell kijavítani, csak apróságok vannak amúgy, és le is tettem a foglalót rögtön. Ez a hely egy picivel drágább (5500 RMB), de szuper jó környéken van és csodaszép.
Ha valakit konkrétan érdekel: 1086 Dongxiu Road, Shanghai, China. Ezt így be lehet másolni Google Mapsbe. Enyém a tótól balra lévő torony.
2012. július 3., kedd
Alma
Az egyik nagy hír mostanában errefelé, hogy egy házi alkalmazottat (azt hiszem dadust) le akarnak csukni 10 évre, mert ellopta a munkáltatója mobiltelefonját. Állítólag egy olyan szuper drága telefon, hogy 10 év börtön jár érte. (Amúgy egy Nokia Verturól van szó, ami a cíkk szerint 60.000 RMB-be kerül.)
Persze nagy felháborodást kelt a hír mindenfelé, zsákszámra jelentkeznek az ügyvédek, hogy ingyen vállalják a nő védését, és amennyire tudom az elsőfokú ítéletet már vissza is vonták. Van persze mindenféle körülmény, meglett a telefon, nem tudta a nő mennyit ér, stb., meg az egészet azért csinálta, mert nem fizették ki a fizuját.
Na de nem ez a lényeg, hanem hogy ennek kapcsán írta az egyik cikk, hogy volt már hasonló eset, amikor egy kutatóintézetből loptak el valami különleges almát, aminek az értéke 1.1 millió RMB - kb 40 millió forint. Aztán később kiderült, hogy igazából csak 300 RMB az alma ára, úgyhogy mégsem kellett börtönbe menniük az embereknek. :D
Kész voltam, amikor ezt olvastam. Hogy jött ki az elején 1 millió???
Készüljön Anyuka, holnap temetik!
Már aki ismeri a viccet. Aki nem, az így járt, de egy forintért megmondom. Már aki ismeri, hogy miből idéztem. Aki meg nem, az így járt. De azért annak is megmondom, csak kérdezni kell.
Szóval a tényállás: megvan a lakásom - majdnem. Elmentünk ma Sophie-val aláírni a szerződést, de találtunk még egy-két dolgot, amit a háziúrnak ki kell javítani, mielőtt költöznénk. Vagyis na, költözNÉK. Egyedül. :P Amúgy szépen gatyába rázták! Már az elején is szép állapotban volt, de most kitisztították még jobban, megjavították az apróbb dolgokat, tettek izzókat a lámpákba, stb. Lett egy kicsi mikró is, viszont sütőm az nincs. Érdekes módon az itt nem divat. Szóval azt majd beszerzek. És olyan csillárom van, hogy tele van kis ledekkel, és egy kapcsolót kell kapcsolni, és mégis máshogy működik. Szóval felkapcsolom a lámpát: világítanak a külső ledek (egy szép kis körben). Lekapcsolom a lámpát. Felkapcsolom még egyszer (ugyanúgy, mint előbb), akkor már a belső ledek világítanak. Lekapcsolom. Felkapcsolom újra, akkor meg minden világít. Nagyon atom! :D
A legnagyobb gond, amit még ki kell javítani, hogy nincs a nappaliban légkondi. Persze otthon sincs légkondink, tehát nem kellene, hogy ez megöljön, de itt azért kicsit füllettebb az idő (igen, annak ellenére, hogy otthon mindenki szenved, itt ilyenkor ugyanez van, csak ez normális), szóval ezt még meg kell oldaniuk.
Amúgy jól ment a tárgyalás. Nézegettünk mindent újra, tetszett, amit láttam, kérdeztem mindenféle kompromitáló kérdést, pl. hogy télen hogy lesz meleg, amikor érzem, hogy jön be a levegő a teraszajtó felől. Mondogatták, hogy "á, nem lesz hideg", de hát tudom, hogy hideg lesz. De aztán megfejtettük, hogy igazából ha nem csak behúzva van az ajtó, hanem be is zárva, akkor hirtelen elkezd szigetelni. Vagyis most úgy tűnik, aztán majd télen kiderül. Az egyedüli ütközőpont a légkondi volt. Mondtam, hogy szeretnék. Mondták, hogy ők nem szeretnék. Mondtam, hogy én szeretném. Akkor felhívták a fiukat, úgy látszik övé igazából a lakás, de nem volt elérhető. Mondták, hogy hát nem érik el. Mondtam, hogy semmi gond, majd beszélnek vele holnap, aztán akkor megtárgyaljuk. Erre csak néztek rám. Én néztem rájuk. Hát mi legyen? Néztem rájuk. Ők néztek rám. Ugye minden társalgást Sophie intézett, szóval én teljesen nyugodtam tudtam fapofával ülni, mert nem nagyon tudtam, hogy miről van szó. Aztán egyszer csak Sophie felderülve mondja, hogy tesznek be légkondit. :)
Amúgy jó így tárgyalni, hogy Sophie fordít. Őrá nem lehetnek mérgesek, ha túl vastag a bőr a képemen és mindenfélét kérek, hiszen ő csak egy tolmács. Rám meg hiába mérgesek, nem értem. :P
Szóval annyi történt ma, hogy letettem a foglalót (1000RMB), és megbeszéltük, hogy csütörtökön akkor megírjuk a szerződést, hivatalosan vasárnaptól fizetem a lakbért, és kb. akkortól költözhetek is. De még kell vennem egy-két dolgot előtte, meg itt van medencém, szóval valószínűleg véglegesen csak jövő hétvégén költözök.
Ja, és külön izgalmas rész az egész pénzügyi kezelése. Itt úgy működik, hogy egy hónapnyi lakbért oda kell adni letétbe, amit majd a felmondáskor visszakapok. Ezen kívül pedig praktikus 3 havi részletekben fizetni. (Azt hiszem ha 1 havi részletben fizet az ember, akkor 2 havi foglaló kell.) Szóval most át kell utalni a magyar számlámról jó sok pénzt, hogy legyen elég a 4 havi lakbérre, mert a fizum még nem érkezett meg. No meg nem is lenne elég 4 havi lakbérre. Ja, mert valami baj volt az utalással. Remélem hamar megoldják, meg remélem, hogy a saját utalásommal nem lesz baj.
Amúgy érdekes dolgot tud ez az új bankom! Persze lehet, hogy ilyen van otthon is, csak sosem próbáltam. Ugye a számlámhoz jár egy RMB alszámla, egy dollár, egy euró, meg még kitudja milyen alszámlák. Igen ám, viszont nem kell külön megadni, hogy milyen spáci számlaszámra akarok utalni, ha mondjuk dollárt akarok küldeni magamnak (mert RMB-t nem tud a bank), hanem elég a főszámlámra utalni, ők meg majd maguk között lerendezik. És még plusz grátisz, hogy a számlaszámom simán a kártyaszámom! Ilyenről még nem hallottam, de praktikus. Aztán majd holnap kiderül, amikor felhívom a Citit, hogy átment-e az utalás, hogy tényleg ilyen szép világban élünk-e vagy sem.
Hát így dióhéjban ezek a hírek. Ja, dehogyis. A legfontosabb: szegény Sophie betegeskedik. Azt mondja, hogy évek óta nem volt ilyen rosszul. :( Valami megfázás féle, de a fejében mindene fáj: foga, füle, torka, szeme, stb., meg gyenge is szégénykém. Volt ma orvosnál, aki kiírta egy napra, de holnap már akar menni dolgozni. Próbáltam rábeszélni, hogy maradjon otthon és pihenje ki magát, de azt mondja, hogy unatkozna otthon. Hát nem tudom, inkább unatkozzon, mint hogy még rosszabbul legyen. Viszont ennek tükrében még inkább hálás vagyok neki, hogy jött ma velem tárgyalni. Vagyis helyettem. :P Tündéri egy lány!
Szóval a tényállás: megvan a lakásom - majdnem. Elmentünk ma Sophie-val aláírni a szerződést, de találtunk még egy-két dolgot, amit a háziúrnak ki kell javítani, mielőtt költöznénk. Vagyis na, költözNÉK. Egyedül. :P Amúgy szépen gatyába rázták! Már az elején is szép állapotban volt, de most kitisztították még jobban, megjavították az apróbb dolgokat, tettek izzókat a lámpákba, stb. Lett egy kicsi mikró is, viszont sütőm az nincs. Érdekes módon az itt nem divat. Szóval azt majd beszerzek. És olyan csillárom van, hogy tele van kis ledekkel, és egy kapcsolót kell kapcsolni, és mégis máshogy működik. Szóval felkapcsolom a lámpát: világítanak a külső ledek (egy szép kis körben). Lekapcsolom a lámpát. Felkapcsolom még egyszer (ugyanúgy, mint előbb), akkor már a belső ledek világítanak. Lekapcsolom. Felkapcsolom újra, akkor meg minden világít. Nagyon atom! :D
A legnagyobb gond, amit még ki kell javítani, hogy nincs a nappaliban légkondi. Persze otthon sincs légkondink, tehát nem kellene, hogy ez megöljön, de itt azért kicsit füllettebb az idő (igen, annak ellenére, hogy otthon mindenki szenved, itt ilyenkor ugyanez van, csak ez normális), szóval ezt még meg kell oldaniuk.
Amúgy jól ment a tárgyalás. Nézegettünk mindent újra, tetszett, amit láttam, kérdeztem mindenféle kompromitáló kérdést, pl. hogy télen hogy lesz meleg, amikor érzem, hogy jön be a levegő a teraszajtó felől. Mondogatták, hogy "á, nem lesz hideg", de hát tudom, hogy hideg lesz. De aztán megfejtettük, hogy igazából ha nem csak behúzva van az ajtó, hanem be is zárva, akkor hirtelen elkezd szigetelni. Vagyis most úgy tűnik, aztán majd télen kiderül. Az egyedüli ütközőpont a légkondi volt. Mondtam, hogy szeretnék. Mondták, hogy ők nem szeretnék. Mondtam, hogy én szeretném. Akkor felhívták a fiukat, úgy látszik övé igazából a lakás, de nem volt elérhető. Mondták, hogy hát nem érik el. Mondtam, hogy semmi gond, majd beszélnek vele holnap, aztán akkor megtárgyaljuk. Erre csak néztek rám. Én néztem rájuk. Hát mi legyen? Néztem rájuk. Ők néztek rám. Ugye minden társalgást Sophie intézett, szóval én teljesen nyugodtam tudtam fapofával ülni, mert nem nagyon tudtam, hogy miről van szó. Aztán egyszer csak Sophie felderülve mondja, hogy tesznek be légkondit. :)
Amúgy jó így tárgyalni, hogy Sophie fordít. Őrá nem lehetnek mérgesek, ha túl vastag a bőr a képemen és mindenfélét kérek, hiszen ő csak egy tolmács. Rám meg hiába mérgesek, nem értem. :P
Szóval annyi történt ma, hogy letettem a foglalót (1000RMB), és megbeszéltük, hogy csütörtökön akkor megírjuk a szerződést, hivatalosan vasárnaptól fizetem a lakbért, és kb. akkortól költözhetek is. De még kell vennem egy-két dolgot előtte, meg itt van medencém, szóval valószínűleg véglegesen csak jövő hétvégén költözök.
Ja, és külön izgalmas rész az egész pénzügyi kezelése. Itt úgy működik, hogy egy hónapnyi lakbért oda kell adni letétbe, amit majd a felmondáskor visszakapok. Ezen kívül pedig praktikus 3 havi részletekben fizetni. (Azt hiszem ha 1 havi részletben fizet az ember, akkor 2 havi foglaló kell.) Szóval most át kell utalni a magyar számlámról jó sok pénzt, hogy legyen elég a 4 havi lakbérre, mert a fizum még nem érkezett meg. No meg nem is lenne elég 4 havi lakbérre. Ja, mert valami baj volt az utalással. Remélem hamar megoldják, meg remélem, hogy a saját utalásommal nem lesz baj.
Amúgy érdekes dolgot tud ez az új bankom! Persze lehet, hogy ilyen van otthon is, csak sosem próbáltam. Ugye a számlámhoz jár egy RMB alszámla, egy dollár, egy euró, meg még kitudja milyen alszámlák. Igen ám, viszont nem kell külön megadni, hogy milyen spáci számlaszámra akarok utalni, ha mondjuk dollárt akarok küldeni magamnak (mert RMB-t nem tud a bank), hanem elég a főszámlámra utalni, ők meg majd maguk között lerendezik. És még plusz grátisz, hogy a számlaszámom simán a kártyaszámom! Ilyenről még nem hallottam, de praktikus. Aztán majd holnap kiderül, amikor felhívom a Citit, hogy átment-e az utalás, hogy tényleg ilyen szép világban élünk-e vagy sem.
Hát így dióhéjban ezek a hírek. Ja, dehogyis. A legfontosabb: szegény Sophie betegeskedik. Azt mondja, hogy évek óta nem volt ilyen rosszul. :( Valami megfázás féle, de a fejében mindene fáj: foga, füle, torka, szeme, stb., meg gyenge is szégénykém. Volt ma orvosnál, aki kiírta egy napra, de holnap már akar menni dolgozni. Próbáltam rábeszélni, hogy maradjon otthon és pihenje ki magát, de azt mondja, hogy unatkozna otthon. Hát nem tudom, inkább unatkozzon, mint hogy még rosszabbul legyen. Viszont ennek tükrében még inkább hálás vagyok neki, hogy jött ma velem tárgyalni. Vagyis helyettem. :P Tündéri egy lány!
2012. július 1., vasárnap
Hírek
Szeretem, hogy milyen pontosak a tudósítások manapság.
Reggel olvastam az Indexen, hogy Hong Kong tegnap ünnepelte a 15. évfordulóját, hogy végre visszacsatolták Kínához. Nagy ünnepség volt, a miniszterelnök is megjelent, és csak 1 embernek sikerült megkaparintani a mikrofont és különböző oda nem illő dolgokat mondani, de őt meg kidobták.
Ezután külön kitér a cikk, és itt mindjárt idézek, hogy a miniszterelnök leszögezte "a pekingi vezetés nem kivételezik Hongkonggal, nincs egy ország két rendszer-felállás, azaz a hongkongiaknak semmivel sincs több politikai szabadságjoguk, mint kínai szomszédaiknak."
Ezt eléggé furcsának találtam, mert eddig mindenhol azt hallottam, hogy pont hogy egy ország két rendszer a hivatalos elképzelés.
No aztán reggel megkaparintottam egy kínai újságot is (angol verziót, ha valaki megbotránkozott volna ezen), ott meg a SZALAGCÍM, öles, fekete betűkkel: "Our shared mission '1 country, 2 systems'". Szóval ennyit arról, hogy milyen megbízhatóan is vesszük át a híreket.
Reggel olvastam az Indexen, hogy Hong Kong tegnap ünnepelte a 15. évfordulóját, hogy végre visszacsatolták Kínához. Nagy ünnepség volt, a miniszterelnök is megjelent, és csak 1 embernek sikerült megkaparintani a mikrofont és különböző oda nem illő dolgokat mondani, de őt meg kidobták.
Ezután külön kitér a cikk, és itt mindjárt idézek, hogy a miniszterelnök leszögezte "a pekingi vezetés nem kivételezik Hongkonggal, nincs egy ország két rendszer-felállás, azaz a hongkongiaknak semmivel sincs több politikai szabadságjoguk, mint kínai szomszédaiknak."
Ezt eléggé furcsának találtam, mert eddig mindenhol azt hallottam, hogy pont hogy egy ország két rendszer a hivatalos elképzelés.
No aztán reggel megkaparintottam egy kínai újságot is (angol verziót, ha valaki megbotránkozott volna ezen), ott meg a SZALAGCÍM, öles, fekete betűkkel: "Our shared mission '1 country, 2 systems'". Szóval ennyit arról, hogy milyen megbízhatóan is vesszük át a híreket.
9 lakás
Örömmel jelentem, hogy ma különösen hatékonyan telt a napunk: 9 lakást néztünk meg!!!
Reggel Sophie nekiállt visszahívogatni az ügynököket, akik mára igérték magukat. Az egyikkel olyan sikeres volt a beszélgetés, hogy azon nyomban indulnunk kellett, ha még időben oda akartunk érni. (Vannak lakások, ahol még bent van az előző lakó, és ott hozzájuk is igazodni kell.) Szóval gyorsan metróra szálltunk, és sebtiben megnéztünk két nagyon szép lakást. Az egyik tényleg ott van 5 percre az irodától, a másik egy picivel messzebb, de nem sokkal. Mind a kettő szép, pofás lakás volt. Utána átmentünk egy teljesen más környékre, ami semmi metróhoz nincs közel, viszont szép lakásokat láttunk a neten. Igazából ezt Sophie találta, de hát rábólintottam, hogy jó, nézzük meg. És itt jött az instant love! Már a környék maga is egész más volt, mint az iroda körül. Tisztább volt, több zölddel, több külföldit is láttam, voltak éttermek, boltok, minden. Találtunk is egy ügynökséget, ahol nagyon segítőkészek voltak, és rögtön tudtak is mutatni két lakást. Az egyik a 20. emeleten, a másik a 13.-on. Felértünk a 20.-ra, kinyílt az ajtó, és éreztem, hogy EZ KELL NEKEM!!! Hatalmas nappali, elképesztő kilátással egy nagy parkra (najó építési területre), egy sportpályára, meg egy luxus villanegyedre. Lent a kertben tavacskát láttam, meg pálmafákat, meg kellemes ösvényeket. Két nagy hálószoba van, az egyikben megfelelő méretű asztal a számítógépemnek, a konyha meg a fürdő is kellemes méretű volt. Rögtön elképzeltem, mit hova tennék, hova jön majd a projektor, hova a csocsóasztal, hol lesz ez, hol lesz az, és az egész csak 5500-ba került! Megnéztük a 13. emeletit is, de az annyira nem jött be.
Aztán egy másik ügynökség mutatott egy kicsivel arrébb másik kettőt, de azok nem tetszettek annyira, elég régi volt a berendezés.
Ezután visszakolbászoltunk az iroda környékére, ahol a reggeli fickó mutatott még két lakást, illetve egy másik ügynök, akivel már tegnap találkoztunk, csak akkor nem volt otthon a lakó. Ez egy földszinti lakás, szintén szép tágas, jó nagy verandával, és ez meg csak ráadásul 5200-ba került.
Szóval most így állunk: van 3 lakás, ami esélyes a leendő otthonom megtisztelő státusára. Az egyik az irodától 5 percre lévő, a másik ez a földszinti, a harmadik pedig természetesen a 20. emeleti csoda.
Most viszont számot kell vetnem. Mi a legfontosabb? Milyen előnyei és hátrányai vannak az egyes helyeknek? A 20. emeletinek van egy hatalmas hátránya, mégpedig a közlekedés. A buszközlekedés elég gyér, biciklizni ugyan lehet, ha jó az idő, de mi a helyzet télen, a hidegben? És mi a helyzet, ha éjszaka jövök haza Toastmastersről? Szóval most úgy néz ki, hogy ide majd akkor költözök, ha lesz valami autóféleségem. Talán majd jövőre.
Az első helyen az irodától 5 percre lévő van. Ezt ugyan 6500-ért kínálják, de megmondtuk, hogy mi 6000-ért vennénk ki. Aztán majd meglátjuk, hogy a főbérlő rábólint-e. Ha igen, akkor megvan a nyertes. Ha nem, akkor megyünk a földszintibe, ami szintén elég közel van még az irodához. Ha viszont úgy alakulna, hogy ezt addigra már kiadták, akkor égi jelnek veszem a dolgot, és tárt karokkal rohanok a 20. emeleti szerelmemhez. :) És veszek valami robogót, hogy azért mégis be tudjak járni dolgozni. Este meg majd taxival hazamegyek.
Elképesztő jó az a lakás amúgy! Nem kell kulcs sem hozzá, mert kóddal is nyitható. :)
No hát ez a történet. Ha minden jól megy hamarosan tisztázódik a sorsom, és akkor végre megint egy nyugodt, kisimult képű Dani írogat majd nektek.
Reggel Sophie nekiállt visszahívogatni az ügynököket, akik mára igérték magukat. Az egyikkel olyan sikeres volt a beszélgetés, hogy azon nyomban indulnunk kellett, ha még időben oda akartunk érni. (Vannak lakások, ahol még bent van az előző lakó, és ott hozzájuk is igazodni kell.) Szóval gyorsan metróra szálltunk, és sebtiben megnéztünk két nagyon szép lakást. Az egyik tényleg ott van 5 percre az irodától, a másik egy picivel messzebb, de nem sokkal. Mind a kettő szép, pofás lakás volt. Utána átmentünk egy teljesen más környékre, ami semmi metróhoz nincs közel, viszont szép lakásokat láttunk a neten. Igazából ezt Sophie találta, de hát rábólintottam, hogy jó, nézzük meg. És itt jött az instant love! Már a környék maga is egész más volt, mint az iroda körül. Tisztább volt, több zölddel, több külföldit is láttam, voltak éttermek, boltok, minden. Találtunk is egy ügynökséget, ahol nagyon segítőkészek voltak, és rögtön tudtak is mutatni két lakást. Az egyik a 20. emeleten, a másik a 13.-on. Felértünk a 20.-ra, kinyílt az ajtó, és éreztem, hogy EZ KELL NEKEM!!! Hatalmas nappali, elképesztő kilátással egy nagy parkra (najó építési területre), egy sportpályára, meg egy luxus villanegyedre. Lent a kertben tavacskát láttam, meg pálmafákat, meg kellemes ösvényeket. Két nagy hálószoba van, az egyikben megfelelő méretű asztal a számítógépemnek, a konyha meg a fürdő is kellemes méretű volt. Rögtön elképzeltem, mit hova tennék, hova jön majd a projektor, hova a csocsóasztal, hol lesz ez, hol lesz az, és az egész csak 5500-ba került! Megnéztük a 13. emeletit is, de az annyira nem jött be.
Aztán egy másik ügynökség mutatott egy kicsivel arrébb másik kettőt, de azok nem tetszettek annyira, elég régi volt a berendezés.
Ezután visszakolbászoltunk az iroda környékére, ahol a reggeli fickó mutatott még két lakást, illetve egy másik ügynök, akivel már tegnap találkoztunk, csak akkor nem volt otthon a lakó. Ez egy földszinti lakás, szintén szép tágas, jó nagy verandával, és ez meg csak ráadásul 5200-ba került.
Szóval most így állunk: van 3 lakás, ami esélyes a leendő otthonom megtisztelő státusára. Az egyik az irodától 5 percre lévő, a másik ez a földszinti, a harmadik pedig természetesen a 20. emeleti csoda.
Most viszont számot kell vetnem. Mi a legfontosabb? Milyen előnyei és hátrányai vannak az egyes helyeknek? A 20. emeletinek van egy hatalmas hátránya, mégpedig a közlekedés. A buszközlekedés elég gyér, biciklizni ugyan lehet, ha jó az idő, de mi a helyzet télen, a hidegben? És mi a helyzet, ha éjszaka jövök haza Toastmastersről? Szóval most úgy néz ki, hogy ide majd akkor költözök, ha lesz valami autóféleségem. Talán majd jövőre.
Az első helyen az irodától 5 percre lévő van. Ezt ugyan 6500-ért kínálják, de megmondtuk, hogy mi 6000-ért vennénk ki. Aztán majd meglátjuk, hogy a főbérlő rábólint-e. Ha igen, akkor megvan a nyertes. Ha nem, akkor megyünk a földszintibe, ami szintén elég közel van még az irodához. Ha viszont úgy alakulna, hogy ezt addigra már kiadták, akkor égi jelnek veszem a dolgot, és tárt karokkal rohanok a 20. emeleti szerelmemhez. :) És veszek valami robogót, hogy azért mégis be tudjak járni dolgozni. Este meg majd taxival hazamegyek.
Elképesztő jó az a lakás amúgy! Nem kell kulcs sem hozzá, mert kóddal is nyitható. :)
No hát ez a történet. Ha minden jól megy hamarosan tisztázódik a sorsom, és akkor végre megint egy nyugodt, kisimult képű Dani írogat majd nektek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)