A mai nap egy meglepően korai ébresztővel indult. Laci már fél 9 körül közölte, hogy ideje felkelni. Nagy nehezen kikecmeregtem, majd szépen komótosan megreggeliztem. Van itt valami nagyon speciális, ősrégi kávéfőző, amit Laciék ajándékba kaptak, de az eredeti tulajdonosa 600 dollárért vette - használtan -, mert az újra (ami csak 500 dollárba került) 5 éves várólista volt. Aztán megérkezett neki az új, és a régit elajándékozta. Elméletileg nagyon finom kávét főz, és gyakorlatilag is nagyon finom kávét főzött. Persze én még kicsi vagyok, úgyhogy felvizeztem, illetve mivel itt a víz nagy kincs, ezért feltejeztem. :P
Reggeli után nagy műgonddal felkötöttük a csónakot, az evezőt, a szörfdeszkát, az árbocot és a vitorlát a Land Rover tetejére, hátra betettünk egy másik fél szörfdeszkát, és nekivágtunk a végtelenségnek. Ami persze itteni viszonyok között itt van a szomszédban, de mégis jó sokáig tartott mire odaértünk.
Közben megnéztünk egy skanzent is, ami félig skanzen félig múzeum volt, de voltak benne mindenféle érdekes dolgok, olyanok is, amikről nem tudtuk eldönteni, hogy micsoda, meg olyanok is, amiket még én is használtam kisebb koromban. Mint pl. a mechanikus írógép. Mire ezzel végeztünk pont ebéd idő lett, úgyhogy gyorsan a szigetre hajtottunk, és mielőtt még belevetettük volna magunkat a tengerbe (ami persze része egy óceánnak) vettünk valami kaját. Ez is a vízparton volt mondjuk, csak a sziget másik oldalán, úgyhogy itt nem nagyon mozgott a víz. Cserébe láttunk egy csomó sirályt és két hatalmas pelikánt!
Kaja után, de még mindig a szörfözés előtt felderítettünk két geoládát. Laci meg Sue nagy GeoCaching párti, úgyhogy akármerre járnak mindig keresgélnek. Az elsőt ügyesen meg is találtuk, de a második koordinátáit elírtuk a GPS-ben, úgyhogy az nem lett meg. Cserébe a partot GPS nélkül is megtaláltuk.
Sajnos Poszeidon úgy döntött, hogy egy hullámot sem küld felénk, úgyhogy a szörfözés, csónakázás elmaradt. Szívesen szörföztem volna, mert még sosem próbáltam, de olyan hideg volt a víz, hogy talán nem is baj. Legalább nem kellett kifogást keresnem, hogy miért nem akarok bemenni. Egy olyan strandra mentünk, ahol a kutyák szabadon szaladgálhattak, és éltek is alkotmányos jogukkal. Csak néha kellett őket őrül erővel megfékezni, amikor megpróbáltak széttépni valakit. A part tele volt medúzákkal, és némelyik hatalmas nagy volt, úgyhogy mindig figyelni kellett, nehogy az ember rálépjen valamelyikre. Mondjuk ezek nem voltak mérgezőek, nem azért, csak egyszerűen összeszartam volna magam az ijedtségtől, ha hirtelen valami nagy darab takonyra léptem volna. Volt egy pár kagylóhéj is kisodorva, és amikor lehajoltam, hogy megnézzek egy különösen érdekes darabot, hallom ám, hogy Laci izgatott hangon szól. Gyorsan odanéztem, és egy csoport delfin úszott eégsz közel a parthoz. Ki-be ugráltak, nagyon érdekes volt. Mármint nekem, még sosem láttam delfint a szabadban. Egy darabig elnézegettük őket, aztán sétáltunk tovább. Egy böszme nagy kvázi-üres tengerparton voltunk, szóval nem nagyon tudtunk mit csinálni, úgyhogy nemsokára visszafordultunk. Illetve csak Sue meg én, Laci elment egyet futni.
Ahogy sétáltunk vissza, egyszer csak megint meglátunk pár delfint. Most szó szerint csak kettőt, de még közelebb, mint múltkor. Már csak olyan 20-25 méterre lehettek a tengerben. És néha csak úgy lebegtek egész közel a felszínhez, úgyhogy a vízen keresztül is látszottak, aztán néha nem kiugráltak a vízből, csak a fejüket dugták ki, hogy levegőzzenek. Nem is tudtam, hogy ilyet is csinálnak a delfinek. Közben beért minket Laci, és már hármasban néztük a műsort. Az egyik delfin (amiről köztudott, hogy egy "jó nagy hal") közben eltűnt, cserébe a másik még közelebb jött a parthoz, már csak kb. 15 méterre volt. Úszkált, néza kidugta a fejét, majd egy olyan dolgot csinált, amit még Laci sem látott élőben, pedig már vagy 30 éve tenger közelében él. A delfin szörfözött! Persze nem úgy, mint mi, mert mi épp sehogy sem szörföztünk, hanem amolyan delfinesen. Jött egy nagy hullám, a delfin gyorsan beleúszott, és hagyta, hogy a lendület vigye a part felé. :D Nagyon jó volt. Szerencse, hogy pont elcsíptük, mert csak egyszer csinálta.
Mindenesetre itt már vérszemet kaptam, és kitaláltam, hogy én a delfinnel akarok úszni. Bementem a vízbe, én is úsztam, a delfin is úszott, szóval együtt úsztunk.
A delfinek után megnéztünk egy világháborús bunkert, ami itt volt a parton - sajnos be volt zárva. Eddigre már pont annyi idő volt, hogy indulni kelljen Toastmastersre. Sue kinézett nekem egy klubot, ami igazából nem Brisbane-ben van, hanem Redcliffe-ben, de ezt egyszerűbben meg tudjuk közelíteni. Egy céges klub a helyi kórházban. Nem voltunk sokan, és az átlagéletkor velem együtt is 50 év körül volt, de nagyon jó volt a hangulat. Egyetlen beszéd volt, én voltam az értékelője, és a General Evaluator mondott hasznos dolgot, hogy hogyan tudok fejlődni! Ritkaság az ilyen. Na nem azért, mert olyan jó lennék, hanem mert a GE általában nem értékeli a beszéd értékelőt, és ha igen, akkor sem mond konkrét dolgokat, hogyan lehetna javítani az értékelésen. Szóval hálás voltam. Egy idős hölgy volt a GE, aki már vagy 30 éve Toastmasterkedik. :)
Laci meg Sue is megnézte a meeting elejét, és azt nyilatkozták, hogy érdekesnek találták, de még nem kérdeztem rá, hogy csak udvariasságból mondták ezt a meetingen, vagy tényleg élvezték. Mindenestre az úton hazafelé Table Topicsot játszottunk, mind a hármunknak beszélni kellett valamiről. Lacin nagyon meglepődtem, mert a meetingen azt mondta, hogy ő nem egy tipikus beszélős alkat, cserébe a kocsiba egy olyan ügyes, jól összeszedett, inspiráló beszédet mondott - ráadásul egyetlen egy darab ő vagy izé nélkül -, hogy csak néztem nagy szemekkel.
Itthon megnéztünk egy rész Futuramat, ettünk valami nagyon finom gombás-szószos tésztát, megnéztünk egy John Travolta mozit, és most megyünk aludni. Vagyis a többiek már alszanak is, csak én görnyedek még mindig a gép főlé, hogy titeket olvasnivalóval lássalak el.
Jönnek majd a képek is hamarosan, nem feledkeztem meg sem a Kuala Lumpur-i eresztésről, sem a szingapúriról, csak itt még lassabb az Internet, mint az előző hostelemben. Szóval majd csak otthonról töltöm fel őket pénteken vagy szombaton.
Mindjárt vége a szabadságomnak, és már kezdek néha arra gondolni, hogy vissza kell menni dolgozni. De a legutóbbi, szófiai nyaralásommal ellentétben itt most nem vágyakozással tele. Nagyon élvezem ezt az egész utazást, és annyi minden érdekes dolgot láttam, átéltem, hogy fura lesz megint visszamenni a mókuskerékbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése