A cím megtévesztő. Ugyanis a reggelem bár nem indult rosszul, de azért jónak sem mondanám. Na nem azért, mert éjszaka megvertek, vagy kiraboltak, hanem azért, mert kevesebb, mint 4 órát aludtam! Tegnap hajnali 1 körül érkeztem, Tibivel beszélgettünk még vagy 3-ig, utána még fél óra volt mire két IT-s be tudta lőni az Internetet, majd fél óra e-mail, blog, FACEBOOK, aztán alvás.
Múltkor kaptam egy olyan feedbacket, hogy nem vezettem be érthetően, hogy is kerültem a szállásadómhoz. Egész konkrétan Lacihoz. Szóval most kiköszörülöm a csorbát, és elmondom az egész történetet. Tibi egy kollégám a cégnél, aki egy hónappal azelőtt, hogy én Sanghajba repültem kiköltözött Hong Kongba. Pár nappal az utazása előtt összefutottunk a csocsóasztal mellett, és meginvitált, hogy ha van kedvem lakhatok nála, ha HK-ba jövök. Én meg paraszt módjára éltem a lehetőséggel. És így lett a Chocapic! Ja, ezt a poént már egyszer ellőttem. Szóval így kerültem Tibihez.
Ha már itt vagyok nem akartam délig aludni, úgyhogy azt beszéltük meg, hogy 7:45-kor kelünk (vagyis csak én, Tibi korábban felkelt már), elmegyünk vásárolni, aztán én megyek az utamra. Aztán majd este közösen bandázunk. Érdekes módon sikerült is felkelnem viszonylag normális időben, Tibi elmagyarázta hogy működik itt a közlekedés, meg hogy hogy jutok el a mai úticélomhoz, aztán elköszöntünk.
Mivel már a felhőkarcolók nem nagyon tudnak lázba hozni (kivéve ha egy Marina Bay Sands típusú álomépületről beszélünk), ezért inkább a természet felé kanyarodtam ma. HK-ban az a zseniális, hogy bár majdnem 9 millióan laknak itt, mégis RENGETEG zöld terület van. Relatíve magas hegyek vannak a szigeten, kellemes sétaútvonalakkal.
Nem volt teljesen triviális, hogyan is találom meg a Dragon's Back nev túraútvonalat, de azért gond nélkül megoldódot a helyzet. Az elején még csak a hegyoldalban mentem, és minden oldalról fák vettek körül, ami olyan szempontból jó volt, hogy árnyékban voltam, cserébe semmit nem láttam a környékből. Aztán egyszer csak elém tárult egy kis öböl, hatalmas felhőkarcólókkal, stranddal, kisebb házakkal, vizisízőkkel, nagyon szép volt. Azt hittem ez lesz a túra csúcspontja. Egészen addig, amíg el nem értem a tényleges Dragon's Backig. Azért hívják így, mert itt tényleg a hegy gerincén fut. Olyan hihetetlen kilátással, hogy csak na! A tengerből kiálló kis sziklás szigetek, strandok, kis üdülőfaluk. Hihetetlen jó volt. A szabadban akkora pillangók repkedtek, mint a legnagyobbak a KL-i pillangóházban, az égen hatalmas ragadozómadarak repkedtek, és verekedtek egymással (ilyet még nem láttam), és még sziklák is voltak, ahol kicsit mászkerálhattam. Ehhez mondjuk le kellett térnem az ösvényről, és kicsit elindulni a vadregénybe, de megérte. Nem volt olyan hű de nagy nehézség felmászni a sziklákra. Lemászni… na az már más kérdés. Egy darabig tipródtam a tetején, aztán nagy nehezen csak győzött a gravitáció.
Az egész út nagyon nyugis volt, amikor is egyedül voltam. Úgy dél körül kezdett nagyon sok csoport megjelenni mellettem, és mind üvöltött. Aki angolul beszélt az annyira nem, aki japánul az már inkább, aki kínaiul… hát az meg főleg.
Itt untam meg a dolgot, és szépen visszasomfordáltam a buszmegállóhoz. Visszamentem a metróig, igen ám, de nem metróval mentem vissza a belvárosba, hanem egy nagyon régi, hardcore villamossal. Két szintes, de nagyon vékony. Nagyon hangulatos volt, és az egész várost be lehet járni vele. Ez annyit jelentett volna, hogy mindent látok, de hála a kevés éjszakai alvásnak, amint ülőhelyhez jutottam, el is aludtam. 80 perc alatt ér el a villamos az egyik végállomástól a másikig, én ebből kb. 60 percet átaludtam. :P Szóval holnap majd kell futnom még egy városnézős kört, különben nem pipálhatom ki, hogy mindent láttam Hong Kongból.
Villamos után már egész időben voltam ahhoz, hogy visszamenjek a szállásomra, mert este Tibivel bulizni készültünk. Szóval gyorsan kajáltam a McDonald'sban, aztán felpattantam a kompra. Nagyon érdekes, hogy Hong Kong sziget és a szárazföld között nincs híd, hanem alagúton tudnak átmenni a kocsik. De ha az ember gyalog van, akkor mehet komppal is. Az a komp amivel én mentem borzasztó olcsó, régi, és nagyon hangulatos. Fa ülések vannak, inog az egész, még ültő helyemben is néha esélyes volt, hogy eldőlök.
Miután kikötöttünk hazaballagtam, és közben megnéztem a város másik oldalát is. Hogy Tibi szavaival éljek "Kowloonban csak a mezítlábas parasztok vannak". Itt van az irodánk is, és itt lakunk mi is. Na most ezt megkérdőjelezendő megpróbálom felsorolni milyen kocsikat láttam ma Kowloonban. Shanghai nem nagyon kényeztet luxusautó meg szupersportkocsi témában, cserébe ma láttam 4 Rolls Royce-ot, néhány Maseratit (legalább 2 Gran Turismo volt), egy Lamborghini Murcielago Superleggerát, egy Audi R8-ast, néhány Bentley-t, a Porschék már szóra sem érdemesek.
És akkor jött a buli! De ennek külön bejegyzés jár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése