Múlt héten olvastam az Indexen, hogy én az átlagosnál gyorsabb léptű ember vagyok. Még otthon, az óriások földjén is. Itt a sok kis liliputi között ez meg még inkább előjön. Én szeretnék normális tempóban haladni a járdán, de mindenki más magasról ÉS nagy ívben szarik erre rá. Szép komótosan rakosgatják egymás elé a kis tömzsi lábukat, ezt előszeretettel kombinálják egy kacsázó, egész járdát lefedő mozgással, hogy még nehéz is legyen kielőzni őket.
Ja, és inkább igen, mint nem: van náluk egy esernyő! Ez mondjuk főleg a nőkre igaz itt, az az általános felfogás, hogy esernyő mindig kell, ha esik azért, ha süt a nap, azért. Alapvetően nem is lenne ezzel bajom, tényleg hirtelen jönnek nagy esők, szóval nálam is mindig van esernyő, de megfigyeltem, hogy hosszú, hosszú generációk alatt, az esernyő valahogy a nők részévé vált. Karjuk meghosszabbítása. Tudat alatt használják, és ennek következtében sajnos valóban semmi tudatosság nincs benne.
Mondok egy példát! Nő megy a járdán, előre. Nap süt balról. Otromba nagy épület is ott van balról. Otromba nagy épület otromba nagy árnyéka beteríti a nőt. De nem baj! Esernyő szerencsére a kézben, és megvédi a napsütéstől. (Napsütéstől?) És közben poroszkál. Esernyő miatt még nehezebb kikerülni.
Ez nem lett túl összeszedett, de legalább ebből is látszik, mennyire elveszi az eszem az ilyen logikátlan viselkedés.
Egyébként a poroszkálást legjobban a kollégáimtól nem szeretem. Mert őket nem hagyhatom ott! Vagyis ott hagyhatnám, de akkor nem tudnék kajálni. :P Szóval önző érdekek vezérelnek, de közben meg majd meghalok, hogy kb. 1 km/h-val bandukolunk az úton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése