A Jel

Emlékeztek még az idők hőskorára, amikor még lakást kerestem? Hát már majdnem nem. Mármint már majdnem nem keresek. Elmondom mi történt.
Kedden megállapodtunk a földszinti, teraszos lakás tulajával, hogy akkor miket kell megjavítaniuk, letettem 1000 pénz foglalót, és úgy volt, hogy csütörtökön írjuk a szerződést. Ehhez képest kezdtek jönni az információk (az ingatlanos csókától), hogy nyavajognak a népek, hogy nem akarnak légkondit venni, meg mégsem akarják kiadni, meg kitudja még mi. Szóval tegnap (csütörtök) megint találkoztunk velük, de most már az ingatlanügynök háza táján, egy külön erre a célre kialakított szobában. Voltak mindenféle balták, pajzsok, kardok, ostorok, stb. A falból szögek álltak ki, hogy minél nagyobb fájdalmat lehessen okozni a másiknak, és persze az egész hely bűzlött a mindenhova odaszáradt vértől, szartól, stb. Mondtam Sophie-nak, hogy majd én intézem a dolgot. Levettem az ingem, pólóm, vágtam egy hosszú sebet a mellkasomra, hogy konstans folyjon onnan a vér, és jól összekentem vele az arcom meg a hajam is. A cél nyilván az volt, hogy amikor megérkezik az öregember, akitől béreltük volna a helyet, akkor már rögtön összeszarja magát, és ne legyen ideje a kardhoz nyúlni. Én meg sebtiben összerugdosom, és el van intézve az ügy.
Ehelyett persze az történt, hogy ültünk a báronyszékeken, és Sophie meg az ember emelt hangon vitatkozott. Az eredmény, hogy visszaadták a foglalómat, viszont nem fizették ki a büntetést. Itt van valami olyasmi szokás, hogy ha én adok X pénz foglalót, és ők mondják fel ezután mégis, akkor 2X-et adnak vissza. Na erre nem voltak hajlandók, ekörül forgott az emelt hangú beszélgetést. (Miközben én vérző mellkassal hörögtem a sarokban.) Amúgy az ingatlanos fickó nagyon rendes volt, meg segítőkész, csak hát mégsem jött össze a bolt. 


És akkor itt utalnék vissza a cémre: A Jel. Amikor írtam az egyik korábbi bejegyzésem arról, hogy 3 lakást találtunk, és mi a sorrend, pont azon morfondíroztam, hogy ha valami csoda folytán az első és a második opció sem jön össze, akkor az egy égi jel, hogy ki kell vennem a 20. emeleti csodát, és szarni rá magasról (legalább a 22.-ről), hogy nincs közel a metróhoz. 


Szóval ez történt. :) Visszamentünk oda, még nem adták ki senkinek, megnéztük még egyszer, itt is összeírtuk, hogy miket kell kijavítani, csak apróságok vannak amúgy, és le is tettem a foglalót rögtön. Ez a hely egy picivel drágább (5500 RMB), de szuper jó környéken van és csodaszép.
Ha valakit konkrétan érdekel: 1086 Dongxiu Road, Shanghai, China. Ezt így be lehet másolni Google Mapsbe. Enyém a tótól balra lévő torony.