18+, erős nyelvezet
Ugye mindannyian tudjuk, hogy a varázslatos Kelet megannyi csodát rejteget, tele van misztikummal, mindenki Tai Chi mester aki kénye kedve szerint irányítja a benne rejlő titkos energiákat, amik a mi európai agyunknak teljesen felfoghatatlanok. Elkerülhetetlen tehát egy ilyen környezetben, hogy az én spirituális fejlődésem is szárba szökjön. De mivel Sanghaj már egy nagyon nyugati stílusú város, ezért az én fejlődésem is a nyugati vonalat követi. Ahelyett, hogy bambuszrügyet majszolnék és a szívcsakrámat simogatnám, inkább a freudi (nem Fradi) vonalat követem, és tapasztalati úton bővítem amúgy sem csekély tudásom.
Az első megvilágosodás.
Hallottátok már a mondást, hogy valaki bal lábbal kelt fel? Gyanítom, hogy igen. Ez arra utal, amikor valakivel valami kevésbé jó (neadjisten ROSSZ) dolog történik reggel, és emiatt egész nap picsog.
Namármost, ennek a jelenségnek egy kevésbé ismert vadhajtása, amikor az illetővel nem valami kevésbé jó (neadjisten ROSSZ) dolog történik, hanem valami KURVA SZAR dolog!!! Mint például, hogy hajnali 8:00-kor egy ipari méretű fúróval kezdik fúrni mellette a falat. Már két hete megállás nélkül!!! Ez olyan sokkélményt generál, hogy még a hozzám hasonló szende lelkű szentekből is előhozza az állatot.
Ma például hosszasan fantáziáltam róla, hogy ha lenne egy pisztolyom (hangtompítós persze), akkor most felmennék, és az egész családot kiirtanám. Aztán szarrá lőném a fúrót is. Utána azon agyaltam, hogy vajon vannak-e kamerák a lépcsőházban (azt tudom, hogy a liftben vannak), és hogy vajon megúsznám-e.
Sajnos még ez a mesés kép sem tudta kizárni a hangzavart, úgyhogy kénytelen voltam elmenekülni a saját lakásomból! Hát mi folyik itt Gyöngyösön!? Menekülnöm kell a saját otthonomból, hogy ne kapjak agyfaszt?
Persze egy ilyen indulás után papríkásabb volt a hangulatom a szokásosnál, úgyhogy nem nagyon toleráltam a helyiek hülyeségeit az úton. Legalább 2 emberre ráüvöltöttem, miközben tekertem be az irodába. És belementem a pirosba egy 2 x 4 sávos úton, szóval még majdnem el is ütöttek. Nem baj, azokra is ráüvöltöttem volna.
Szerencsére mire beértem az irodába már kicsit lehiggadtam (nagyrész annak köszönhetően, hogy azt tervezgettem mikén fogok beszámolni a reggeli gyötrelmeimről), úgyhogy talán az irodában nem fogok szétütni senkit. Vagy szétüvölteni.
Szóval hosszas, fáradtságos és rendkívül kimerítő kísérletsorozattal igazoltam, hogy egy rossz reggel bizony meg tudja változtatni az ember hangulatát. Gyanítom, hogy erre még senki sem jött rá, szóval valahol publikálnom kellene ezt a tanulmányt. Mindjárt fel is hívom a Blikk Pszichológia rovatát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése