A cím tulajdonképpen előre vetíti a jövőt, miközben reflektál a múltra. Mármint számotokra jövő, feltéve, ha még nem olvastátok ezt a bejegyzést. Higyjétek el, ha tehetném, oldalakat írnék most, mert annyi minden érdekes történt velem, de muszáj lesz rövidre fognom, mert még egy csomó mindent kell ma csinálnom. Folytassuk onnan, ahol múltkor abbahagytam.
Csütörtökön végre már sikerült normál mennyiségűt dolgoznom, aminek örülök, mert eddig inkább csak poroszkálónak neveztem volna a munkatempóm. Egyébként az ebéd eléggé megtöri a napot. Ez a hosszú, beszélgetős szünet teljesen visszaveszi a munkakedvem. :) Egy csomót ügyködök most azon, hogy egy életképes virtuális gépet varázsoljak magamnak. Igazából ez inkább annyit jelent, hogy nyavajgok másoknál, hogy csinálják meg, mert ez így nem jó. A jelenlegi gépem Amerikában van, ami szó szerint a világ másik oldala, és emiatt a késleltetés már elgendően nagy ahhoz, hogy ne legyen kényelmes dolgozni rajta. Pár nap nyagattás után sikerült kerítenem egy Hong Kong-i VM-et (virtual machine), de ez meg alapból 30 gigás vincsivel jön, és konkrétan csak azzal, hogy a programjaimat feltelepítettem az EGÉSZ betelt. Nem vicc, kevesebb, mint 190 megabájt szabad helyem van, és még a Visual Studiót el sem indítottam… Szóval így ez is használhatatlan. Viszont már a csapatom szenior tagjai dolgoznak rajta, hogy megoldják nekem. :)
Na, látom már, hogy mégsem lesz ez egy rövid bejegyzés. Erről egész konkrétan nem is akartam írni, és tessék… De talán megbocsátjátok ezt nekem. Szóval amiről akartam írni, az az, hogy talán megtaláltam a nekem való TM klubot! :D A ma esti klub annyira tetszett, hogy azt hiszem csatlakozni fogok hozzájuk. Nem ez a leghaladóbb klub a városban, igazából csak pár hónappal idősebb, mint az otthoni, de itt volt eddig a legjobb a hangulat! És tele van csinos, fiatal lányokkal. De ez tényleg csak az egyik ok, amiért tetszik. Nagyon lelkes volt mindenki, legalább NEGYVENEN ültek a nézőtéren, és mindenki fejlődni akar. Abban a hitben érkeztem meg, hogy egy beszédet fogok majd értékelni, de aztán felkértek, hogy legyek inkább General Evaluator. Hát miért ne? Itt ez a szerep sokkal komolyabb, mint nálunk, 8-9 perces beszéd van előjegyezve neki a végén! Szóval tartottam is egy jó részletes értékelést (olyannyira részleteset, hogy ki is csúsztam az időből), és ezután még jöttek oda egyesével emberek, hogy mit tanácsolnék nekik. Mert fejlődni akarnak. Tetszik az ilyen hozzáállás.
Amúgy közben megoldottam a dilemmámat is. Mert ugye az volt a tervem még otthon, hogy majd itt Sanghajban mindenki DTM lesz (Distinguished Toastmaster, a legmagasabb rang, amit el lehet érni), és milyen sokat fogok tudni tanulni tőlük. Ellenben ezzel szemben az az igazság, hogy ahány klubot eddig meglátogattam, mindenhol kb. a 3 legszeniorabb tag között voltam. :( 1 olyan klub van, ahol majdnem mindenki előrébb jár, mint én, viszont ott meg a légkör nem tetszett annyira. Kevesen is voltak, és nem is volt elég vidám a meeting. És igazából a beszédektől sem voltam elájulva. Viszont találkoztam ott egy emberrel, aki bizony már DTM, és arra jutottam, hogy őt megkérem, hogy legyen a mentorom, de közben a csütörtöki klubnak leszek a tagja. Így a profi támogatás is meglesz, kapok hasznos feedbacket, viszont a jó hangulatú meetingekről sem kell lemondanom. Jó kis megoldás, mi?
Na ugorjunk a péntekre. Pénteken az az izgalmas dolog történt, hogy születésnapi ünnepségek voltak az irodában. Mindenki, akinek augusztusban van a szülinapja, megünnepeltetett. Ez kb. 6 embert jelentett, de volt az egész EI-ra elegendő torta meg banán. A banán elég érettlen volt, de azért valahogy leküzdöttem. Na és este mi volt? Na mi? Vajon mi? Ki találja ki, hogy mi? Na? Senki? Mi? Hogy mi? Az első mandarin órám! A tanár fél 8-ra ígérte magát, olyan 50 körül meg is érkezett (a város másik felében van előtte órája), de innentől kezdve már flottul ment a dolog. Tanultunk kiejtést, számokat, szavakat, meg egyszerű párbeszédeket. A legnehezebb dolog ugye a hanglejtés lesz. Az egész órát felvetette velem (szerencsére pont letöltöttem egy ilyen progit), úgyhogy vissza tudom hallgatni majd, ha lesz rá időm. De nem biztos, hogy lesz, úgyhogy valószínű csak egyes részeket fogok meghallgatni újra. Kaptam házit is. Amúgy tetszik a nyelv, érdekes. Ééééés, ma (egy nappal később) már volt is sikerélményem, mert elcsíptem egy számot az egyik beszélgetésben. :D Amúgy a kiejtés elég fura, mert vannak szavak, amiket már sokan megtanítottak nekem, és kb. mindenki máshogy mondta. :P
Szombaton találtam egy másik szupermarketet (itt gond nélkül működött a hitelkártyám), be is vásároltam egy hétre előre. Hét közben nem nagyon van időm nagy áruházakba mászkálni, úgyhogy taktikusan előre bevásárolok. Találtam nagyon finom töltött gumicukrot. :D Meg a söröm és borom mellé vettem egy kis gyümölcslevet is. Már csak valami tömény hiányzik a teljes italkészlethez. Délután zenekari próba volt, egész jól ment (persze csak a körülményekhez képest, amúgy még mindig siralmas, és nem szívesen állnék emberek elé), viszont rövidebb volt a múltkorinál. Az ok pedig az, hogy a dobosunk, aki gyakornok nálunk, és kb. az egyetlen 'profi' zenész a csapatban koncertezett valahol a városban, és mentünk megnézni. Mivel délután 5-kor volt a 'show' ahogy itt referáltak rá, és a helyszín egy bevásárlóközpont volt, ezért gondolhatjátok, hogy nem volt olyan nagy buli, viszont a zene, amit játszottak nagyon jó volt. Ez a dobos csaj nagyon tud! A basszer is nagyon jó volt, a két gitár szerintem semmi extra. Az énekesnek is jó hangja volt. Ilyen keményebb rock zenét játszottak, úgyhogy rögtön belopták magukat a szívembe. :) Ezután elmentünk közösen kajálni, de majdnem egy órába telt, mire találtunk egy éttermet! Mindenhol hatalmas sorok voltak. Végül egy japán étterembe mentünk, és olyan asztalnál ültünk, hogy ott elöttünk csinálta a séf a kaját! Eddig csak filmeken láttam ilyet. :) Nagyon finom volt, volt valamilyen baconbe tekert gomba, hát az valami mennyei volt. De a többi fogás is. És fejenként fizettünk kb. 2000 forintot.
Persze ez a buli is hamar befejeződött, úgyhogy fél 9-re már itthon is voltam. Lementem még gyúrni egyet, jól kifáradtam, aztán még este be kell készítenem egy mosást, kicsit gyakorolnom kellene a mandarint, el kell olvasnom egy technical papert a multitouch technológiáról (a következő TM beszédem témája), és… asszem ennyi. Olyan a mosógépem, hogy lehet időzíteni (ha minden igaz), szóval este bekészítem, éjszaka magától elindul, és pont addigra végez, mire felkelek. Pöpec, mi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése