Csupa jó dolog!

Milyen szerencse hogyha az ember pozitívan áll a világhoz, akkor csupa jó dolog történik vele! Vagyis velem. :P Ma egész konkrétan 3! Az egyik, hogy a korábbi hatalmas ebédszámlát ma sikerült egy meglepően alacsonnyal ellensúlyoznom. (Igaz, a drágát nem éz fizettem.) Lényeg a lényeg, ajánlották ezt az iroda melletti tésztaevőt, hát mondtam a kollégáimnak, hogy menjünk ma oda. Miután jól kiröhögtek, kérdezték, hogy miért? Kezdett gyanús lenni a dolog, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb hely a környéken. Mondtam azért, mert azt hallottam, hogy nagyon nagyok az adagok és olcsó is. Kuncogtak még egy sort, de aztán elvittek oda.

Hát ez a hely merő egy káosz volt, úgy kellett többször rákérdeznünk, hogy mikor kapjuk már meg a kajánkat, de amikor végre megérkezett! Huhh, nagyon finom volt. Tényleg tudnak főzni ezek a kínaiak!

Aztán a hosszú ebéd után (itt a legrövidebb ebédszünet is egy órás, valahogy nagyon sokáig elhúzódik a dolog mindig) visszavánszorogtam az irodába, és elkezdtem kicsit munkával kapcsolatos dolgokkal foglalkozni. Ez nektek annyira nem érdekes, úgyhogy nem is pazarolnék rá több időt. A lényeg, hogy este egy másik Toastmasters klubba voltam hivatalos. Vagyis hívni éppenséggel nem hívott senki, de megláttam őket a honlapon és gondoltam megyek. Nem is egyedül mentem, hanem Lucasszal, aki az itteni klub VPPR-ja. Meg is találtuk a helyet (közben Lucas elámult rajta, hogy előző nap egyedül nekivágtam Shanghainak), de mire hosszas (tényleg hosszas) tárgyalás után sikerült elérni, hogy beengedjenek minket az épületbe (ez is egy céges klub, csak nyitott mindenki számára) addigra el is ment a kedvünk az egész meetingtől. :P Najó, nem. :D Szóval beengedtek, felmentünk a 43. emeletre, megtaláltuk, hogy hova kell mennünk, szembe találtuk magunkat egy zárt ajtóval, ácsorogtunk ott kb. 10 másodpercet, aztán amikor kijött rajta valaki, Lucas megkérdezte, hogy akkor hol is a meeting pontosan. Elég vicces volt, kínaiul beszéltek persze és nem sokat értettem belőle, de azt igen, hogy Lucas valami főnöknek állított be. :P Többször is mutogatott felém, és mondta, hogy lídá (leader). Én meg igyekeztem olyan méltóságteljesen kinézni, ahogy csak tudtam. :D No aztán kiderült, hogy a honlapon írtakkal ellentétben, nem hetente, hanem két hetente vannak gyűléseik, és most pont nincs. Szóval hazakullogtunk. (Illetve előtte még névjegyet cseréltünk az emberrel.)

Én nem éltem meg túl nagy traumaként a dolgot, de úgy látszott Lucas igen. Mint kiderült van egy barátja, aki nagyon lelkes Toastmasters ügyben, és minden klubról mindent tud, többek között azt is elsőre vágta, hogy ennek a klubnak ma nincs meetingje. Úgyhogy mondta Lucas, hogy legközelebb, ha megyek valahova, előtte szóljak oda neki, és majd utánajár, hogy lesz-e meeting vagy sem. Hasznosak az ilyen ismerősök. :)

Mivel így hamarabb hazaértem a tervezettnél, elhatároztam, hogy felderítem a konditermet meg az uszodát. Értekeztem a céggel, aki a szállásomat intézte, de még korábban azt írták, hogy nincs benne az árban a konditerem. Szóval lementem a recepcióra érdeklődni, hogy mennyibe kerül, meg milyen feltételek vannak, erre közölték, hogy nekem benne van az árban. Rákérdeztem, hogy tényleg? Mondták, hogy igen. Én meg megörültem, és mentem. :)

Nagyon érdekes hely, a medence egyik fele 1 méter, a másik 1.5 méter mély, ami nem olyan nagy baj úszás szempontjából, ami miatt mégis, az az, hogy ebben a mélységben még tökéletesen megvannak a gyerekek. :D Szóval őket kell kerülgetni. Nem az a tipikus sportuszoda. :P Fél órát úszkorásztam, aztán begörcsölt a talpam, úgyhogy elhatároztam, hogy felderítem a konditermet is.

Maga a terem nem olyan nagy, de azért van minden. Amiből nagyon sok van, az a futó- és taposógép. Sőt, még egy boxzsák is van! De ami igazán jó, hogy nem csak mindenféle erősítő gépek vannak, hanem biliárdasztal, pingpongasztal, squash terem(!), jóga terem, stb. Egy csomó ilyen érdekes dolog. Még nem derítettem ki, hogy ezeket hogy tudom használni (elég nagy sötétség volt körülöttük, a biliárd asztal meg le is volt takarva), de ami késik nem múlik.

Nem töltöttem el túl sok időt itt sem, egy másik fél óra után úgy döntöttem, hogy elsőre ennyi elég volt. Hiszem otthon várt még rám egy nagy kaland!