Azért a szomorú arc, mert ez a hét Thaiföldön nagyon jól telt! Mostanában minden nyaralásom jól telik. Még szerencse. :)
Naszóval, itten vagyon a koncepció! Minden napnak külön leírást szentelek, és a képeket közbe-közbe fogom szúrni a leírásoknak. (Ez nagyon napirajzos nyelvtan volt, de talán érthető.)
Szóval csapjunk bele!
Szombat reggel indultunk, vagyis nem is annyira reggel, mert a gép valamikor fél kettő körül szállt csak fel. Azért időben kimentünk már a reptérre, mert ugye ki tudja, hogy mi minden jöhet közbe. Szerencsére sehol sem kellett túl sokat várnunk, úgyhogy jutott idő bőven nézelődni. Illetve vásárolni! Énnekem ez teljesen újdonság, hogy reptéren tényleg megéri vásárolni, de úgy látszik, hogy az összes ilyen női kozmetikum meg hasonló miskulancia jelentősen olcsóbb, mert Sophie odáig volt meg vissza, hogy mi minden jó dolgot talált. Persze így is tök drágák voltak, úgyhogy én magamban megköszöntem, hogy nem használok ilyen cuccokat.
Az út nagyjából eseménymentes volt, attól eltekintve, hogy alig volt hely a lábamnak. De mondjuk amúgy is végig aludtam az egészet, mert nagyon beteg voltam. Pár nappal korábban begyűjtöttem valami megfázást, úgyhogy taknyom-nyálam egybefolyt meg nagyon gyenge is voltam. Ilyen gyenge:
Bangkokban aztán persze gyönyörű, meleg idő volt, és könnyedén be is metróztunk a városközpontba. Nagyon okosan itt az összes metró a föld felett megy, úgyhogy remekül lehet várost nézni. Persze sötét volt, szóval inkább csak a fényeket náztük, de azért az jó volt. A központban aztán fogtunk egy taxit, mert a hotelünkhöz nincs közel metró, és a harmadik autót sikerült is rábírnunk, hogy használja a taxiórát. Erről itt mindig meg kellett győződni előre, és sokan nem is akarták használni, hanem csak mondtak egy viszonylag magasabb árat. Persze mihez képest magas, ugye? Thaifőld még mindig elég olcsó, úgyhogy inkább csak elvi kérdés volt, hogy ne verjenek át.
Most a turistanegyed szívében laktunk, a szó legszorosabb értelmében. Van egy aprócska utca Bangkokban, úgy hívják, hogy Khaosan road, itt fordul elő az ÖSSZES turista. Úgy kell elképzelni, hogy mindkét oldal tele van bárokkal, hostelekkel, hotelekkel, masszázs szalonokkal, előttük bódékkal, mozgó árusokkal, stb., és még így is jóval több a külföldi, mint a helyi. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen és megérkeztünk a hotelünkbe.
Ez volt az egyik legnagyobb hotel, és nagyon kellemes hangulata volt. Udvariasak voltak az itt dolgozók, segítettek mindenben, még forró vizet is kerítettek nekem, hogy az orvosságomat fel tudjam oldani valamiben.
Na de nem ez volt a hotel fő attrakciója, hanem ez!
Ez egy uszoda az épület tetején, a 6. emeleten. Nem próbáltuk ki, mert inkább kimentünk csavarogni, de pár képet azért csináltunk, és hát meg kell hagyni nagyon pofás. :)
Először csak a Khaosan roadon csámborogtunk, ettünk mindenféle finomságot az utcáról, gyümölcsöket, tésztákat, turmixot, minden nagyon finom volt. Az egyedüli szívfájdalmam, hogy nem vettem függőágyat, pedig két alkalmam is lett volna rá. A vicces az, hogy pár hete rájöttem, hogy nekem kell egy függőágy. Tehát nem is az volt, hogy ott az orrom alá nyomta a fickó, én meg ugye nem kértem belőle. Kellett volna a függőágy, és ránézésre jó minőségűnek is tűnt, de mégsem vettem meg. Hiába no, trenírozni kell még az agyam, hogy ne utasítsak el élből mindent, csak azért mert valaki megszólít az utcán.
Miután kinézelődtük magunkat elkezdtük tervezni, hogy jutunk el a virágpiacra, amiről már múltkor is beszámoltam. Én ugye nem voltam túl jól, de az volt a terv, hogy ma este kell megnéznünk, mert máskor nem fér bele a programa. A baj csak az volt, hogy még csak fél 9 felé járt, és nekem nem nagyon akaródzott még 3 és fél órát fenn maradni. De megígértem Sophie-nak a virágpiacot, meg tudom mennyire szereti a virágokat, és beharangoztam, hogy veszek neki egy virágot, úgyhogy nem volt visszaút, menni kellett. Viszont támadt az a remek ötletünk, hogy kérdezzük meg, hátha már éjfél előtt kinyit.
Megkérdeztük, és kiderült, hogy ez igazából 24 órát nyitva van, többek között éjfélkor is. Megörültünk, hogy igazából akkor most is mehetünk, taxiba pattantunk, és nem sokkal később már a temérdek virág között lépkedtünk.
Ez a környéken volt, ahol megint transvesztita túltengés volt, de most már legalább felismertem őket. Na aztán persze is lehet, hogy minden felismertre jutott 3, akiről azt hittem, hogy milyen baromi jó csaj.
Amúgy Thaifőldön bóklászni veszélyes egy barátnővel magam mellett, mert annyi sok szép lány van, hogy ügyelni kell rá, hogy valahogy csak titokban bámuljam meg őket. Vagy neadjisten sehogy, bár azért ilyen messzire ne merészkedjünk, ez már sci-fi.
Hosszas keresgélés után aztán megtaláltuk az ideális csokor rózsát, amit aztán egész úton cipeltünk magunkkal. Ez a fénykép a taxiban készült, és a szemfüles megfigyelő észreveheti a szőrös lábamat is a jobb szélen. :)
Miután hazuaértünk bedőltünk az ágyba (főleg én), de előtte szereztem még egy pohár forrú vizet. Vagyis hát Sophie szerzett nekem. Miután már lefeküdtünk aludni, látta mennyire nyomorultul vagyok, kimászott a takaró alól, felöltözött, lement a recepcióra forró vízért, felügyeskedett a harmadikra 2 forró pohárral, és kevert nekem egy orvosságot. Egy kincs ez a lány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése