Házimozi

Kérem szépen megérkezett! Mármint az össezs cucc, amit csütörtök éjszaka rendeltünk Sophie-val. Péntek koradélután már csöngetett is a postás (csak egyszer), hogy itt van. Már másodszorra mértem fel rosszul a helyzetet. Amikor a monitorjaim érkeztek, akkor is úgy gondoltam, hogy majd hazabiciklizek velük, és a mostani szállítmánnyal is ez volt a tervem. Hát persze nagyon nem jött össze. Két kézzel tudtam csak egyensúlyozni a sok dobozt: jött egy projektor, egy hangfalpár, egy külső hangkártya és egy wireless router. A hangkártya meg a router befért a hátizsákomba, de a másik kettőt kézben kellett vinnem, úgyhogy bicikli helyett taxival száguldottam haza. Amúgy tényleg száguldottunk, féltem is rendesen. :D Viszont hála Sophie nyelvtanfolyamának (mármint amit ő biztosít nekem), már tudtam mondani, hogy merre kell fordulni, különben tök másfelé mentünk volna.

Hazaértem, ideje volt beüzemelni a dolgokat. Igen ám, de előtte még rendet kellett tenni az asztalom alatt, hogy a kábelek ne csak úgy szemét módjára heverjenek a földön. Most szemét módjára egy kis emelvényen hevernek, viszont így majd a takarító robotom ki tud rendesen porszívózni az asztal alatt is. Amíg meg még nincs robotom nekem is könnyebb lesz sepregetni. Íme:

Az egész rendszer

Az emelvény - és egy tiszta padló

Aki megrökönyedve venné tudomásul, hogy saját képeket küldök, annak szól ez a következő bekezdés.
Praktikus, ha az embernek olyan anyukája és barátnője van, mint nekem. Bár ez főleg anyum érdeme. Anyum ugyanis küldött nekem (vagyis Sophie-nak küldte, hogy nekem meglepetés legyen) ide a messzi Kínába egy meglepetés névnapi ajándékcsomagot, amiben egy igazán csodaszép mandzsettagombtartó doboz (bizony, egybe kell írni, ugyanis csak 6 szótag), egy könyv, és az otthon hagyott fényképezőgép kábelem lapult. Szóval hamarosan jön majd több kép is.

Na de vissza a szerzeményekhez. Szóval rendet raktam az asztal alatt, beüzemeltem az új elosztómat, amibe már 10 dugót lehet bedugni, és nekiálltam üzembe helyezni az új szerzeményeket is. A hangfalpárral kezdtem, mert az volt a legegyszerűbb. A felső képen a monitor mellett látni is kikandikálni az egyiket.
Ezután jött a wireless router. Sajnos itt megállt a tudományom. Egyrészt kínaiul van az admin felület, de ami még ennél is nagyobb gond, hogy szerintem a szakember, aki beüzemelte az Internetet elfelejtette megmondani nekem a felhasználónevet és a jelszót. Szóval ha Sophie visszajön majd megkérem, hogy hívja fel őket és derítsük ki, hogy mi az, és akkor végre tudok majd Skype-olni is. (A laptopomról Skype-olnék, mert csak abban van kamera meg mikrofon, viszont ahogy korábban írtam már, ha abba tolom be a kábelt, egyszerűen megáll.)

Az asztali géppel tehát megvolnánk, most jön az izgalmas rész, a házimozi! Először is hozzuk működésbe a hangrendszert. Az egyik kollégámon keresztül már vettem 45 méter kábelt, ami a mélynyomó és a többi hangfal közé kell. Minden kábelt a fal mellett akarok vezetni, és akkora böszme nagy nappalim van, hogy a gyári kábelek rövidnek bizonyultak. Ügyesen kimértem, hogy hol kell elvágni a kábeleket, megblankoltam őket, és összelinkeltem a rendszert. Közben az a Napirajz járt a fejemben, amit Grafitember egy barátomnak a könyvébe rajzolt a dedikáláskor: egy fickó pisztolyt fog egy számítógépre és csak ennyit mond: "2 másodperced van, hogy összelinket, a kurvaanyád!" Hát nekem több, mint 2 másodpercbe telt, de a végén minden kábel a helyén volt, és a rendszer működőképesnek tűnt. Persze ez még csak tipp volt, hiszen a hangkártya még nem volt beüzemelve.
Ez volt a trükkös rész. Azt már olvastam a neten, hogy nincs natív OS X támogatás ehhez a kártyához, de azért működik, csak a hangerőszabályzó tekerentyű nem. De persze a hangfalon lehet szabályozni, szóval ez nem akkora para.
Bedugtam a kártyát, bementem az Audio MIDI konzolba, beállítottam, hogy 5.1-esként kezelje ne pedig stereoként, és nem történt semmi. Süket. Nem szól. Meg se nyikkan. Néma. Haszontalan. Egy rakás szar. Kopó. Konyec. Keresgéltem a neten, hogy mit kellene még csinálni, de mindenki csak azt mondta, amit már megcsináltam. De csak nem ment. Egy árva hang nem jött ki a torkán. Nem lett hangorkán. (Torkán - orkán, igazi kis művész vagyok!)
Ekkorra már éjszaka 11 felé járt az idő, én nem vacsoráztam még, mert az volt a terv, hogy majd mozi közben kajálok, és kezdtem elég morózus lenni, hogy nem megy. Aztán ahogy barangolok a szobámba, látom ám, hogy a HANGFAL le van némítva!!! Amikor először bekapcsolom áramtalanítás után, akkor alapból le van némítva. VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!! Feloldottam a némítást, és csudák csudája: működik!
A projektorral semmi gond nem volt beüzemeléskor, egyedül annyi a nehézség, hogy még nincs neki semmi polca, úgyhogy egy csomó párnát pakoltam alá, hogy megfelelő helyen legyen. Azt még valahogy meg kell oldani.

Na de az most másodlagos. Ami fontos, hogy megnéztem a Thort! Egész jó volt a film is, legalábbis azt a feladatát remekül betöltötte, hogy engem szórakoztasson miközben kajálok, és élvezem, hogy több, mint 100"-on látom a képet, és szól a hangrendszerem is.

És aki olvasta az előző bejegyzést, íme a magyarázat miért kerültem ágyba hajnali 2-kor.