A lakás még egyben van

Kicsit megkésve bár, de hadd vessem papírra gondolataimat az első, saját szervezésű, kínai házibulival kapcsolatba. Ahogy az olvasó már sejtheti, a lakásavató összejövetelről lészen szó, csak amolyan baráti hangvételben.

A kínaiak nem magyarok.

Na de kezdjük az elejéről. Szóval elég széles körben meghirdettem, de a végén csak olyan 10-12 ember jött el. Ugye már leírtam mi mindennel készültem, na hát ebből majdhogynem semmi nem lett. Nem néztünk filmet projektoron, nem raktunk ki puzzle-t, nem próbálták ki az agyonorzított hangú csellót. A csocsónak azért sikere volt, kiderült, hogy a londoni product managerem jól játszik. Csak azért nem beszélek róla szuperlativuszokban, mert nem volt olyan jó, mint én, és én sem vagyok túlságosan jó. De a többiekhez képest tündökölt.
Szóval a "buli" nagy része abban merült ki, hogy beszélgettünk. Vagyis ők, mert én a este nagy részében a konyhában voltam, és sütöttem a palacsintát. Magyarországon valahogy mindig a konyha lesz az egyik gócpontja a bulinak, ott van az összes kaja, stb. Hát itt meg a kutya nem jött ki, hogy esetleg ne tök egyedül csináljam nekik a kaját, amiből aztán nem is tudtam enni.
Szívembe döfött tőrként sújtott le a mondat, amikor közölték, hogy senki nem kér édes palacsintát, mert ezt terveztem volna a fő fogásnak...

De azért ne higyje azt senki, hogy tragédia volt a buli (bár most úgy hangzik), jó hangulatban telt, sokat beszélgettünk, fogyott a sör rendesen, megittuk az italkollekcióm legrégebbi darabját, egy 1976-os száraz Tokaji Szamorodnit, és még az ajándék pálinkámat is megkóstoltuk. Ezt már csak akkor, amikor a legtöbben hazamentek, hogy azért maradjon is belőle.

Rengeteg étel és ital megmaradt, úgyhogy még az is lehet, hogy pozitívan jöttem ki az egészből. :D És a másik jó hír, hogy a rendrakás is viszonylag gyorsan ment. Szombaton rendberaktam majdnem az egész lakást.
Igaz, csak 2 héttel később vettem észre, hogy valamelyik szemfüles a csirkecomb maradékát a felmosóvödrömbe tette... No comment. :)