Jajj, de nehéz az én sorsom. Itt kell hagynom szeretett Ázsiámat. Ma volt ugyanis az utolsó napom Szingapúrban, éjszaka utazok Ausztráliába, ami köztudott, hogy önálló kontinens.
Ezt a napot nyugisra, lazulósra, pihenősre terveztem. Az elején be is jött, majdnem 10-ig aludtam. Utána megreggeliztem (megint 4 kenyeret zsákmányoltam, plusz egy bögre teát, plusz egy bögre cappuccinót), és nekiláttam bepótolni a tegnapi blogot. Aki már olvasta, és miért ne olvastátok volna, ha már a mainál tartotok, az láthatja, hogy egy rohadék hosszú bejegyzés sikeredett. Hiába no, izgalmas nap volt. Frissítettem a Night Safari leírását, úgyhogy aki nagyon korán olvasta még a megjelenés után, az keressen rá az elefánt szóra, ha kíváncsi az újdonságra.
A lényeg, hogy 10-től fél 1-ig a blogot írtam! Elég nagy a zaj amúgy a közös teremben, de persze nem akarom a többiekre fogni, hogy ilyen lassan gépelek. Bár nyilván miattuk van. Na mindegy. A blog után még a verseny beszédemet is digitalizáltam. Már egy ideje firkálok a papírra mindenféle javítást, de most begépeltem mindent. Most már ideje lenne gyakorolni. :P
A terv a nap maradék részére a tegnap elnapolt Henderson Wave Bridge volt, aztán Chinatown, aztán az Orchard road, végül este séta a folyóparton. Ezt relatíve jól be is tudtam tartani, egyedül Chinatown maradt ki. A Henderson híd nagyon izgalmas, és szuper jó helyen is van. Egy csomó park van egymás mellé rakva, tehát akár egy parknak is nevezhetnénk, de akkor hazudnánk, mert hogy több park. Nem egy. Sajnos az eredeti út amit végig akartam járni egy részen le volt zárva. Vagy nem is olyan sajnos? Amikor leszálltam a metróról megláttam egy fantasztikus épületkomplexumot. Vagy 5-6 torony, görbe mind, híd van néhány között, a hídon fák nőnek, a tetején valami rács van, nem rendes tető, még életemben nem láttam ilyet. De még hasonlót sem. Az egyedüli probléma az volt, hogy totál a másik irányba volt, mint amerre mentem. Így hát sóhajtottam egy nagyot, és elbúcsúztam a látványtól. De amikor egyszer csak a parkban az egyetlen út le volt zárva, akkor rájöttem, hogy talán pont azért zárták le, hogy így nyugodt szívvel visszafordulhassak, és megnézhessem ezt a csudát.
Meg is néztem, még csak közeledtem felé, amikor már fogalmaztam magamban hogyan fogom megkérdezni a recepción, hogy felmehetek-e a tetejére, de aztán úgy alakult, hogy még csak most építik. :P Szóval nem volt nyitva senkinek. Még nekem sem. Bááár...végül nem is kérdeztem meg. Lehet, hogy a munkások ENGEM beengedtek volna.
Elég sok időt eljátszottam a parkban meg itt az épület körül, úgyhogy azt a drákói döntést hoztam, hogy Chinatown kimarad a mai programból. Rögtön Orchard Road felé vettem az irányt. Na nem azért mert érdekelt, hanem azért, mert mikor láthat az ember ilyet? 2,3 km hosszan az út két szélén csak plázák vannak! És ebben a mondatban SEMMI túlzás nincs. Lemértem Google Mapsszel. Nagyon durva! És persze nem csak ilyen betonkockák, hanem csilivili épületek mind.
Innen lesétáltam a folyópartra, lassan már kezdett sötétedni, megnéztem az éjjeli fényeket, aztán hazamentem. Lezuhanyoztam, még utoljára átnéztem, hogy megvan-e minden, elbúcsúztam a helyiektől, aztán kimentem a reptérre. És most itt vagyok. Mindjárt indulunk, már csak egyet kell aludni, hogy Ausztráliában legyek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése