Ma sikerült későn kelnem. Ennek a már korábban említett éjszakai TV-zés volt az oka. Fél 2 körül lett vége a filmnek, utána még zuhany, pakolás, szóval elment az idő. Jah, pakolás! Ugyanis nem tudtam egy hostelben lefoglalni mind a 3 napomat, úgyhogy utolsó nap egy másik, közeli házba költöztem át. Reggel talán fél 10-re állítottam be az órámat, vagy 10 percig ébredeztem még utána, a szobában már senki nem volt, az előtérben már senki nem volt, úgy éreztem magam, mint egy kísértet szálláson.
Jól megreggeliztem, aztán átbattyogtam az új szállásomra. Ez egy kicsit alacsonyabb színvonalú, mint az első hely, de azért nem volt vészes. Az ágy kényelmes volt, és a takaró meleg. Azt hiszitek viccelek, mi? Itt vagyok 4-5 fokkal az Egyenlítő mellett, és arra panaszkodok, hogy nincs elég meleg? Hát bizony. Szerintem az itteniek már átestek a ló túloldalára. A légkondit ilyen standard 20-22 fokon tartják, ami azért nagyon erős visszaesés a kinti 31-32 fokhoz képest. Én akárhova bemegyek, rögtön elkezdek fázni. Egész konkrétan Thaiföldön jól meg is fáztam az első pár napban, még mindig azt kúrálom. Azóta csak forró teát iszom, de még mindig nincs rendben a torkom. Az én otthoni légkondim az elején 25 fokon volt, de mostanában már inkább 27-28 fokon tartom. Teljesen kényelmes. Amúgy érdekes, most olvastam el a szingapúri szekciót a Wikitravels.org-ról, és feszt arról panaszkodik a fickó, hogy milyen meleg és párás a levegő. És hogy nehogy kint maradjunk 1 óránál tovább, mert milyen katasztrofális lesz. Hát én meg pont ezt szeretem az itteni vidékeben. Ha végre úgy döntök, hogy ide költözök majd, ez biztos egy fontos érv lesz a döntésben.
Na de kanyarodjunk vissza az utolsó napomhoz KL-ban. (Illetve még egy rövidet kitérek, a vonaton írom most ezt a beszámolót, és meglepően nehéz még gépelni is egy ingo-bingó vonatkocsiban.) Szóval megvolt a hostel. Mivel már az előző helyen összekészültem, itt csak ledobtam a cuccomat, és már neki is vágtam a nagyvilágnak. Így például csak amikor hazaértem éjszaka, akkor tudatosultak bennem olyan dolgok, hogy nincs külön predesztinált mosdó, hanem a folyosóról nyílik a wc-k meg a zuhanyzók ajtaja. :P Vicces volt.
A nagyvilág… bocsánat, állandóan eljárkálnak a gondolataim. A napi első program a Batu Barlangok meglátogatása volt. Tegnap Toastmasters után beszélgettem a helyiekkel, és ők is mondták, hogy az milyen jó, meg az útleírásom is. Én meg ugye szeretem a különböző természeti dolgokat, szóval nem volt nehéz döntés. PLUSZ! Még majmok is vannak itt szabadon.
Emlékeztek a Simpson család vonatkozó részére? Amikor Lisa brazil levelezőtársa eltűnik? Küld még előtte egy videót, amiben megköszöni Lisának az anyagi támogatást, mert így tudtak venni egy ajtót az árvaházhoz, és végre nem tudnak bemenni a majmok. Amikor kiderül, hogy eltűnt Ronaldo, akkor az egész család egyhangúan megszavazza, hogy menjenek Brazíliába, és keressék meg. Bart a leghangosabban: "Yes, let's go and help him!" Erre persze mindenki gyanakvóan néz rá, amikor is megvallja: "I want to see the monkeys." Hát pont így éreztem én is.
Egy bő 30 perces metróútra van a barlang KL-től (azért ő, nem ú, mert a szofisztikált maláj kélyellnek ejti nem káellnek, mint a magyar). Ami ha balagondolunk nagyon közel van! Azt mondták, hogy valami hegyoldal van, jó sok lépcsővel, meg mindenféle barlangokkal. Amikor megérkeztem barlangot nem láttam, csak egy jó nagy hegyet, meg egy böszme nagy isten-szobrot. Egy csomó indiai van itt, akik ezer meg egy istent tisztelnek, szóval mindenféle szobrok vannak elszórva. Ez mint utólag felismertem egy zöld, NAGYON combos majom volt. Úgy értem, tényleg, úgy nézett ki, mint valami testépítő.
Követtem a tömeget, ami kb. 20 emberből állt, és egyszer csak megláttam a lépcsőket. Huhh, hát tényleg elég meredek, és elég sok. Aztán ahogy közelebb somfordáltam, megláttam az első majmot is. Aztán a másodikat, a harmadikat, a sokadikat. Tele volt velük a hely! És nem elkerítve, ott rohangásztak az emberek között. Nem voltak nagyon szelídek, de azért a kaját elfogadták, meg nem zavartatták magukat, amikor 50 centire mentem el tőlük. De volt egy srác, az meg is érintette az egyiket, na akkor az vicsorgott rá, meg utána is kapott.
Szépen masíroztam fel a lépcsőn, becsületemre legyen mondva, hogy nem álltam meg közben pihenni. Nem, mi? Most hogy így visszagondolok egy csomószor megálltam "nézni a majmokat". Na de amikor felértem! Akkor jött az újabb álldobálás. (Megfigyeltétek milyen sokszor esett már le az állam? Majd a végén összeszámolom, hány dologról írtam már ezt.) Egészen más volt a barlang, mint amit képzeltem, én sok kis sötét lyukat képzeltem a falban, ehelyett két HATALMAS, világos terem volt. Azért világos, mert egy csomó rés volt a tetején, de legalább ilyen 70-80 méter magas volt, vagy még nagyobb. Fantasztikus látvány volt, egészen más stílusú, mint az itteni barlangok. Ha a limestone homokkövet jelent, akkor abból volt a barlang, és a víz meg a szél mindenféle fura formát csiszolt a falba. Csináltam pár képet, de akkor nagy a hely, hogy nem tudtam az egészet betenni egy képbe. Majd meglátjuk mi látszik rajta.
Hopp, kicsit fel kell gyorsítanom a dolgot, mert mindjárt megérkezünk Szingapúrba, és addigra még 2 másik bejegyzést is meg akartam írni… Vicces, kb. 1 perccel azután, hogy ezt leírtam, megérkeztünk. Szóval a hostelből folytatom.
A barlangban befizettem egy túravezetésre is. Ugyanis volt egy másik rész, ami nem ingyen volt, meg csak vezetővel lehetett bemenni. Nagyon érdekes volt, megtanultuk, hogy milyen hatása van a denevéreknek (illetve a denevérek hiányának) a barlangokra, láttunk képeket egy csomó olyan fajról, amik egyedül ebben a barlangban élnek. Pl. a Trapdoor spider, ami magára tudja zárni az ajtaját, ha jön valami nála nagyobb ellenfél. Ja, és ez a barlang Dark Cave néven futott, úgyhogy mindenki kapott egy lámpát, és azzal meneteltünk. Sajnos volt két gyerek is a csaportban, akik feszt dumáltak.
A barlang után még kicsit sétáltam a környéken, és olyan zenéket hallottam mindenféle bódékból, amik még gimis koromban jöttek ki. Egyébként ezt már máshol is megfigyeltem, hogy ilyen történelem előtti számok szólnak mindig. Nagyon kemény! :D
Visszavonatoztam a belvárosba, és meglátogattam az egyik híres plázát. Egy csomó olyan pláza van itt, ahol csak olyan dolgok vannak, amire tuti nincs pénzem. Szóval olyan sok időt nem is töltök el bennük, meg ugye amúgy sem lelkesedek a vásárlásért, de a fényűzést érdekes megnézni. Már a pláza épület maga is extravagáns.
Itt megkajáltam (az éttermi részben voltak normális kajáldák is). Bár egyszerűbb lenne bemenni a McDonalds'sba, elhatároztam, hogy amíg itt vagyok, mindig valami helyi kaját fogok enni. És egyelőre elég jól is jártam velük. Persze mi a helyi egy ilyen városban, ami tele van különböző féle és fajta emberekkel? Szóval most speciel valami kínai kosztot választottam, amit otthon még nem láttam.
Tele hassal, jó kedvvel felkerekedtem, és megnéztem a város egy olyan részét, ami Marcus szerint autentikus, maláj házakkal van tele. Magyarul a szegénynegyed. :P Amikor itt voltam, akkor ugrott be, hogy azt is mondta Marcus, hogy tele van jó helyi kajáldákkal a hely. És tényleg. :( Sajnos már nem kívántam a kaját, pedig jó lett volna valami tényleg helyit kipróbálni.
Közben kipróbáltam a Monorailt is, este pedig Toastmastersre mentem. Erről majd külön bejegyzés jön mindjárt, most csak annyit, hogy majdnem egy óra késéssel fejeztük be. :D Ez az eddigi rekordom. Emiatt kerültem haza megint elég későn, de most szerencsére nem hülyéskedtem el az időt, hanem rögtön ágyba raktam magam. Ja, előtte persze felfedeztem a wc-t meg a zuhanyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése