Brisbane

Már itt vagyok egy ideje Ausztráliában, de még Brisbane-be nem mentünk be. Szerencsére ezt a hiányosságot ma bepótoltuk. Itt Laciéknál olyan kényelmes az ágy, hogy vétek belőle 10 előtt kikelni. Én pedig tiszta, ártatlan emberhez méltóan nem szeretek vétkezni. Na meg persze azért is rám fért az elvás, mert éjszaka olyan hangos madár csicsergésre (illetve kiabálásra) ébredtem, hogy azt hittem bombázzák a házat. És nem csak egyszer szólt, hanem hosszú percekig. Vagy legalábbis másodpercekig, amik perceknek tűntek. Reggel meg egy akkora vihar jött ránk, hogy megint azt hittem összedől a ház. Később aztán könzultáltam Lacival, és kiderült, hogy szinte semmi nem volt ez a vihar, de mivel fémből van a ház teteje, ezért nagyon hangosan hallatszik a kopácsolás.
A relatíve rosszabb idő miatt Laci hamarabb hazajött munkából, és így hamarabb indulhattunk Brisbane-be. Szerintem megint láttunk egy kengurut út közben. Szinte mindig látunk egyet. :) Fura egy állat. Elég nagy, és néha csak úgy megjelenik erre-arra. És ugrál.
A városba csak Lacival mentünk, Sue közben otthon készült a délutáni barbecue-ra. Meglepő módon a város kellős közepén van egy hosszú, 20-25 méter magas sziklafal, ami tele van különböző nehézségő, d emászható utakkal. Úgyhogy csak nem tudtunk elszakadni a természettől - mondjuk annyira nem is akartunk -, és nekiálltunk sziklát mászni. Nagyon meleg volt, pont a falra sütött a nap, úgyhogy nem voltak sokan, és mi sem maradtunk sokáig. Az elején Laci megtanított, hogy kell leereszkedni egy szikláról, ha a tetején vagyok kikötve. Hasonló a módszer, mint ahogy egymást biztosítjuk a falmászó teremben, de egy picit azért más. Izgalmas volt csak úgy alászállni a mélységbe. :) Szerencsére van egy kisebb fal is, az csak olyan 10 méteres, először ott gyakoroltuk a dolgot, aztán jött az éles bevetés. Majd mutatok fényképeket. :) Amikor leértünk, akkor egy picit mászkeráltam még rendesen a sziklán, Laci biztosított, de nem tudtam egyszer sem felmászni a tetejére. Sokkal izgalmasabb a természetben mászni, mert nem annyira egyértelműek a fogások. A teremben látom, hogy mit lehet megfogni, eldöntöm, hogy az nekem elég-e vagy sem, aztán megfogom. Itt az egész fal szabad préda, viszont fel kell ismerni a jó fogásokat. Szóval rájöttem, hogy többet kellene szabadban mászni. Itt 4 nap alatt kétszer is voltam, és nagyon jó volt!
Miután meghódítottuk a meghódíthatatlant elsétáltunk a folyóparton egy érdekes hídig. Mondjuk itt minden híd érdekes, egymás fölött ívelnek át, nagyon kemény. És rengeteg van belőlük a folyón. Tudjátok hogy hívják Brisbane folyóját? Brisbane folyó. Kreatív népség ez az ausztrál, mi? A folyó nem csak különféle hidaknak ad otthont, hanem egy folyópartnak is. A folyópart pedig egy mesterséges tengerpartnak! Úgy van megcsinálva, mint egy igazi tengerpart, még egy vízimentőt is odaraktak, de nagyon pici az egész. De nem baj, így kisebb helyen koncentrálódik ugyanannyi bikinis lány!
Mire visszaértünk a kocsihoz, amit a szikla alatt raktunk le, már árnyékban volt a fal, és előbújt a többi sziklamászó is. Tele volt a fal emberekkel, de ha ez még nem lenne elég, néhányan ott barbecue-ztak! Ez ilyen helyi divat, a parkokban vannak barbecue sütő helyek, itt még ingyenes is volt, az emberek viszik magukkal a húst, gombát, hagymát, amit csak akarnak, sütögetnek egy kicsit, megmásszák néhányszor a falat, sütnek tovább, őrült hangulatos volt.
Hazafelé elkapott minket egy eső, de kocsiban voltunk, úgyhogy csak röhögtünk rajta. Najó, kicsit izgultunk is, hogy otthon ne essen, mert akkor kútba dől a sütögetős tervünk. Szerencsére nem esett. 5-re hazaértünk, csináltunk tüzet, közben megjött a John család, papa, mama, gyerekek, na meg a Sapphire, a kutya is. Nagyon jól telt az este, az elején mindenki különféle tornagyakorlatokat mutatott Laci megszámlálhatatlan különböző játékán, aztán csocsóztunk egyet Corrie-val (mint kiderült így kell írni a nevét), aztán pingpongoztunk, biliárdoztunk, és beszélgettünk. Ja, és nem mellékesen betegre zabáltuk magunkat. Nagyon finom volt a steak is, a kolbász is, a saláta is, a sör is, a minden is. Az est fénypontja az volt, hogy láttunk egy hatalmas patkányt a házban. Mondjuk legalább 6 ajtaja van a háznak, amik mindig nyitva vannak, szóval ez nem meglepő, de azért beszartam, amikor kiderült, hogy az én szobámban lelt menedéket a bestia. Később aztán új információ jutott a birtokomba, miszerint nem az én szobámban lelt menedéket a bestia, de addigra a tragédia már megtörtént, a szívritmusom 70-ről 73-ra ugrott.
Sue-nak a nagy készülődésben még arra is volt ideje, hogy süssön nekem egy speciális ausztrál süteményt. Miután a vendégek hazamentek még tévéztünk kicsit, összepakoltam a táskáimat, aztán utoljára belesüpedtem a kényelmes ágyamba. És közben arra gondoltam, hogy vajon előkerül-e valahonnan a gigapatkány.