Kötél nélkül

Majdnem 11-ig aludtam! Nagyon jól esett. Mire felkeltem Laci már majdnem végzett a mai munkájával és Sue is visszajött a reggeli edzéséről. Gyorsan megreggeliztem, aztán indultunk, hogy begyűjtsük Lacit. A mai terv egy kis kirándulás volt egy közeli hegyen. Mármint itteni mércével közeli. Kb. 2 óra alatt ott is voltunk. Persze közben megálltunk nézelődni, szóval nem a legrövidebb űton mentünk. Sue még otthon mondta, hogy Laci kikészített nekem valami spéci cipőt, amiben könnyebb lesz majd menni. Már tegnap mondta Laci, hogy majd menjek ebbe a cipőbe, mert egy kis sziklamászás is lesz majd. Vagyis nem sziklamászás, hanem crumbling. Ezt a szót nem ismertem eddig (lehet, hogy most is rosszul írom le), de valami olyasmit jelent, hogy nem az a kőkemény sziklamászás, hanem inkább csak ilyen köves, meredek területen menés. Legalábbis én így értettem. Megérkeztünk a hegy lábához, az elején persze csak erdő volt, meg ösvény, találkoztunk pár önkéntes munkással, aztán egyszer csak megjelent a szikla. Én meg kicsit összeszartam magam. Persze nem mondtam Lacinak. :P Az a durva, hogy nem volt olyan őrülten vészes, sehol sem volt függőleges pl. de azért a jó 80 fok az megvolt, de a tudat, hogy erre kötél nélkül fogunk felmenni nagyon ijesztő volt. Lacinál volt kötél, mert mondta, hogy lesz majd pár olyan szakasz, ahol azért kiköt. Na, gondoltam magamban, ha még ennél is meredekebb, meg nehezebb szakaszok lesznek fent, akkor bajban leszek. Az elején én mentem elöl, de nagyon lassan mentem. Hirtelen minden fogás sokkal fontosabb lett, minden lépést sokkal jobban megnéztem. Amikor elértünk az első kisebb pihenőig, akkor már remegett a lábam. És nem a fáradtságtól. Itt mondta Laci, hogy valószínűleg rossz helyen indultunk el, mert ez sokkal nehezebb volt, mint amire emlékezett. Mindenesetre innentől kezdve ő ment elöl, és nézte, hogy egyszerűbb menni. Egy darabig tényleg egy picit egyszerűbb volt, de ez csak annyit jelentett, hogy egy picivel kevésbé remegett a lábam. Néha, amikor lenéztem, hirtelen megszorult a kezem az aktuális szikladarabon, és hálát adtam neki, hogy azért van valamennyi tapasztalatom a sziklamászással. Még ha csak beltéren is. Persze azért is hoztak ide, mert mondtam, hogy szeretek sziklát mászni, de ez egészen más volt, mint amit a teremben csinálunk. Két rész volt, ahol Laci kikötött, és úgy mentem fel. Az egyik azért, mert meredekebb volt, mint a tübbi rész, a másik az nem volt annyira meredek, viszont akkor már legalább 200 méter volt alattunk, és egyikünk sem akarta, hogy leessek. Mondjuk utána ugyanúgy 200 méter volt alattunk, és ugyanúgy ripityára törtem volna, miután esés közben már szörnyethaltam, de valahogy ott nem éreztük annyira szükségét a kötélnek. Amúgy miközben másztam felfelé, rájöttem milyen szuper jó beszéd lesz ebből! A mentorálás lesz a téma, hogy mennyivel könnyebb egy mentor segítségével előre menni, és egy csomó példát tudok majd mondani csak ebből a kalandból kifolyólag. Döbbenetes a hasonlóság! Amint rajtam volt a kötél (a mentorom segített), sokkal nagyobb biztonságban éreztem magam, gyorsabban másztam, kisebb fogásokban is megbíztam. Amint lekerült rólam a kötél újra lelassultam, viszont a kisebb fogásokban továbbra is megbíztam. Persze nem lettem hirtelen sokkal jobb mászó, de egy kicsit fejlődtem. És már kötél nélkül is magabiztosabban ment. Nyilván ez még csiszolásra szorul, de már látom, hogy jó beszéd lesz ebből. Már csak ki kell találnom, hogy melyik projecthez tudom majd elmondani. A hegy tetejéről jó kilátás nyílt a környékre. Illetve nyílt volna, ha nem lettek volna fák mindenfelé. De voltak, úgyhogy inkább csak próbáltunk kinézegetni. Lefelé a könnyebbik oldalon mentünk, de azért ez is elég meredek volt. De nem volt vészes. Ahol feljöttünk, ott szerintem nem tudtam volna lemenni. Hazafelé felkocsikáztunk még egy kilátó ponthoz, onnan jobban lehetett látni a hegyeket, ettünk valamit aztán hazaértünk. 6 körül voltunk Laci munkahelyénél, ott én átszálltam Alice-be, Laci ősrégi, 40-50 éves híres Land Roverébe, aztán fél 7-re kb. otthon voltunk. A vacsora valami igazi különlegesség volt megint. Taco, ráöntve valamilyen babos-zöldséges szós, sajt a tetejére szórva, majd az egész meggrillezve! Egy kis joghurttal megbolondítottam még, és azt kell hogy mondjam, nagyon finom volt. Még repetáztunk is Lacival. Este megnéztük a Simpson és Futurama két aktuális részét, aztán hamarosan ágyba kerülök. Ja, most ugrott még be, hogy útban hazafelé láttunk még egy kengurut. Ott álldogált az út közepén, aztán elugrált, amikor odaértünk. Még egy kiskenguru is volt az erszényében! Ja, és ez sokkal nagyobb volt, mint a tegnapi, mert mint kiderült a tegnapi nem kenguru volt, hanem egy wallaby. Ez olyasmi, mint a kenguru, csak kisebb. De ez a mai elég nagy volt.