Szeretnék néhány példával rávilágítani miért nem kell attól tartanunk, hogy Kína valaha is a világ ura lesz.
Nem tudom mennyire köztudott, de tűzzel-vassal az általánosítás ellen kűzdök. "Sosem figyelsz arra, amit mondok!" Bullshit! Helyette: "Tegnap amikor arról meséltem, hogy a plázában a sminkes Hajnalpír Vörös helyett, Tízórai Tűzvörös körömlakkot használt a kislábujjamon, nem figyeltél." True.
Naszóval, ennek semmi köze a sztorihoz, csak illusztrálni szerettem volna, hogy mi ellen is küzdök. És így talán még megdöbbentőbb lesz, hogy ebben a történetben bizony súlyos általánosok fognak történni. Rögtön bele is vágok.
A kínaiak nem tudnak közlekedni.
Reggel, amint kigurultam a garázsomból, látom ám, hogy egy baleset végkifejletébe csöppentem. A két résztvevő - nem meglepő módon - egy taxis és egy robogós volt. Ez a kettő a legelvetemültebb. A taxis álldogál a taxija mellett, a robogó felborulva, a robogós, mint valami szerencsétlenség ül a földön. Cseszik felkelni, pedig egy darabig figyeltem. Különösen értelmes döntés volt ez annak fényében, hogy egy kereszteződés közepén üldögélt. Na mindegy. Egy idő után a galambok is megtanulják, hogy ha az úton császkálnak, akkor előbb-utóbb egy kurva nagy kamion átmegy rajtuk. Talán ez a robogós is eljut majd egyszer az evolúció ezen fokára.
Később este egy újobb koccanás szemtanúja voltam. A hangra lettem figyelmes, ami annyira idegen volt a megszokott közlekedési zajoktól, mint egy fekete öltönyös pávián a susogó nadrágos makákók között. Hátra fordulok, hát látom ám, hogy egy taxis jól nekiment egy robogósnak. Gyanúsan ismerős helyzet volt, azzal a különbséggel, hogy itt nem volt földön szerencsétlenül ülés.
Sajnos nem tudtam figyelni, mert épp kerekeztünk a vacsora felé. Itt van egy szenior menedzser Amerikából, és az ilyenkor szokásos formalitásoknak tettünk eleget. És persze élveztük. Na de előtte még az oda vezető út. Az egyik kollégámmal együtt mentünk bringával, nevet nem fogok írni. Ugye már a Hangzhou-i kirándulás alkalmával megemlítettem, hogy ezek az itteniek egyszerűen nem tudnak tájékozódni. Ma ezt, és más egyéb kihalásra feljogosító tulajdonságot demonstráltak nekem roppant ügyesen.
Még pár nappal korábban elküldték a pontos Google Maps térképet, hogyan jutunk el az étteremhez, pirossal bejelölve az utat. Vetettem rá egy pillantást, nagyjából megvolt a hely, de gondoltam majd előtte pontosan megnézem. Ehelyett (és ez persze az én hülyeségem), csak megkérdeztem a srácot, hogy tudja-e hova megyünk. Mondta, hogy igen, én pedig botor módon megnyugodtam.
Az elején még jól is ment minden, aztán kezdtem felfedezni a mozgásán az elveszettség jelét. Én még nagyjából úgy éreztem jó felé megyünk, de egyrészt nem voltam teljesen biztos, másrészt nem akartam belekontárkodni az irányításába. No meg kiderült, hogy van Google Maps a telefonján is, innentől kezdve tényleg nem gondoltam rá, hogy BÁRMI probléma lehetne. Erre egyszer csak elkezdünk NAGYON rossz irányba menni. Gyanús volt nekem, hogy ez így nem lesz nyerő, de - újfent - nem voltam biztos a dologban, úgyhogy megtartottam magamnak az aggályaimat. Egy massziv 15 perc bolyongás után visszafordultunk, és né, ha a jó irányba kanyarodunk, akkor megtaláljuk a helyet! Szóval lesson learned, sose bízd a navigálást kínaira, mert nem lesz jó vége.
Mivel én mentem hátul volt alkalmam azt is megfigyelni, hogy hogy biciklizik egy helyi. (Az ÖSSZES helyi! :P) Egyik kanyar, vagy előzés előtt se nézzünk hátra, bízzunk benne, hogy az összes többi önző (nagyon önző) résztvevője a közlekedésnek majd vigyáz a nyamvadt kis életünkre. A legdurvább az volt, amikor a srác egyszerűen AKÁRMI nézelődés nélkül keresztbe fordult az úton és megállt. Neki is ment egy robogós. :D Nem tudtam eldönteni, hogy nevessek vagy sírjak. Úgyhogy inkább fapofával igyekeztem együttérzést tanusítani.
Szóval a konklúzió: mielőtt bármit is meg tudnának ezek itt hódítani, egyrészt elütik egymást, másrészt eltévednek félúton. There is nothing to worry about!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése