Az volt a terv, hogy majd mennyi időm lesz a blogot írni, de főképp a verseny beszédemen dolgozni. Hát ehhez képest vagy 1-ig aludtam (kisebb-nagyobb megszakításokkal), aztán nekiálltam a város leírását olvasni, hogy kitaláljam mit is akarok majd itt csinálni, és mire végeztem, már majdnem megérkeztünk. Gyorsan elkezdtem írni a következő bejegyzést, de ahogy már olvastátok, még annak sem jutottam a végére.
Na de nézzük az utat, mert ugye azért mentem vonattal, hogy lássak valamit az országból. Hát majdnem az egész út egy esőerdőben volt. :P Nagy zöld fák jobbra, nagy zöld fák balra. Amikor megérkeztünk egy állomáshoz, akkor azért láttam pár dolgot, például kecskét meg tehenet. Amúgy mindegyik állomás kicsi volt és lepukkant.
És az utazás fénypontja! Egy kisbaba, pár üléssel mögöttem... A Family Guy egyik részében Briant meg Petert elrabolják, és felteszik egy katonai szállító repülőre. És ott is sír egy gyerek! :D Hát itt is, megállás nélkül. Rohadt idegesítő volt, 7 órás út! És amikor meg nem sírt, és nem aludt (mert néha azért aludt), akkor meg játszottak vele. Ez úgy nézett ki, hogy az anyja kiadott valami hülye hangot, a gyerek meg nevetett rajta. Ami agyébként megtévesztően hasonlított valami nyikorgásra. És újra. És újra. Egy idő után már az anyja hülye hangja jobban zavart, mint a nyikorgás-válasz. Aztán hála az égnek vége lett az útnak.
Szingapúrból egyelőre nem sokat láttam, szakad az eső, beázott a táskám (azt hittem, hogy vízálló, de nem), és mióta megjöttem a hostelben ülök. Ma még nem sokat ettem, úgyhogy már nagyon éhes vagyok, de ilyen időben nincs sok kedvem éttermet keresni. :( Na majd valami lesz.
Sajnos a wikitravel leírás a városról nem annyira jó, mint az eddigiek, úgyhogy még mindig nincs fogalmam se, hogy mit érdemes itt megnézni. Muszáj lesz holnap Toastmastersre mennem, hogy kapjak egy kis helyi tanácsot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése