Hehe, mintha csak kötelességének érezte volna a nap, hogy amenyire jó volt ez elejen, annyire rossz legyen a vége. Egyrészt amint hazajöttem elább hagyott a lelkesedésem, és egy csomó időt elhülyéskedtem itthon. Aztán elmentem a bankba, hogy nyissak egy bankszámlát, először eltévedtem, aztán amikor megtaláltam az utat, akkor egy csomót kellett várni (najó, nem olyan sokat, de időre mentem utána, és elkéstem), aztán az ügyintéző nem beszélt angolul, akkor kerítettek valakit, aki beszélt, megcsináltuk a papírmunkát, megkaptam a bankkártyámat(!), ez mondjuk meglepően pozitív volt, majd amikor az internet bankolásról érdeklődtem, akkor közölték, hogy csak kínaiul van. Szóval rögtön meg is szüntettem a számlát…
Este volt ugye a 2 éves évfordulós parti, és megint kínaiul ment az egész!!! Már ott tartottam, hogy hazamegyek, hagyom az egészet a francba. Aztán nem mentem, és ennek hatására egy roppant érdekes felfedezést tettem. Igazából annyira nem is kellene érdekesnek lennie, de még a saját bőrömön ezt sosem tapasztaltam.
Eléggé ideges voltam a fellépésem miatt, mert mint az utóbbi héten kiderült nem nagyon tudok szájharmonikázni. És ez az idegesség úgy jött ki rajtam, hogy szinte mindentől rössz kedvem lett! Vajon ez normális? Onnantól kezdve viszont, hogy túl voltam a szereplésemen, a közönség udvariasan megtapsolt, már magasról tettem rá, hogy kínaiul, vagy kantoniul, vagy angolul beszélnek, remekül éreztem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése