Értekezés a szipogásról, a turházásról és a fingásról

Tudom, hogy a régi olvasóim (akik már a többi utazásom leírását is olvasták, sőt neadjisten még az egyetemi éveim alatt írt kis leveleimet is) már tűkön ültek, hogy végre előkerüljön ez a kis szösszenet. Aminek ismertetőjelei a naturalisztikus fogalmazás és az önmagából kikelt író homályosan a történet hátterében lebegő képe. Igazából lehet, hogy senki nem ült tűkön, csak én, hogy végre ezt leírhassam...

Szóval ugye ahogy rengeteg monda kering a kínai lányokról, ugyanúgy rengeteg monda kering az itteni, Európai Unióval nem kompatibilis hétköznapi szokásokról. Elemezzük most egy kicsit ezeket. Kezdjük a kedvencemmel, a szipogással. És Isten a 6. napon megteremté az embert. (A közhiedelemmel ellentétben amúgy a 7. napon nem megpihent, hanem akkorra tartogatta a teremtés koronáját, Andrew Lloyd Webbert. Ez a Jézus Krisztus Szupersztár egyszerűen szavakkal leírhatatlan. MÉG az én géniuszomnak is.) De még Webber mester előtt megteremtette a többi halandót is, és szerintem valami ilyesmi járhatott a fejében. "Nemsokára lesz vagy 7 milliárd ilyen a Földön, szerintem ne legyen mind ugyanolyan." És így lett a kínai.

Gondolkozzunk együtt, ha van valami matéria az orromban, és én speciel nem szeretném, hogy ott legyen, mert zavar, kellemetlen, stb. akkor mi a legjobb megoldás? Eltávolítom az orromból, vagy hangos hanghatások kíséretében továbbra is ott tartom? Vigyázz, mert beugratós kérdés! Neeeeeem. Szóval azért is ez a legfájóbb pontja az itteni kultúrának, mert egyszerűen bántja az intelligenciám, hogy ennyit nem képesek felfogni. Akármerre megyek szipogó emberek vesznek körül. Főleg ebéd közben ugye, mert akkor a sok meleg, csípős kajától mindenkinek elindul az orra. Megtanultam már kondicionálni a fülem, hogy az ilyen kis szipogásoktól ne kapjak agybajt, de néha egyszerűen kénytelen vagyok egy álomvilágba menekülni, ahol addig ütöm az összeset amíg mozog. Múlt héten is megjelent valaki az irodában, akit eddig még nem láttam, és olyan hangosan szipogott, hogy fejhallgatóval a fülemen is hallottam! De nem is szipogott, mert ez a szó valahogy magában foglalja a kis finomkodó cselekvést. Ez az állat úgy szívta az orrát, mintha a billentyűzetet akarta volna eltűntetni. Rendesen érezni lehetett, ahogy az agya beleremeg, és a kis hajszálerek elpattannak végig a fejében. Na és ezt kb. minden 20 másodpercben. Egy picit túlórázni akartam, de ez annyire kiborított, hogy inkább eljöttem még hamarabb, különben valósággá váltottam volna az álomvilágom.

Második napirendi pont a turházás. Gondolom a szipogással összefüggő, hogy a matériát nem orron, hanem szájon át látják célszerűnek eltávolítani a szervezetükből. Gyönyörű turhahangversenyeknek vagyok fültanúja a város különböző pontjain. Szerencsére arra a szintre még nem jutottunk el, hogy az irodában köpködjenek, de nem lepődnék meg, ha egyszer csak valaki a szőnyegre küldene egy hatalmas kulát. Egyébként külön érdekes, hogy a wc-ben KÖTELEZŐ turházni. (Kérem szépen figyelembe venni, hogy notóriusan a turha szót használom a köpködés helyett. Hadd ne fejtsem ki, hogy erre miért van szükség.) Szóval bemegyek a mosdóba, és amint bejön valaki kolléga, nagy levegő, egészen a gyomor mélyéről halásszuk elő a cuccot, majd egy jól irányzott köpéssel a pisszoárba, mosdókagylóba, vagy ahova épp esik. Nem hiszem el, hogy mindenkinek pont akkor keletkezik takony-többlete, amikor megtelik a hólyagja is. Vagy talán összefüggés van közte!? Az is lehet, hogy… najó, ezt most nem fogom kifejteni, ez még ehhez a leíráshoz is túl alja dolog lenne.

És a fingás! Ez a társaihoz képest meglepően elenyésző jelenléttel bír, amiért mégis helyet kapott eme nemes különítményben, az a rám gyakorolt megrökönyítő hatása. Szóval lehet, hogy én kaptam nagyon prűd neveltetést, de a mi családunkban az dívik, hogy a wc kagylón fingunk max. Itt meg valahogy az egész mosdó helység már szabad prédának számít. Múltkor egy srác állt a pisszoár előtt, majd a legkisebb ritmusváltás nélkül fingott egy akkorát, hogy a tükör beleremegett mögötte. Még szerencse, hogy nem pont mögötte álltam, mert a légnyomás nekivágott volna az üvegnek, a darabokra tört szilánkok beleálltak volna a tüdőmbe, és legalább 2 napba telt volna mindet kiszedni.

Akartam még írni a metrón folyó dolgokról is, de közben próbáltam valami videó konvertáló progit találni, és elhagyott a lelkesedésem. Szóval be kell érnetek ennyivel.