Dan and Shanghai: Hangzhou

2011. szeptember 19., hétfő

Hangzhou - Day 2

Az első teljes nap. Fél 9-re beszéltük meg a találkozót, sajnos ezt a célt nem sikerült mindkét szobának elérnie. Arisszal elkészültünk időre, de amikor kopogtunk a lányokhoz még nagyon nem voltak kész. Úgyhogy kitaláltuk, hogy ketten addig nekivágunk a környéknek, aztán majd közösen megreggelizünk. Ténferegtünk kicsit a környező utcákon, alkalmam nyílt megcsodálni a fákkal szegélyezett utakat, meg a temérdek biciklist. Ez a város teljesen más, mint Shanghai, sokkal több zöld terület van, egy csomó kis kertecske van mindenfelé, nincs annyi ember, nyugisabb az egész. Persze az autósok itt is elvetemültek. Bááááár, azért azt meg kell jegyeznem, hogy időközben kezdem inkább úgy érezni, hogy az autósokkal nincs is annyi gond, a baj a biciklisekkel, robogósokkal és gyalogosokkal van. Ez az a három állatfajta, aki a leginkább szarik a kreszre. 2-szer 4 sávos út, és simán átmennek tömegesen a piroson. Szerencsétlen kocsi meg próbál szlalomozni köztük, de hát nem egyszerű. Szóval újabban inkább a robogósokat fogom szidni.
Na de vágjunk bele a nap leírásába, különben sosem fog elfogyni. Reggel egy tradicionális kínai étteremben ettünk, mindenféle földi jót. Nagy kedvencem lett a "dumpling". Nem tudom, hogy ez magyarul micsoda. Úgy néz ki a dolog, hogy van valami hús, meg leves, és ez van egy tésztába belecsavarva, majd a tészta megsütve. Nem tudom hogy csinálják, de amikor beleharapok a tésztába, akkor ott van benne a lé, és úgy kell kiszürcsölni. Valamilyen ecetes lébe is lehet tunkolni harapás előtt, és attól még jobb íze lesz. Na, például ilyet is ettünk.
Reggeli után egy hosszú séta következett, megint a West Lake körül mászkeráltunk, de most egy másik oldalánál. Nagyon szép környék, idilli hidacskákkal, bambusszal, mindenféle kövekkel. (Lásd lenti képeket.) Itt történt először, hogy pár kínai turista velem, mint látványossággal akart fényképezkedni. :D Én meg tudjátok mennyire élvezem a rivaldafényt, szóval nyilván nem utasítottam vissza.
Az egyik szigeten van egy hegy, a hegyen meg mindenféle rom, ezt derítettük fel délelőtt. Itt ütközött ki először, hogy különböző emberek vannak a társaságban. Emily nagyon hamar megunta a gyaloglást, és elkezdett nyavajogni, hogy le akar ülni, szomjas, sőt! Starbucks kell neki!!! Szerencsére itt minden város tele van Starbucksszal, szóval ez nem olyan teljesíthetetlen kérés, Aris rögtön előkapta a telefonját, hogy megnézze hol van a legközelebbi Starbucks. Kiderült, hogy egész közel. Szóval mentünk tovább. Csak nem találtuk, csak nem találtuk, közben Aris terelt minket a romok felé, de Emily megint elkezdett nyivákolni a Starbucks után, Aris megnyugtatta, hogy már közel van, stb., stb. Ezt eljátszottuk még párszor. Aztán amikor egyszer ketten voltunk Arisszal, mert a lányok épp valami boltban nézelődtek, akkor nekiszegeztem az egyértelmű kérdést, hogy tényleg van-e a közelben Starbucks. A lelkiismeret-furdalás legkisebb jele nélkül mondta, hogy nincs. :D:D:D My kind of guy! Innentől kezdve szállóige lett, hogy már csak 5 percre van a Starbucks. Vagy akármi más, ahová épp mentünk.
Lényeg, hogy megmásztuk a hegyet a szigeten, majd elmentünk ebédelni. Egy roppant elegáns étterembe mentünk, de nem kellett olyan sokat várnunk az asztalunkra. Vagy 8-9 fogást végigettünk, olyan almalével, hogy igazából almapép volt kb., nagyon sűrű, nagyon finom, fagylaltos-piskótás desszerttel, ami az egyik kedvencem itt, hússal, hallal, zöldségekkel, kesudióval, földimogyoróval, kínai krumplival, lila kínai krumplival, mindenféle gyökerekkel, "tojásnövénnyel" (egg plant, nem tudom mi a magyar neve), szóval tényleg egy lakoma volt.
Ezután megcsodáltunk egy Porsche és Ferrari szalont (leginkább az én unszolásomra), ahol minden kocsiról elmondtam, hogy miért érdekes, de lehet, hogy csak nekem volt érdekes. Bár úgy tűnt Arist érdekli a téma. :P A kocsik után tettünk egy kört az Art College-ban, ami hétvége létére nyitva volt. Majd miután ezzel is végeztünk, tényleg kerestünk egy Starbucksot. Igazából azért fejeztük be az iskolalátogatást, mert Emily megint fellázadt. :) A Starbucksban legalább 2 órát eltöltöttünk, és nem is mondom, hogy untam, mert egyrészt rám fért a pihenés, másrészt meg remekül elszórakoztattuk egymást mindenféle történetekkel. Főleg Aris jeleskedett ebben, akiről kiderült hogy amatőr író, van már néhány novellája, és tényleg jó sztorikat mondott, amikről néha kiderült, hogy akkor találta ki őket. :)
A kávézó után a lányok kollektíven kijelentették, hogy többet nem akarnak sétálni, hanem egy masszázsszalonba akarnak menni. Szóval itt kettévált az utunk, őket mentek wellnesskedni, mert meg elsétáltunk egy nagyon szép és híres templomba. És hogy miért sétáltunk? Hát azért, mert egyszerűen képtelenek voltunk taxit fogni! Ez már reggel is probléma volt, hogy egyszerűen minden taxi vagy foglalt, vagy nem áll meg! Többször is volt olyan, hogy intettünk az üres taxinak, és egyszerűen tovább hajtott. Nagyon fura volt. Szóval ott álltunk az utcasarkon vagy 10 percig, és nem sikerült taxit találnunk, úgyhogy nekivágtunk gyalog. Nem is volt amúgy olyan messze. Mielőtt még ez megtörtént volna, megcsodáltuk a Rolls-Royce és Lamborghini szalonokat. RR szalonban két Phantom is állt egymás mellett, elég könnyfakasztó látvány volt. Irgalmatlan nagyon ezek a dögök!
A templom nagyon szép volt, remek kilátással az alant elterülő városra, és a West Lake-re. Előtte végre láthattam kínai sárkányeregetőket és tradicionális kínai bevásárlóutcát. Ezek a sárkányosok nagyon tudnak. Érdekes módon a legtöbb idősebb ember volt, de ilyen 2-3-400 méterre eregették a sárkányokat. Volt olyan, ami csak egy kis pötty volt az égen.
Miután ezzel is végeztünk ténferegtünk még egy kicsit a városban, aztán találtunk egy nagyon jó sétálóutcát, hangulatos üzletekkel, kis patakocskával az út szélén, virágokkal, hidakkal. Itt is mentünk egy kört, majd miután a lányok teljesen felfrissültek, találkoztunk egy étteremben. Nagyon drága helynek nézett ki, de 4-en kb. 8000 forintból egy akkora vacsorát ettünk, hogy majd kipukkadtunk. És finom is volt! Vacsora közben Emily kitalálta, hogy menjünk el karaoke-zni. Én még sosem csináltam ilyet, úgyhogy rögtön támogattam az ötletet, és úgy látszott, hogy a többiek is benne vannak. Aris az elején kicsit nyavajgott, hogy nem tud énekelni, de aztán amikor ott voltunk a díványon ugrált, és énekelt minden számot. :D
Maga a hely nagyon kellemes volt, külön szobánk volt, rendeltünk sört, aztán elkezdődött a szám válogatás. Én is találtam pár nyugati számot, amit nagyjából ismertem (a legtöbbet a zenekarunk játszotta) és azokkal próbálkoztam. Nem tudom milyen mikrofon beállítások voltak, de sokkal jobban szólt a hangom, mint amúgy. Úgyhogy nagyon jól éreztem magam. Egy idő után már én is a díványon ugráltam. :D Sajnos erről nincs kép, csak a többiekről.
Ezzel kb. éjfélkor végeztünk (én még szívesen maradtam volna, de hát valamikor aludni is kell), koknstatáltuk, hogy esik az eső, Emily kizavarta Arist a tető alól, hogy kerítsen taxit, majd szépen hazakocsikáztunk. Itt már nem sok minden történt, egy zuhany után mindenki bedőlt az ágyába, és elaludt rögtön.

És akkor a képek. Csak néhány, ízelítőnek, sokkal többet lőttem.