Utazás

Eljött a hétfő, eljött a nagy nap! Fél 1-kor indult a gépem, úgyhogy negyed 10 felé Anyukám és Nagypapám társaságában kiballagtam a reptérre. (A 'ballagás' szó mesteri használatával egyszerre érzékeltetem az elmúlást (ti. az itteni életem elmúlását (még ha csak időszakosan is)), és azt a tényt, hogy nem repesve száguldottam a reptérre (okokat lásd a korábbi bejegyzésekben.))

Persze hamarabb kiértünk, mint kellett volna, de inkább így legyen, mint fordítva. Az utolsó végigbeszélgetett percek után pedig beléptem A Kapun, és magam mögött hagytam a régi életem. Előtte persze még volt egy kis kavarodás a jegyemmel, de sikerült pontot tenni a végére. Egész pontosan a csomagok maximális súlyában nem volt biztos a hölgy, de 5 perc telefonálás után rábólintott, hogy mehet a 2 x 23 kiló.

Még a reptéren megvettem az egyik kedvenc fantasy sorozatom nemrég megjelent új kötetét, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, roppant boldog vagyok vele. :)

Mellékelt ábra

A Helsinkiig tartó járaton egyedül ültem az első osztályon, és érdekes módon, rosszul éreztem magam! Nagyon fura volt, hogy tudtam, hogy csak azért udvariasak velem a légiutas-kísérők, mert ott ülök, ahol. És néha tényleg kellemetlenül éreztem magam, hogy ott jópofiznak. Fura volt.

Aztán az út hosszabb részén már tele volt a business class is, úgyhogy nem kaptam extra figyelmet. De azt el kell ismernem, hogy az első osztály tényleg egy más világ. Egyrészt tömnek minket mindenféle kajával, lásd a képen,

és még a vizet is csuda elegánsan szolgálják fel.

A menü egyébként Julienne zöldségsaláta, majd lazac steak grillezve, tejszínes parajjal és pirított mandulával, hercegnő burgonyával, végül pedig belga csokifagyi volt. A hosszú járaton meg még egy fogással több, és tényleg jó nagy adag. De a legjobb rész az volt, hogy VOLT HELYEM!!! Az ülést teljesen el lehetett fektetni, és még totál kinyújtózva sem értem el az előttem ülő székét. Ennek ellenére nem tudtam olyan sokat aludni, mert ugye időből azért nem volt olyan sok. Szóval 3 óra alvás után, sanghaji idő szerint hajnali 5-kor felébredtem, és milyen jó, hogy felébredtem, mert így nem maradtam le a finom reggeliről.

Ez nem a reggeli, hanem aperitif...

...ez meg a desszert! Finom portugál borral.

 A gép 7 után picivel szállt le, a reptér hatalmas, de nem volt nehéz kitalálni, kis várakozás a vámvizsgálat előtt, majd kiléptem a szabad ég alá. És ott ütött szíven a dolog! Vagyis inkább tüdőn: a levegő BORZASZTÓ párás. Legalább 90% fölött van a páratartalom, és ha ezt kombináljuk a 30 fok feletti hőmérséklettel, akkor egy hidegebb szaunát kapunk eredményül. Szerencsére minden légkondis, úgyhogy otthon, meg munkában, meg taxiban, meg metróban, meg boltokban nincs para.

A taxi elvitt a lakásomhoz, közben volt alkalmam megszemlélni kicsit a várost, és rádöbbenni, hogy az itteni taxisok (meg mondjuk mindenki más is, aki kocsiba ül), teljesen meg van őrülve. Lazán átmentünk a piroson, a gyalogosoknak látszólag még a zebrán sincs elsőbbségük, a záróvonal csak arra van, hogyha azon megy át a taxi, akkor talán indexel előtte! Egyszerűen elképesztő. Még szerencse, hogy nem érvényes itt a jogsim!