Monszun

Otthon sokan kérdeztétek, hogy vajon itt van-e monszun. Én persze roppant sokat olvasott ember létemre semmit okosat nem tudtam erre válaszolni. Valószínűleg azért lehet ez, mert az a roppant tartalom amit olvasok fantasy regények lapjairól vagy animék felirataiból származik. Ezek meg nem sokat segítettek a kérdés megválaszolásában. De úgy voltam vele, hogy majd itt kiderül. Hölgyeim és uraim, a válasz: van. Nem tart sokáig, kb. 2-3 hét, de van. Példának okáért ma reggel is volt. Egy roppant kellemes álom után arra ébredtem, hogy odakint mennydörgés, villámlás és haaaaatalmas felhőszakadás van. Ijjnye, hát ilyen időben nem lesz jó munkába menni! Úgyhogy annyira nem is törtem magam, hogy időben elkészüljek. De azért nagyon elkésni sem akartam, szóval láthatjátok mekkora problémákkal szembesülök máris. Ázzak ronggyá vagy késsek el? A probléma végül megoldotta önmagát, még időben elállt az eső ahhoz, hogy minimális késéssel beérjek. Amúgy nem sikerült még megfejtenem az itteni napirendet. Reggel negyed 10 körül én vagyok az első a csapatból. Ebédre néha másfél órára is eltűnűnk (szerdán, amikor TM is volt, akkor délben ugye eltűntem, aztán 3-kor rohantam vissza az irodába, de ha nincs meetingem még nyugodtan beszélgetünk az étteremben). Viszont úgy láttam, hogy az emberek többsége 6-kor haza is megy. Én mindig leléptem eddig 6-kor, mert mentem TM-re valami más klubba, de azt hittem, hogy ezzel egyedül leszek. Persze valószínűleg sokan otthonról is bejelentkeznek még. Én ezt nem fogom, csak ha nagyon muszáj, mert a laptop kis képernyőjén annyira azért nem nagy élmény dolgozni.

Hossz szempontjából a mai ebéd sem volt kivétel. Most Iannal (az itteni TM klub elnöke) mentem el egy Hong Kong-i stílusú étterembe. Naaaaaagyon finom volt az étel. Finom hús, finom zöldség, minden kitűnő volt. Egyedül a teákkal nem vagyok annyira kibékülve, mert azok ilyen semmilyen ízűek, vagy ha muszáj lenne választanom valamit, akkor inkább keserűek. De azért iszom őket szorgalmasan, hátha idővel megszeretem. (Amúgy meglepve tapaztaltam, hogy elég kísérletező kedvű vagyok a kajákkal. Persze be is gyűjtöttem már pár kisebb gyomorrontást, meg allergiás reakciót, de hát ebből tanul az ember. :P)

Miután visszatértem ebédből és megírtam pár fontos e-mailt már mehettem is a 2. fontos meetingemre az itteni csapat team leaderével. Nem beszélgettünk még eddig olyan sokat, de jó fejnek ítéltem. És bár nem vagyok túl jó emberismerő, most szerencsére ráhibáztam. Legalább egy óráig diskuráltunk mindenféléről, megtudtam pár új (és megdöbbentő) fordulatot a munkámmal kapcsolatban, és! Máris leszerveztem az első itteni előadásomat. Ami ráadásul nem is TM-es berkekben fog történni. Ráadásul egy kellemesen nagy közönség lesz várható, úgyhogy végre megint sok ember előtt beszélhetek. :)

Így, hogy elérkezett a péntek este, végre sikerült már annyira egyenesbe jönnöm, hogy tudjak egy kis időt hasznosan, munkával tölteni. Izgalmas sikereket értem el az egyik feladatommal, bár még nincs meg teljesen a megoldás, de közelítek. Szívesen maradtam volna túlórázni, hogy befejezzem, de - ahogy gondolom már kórusban fújjátok - este TM meetingre mentem.

Úgy hívják a klubot, hogy Amazing Friday Toastmasters. :) Jó név, mi? És azt kell, hogy mondjam, nem túloztak. Nagyon jól éreztem magam, jó beszédeket, jó értékeléseket hallottam. Nagyon jó volt a hangulat, sokat beszélgettem még utána, elosztogattam az összes névjegyem, ami nálam volt, stb.

Este, amikor jöttem haza (fél 11 felé járt már) nem volt nyitva az a kijárata az állomásnak, ami nekem a legjobb lenne. Na, egy gyors kitérő. Itt minden állomásnak több kijárata van. Van amelyiknek csak négy, van amelyiknek 10, az enyémnek speciel 6. És én a 6-oson szoktam kijárni. De ez még nem minden, hanem az állomáson van egy térkép, ahol szépen be van rajzolva, hogy melyik kijárat hová fog vinni. Úgyhogy még bent el lehet dönteni, hogy merre tovább. Szerintem nagyon hasznos! Szóval este nem tudtam a 6-oson kijönni, és elhatároztam, hogy kicsit felfedezem a környéket. Múltkor, amikor le volt zárva, követtem valami fickót, aki a mélygarázson keresztül ment ki. Szerencsére utána útba is igazított, hogy hogy jutok haza. Viszont most már annyira rutinosnak ítéltem magam (meg annyira fel voltam dobva a TM-től), hogy egyedül vágtam neki az ismeretlennek. Annyira azért nem kell túldramatizálni a dolgot, van egy viszonylag jól beazonosítható pont itt a közelben. Egész pontosan a Shanghai Science & Technology Museum. Ez egy ISZONYAT nagy épület. Kb. akkora, mintha a Müpát és a Nemzeti Színházat összeépítenék, és mondjuk ez kétszer. Hatalmas! Tényleg. Ha meg ez megvan, akkor már a lakásom is ott lesz a közelben. :) Persze a múzeum megvolt, de amit még találtam, az tényleg a korona volt a nap (és a munkahét) végén. Egy nagyon szép tér, oszlopokkal, tavacskákkal, zenével, a háttérben világító tetejű felhőkarcolókkal… roppant romantikus volt. Aztán ahogy mentem hazafelé találtam egy fa hidacskát átívelni az egyik folyócskán, a folyóparton fák sorakoztak szépen sorba, a vízen tükröződtek a fények… nagyon idilli környék.

Hogy teljes legyen a felfedezőutam, egy másik kapun mentem be a komplexumomba, mint ahol szoktam. Itt jöhetnek be az autók is, úgyhogy sorompók meg őrök állnak itt éjjel nappal. Ahogy közeledtem, ráköszöntem az őrre. (Ni hao!) Erre ő vigyázzba vágta magát és szalutált, majd kinyitotta nekem a sorompót. :D Ezen úgy elkezdtem nevetni (mert amúgy simán elfértem volna mellette), hogy visszafordultam, és némi gondolkodás után (amíg előástam a megfelelő kifejezést) megköszöntem neki. (Xie xie (ejtsd: sie sie)) Nyilván levágta, hogy kb. ez az össze kínai tudásom, úgyhogy jót mosolygott ő is, meg én is.