Könnyes(?) búcsú

Hát eljött az idő. Holnap ilyenkor már majdhogynem leszálláshoz fogunk készülődni Sanghajban. Ez az utolsó pár nap nagyon fura volt. Most kezdett csak el teljes súlyával tudatosulni bennem, hogy fél évre itt hagyok mindent. És mindenkit.
Egész eddig nem nagyon volt időm ezen töprengeni, mert rengeteg mindent kellett elintéznem, de most hétvégén rám szakadt az egész. (Nyilván most még jobban bele fogom hergelni magam ebbe a lelkizős leírásba, de ha minden jól megy, ez lesz az utolsó ilyen bejegyzés. Addig meg, ahogy az angol mondaná: bear with me.) Szóval rádöbbentem, hogy mennyire nagyon szeretem az itteni életemet. Ahogy már írtam, mostanában nagyon aktívan éltem, egy csomó mindent csináltam, de ami még jobb volt, hogy nagyon jó emberek vettek körül a nap 24 órájában. Najó, 16, mert nem gyűjtöttem be egy csajt se az utólsó napokra. :P
A lényeg, hogy kimegyek ebbe a 23 milliós városba, ami több, mint 12-szer akkora, mint Budapest, és egyetlen embert sem fogok ismerni. Ami persze csak az első 2 órában lesz így, de akkor is, kötve hiszem, hogy egyhamar olyan barátaim lennének, akiket most itt hagyok. Nem akarok neveket írni, de szerintem mindenki tudja, akiről szó van.
Most nyilván bevernétek a pofámat, hogy életem egyik legjobb kalandjára készülök, és itt nyavajgok. Lehet, hogy igazatok is van. Ha holnapra meggondolom magam, akkor majd kitörlöm ezt a bejegyzést, aztán majd 2500 év múlva turkálhatják az adatmentők a Blogspot szerverét, hogy rájöjjenek mi is volt ide írva. Gondolom valami olyasmi lesz ez a blog, mint Munkácsy Krisztus-trilógiája, ahol egyszer csak rájöttek, hogy Jézus feje nem is úgy volt eredetileg, hanem át lett festve. De persze, hogy valóban így lesz-e, arra majd csak az utókor adhat választ.
Most inkább megmutatnék pár képet a pakolásról! Az első azt a tetemes mennyiségű lábbelit ábrázolja, amit magammal viszek. Akinek sikerül összeszámolni, hány pár van a képen, és elmondja mire kell nekem 11 pár cipő-szandál-papucs, az felkészülhet egy különleges ajándékra! Szóval agytekervényeket beizzítani, jöhet a számolgatás!

És akkor a nagy kérdés, hogy ennyi cucc hogy fér bele egy bőröndbe? Hát kérem szépen, egyszerűbben, mint azt gondoltam:

Nagypapám mondta, hogy le fognak csukni cipő-csempészésért, remélem azért ki tudom dumálni magam. Bár amennyi marhaságot viszek! A másik bőröndömben vagy 1 liter sampon meg tusfürdő figyel (nekem ugye spéci antiallergén cuccok kellenek), azonkívül ízlésesen el van szórva benne egy nagy szatyornyi gyógyszer, krém, vitamin. Plusz egy shakernyi táplálékkiegészítő - vagy ahogy mi hívjuk: kox! (Nem kell megijedni, nem kox, csak én hívom annak. Joe, mi is az igazi neve?)
Hát nagyjából ennyit a pakolásról, két bőröndbe könnyedén belefértem, és a súlykorlátot is messze alulmúltam. Ami jó is, mert így lesz hová pakolnom, amikor mindenféle földi jóval megrakva jövök vissza a tengerpartról.
Ja! Másik nagy hír! Sanghajban szinte ingyen van a taxi. A reptérről a szállásomig vezető 40 km-es út kb. 3000 forintból kijön! Mondjuk most néztem meg Google Mapsen, itthon is majdnem 30 km-re lakom a reptértől, és az is megvan kb. 5000 forintból. Szóval azért annyira nem varázslatos ez a szám, de a lényeg, hogy elég olcsó.
Viszlát mindenki, pár nap és jelentkezem! Ja, és úgy tűnik kiírtam magamból a melankólikus hangulatot. :)