If, and only if you sing the title for the tune of Another Brick in the Wall, from Pink Flyod, it'll suddenly make sense. ;)
And the second announcement today is as follows:
I believe some of you might have noticed, that the entries are not always in English. That other gibberish is called Hungarian and as the Chronicles will tell you, that's my native language. Why on Earth do I use that for part of the entries, I'm sure you ask. The answer is simple and well known. There are certain things in Hungary, which we are not allowed to share with anyone from abroad. Like the location of our secret gold mines, the fact, that we raise dragons… oops, have to punish myself for telling you this, or the ingredients of our most famous food: The Túrórudi! As it's the case with most of the well known things, this one is not true either. (If anyone can tell me, which famous author wrote this in which of his or her books, some kind of present might be expected.) The real reason of changing the language is that sometimes I'm too tired to write in English, or sometimes I'm in the mood to play with the words - instead of just writing down objectively what has happened.
This entry is no exception, it will be so extremely well-crafted, overflowing with witty expressions and rhetorical devices, that I have to switch to Hungarian for it. I'm truly sorry for your loss my dear, dear foreign friends. Maybe Google Translate, or however it's called can help. But I believe my genius can't be translated…
Na és akkor, hogy végre magunk között vagyunk, elmondom, hogy igazából semmi különlegesre nem kell számítani.
Ami történt, hogy hosszú, gyötrelmes digitális vándorlút után végre sikerült beizzítanom a Facebookot! De nem ám én voltam az aki kitalálta hogyan kell, egy nagyon különleges embert szeretnék most megemlíteni. Lassan 35 éve ismerjük már egymást, megjártuk közösen a Mount Everestet (palack nélkül persze), fáradhatatlan tökéletesítjük együtt a falmászó tudásunkat, fekete haja és vidám mosolya izzó lángoszlopként vonzza magához a fogathajtásban megfáradt mellényes mongúzokat! Kérlek fáradj fel mellém a színpadra… Hölgyeim és uram, fogadjátok nagy-nagy szeretettel Adorján Ritát!!!
Ha ő nincs, valószínűleg még mindig a sarokban kuporgok, előre-hátra dülöngélve, nem fogadom el az ételt (na nem mintha itt bárki is etetne), és talán már a mániákus pszichózis jelei jelentkeznének jellememen. De NEM ez a helyzet! Rita töretlen lelkesedéssel gyűjtötte be nekem az információt, pedig nem egy ügynökön kellett keresztül verekednie magát, hogy segíthessen nekem.
Végül egészen fondorlatos úton sikerült letöltenem a programot, ami elrejti a kapcsolatom részleteit a helyiek elől. De a letöltés még magában nem volt elég, utána nem akart feltelepedni. Már majdnem feladtam, de úgy voltam vele, hogy itt hagyom éjszakára, hátha azalatt történik valami. És történt! Úgy látszik olyan lassú itt a net, hogy azt a szűk 8 megát nem tudta olyan hamar letölteni, hogy még a gép előtt találjon a sikerről beszámoló kis buborék. Reggel viszont nagy lelkesen használatba is vettem az új szerzeményem.
Azért nem olyan rózsás a helyzet. Van egy 5 éves laptopom, nem éppen mai felszereltséggel. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, OS X fut rajta, nem Windows. Ezen van egy virtuális gép - értelem szerűen - még gyengébb teljesítménnyel, ezen fut egy teljes Windows 7 Ultimate. Ide telepítettem fel ezt a programok királyát, királyok programját, ez viszont még egy réteget a böngésző köré húz. És ebben a rétegben jópár flash-es reklám is helyet kapott. Szóval a mondanivalóm ezzel csupán az lenne, hogy mire elérek odig, hogy ténylegesen megnyitom a Facebookot, már olyan lassú, hogy szinte használhatatlan. :D De azért az üzeneteket végre el tudom olvasni. :)
:D:D:D
VálaszTörlés