Ismételten csak megerősíteni tudom a tényt, hogy VAN monszun. Egy felettébb nehéz kelés után (konkrétan 50 percig tartott kikelnem az ágyból!) konstatáltam, hogy csepereg odakint. Mire szépen megreggeliztem meg felöltöztem már megérkeztek a villámlások és mennydörgések is, és már ablakon keresztül is igencsak erőteljesnek látszott a dolog. És itt bizonyította be ismét jó barátom A Sors, hogy egy valamihez nagyon ért, az pedig az irónia.
Tegye fel a kezét, aki fukar! Nyilván senki nem teszi fel, mert ez egy negatív jelző. Hát bevallom, én fukar vagyok. De ráadásul az a fukar, aki mellé még hülye is. Mert nem adok ki 3000 forintot taxira, hogy éjszaka 15 perc alatt otthon legyek, inkább másfél órát buszozok mindenféle éjszakai járatokon, viszont ha meglátok valamit ami megtetszik, azért gondolkodás nélkül kidobok 100e forintot, mert szép. Hát ilyen ember vagyok én… Ma reggel hosszas - tényleg hosszas - évődés után meggyőztem magam, hogy nem fogok belerokkanni 1500 forint taxi költségbe, és így megyek majd az irodába. Cserébe kvázi szárazan érkezek. És akkor szétáradt bennem a megkönnyebbülés, de nem az eső hiánya miatt, hanem mert meg tudtam magam győzni, hogy menjek taxival. Lementem szépen a földszintre, látom, hogy SZAKAD az eső, és… egy taxi sincs! Hát nem ironikus? De!!!
Úgyhogy nekivágtam az 5-7 perces sétámnak a metró megállóig, közben igyekeztem úgy pozicionálni a kis fekete (nem titán vázas) esernyőmet, hogy viszonylag védjen, de persze ez már kósza gondolatfoszlány pillanatában hamvba holt. Szavazzuk meg, hogy ennek most volt értelme. Szóval mire elértem a metróhoz, már mind a két lábam szára vizes volt, a metróban persze nem sokat száradtam, majd mire beértem az irodába annyival toldottam meg az állapotomat, hogy már az alkarom is csöpögött a víztől. Bent igyekeztem kicsit megszárítani magam, de csak kéztörlővel tudtam felitatni a vizet. Sajnos ez annyira nem volt sikeres.
Érdekes módon nagyon lassan száradtak a dolgaim! És az volt különösen érdekes, hogy a zoknim száradt meg utoljára, amit még a testem is melegít. Ennek vajon mi lehet az oka?
Olyan délután 2-re kb. teljesen száraz voltam már, de előtte még fontos dolgok történtek. Ezen a héten itt kolbászol az irodában S. D. (neveket ugye ne említsünk), aki a globális főnöke az Operationsnek, valamint a Technology & Datának, és volt egy Town Hallja. Nagyon érdekes volt, én még élőben nem hallottam beszélni. Még kérdeztem is tőle. Tudjátok: visibility! :P Aztán meg elhívtam a TM meetingünkre, ami a Town Hall után kezdődött, de nyilván kimentette magát. Igazából tudtam is, hogy programja van, de azért úgy voltam vele, hogy egy kérdést megér a dolog. Hátha lemondja az egészet. :D
Maga a TM nagyon jó volt, ez volt az első itteni szereplésem, rögtön Toastmaster voltam, és elégedett is voltam a teljesítményemmel. Volt egy baromi hasznos Sharing Session az értékelésről. Az egyik Division Governor tartotta. Jah kérem szépen, hogy Fábrytól idézzek: "2 király volt ott, és 3 pápa", 2 Division Governor és 1 Area Governor vendégünk volt a mai meetingen. Európában ilyen nem gyakran fordul elő, mi?
Utána elmentem a PSB-be, ami nem is tudom minek a rövidítése, talán Public Service Bureau, a lényeg, hogy itt állítják ki a Residence Permitemet, ami innentől a vízum helyett feljogosít arra, hogy az országból ki-be járhassak. Totál úgy néz ki, mint a magyar útlevél, csak szép szavak helyett mindenféle irkafirka van rányomtatva. De amúgy atom, hazudhatom azt, hogy kínai útlevél. :P Maga a procedúra meglepően gyorsan ment. Fél 4-kor volt találkozóm Viviannel, aki segít a mindenféle ügyintézésben. Kb. negyedre odaértem, és már ott várt, sorszámmal a kezében, ami ráadásul pont a soronkövetkező volt. Mire elmondta, hogy mi a procedúra (5 munkanapig a PSB-nél lesz az útlevelem, addig nem hagyhatom el az országot, még Hong Kongba, Makaóra, és Taivanba se mehetek, de a belföldi utazás lehetséges) addigra már szólítottak is minket. Csak alá kellett írnom egy papírt, belenéznem egy kamerába, és már kész is volt.
Jah, de kérem az oda-vissza út. Mivel elállt már az eső, ezért metróval mentem. A reggeli égszakadás miatt most egy kellemesen hideg 28 fokunk volt, de annyira párás volt a levegő, hogy még így is pillanatok alatt leizzadtam. Ugye ma már másodszorra. Ezek után szerintem otthon kész felüdülés lesz még a legnagyobb kánikula is. Nagyon zavaró, amikor érzem, hogy mind a két lábszáramon csurog végig az izzadtság, mindenhol ragad rám a póló, tudom (bár nem érzem), hogy bűzlök, mint a disznó, és azt is tudom, hogy ez csak rosszabb lesz, hiszen még 15 percet gyalogolnom kell. Aztán visszaértem az irodába, próbáltam kicsire összehúzni magam, hátha akkor kevésbé szaglok, de csak a jó ég tudja, hogy sikeres voltam-e.
Este aztán le kellett mondanom egy Toastmasters meetinget (és később egy 'randit' is), mert közös csapat vacsoránk volt. Mivel olyan jó munkát végeztünk az egyik globális projektünkkel, ezért a Windows Team nagyfőnöke szerzett keretet, hogy minden csapat elmenjen egy étterembe egy kis ünneplésre. Cserébe csak annyit kért, hogy küldjünk majd egy fényképet az eseményről. Lásd alább.
 |
| Balról jobbra: én, Steven, Hanson, Lex, TQ, Bocong, Lijiu, Seb, Leo |
Egy jó kis elit helyre mentünk, olyannyira elit, hogy az étterem előtt kint volt vagy 30 szék (nem túlzok), hogy le tudjon ülni az ember, amíg asztalra vár. :D Szóval ott üldögéltünk, amikor végre mondták, hogy mehetünk, majd odavezettek egy 4 fős asztalhoz. 9-en voltunk, szóval nem volt ideális az állapot, majd kb. 10 perc ácsorgás után találtak nekünk egy másik (szerintem alapvetően 6-7 főre kitalált) asztalt, ahol össze tudtunk préselődni. Maga a kaja isteni volt, rengeteg különböző fogás, hal, hús, zöldség, tojás, minden, mi szem-szájnak ingere, spéci édességek, sör, és így is csak a keret felét tudtuk elkölteni. :D
Valahogy itt nem tartanak olyan sokáig a bulik, 8-kor már asztalt is bontottunk. Este aztán elmentem még úszni meg kondizni, és terv szerint ma hamarabb ágyba kerülök. Bár igazából már most megdőlni látszik ez a terv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése