Elkezdődött a hét, lehet menni a dolgozóba. (Aki megtalálja melyik Napirajzra utalok, jutalomban részesül.) Én is visszaálltam a hétköznapi időbeosztásra, 10 óra körül már ki is másztam az ágyból. A szoba, ahol meghúzom magam a szint közepén van, ami azt jelenti, hogy nincs ablaka. Emiatt mindig sötét van, és nehezebb reggel kikászálódni. Meg amúgy kényelmes is az ágy.
Mire mindennel végeztem reggel, kajával, beszélgetéssel, e-mailek küldésével, már majdnem dél lett. Kiléptem hát a rekkenő hőségbe, 2 perc alatt leizzadtam, de hát ilyen apróságokon már nem akadunk fenn. Ma a National Palace Museumba mentem, ami olyasmi itt keleten, mint nyugaton a Metropolitan Museum of Arts. A világ legnagyobb kínai kultúrával és történelemmel foglalkozó gyűjteménye - aminek 2-3% ki is van állítva. Pont, mint a MET. Valaha Kínában volt, de a háború előtt, közben, után "átmenekítették" a nagy részét Taiwanra.
Engem annyira nem érintett meg a dolog, biztos érdekesebb lett volna, ha kínai vagyok. De azért voltak szép dolgok, és nagyon profi módon volt megcsinálva. Tényleg világ színvonalú múzeum.
Utána átmentem a Chiang Kai-Shek Memorial Hallba, ami egy AKKORA emlékmű, hogy olyan csak a mesében van. Meg itt keleten. Itt minden emlékmű hatalmas. Gyönyörű szép fehér falakkal, kék tetővel. Még így laowai (külföldi) szemmel is fantasztikus.
Utána barangoltam a környéken, és betévedtem egy ilyen tini-, vásárlónyegyedbe. Mintha hirtelen Japánba lettem volna Shinjukuban (legalábbis az animékből ilyennek képzelem), mindenhol szoknyás diáklányok meg egyéb tinédzserek minden mennyiségben. Zakatoló, villogó, sípoló, világító akármi minden bolt kirakatában, kb. a legöregebb ember voltam az utcán.
Röpke kitérő a taiwani lányokról. Érdekes módon egész máshogy néznek ki, mint a sanghajiak. Mintha kötelező lenne a vastag láb (ami mondjuk általában egy kerekebb fenékbe torkollik, mint Sanghajban, bár nem ANNYIRA kerekbe), és valahogy az arcuk sem annyira szép. Szóval jól döntöttem, hogy Sanghajba relokáltam és nem ide. :)
Na, innen tovább mentem egy Toastmasters meetingre, ami nagyon jó volt. A Table Topics versenyt magabiztosan nyertem, és remekül éreztem magam amúgy is. És mint a meeting végén kiderült, abba a klubba mentem, amit 10 éve alapított az a George Yen, aki most a Toastmasters International nemzetközi elnöke. Vagány, mi?
A meeting után átsétáltam a város másik felébe, ahol egy live house keltette fel az érdeklődésemet, de amint megérkeztem kiderült, hogy hétfő este a kutya nem játszik. Szerecsére a recepciós lány (aki kb. a legszebb lány volt eddig az egész látogatásom alatt) talált nekem egy közeli helyet ahol volt élő zene. Úgyhogy átbaktattam oda, HOSSZAS keresgélés után megtaláltam, és pont elcsíptem még az utolsó előadót. Egy lány gitározott meg énekelt egymagában. A gitár nem volt olyan különleges, de nagyon szép hangja volt.
Ennek kb. 11-kor lett vége, ekkor gyorsan videotelefonáltam Sophie-val (az okostelefonomról! Hogy milyen egy csuda világban élünk!), aztán hazametróztam, és eltettem magam holnapra.
Másnap ugyanúgy elb*sztam a reggelt, amiért már kezdek mérges lenni magamra, de azért ma egy órával ügyesebb voltam, már 11-kor sikerült kilépni az ajtón. Ma ajándékvásárlás és állatkert volt napirenden. Az ajándékokat - nem könnyen, de - sikerült begyűjtenem reggel, de elég nehezek voltak. Szóval nem volt egy leányálom egész nap cipelni.
Utána elmetróztam az állatkertbe, ami egy nagyon pofás állatkert, de azért annyir nem voltam tőle elájulva, amennyire reklámozták. Úgy nézett ki, mint akármelyik felvilágosult állatkert, nem ketrecben tartott állatok voltak, hanem mindengyik a "természetes élőhelyén" élt. Jó nagy élőhelyén, úgyhogy sokat kellett gyalogolnom.
Utána metróztam egy kicsit a sightseeing metrón, ami a föld felett megy, ami tök jó lett volna, ha nem vagyok annyira fáradt, hogy elalszok. De voltam. Utána elmentem a vasútállomásra becserélni a jegyemet, mert kiderült, hogy a csütörtök helyett szerdán (holnap) megyünk river tracingelni. Emiatt jobb, ha hamarabb megérkezek, hogy több időt tudjunk a folyóban tölteni.
Azért kellett átteni, mert csütörtökön tájfun lesz, úgyhogy nem lehet a folyóban huncutkodni. Még nem tudom, hogy mit jelent a tájfun Hualienben, majd meglátjuk. Sanghajban ugye csak egy nagyobbacska vihar, kb. semmi extra. De Hualien Taiwan keleti partján van, semmi nincs közte meg 10000 kilométer óceán között. Szóval lehet, hogy itt ez nagyobb balhé lesz. Majd konzultálok a hostellel, hogy mit lehet csinálni tájfunkor. Ha mást nem, majd "tévézek", nem? Mi másért repülnék a világ túloldalára. (Legalábbis tőletek számítva.)
Na ez van, nagyjából ennyi volt a nap. Most még nincs annyira este, szépen összepakolok, aztán lefekszem hamar, hogy holnap gond nélkül elérjem a vonatom.
Mire mindennel végeztem reggel, kajával, beszélgetéssel, e-mailek küldésével, már majdnem dél lett. Kiléptem hát a rekkenő hőségbe, 2 perc alatt leizzadtam, de hát ilyen apróságokon már nem akadunk fenn. Ma a National Palace Museumba mentem, ami olyasmi itt keleten, mint nyugaton a Metropolitan Museum of Arts. A világ legnagyobb kínai kultúrával és történelemmel foglalkozó gyűjteménye - aminek 2-3% ki is van állítva. Pont, mint a MET. Valaha Kínában volt, de a háború előtt, közben, után "átmenekítették" a nagy részét Taiwanra.
Engem annyira nem érintett meg a dolog, biztos érdekesebb lett volna, ha kínai vagyok. De azért voltak szép dolgok, és nagyon profi módon volt megcsinálva. Tényleg világ színvonalú múzeum.
Utána átmentem a Chiang Kai-Shek Memorial Hallba, ami egy AKKORA emlékmű, hogy olyan csak a mesében van. Meg itt keleten. Itt minden emlékmű hatalmas. Gyönyörű szép fehér falakkal, kék tetővel. Még így laowai (külföldi) szemmel is fantasztikus.
Utána barangoltam a környéken, és betévedtem egy ilyen tini-, vásárlónyegyedbe. Mintha hirtelen Japánba lettem volna Shinjukuban (legalábbis az animékből ilyennek képzelem), mindenhol szoknyás diáklányok meg egyéb tinédzserek minden mennyiségben. Zakatoló, villogó, sípoló, világító akármi minden bolt kirakatában, kb. a legöregebb ember voltam az utcán.
Röpke kitérő a taiwani lányokról. Érdekes módon egész máshogy néznek ki, mint a sanghajiak. Mintha kötelező lenne a vastag láb (ami mondjuk általában egy kerekebb fenékbe torkollik, mint Sanghajban, bár nem ANNYIRA kerekbe), és valahogy az arcuk sem annyira szép. Szóval jól döntöttem, hogy Sanghajba relokáltam és nem ide. :)
Na, innen tovább mentem egy Toastmasters meetingre, ami nagyon jó volt. A Table Topics versenyt magabiztosan nyertem, és remekül éreztem magam amúgy is. És mint a meeting végén kiderült, abba a klubba mentem, amit 10 éve alapított az a George Yen, aki most a Toastmasters International nemzetközi elnöke. Vagány, mi?
A meeting után átsétáltam a város másik felébe, ahol egy live house keltette fel az érdeklődésemet, de amint megérkeztem kiderült, hogy hétfő este a kutya nem játszik. Szerecsére a recepciós lány (aki kb. a legszebb lány volt eddig az egész látogatásom alatt) talált nekem egy közeli helyet ahol volt élő zene. Úgyhogy átbaktattam oda, HOSSZAS keresgélés után megtaláltam, és pont elcsíptem még az utolsó előadót. Egy lány gitározott meg énekelt egymagában. A gitár nem volt olyan különleges, de nagyon szép hangja volt.
Ennek kb. 11-kor lett vége, ekkor gyorsan videotelefonáltam Sophie-val (az okostelefonomról! Hogy milyen egy csuda világban élünk!), aztán hazametróztam, és eltettem magam holnapra.
Másnap ugyanúgy elb*sztam a reggelt, amiért már kezdek mérges lenni magamra, de azért ma egy órával ügyesebb voltam, már 11-kor sikerült kilépni az ajtón. Ma ajándékvásárlás és állatkert volt napirenden. Az ajándékokat - nem könnyen, de - sikerült begyűjtenem reggel, de elég nehezek voltak. Szóval nem volt egy leányálom egész nap cipelni.
Utána elmetróztam az állatkertbe, ami egy nagyon pofás állatkert, de azért annyir nem voltam tőle elájulva, amennyire reklámozták. Úgy nézett ki, mint akármelyik felvilágosult állatkert, nem ketrecben tartott állatok voltak, hanem mindengyik a "természetes élőhelyén" élt. Jó nagy élőhelyén, úgyhogy sokat kellett gyalogolnom.
Utána metróztam egy kicsit a sightseeing metrón, ami a föld felett megy, ami tök jó lett volna, ha nem vagyok annyira fáradt, hogy elalszok. De voltam. Utána elmentem a vasútállomásra becserélni a jegyemet, mert kiderült, hogy a csütörtök helyett szerdán (holnap) megyünk river tracingelni. Emiatt jobb, ha hamarabb megérkezek, hogy több időt tudjunk a folyóban tölteni.
Azért kellett átteni, mert csütörtökön tájfun lesz, úgyhogy nem lehet a folyóban huncutkodni. Még nem tudom, hogy mit jelent a tájfun Hualienben, majd meglátjuk. Sanghajban ugye csak egy nagyobbacska vihar, kb. semmi extra. De Hualien Taiwan keleti partján van, semmi nincs közte meg 10000 kilométer óceán között. Szóval lehet, hogy itt ez nagyobb balhé lesz. Majd konzultálok a hostellel, hogy mit lehet csinálni tájfunkor. Ha mást nem, majd "tévézek", nem? Mi másért repülnék a világ túloldalára. (Legalábbis tőletek számítva.)
Na ez van, nagyjából ennyi volt a nap. Most még nincs annyira este, szépen összepakolok, aztán lefekszem hamar, hogy holnap gond nélkül elérjem a vonatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése