Ma gyalogszerrel bejártam az egész várost.
Ezzel talán el is mondtam mindent. Értelemszerűen egy kis túlzás van ebben a megállapításban, de tény, hogy nem ANNYIRA nagy a város. Mindenféle múzeumok voltak ma napirenden, de igazából a végén csak egybe jutottam el.
Ez egy miniatűr múzeum volt, amiről nem tudtam, hogy mi lehet, de a leírásban az volt, hogy van egy csilláruk, amiben 40 villanykörte van, és akkora, mint egy rizsszem. Azt hittem, hogy mind ilyen nagyítóval nézős aprójószág lesz. Ehelyett kiderült, hogy félreolvastam, és nem az egész csillár volt akkor, mint egy rizsszem, hanem az egyes villanykörték benne. Ezt ha így felnagyítjuk, akkor ki is jön, hogy a kiállítás minden darabja egy... babaház volt. Baromi jól megcsinált babaház, de mégis csak babaház. Azért végignéztem őket, mert tényleg nagyon jók voltak, de ez annyira nem állt közel a szívemhez.
A másik múzeum ahová készültem zárva volt, az pedig egy papírmúzeum lett volna, ahol még gyárthatok is saját papírt. Illetve gyárthattam volna.
Na sebaj, volt még a listámon egy adventure park (vagy valami hasonló, nincs nálam a térkép a pontos névvel), amiről ugyan sejthettem volna, hogy nem egy kalandpark, de nem sejtettem. A leírás pontos volt, csak nem akartam elhinni, hogy ez is csak egy művésztelep. Majdnem a pontos mása annak, amit Sanghajban láttunk.
Utána elmentem a jáde piacra, és szereztem Sophie-nak egy szép nyakláncot, igaz nem jádéből. De szerintem nagyon pöpec, majd meglátjuk, hogy lenyűhözöm-e vele. Voltak amúgy nagyon szép jádék is, de nem értek azokhoz annyira, hogy nyugodt szívvel merjek venni. Mert mi van, ha kiderül, hogy valami szar, és akkor ott állok leégve, amikor odaadom szívem hölgyének. Vagy épp az édesanyjának, mert már erre is gondolni kell. (Mint ahogy arra emlékeztetve lettem.)
Azután elsétáltam a Sun Yet-Sen emlékpalotába, ami gyönyörű szép. Elméletileg Sun Yet-Sen a modern Kína alapítója és első elnöke, de nem tudom, hogy utána hogy jött a kommunizmus. Mert ő még valamikor 1920 körül alapította a saját Kínáját. Utána kell majd járni ennek, mert nagyon magasztalták az emlékpalotában.
Ez itten az emlékpalota:
Utána a Discover Center of Taipei nevű kiállítás volt napirenden, ami nem volt olyan nagy szám, de azért voltak érdekes dolgok. Illetve lettek volna, ha elolvastam volna mindent, de sok táblán csak úgy átfutottam. Eddigre már azért elég fáradt voltam, meg este 6-kor találkám volt, szóval óvatosan kellett bánni az idővel.
Utána jött a Taipei 101, ami az építésekor a világ legmagasabb épülete volt. 508 méter. Nekünk van nagyobb - vagyis lesz, ha elkészül a Shanghai Center. Bár a váza már most is nagyobb. Nem mentem fel a tetejére, de lentről is baromi jól nézett ki. Itt nincs mellette más felhőkarcoló, elég érdekesen néz ki így egymagában. De azért baromi jól. Hasonlít kicsit stílusban a Jinmao Towerrel, de talán jobb.
Azután meg, hogy teljesebb képet kapjak a monumentumról, megmásztam az Elefánt-hegyet, ami a maga 200 méterével ugyan nem magasodik az épület felé, viszont baromi jó kilátás nyílik róla. Ilyen:
Miután ezzel végeztem, lebaktattam a hagyről, megtaláltam a metrómegállót (amit eddig még nem használtam), aztán mentem találkozni a barátaimmal.
Csak 3-an voltunk, de majdnem 11-ig beszélgettünk, rengeteg pletykát megtudtam 5 évvel ezelőttről, és megállapodtunk benne, hogy 5 év múlva újra találkozunk.
Ezzel talán el is mondtam mindent. Értelemszerűen egy kis túlzás van ebben a megállapításban, de tény, hogy nem ANNYIRA nagy a város. Mindenféle múzeumok voltak ma napirenden, de igazából a végén csak egybe jutottam el.
Ez egy miniatűr múzeum volt, amiről nem tudtam, hogy mi lehet, de a leírásban az volt, hogy van egy csilláruk, amiben 40 villanykörte van, és akkora, mint egy rizsszem. Azt hittem, hogy mind ilyen nagyítóval nézős aprójószág lesz. Ehelyett kiderült, hogy félreolvastam, és nem az egész csillár volt akkor, mint egy rizsszem, hanem az egyes villanykörték benne. Ezt ha így felnagyítjuk, akkor ki is jön, hogy a kiállítás minden darabja egy... babaház volt. Baromi jól megcsinált babaház, de mégis csak babaház. Azért végignéztem őket, mert tényleg nagyon jók voltak, de ez annyira nem állt közel a szívemhez.
A másik múzeum ahová készültem zárva volt, az pedig egy papírmúzeum lett volna, ahol még gyárthatok is saját papírt. Illetve gyárthattam volna.
Na sebaj, volt még a listámon egy adventure park (vagy valami hasonló, nincs nálam a térkép a pontos névvel), amiről ugyan sejthettem volna, hogy nem egy kalandpark, de nem sejtettem. A leírás pontos volt, csak nem akartam elhinni, hogy ez is csak egy művésztelep. Majdnem a pontos mása annak, amit Sanghajban láttunk.
Utána elmentem a jáde piacra, és szereztem Sophie-nak egy szép nyakláncot, igaz nem jádéből. De szerintem nagyon pöpec, majd meglátjuk, hogy lenyűhözöm-e vele. Voltak amúgy nagyon szép jádék is, de nem értek azokhoz annyira, hogy nyugodt szívvel merjek venni. Mert mi van, ha kiderül, hogy valami szar, és akkor ott állok leégve, amikor odaadom szívem hölgyének. Vagy épp az édesanyjának, mert már erre is gondolni kell. (Mint ahogy arra emlékeztetve lettem.)
Azután elsétáltam a Sun Yet-Sen emlékpalotába, ami gyönyörű szép. Elméletileg Sun Yet-Sen a modern Kína alapítója és első elnöke, de nem tudom, hogy utána hogy jött a kommunizmus. Mert ő még valamikor 1920 körül alapította a saját Kínáját. Utána kell majd járni ennek, mert nagyon magasztalták az emlékpalotában.
Ez itten az emlékpalota:
Utána a Discover Center of Taipei nevű kiállítás volt napirenden, ami nem volt olyan nagy szám, de azért voltak érdekes dolgok. Illetve lettek volna, ha elolvastam volna mindent, de sok táblán csak úgy átfutottam. Eddigre már azért elég fáradt voltam, meg este 6-kor találkám volt, szóval óvatosan kellett bánni az idővel.
Utána jött a Taipei 101, ami az építésekor a világ legmagasabb épülete volt. 508 méter. Nekünk van nagyobb - vagyis lesz, ha elkészül a Shanghai Center. Bár a váza már most is nagyobb. Nem mentem fel a tetejére, de lentről is baromi jól nézett ki. Itt nincs mellette más felhőkarcoló, elég érdekesen néz ki így egymagában. De azért baromi jól. Hasonlít kicsit stílusban a Jinmao Towerrel, de talán jobb.
Azután meg, hogy teljesebb képet kapjak a monumentumról, megmásztam az Elefánt-hegyet, ami a maga 200 méterével ugyan nem magasodik az épület felé, viszont baromi jó kilátás nyílik róla. Ilyen:
Miután ezzel végeztem, lebaktattam a hagyről, megtaláltam a metrómegállót (amit eddig még nem használtam), aztán mentem találkozni a barátaimmal.
Csak 3-an voltunk, de majdnem 11-ig beszélgettünk, rengeteg pletykát megtudtam 5 évvel ezelőttről, és megállapodtunk benne, hogy 5 év múlva újra találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése