Nanemár, nem is vagyunk annyian! (Ezt arra mondom, hogy már a 7. napnál tartunk.)
Ma megint viszonylag korán keltem, felkepesztettem a vonatra, és röpke 2 órával később már megint Taipeiben voltam. Még dél sem volt, szóval úgy okoskodtam, hogy délután lemegyek a strandra. Másfél óra vonattal, de sebaj, állítólag Taiwan egyik legszebb strandja. Nem a legszebb, az lent van a sziget déli csücskén, de azért szép.
A városka tényleg kedves volt, szépen felújított állomással, stb., disznók sem feküdtek a főúton, aztán amikor megérkeztem a strand bejáratához, mondták, hogy ma nem lehet fürödni. Óhe! Mert ugye még mindig itt sündörög a tájfun, vagy valami ilyesmi, úgyhogy most picikét hullámozik a víztükör. Ettől meg mindenki összefossa magát. Azért kiperkáltam a diszkont beugrót, átgyalogoltam a hídon, és már ott is voltam A Strandon. Hát mit ne mondjak, ha nem látom, hogy ez itt az óceán, akár a Balaton partja is lehetett volna. A víz kb. olyan színű volt, hőmérsékletre is kb. olyan, nem az a hófehér, tiszta és melegvizű élmény volt, mint amire Thaiföld után számítottam.
Pozitívum volt viszont, hogy mégis csak lehetett fürdeni, a partiőrség csak néha zavarta ki az embereket, amúgy engedték őket lubickolni a derékig érő vízben. A hullámok mondjuk tényleg nagyobbacskák voltak, de nem annyira nagyok. Jó volt azért játszani velük.
Miután kijátszottam magam, és ki lettem zavarva a vízből, ledőltem kicsit a thöröl... thörül... akkor már mindegy, és rögtön el is aludtam. Szerencsére most használtam naptejet, nem úgy, mint tegnap, úgyhogy nem égtem le jobban, de érdekes módon színem se lett. Szóval még mindig rikítóan látszik a pólóm meg az órám nyoma.
Fél 5 körül felébredtem, összeszedelődzködtem, rádöbbentem, hogy van zuhanyzó, rendbe raktam magam, kicsit tébláboltam még a városban, aztán visszavonatoztam Taipeibe. A falucskába volt egy turista központ, ahol ki volt állítva egy csomó fafaragás. Az elején csak azt hittem valami helyi csuda, de aztán kiderült, hogy ez még annál is csudább. Volt valami nagy tájfun, ami egy rakás uszadékfát partra vetett. Ők meg kitalálták, hogy példát statuálnak, és ahelyett, hogy kidobták volna őket megkértek egy csomó befutott művészt, hogy faragjanak belőlük mindenféle szépet. És faragtak. Sajnos nem lehetett fényképezni, pedig megérte volna.
Miután visszajöttem Taipeibe sétáltam egy kicsit a városban, aztán beköltöztem a hostelbe megint. Most megint ki kell találnom, hogy mit fogok csinálni holnap, de amint megvagyok azzal ledőlök aludni. Ma aludtam a vonaton, a másik vonaton meg a strandon, de még mindig fáradt vagyok. Úgy látszik ez megint egy olyan nyaralás lesz, amiről fáradtabban jövök haza, mint ahogy elindultam.
Ma megint viszonylag korán keltem, felkepesztettem a vonatra, és röpke 2 órával később már megint Taipeiben voltam. Még dél sem volt, szóval úgy okoskodtam, hogy délután lemegyek a strandra. Másfél óra vonattal, de sebaj, állítólag Taiwan egyik legszebb strandja. Nem a legszebb, az lent van a sziget déli csücskén, de azért szép.
A városka tényleg kedves volt, szépen felújított állomással, stb., disznók sem feküdtek a főúton, aztán amikor megérkeztem a strand bejáratához, mondták, hogy ma nem lehet fürödni. Óhe! Mert ugye még mindig itt sündörög a tájfun, vagy valami ilyesmi, úgyhogy most picikét hullámozik a víztükör. Ettől meg mindenki összefossa magát. Azért kiperkáltam a diszkont beugrót, átgyalogoltam a hídon, és már ott is voltam A Strandon. Hát mit ne mondjak, ha nem látom, hogy ez itt az óceán, akár a Balaton partja is lehetett volna. A víz kb. olyan színű volt, hőmérsékletre is kb. olyan, nem az a hófehér, tiszta és melegvizű élmény volt, mint amire Thaiföld után számítottam.
Pozitívum volt viszont, hogy mégis csak lehetett fürdeni, a partiőrség csak néha zavarta ki az embereket, amúgy engedték őket lubickolni a derékig érő vízben. A hullámok mondjuk tényleg nagyobbacskák voltak, de nem annyira nagyok. Jó volt azért játszani velük.
Miután kijátszottam magam, és ki lettem zavarva a vízből, ledőltem kicsit a thöröl... thörül... akkor már mindegy, és rögtön el is aludtam. Szerencsére most használtam naptejet, nem úgy, mint tegnap, úgyhogy nem égtem le jobban, de érdekes módon színem se lett. Szóval még mindig rikítóan látszik a pólóm meg az órám nyoma.
Fél 5 körül felébredtem, összeszedelődzködtem, rádöbbentem, hogy van zuhanyzó, rendbe raktam magam, kicsit tébláboltam még a városban, aztán visszavonatoztam Taipeibe. A falucskába volt egy turista központ, ahol ki volt állítva egy csomó fafaragás. Az elején csak azt hittem valami helyi csuda, de aztán kiderült, hogy ez még annál is csudább. Volt valami nagy tájfun, ami egy rakás uszadékfát partra vetett. Ők meg kitalálták, hogy példát statuálnak, és ahelyett, hogy kidobták volna őket megkértek egy csomó befutott művészt, hogy faragjanak belőlük mindenféle szépet. És faragtak. Sajnos nem lehetett fényképezni, pedig megérte volna.
Miután visszajöttem Taipeibe sétáltam egy kicsit a városban, aztán beköltöztem a hostelbe megint. Most megint ki kell találnom, hogy mit fogok csinálni holnap, de amint megvagyok azzal ledőlök aludni. Ma aludtam a vonaton, a másik vonaton meg a strandon, de még mindig fáradt vagyok. Úgy látszik ez megint egy olyan nyaralás lesz, amiről fáradtabban jövök haza, mint ahogy elindultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése