Beszéljünk a kocsikról

Aki ott volt azon az omizózus busz úton, amikor Londonban a 24-essel mentünk haza éjszaka, az tudja, hogy a kocsi - kérem szépen - egy metafora. Még pedig nem másé, mint a szebbik nemé. Tehát most, ahogy már olyan sokat epekedve várták, elemezni fogom az itteni helyzetet nő fronton.

Rengeteg monda kering otthon az ázsiai lányokról, egyesek pozitívak, mások negatívak, most autentikus forrásból megtudjátok, hogy mi is az igazság. (Bár egyelőre még csak a külsőről tudok nyilatkozni.)

Szóval haladjunk lentről felfelé. Általános igazság, hogy az itteni lányoknak isteni jó lába van! Eszméletlen jó lába van az itteni lányoknak. Az itteni elképesztűen jó lábakhoz lányok tartoznak. Ezt tudatosan vagy tudat alatt ki is hangsúlyozzák aprócska rövidnadrágok és szoknyák hordásával. Hogy a sok reálost is kielégítsem, bedobok egy számot: meg merném kockáztatni, hogy a korban stimmelő lányok 70%-ának szuper jó lába van. Ugye jó meleg is van, szóval tényleg mindenki mutogatja, amilye van.

Aztán jön egy ostorcsapás szerű érvágás, főleg a hozzám hasonló perverz disznóknak, akik a szép, formás, gömbölyű fenekekre buknak. Kijelenthetjük ugyanis, hogy az ázsiai lányoknak GENETIKAILAG szar segge van. Én nem tudom, hogy lehetséges ez, de egyszerűen alakra valami borzasztó, ami itt folyik. Eddig egész konkrétan 2 (ejtsd: kettő) kerek feneket láttam. Az egyikhez tartozik is egy vicces történet, amiből kiderül, hogy mekkora egy hímsoviniszta, szarszemét szaralak vagyok. De azért elmondom.

Szóval ott ültem TM meetingem az első sorban, amikor kiszólítanak valakit hogy mondjon egy Table Topic beszédet. Hogy mi volt a kérdés, vagy mi volt a válasz, fogalmam sem volt, ugyanis megbabonázva, és örömkönnyekkel a szemem sarkában meredtem az előttem lebegő gyönyörű popsira. Fel is írtam a koponyám belső falára, sárga tollal, hogy beszéljek majd ezzel a lánnyal meeting után, de hamarabb lelépett, minthogy befejeztem volna pár másik beszélgetést. Így aztán szomorúan hazakullogtam, és keseregtem, hogy lehetek ilyen peches. Pár nappal később aztán egy másik meetingem megszólított egy lány, hogy látott az EF Touchstone meetingem, és bla-bla-bla-bla, nem tudom már miről beszélgettünk, mert igazából nem emlékeztem, hogy ki lehet. Aztán felállt, és beszélgetett valaki mással, és akkor végre szemmagasságba került a feneke, és FELISERMTEM! Ő volt Az! Persze mire visszajött, már sokkal élénkebb érdeklődést mutattam. Azóta már arcról is megismerném. ;)

Szóval visszatérve a tényfeltáró riporthoz, nem vagyunk elkényeztetve kerek fenekekkel. És ha ez még nem lenne elég, az itteni lányok nem hordanak tangát! Nem vádolhat meg senki azzal, hogy nem járok nyitott szemmel, de egész konkrétan egy lányon sem láttam még! Szomorú, szomorú helyzet.

Derék és nyak között nincs semmi jellegzetesség, hasonló a helyzet, mint otthon. És akkor el is érkeztünk az arcocskához. Ha már hosszú ideje itt lennék, akkor valószínleg erre is azt mondanám, hogy olyan, mint otthon, vannak szépek és kevésbé szép lányok, de egyelőre ezek az ázsiai vonások nagyon újak nekem, ezért a szép még sokkal szebbnek a hat, a kevésbé szép pedig még sokkal kevésbé szebbnek. De azért alapvetően nagyon sok szép arccal hozott már össze a sors. Amihez még hozzájárul az is, hogy itt még inkább kortalan a nők / lányok arca. Ha meglátok valaki, az 15-től 35-ig tényleg akármennyi lehet. Aztán mindenki döntse el maga, hogy ez most jó vagy nem jó…

Egyelőre ennyi, amint lesz ennél közelebbi tapasztalatom is, arról nem fogok beszámolni, azért valamennyit meg kell őriznem a kisfiús szégyenlősségemből.

Szombat, szombat...

Nagy várakozásokkal néztem a szombat elébe, főleg a toastmasterses medencés buli miatt. De persze a nap nem itt kezdődött. Az órámat 9:45-re állítottam be, de jóval hamarabb felkeltem már magamtól. Nem tudom mi üthetett belém. Elmentem bevásárolni, sikeresen vettem ruhaszárítót, wc kefét, és wc papírt. Na, ez egy vicces helyzet volt. Már múlt héten is vettem 4 tekercs wc papírt, gondoltam az kitart valameddig. Ahogy tettem-vettem a konyhában, eszembe ötlött, hogy venni kellene majd könnyedén megfelezhető papír törlőkendőt is. Nem mintha olyan sokat tüsténkednék a konyhában, de azért néha jól jön. Fél év alatt csak elfogy egy tekercs, nem? Fel is írtam a koponyám belsejére, sárga tollal, de mivel a sárga nagyon csont színű, ezért hamar meg is feledkeztem róla. Ezzel párhuzamosan egy kísérletet is folytattam! Kíváncsi voltam, hogy vajon a takarítók, amikor kicserélik a törülközőket, vajon tesznek-e be egy új guriga wc papírt, ha látják, hogy ez előző már nagyon a végét járja. Szóval elrejtettem azt, amit én vettem, és a lehetőségekhez képest úgy időzítettem, hogy éppen csak minimális maradjon a gurigán szombat reggelre. Tudniillik akkor jönnek takarítani. (Ez amúgy állandó stresszben tart, mert egyszer már rám törték az ajtót szombat reggel.) Csak hogy nyoma legyen: nem adtak új gurigát. No semmi baj, amikor eljött az ideje, csak benyúltam a szekrénybe, ami roppant okosan karnyújtásnyi távolságra van a csészétől, feltéptem a csomagot, megfogtam egy gurigát… majd kettő kijött. Hm, de olyan fura ez a kettő, mintha nem akarnának szétjönni. És nem is jöttek. Akkor vettem észre, hogy ez bizony papír törlőkendő (könnyedén megfelezhető), amit vettem, nem pedig wc papír. Mindegy, a célnak megfelelt, és ha úgy nézzük, legalább már nem kell törlőkendőt vennem. Cserébe aztán kétszer is megnéztem, hogy tuti wc papírt veszek-e. Amúgy rájöttem, hogy a szöveget ugye nem értem, de a képecskék elég beszédesek a termékeken, úgyhogy azt még az én melák lapát fejemnek is meg kellene értenie.

Na de már megint olyanokról írtam oldalakat, amit meg se akartam említeni… Szóval bevásárlás után nekiálltam kínait tanulni. Egy csomó szót meg kellett tanulnom vasárnap reggelre, úgyhogy csináltam egy szótár-füzetet, beleírtam minden szót, amit vettünk, és elkezdtem a memorizálást. Van, ami hamar belement a fejembe, de vannak olyan szavak, amiket még most sem tudok. Azt tervezem, hogy írok rá valami programot, ami számon is tartja, hogy melyik szavakat tudtam jól, és azokat ritkábban kérdezi. De ez még várat magára.

Ezután jött viszont a nap sűrű része. Először is falmászás. Ez a terem nagyobb volt, mint a másik, és sokkal zsúfoltabb, és nyitott, és még egy öltözőfülke SEM volt. Én nem értem ezeket az ittenieket. Nem tűnik fel nekik, hogy mindenki izzadt és büdös mire végez? Aztán valami külföldi srác mondta, hogy a wc-ben át lehet öltözni. De a wc-ben meg állt a húgy. Na mindegy. Szerintem inkább a másik klubba fogok járni, az egy fokkal jobb volt. Azért meglepő, hogy ilyenek itt a körülmények. Megismerkedtem közben egy osztrák sráccal, Marióval, aki már 6 éves kora óta mászik. Itt tanul most fél évig, ő jó fej volt. Mondjuk mindenki más is jó fej volt, de miért nincs zuhanyzó?

Aztán átmentem a medencés buliba. Ennek kellene a bejegyzés törzsének lennie, és lehet, hogy az is lesz. Sajnos már korábban megtudtam a katasztrofális hírt, hogy SENKI nem lesz ott rajtam kívül a TM klubból. Ugyanis ezt a bulit nem a klub szervezte (ahogy hittem), hanem az English First nevű nyelviskola, aminek a keretein belül a TM klubunk működik. Na sebaj, úgy voltam vele, hogy olayn rossz azért nem lehet. Megvolt az első eltévedésem is, rossz felé kanyarodtam a metróból kifelé jövet, és vagy fél órát bolyongtam, mire megtaláltam a hotelt. Ott persze már nem volt gond megtalálni az 5. emeleti tetőteraszt, úgyhogy regisztráltam, és átöltöztem. Ez első pofon akkor ért, amikor láttam, hogy az emberek 2/3-a férfi. És kb. mindenki öregebb volt nálam. Na nem baj, hátha még megjönnek a szép, fiatal, nagy mellű lányok. Elkezdtem ott ténferegni, mindenki furán nézett rám, mert a legtöbb ember ismerte egymást, én meg akkor még egyedüli külföldiként, totál ismeretlenként eléggé kilógtam a sorból. Aztán egyszer csak valaki rám köszönt, hogy 'Hi Daniel!' Megfordulok nagy mosollyal az arcomon, de fogalmam sincs, hogy ki lehet ez a csaj. Azért persze lelkesen visszaköszöntem, de eddigre már el is tűnt a leendő mentőangyalom. Vagy két percig még ténferegtem, mire már tényleg annyira rosszul éreztem magam, hogy megkerestem ezt a lányt, és megkértem, hogy mutasson be pár embernek, mert ez így nem állapot. Meg is történt az aktus, rögtön 3 embert is odavonszolt hozzám, és innentől kezdve varázsütésre egyre több emberrel kezdtem beszélgetni - vagy épp ők velem.

Aztán végülis nagyon jól alakult ez a parti! Volt vízi jóga, ahol különböző érdekes pózokban kellett pózolnunk, aztán csocsóztunk egy kicsit (persze a mi csapatunk nyert, annak ellenére, hogy a csocsóasztalon fel volt cserélve a középpálya és a csatársor - elég fura volt így játszani), aztán úszkáltam is egy kicsit, volt pizza, mindenféle italok, salsa oktatás és tánc, és a legjobb: egy igazi koktél mixer. A srác először tartott egy látványos bemutatót, amikor csillagszórókkal teletűzdelt üvegeket pörgetett meg dobált, aztán pedig akármilyen koktélt megcsinált ott a helyszínen. Annyira értette a dolgát, hogy mindent megittam, amit bárki is kínált, plusz ugye egy-két pohár sör, a lényeg, hogy mire sátrat bontottam, és elindultam az esti rock koncert felé, már igencsak összevissza állt a szemem, meg a lábam is. Majdnem legurultam a lépcsőn a metró felé menet. :P

A koncert amire mentem, az biztos nagyon jó volt, de pont akkor érkeztem meg, amikor befejezte Wendy bandája. Azért meghallgattuk még a következő zenekart is, aztán hazajöttünk. Ez volt az első élményem ilyen 'Live House'-ban. Ez ilyen picike kis kocsmácska, ahol kezdőbb zenekarok léphetnek fel. Nagyon jó volt a hangulat, és a zene is. Ordítós rockot játszott a banda, jól nyomták.

A szombatért cserébe majdnem az egész vasárnapot végig aludtam, pedig a verseny beszédemet kellett volna írnom. De nem nagyon ment. Megint az a gond, hogy a téma, amit kitaláltam nem tetszik, így meg nehéz köré beszédet kanyarintani. De aztán este kitaláltam egy új témát, talán ezzel több sikerem lesz. Még mindig nincs kész a beszéd, de még az első primitív változat sem… Össze kell szednem magam, mert nem lesz ennek így jó vége.

Egy kitérő erejéig engedtessék meg nekem, hogy beszámoljak egy nagyszabású vágyamról. 10 nap alatt szintet akarok lépni Toastmastersen. :) Vagy ACB-ről ACS-re, vagy ACS-ről ACG-re. :D Elméletileg nem lehetetlen, gyakorlatilag… nem tudom, hogy volt-e már rá precedens. Jó buli lenne szerintem. Egy kemény 10 nap után igazán jóleső érzéssel koccinthatnék a sikerre. :)

Ja, még a vasárnapról annyit, hogy megvolt a 3. kínai órám, és képzeljétek el, már primitív beszélgetést sikerült folytatnunk Franklinnel. Ez kb. annyit jelentett, hogy ő kérdezett olyan dolgokat, amiket már tanultunk, nekem vagy fél percbe tellett dekódolni, majd összerakni a választ, de egész sok mondatot megértettem elsőre, meg tudtam is jól válaszolni. Próbálom a különböző leckékből szerzett tudást összerakni. :) Rám is férne már a perfekt kínai nyelvtudás, mert kezdem magam magányosan érezni ebéd közben, amikor mindenki kínaiul karattyol és szarik a fejemre. De erről majd egy külön bejegyzés fog szólni, ami direkt ilyen szomorkásabb hangvételű lesz.

Ja, még hadd ugorjak vissza kicsit a medencés bulira. Megismerkedtem két külföldi sráccal (vagyis az egyik már 40 körül van, a másik olyan 30-valamennyi lehet), akik végre felkarolnak, és bevezetnek az itteni éjszakai életbe, és megmutogatják a jó klubokat. Owen, a 40-es fickó meg elég muzikális is, úgyhogy egy csomó jó helyet tud, ahol élő zene van. Szóval ez nagyon hasznos ismeretség. :)

My first first place :)

Ladies and gentlemen, my enthusiasm from Monday wasn't wasted, it was well worth joining EF Touchstone Toastmasters, because today, at the English Evaluation Contest, I won my first first place in China! I can go to Area level next month, and represent our club. Next week I'm going to join the English Humorous Speech Contest, and I plan to win there as well. These are egoistic words of course, but why would I go to a contest, if not for winning? I just learned, that EF Touchstone is in a very strong area, so I'll have a tough job in the next round, but my new dream is to travel to Hong Kong to the District Contest - that's whole China! Of course to do that, I have to overcome a few competitors.

I just figured out the message of my speech as well, it can be related to my recent move to China, but that won't be the main point, so maybe I can use this speech in later rounds as well. We'll see.

Oh, and if this wouldn't be enough of the good news let me tell you my plans for Saturday! From 9 pm I'll go to a live rock concert. Wendy's band will play - finally not in the afternoon. (Wendy is our drummer in the office band.) Before that I'll attend an EF Touchstone swimming pool party!!! Do you remember why I joined EF Touchstone? Now with that in your mind, think again: swimming pool party. Hm? Hm? Sounds great, isn't it? And by the way there will be unlimited beer! And before the pool party I'll go and check out the other indoor rock climbing club in town. So it will be a fantastic day!

That's it for today, I still need to do my Mandarin homework, and learn the words and expressions, because tomorrow I'll have my second lesson, and I still don't feel confident enough.

EF Touchstone

No nézzük csak mi történt a nagyvilágban. Átnéztem ma az Index szalagcímeit, erre látom, hogy "Nikit kicsit megdugták". Komolyan mondom vicc az, ami manapság média címen fut. Na de beszéljünk inkább rólam, ez mindennyiunknak sokkal izgalmasabb lesz (talán még Nikinek is).

Vasárnap meglátogattam a Shanghai Science & Technologz Museumot! Tudjátok, ez az a hatalmas behemót, amit a lakásom mellé dobtak le. Maggie-vel mentem, akit még hétfőn ismertem meg Toastmasteren. Úgy rémlett, hogy annyira nem nyerte el a tetszésem (mármint külsőre), de hát az idő köztudottan megszépíti az emlékeket, szóval a sokadik sms-e után már abban a hitben éltem, hogy lehet, hogy mégis csak csinos volt. Aztán amikor találkoztunk, akkor újra felsejlett, hogy annyira mégsem. Plusz vagy 6 évvel idősebb is nálam. (Az itteni leányhelyzet elemzéséről majd készül egy külön bejegyzés.) Na mindegy, társaságnak kellemes volt, legalább kettőnk közül valaki tudodd kínaiul. Vagy 4 órába telt mire bejártuk az egész múzeumot. Így is egy csomó dolgot ki kellett hagynunk mert annyian voltak, hogy nem győztük kivárni. Pl. lehetett robotok ellen íjászkodni! Pont olyan íjjal lőhettem volna, amilyen otthon is van, szóval az a része annyira nem lett volna új, viszont robottal még nem versenyeztem. :P Volt robot zongorista meg robot festő is.

Múzeum után kajáltunk egy jót egy kanadai étteremben. Igazából annyira nem volt jó, ami meglepő, mert itt elméletileg minden kajának jónak kellene lennie. Ezután pedig elbúcsúztunk, és elmentem felderíteni egy falmászó klubot! Már vagy 2 hete nem másztam, de legutóbb is csak nagyon módjával, mert még friss volt a heg a mellkasomon, és nem akartam, hogy szétnyíljon, és elkezdjen vérezni. Szóval képzelhetitek, hogy nem voltam csúcsformában. Maga a hely érdekes volt, egy légtérben volt boulder meg 'rendes' falmászás. Mivel én egyedül voltam, ezért maradt a boulder. Jó nehéz utak voltak, nem sok volt, amit meg tudtam mászni. Úgy értem voltak persze a gagyulák, de azokkal nem foglalkoztam. Az olyanokat szeretem, amiket nem tudok megmászni, vagy csak nagyon nehezen. Hát volt ilyen bőven.

Viszont itt is nagyon segítőkész mindenki, és beszélnek is angolul. Volt egy srác, az felkarolt és mutogatott utakat, hogy miket próbáljak meg. Aztán amikor már a harmadiknál lógott fejjel lefelé, akkor kezdett elfogyni a hitem, hogy mutat még olyan utat, amit tényleg meg is tudok mászni. :) De azért edzettem egy jót, olyannyira, hogy még 3 nappal később is izomlázam van az alkaromban. Ami fura volt, hogy semmi öltöző, neadjisten zuhanyzó nem volt a helyen. Volt egy kics kabin, ahol át lehetett öltözni, de aztán a cuccát mindenki bevitte a terembe. Igazából a kis kabin is a teremben volt. :)

Ezután otthon kivasaltam, illetve egy esetben bevasaltam - egy nagy sárga foltot a kedvenc ingembe. De szerencsére épp audiovizuális kapcsolatban voltam anyummal, és az ő tanácsára rögtön beáztattam, úgyhogy kijött a folt.

Innentől kezdve megpróbálok kicsit rövidebb lenni, mert már megint éjszaka kellős közepe van, és mostanában nem vagyok a topon energia ügyileg. Szóval hétfőn ismét egy új TM klubot látogattam meg, most Pudongban (ez a városnak a folyótól keletre eső, kevésbé benépesedett része). A klub maga nagyon szép helyen van, egy technológiai parkban, az eBay irodájában, viszont a színvonaltól nem voltam elájulva. Viszont kaptam egy meghívást szerdára, egy másik versenyre. Sajnos elég nagy késéssel kezdődött csak a verseny, úgyhogy késő lett, mire hazaértem. Azért átnéztem még a kínai leckét, de még mindig nem tanultam meg minden szót és kifejezést.

Kedden egy nagyon hosszú napom volt! 9-től este 11-ig dolgoztam!!! Ráadásul egész nap, nem volt lazsálás, ami azért nem mindennapi. A kollégám, aki mellettem ül ma otthonról dolgozott, a szint nagy része már átköltözött az új épületbe, szóval senkihez sem tudtam szólni. Egyedül ebéd közben beszélgettem a többiekkel. Mondjuk volt mit csinálnom, szóval nem volt akkora baj, csak jól el is fáradtam. Este 8-tól volt egy meeting, amit most nekem kellett vezetni, mert a főnök szabin van. Hát mit ne mondjak, eléggé megszenvedtem vele. Általában csak a saját részemre figyelek igazán, szóval a dolgok legtöbbjével nem voltam tisztában, így meg elég gáz volt. Remélem jövő héten jobban fog menni. Ez tartott 9-ig, akkor gyorsan hazajöttem, majd betárcsáztam egy meetingre, ami 10-kor kezdődött. Itt egy új projectemről volt szó, ami már most elég nagy falatnak tűnik, viszont ha jól csinálom, akkor az karrier szempontból sokat segíthet, mert elég fontos dologról van szó. Amint vége volt a meetingnek, beleroskadtam az ágyba.

Szerdán cserébe egy órával később mentem be, de így is alig bírtam felkelni. Este a TM verseny tényleg sokkal jobb volt, utána ráadásul elmentünk kajálni, és jót beszélgettem pár új emberrel. Csak emiatt persze megint később értem haza, mint akartam. Ma már el akartam kezdeni a beszédemet írni.

Ja, mert hogy csatlakoztam egy klubhoz! A hétfői verseny hangulata annyira fellelkesített, hogy nem bírtam magammal, és még este írtam az EF Touchstone elnökének, hogy szeretnék csatlakozni. És a becsületükre legyen mondva, hogy kedd este már jött a levél a Toastmasters Internationaltől, hogy köszöntenek a klubban. :) Szóval most csütörtökön Evaluation Contest, jövő csütörtökön Humorous Speech Contest. Már hétfő este óta azon agyalok, hogy mi legyen a beszédem témája, de még nem sikerült döntenem. Szerintem klub szintre megyek az általános témával: külföldi Kínában, milyen tapasztalataim vannak, aztán majd beszélek a mentorommal, hogy Area szintre elég-e ez, vagy találjak ki valami mást. Ja, mert már mentorom is van! Felkértem egy DTM-et egy másik klubból, hogy foglalkozzon velem, és elvállalta. :) Úgyhogy még az is meglehet, hogy ACG-ként térek vissza kis hazánkba. (Advanced Communicator Gold.)

Sok napról kevés sztori

A cím tulajdonképpen előre vetíti a jövőt, miközben reflektál a múltra. Mármint számotokra jövő, feltéve, ha még nem olvastátok ezt a bejegyzést. Higyjétek el, ha tehetném, oldalakat írnék most, mert annyi minden érdekes történt velem, de muszáj lesz rövidre fognom, mert még egy csomó mindent kell ma csinálnom. Folytassuk onnan, ahol múltkor abbahagytam.

Csütörtökön végre már sikerült normál mennyiségűt dolgoznom, aminek örülök, mert eddig inkább csak poroszkálónak neveztem volna a munkatempóm. Egyébként az ebéd eléggé megtöri a napot. Ez a hosszú, beszélgetős szünet teljesen visszaveszi a munkakedvem. :) Egy csomót ügyködök most azon, hogy egy életképes virtuális gépet varázsoljak magamnak. Igazából ez inkább annyit jelent, hogy nyavajgok másoknál, hogy csinálják meg, mert ez így nem jó. A jelenlegi gépem Amerikában van, ami szó szerint a világ másik oldala, és emiatt a késleltetés már elgendően nagy ahhoz, hogy ne legyen kényelmes dolgozni rajta. Pár nap nyagattás után sikerült kerítenem egy Hong Kong-i VM-et (virtual machine), de ez meg alapból 30 gigás vincsivel jön, és konkrétan csak azzal, hogy a programjaimat feltelepítettem az EGÉSZ betelt. Nem vicc, kevesebb, mint 190 megabájt szabad helyem van, és még a Visual Studiót el sem indítottam… Szóval így ez is használhatatlan. Viszont már a csapatom szenior tagjai dolgoznak rajta, hogy megoldják nekem. :)

Na, látom már, hogy mégsem lesz ez egy rövid bejegyzés. Erről egész konkrétan nem is akartam írni, és tessék… De talán megbocsátjátok ezt nekem. Szóval amiről akartam írni, az az, hogy talán megtaláltam a nekem való TM klubot! :D A ma esti klub annyira tetszett, hogy azt hiszem csatlakozni fogok hozzájuk. Nem ez a leghaladóbb klub a városban, igazából csak pár hónappal idősebb, mint az otthoni, de itt volt eddig a legjobb a hangulat! És tele van csinos, fiatal lányokkal. De ez tényleg csak az egyik ok, amiért tetszik. Nagyon lelkes volt mindenki, legalább NEGYVENEN ültek a nézőtéren, és mindenki fejlődni akar. Abban a hitben érkeztem meg, hogy egy beszédet fogok majd értékelni, de aztán felkértek, hogy legyek inkább General Evaluator. Hát miért ne? Itt ez a szerep sokkal komolyabb, mint nálunk, 8-9 perces beszéd van előjegyezve neki a végén! Szóval tartottam is egy jó részletes értékelést (olyannyira részleteset, hogy ki is csúsztam az időből), és ezután még jöttek oda egyesével emberek, hogy mit tanácsolnék nekik. Mert fejlődni akarnak. Tetszik az ilyen hozzáállás.

Amúgy közben megoldottam a dilemmámat is. Mert ugye az volt a tervem még otthon, hogy majd itt Sanghajban mindenki DTM lesz (Distinguished Toastmaster, a legmagasabb rang, amit el lehet érni), és milyen sokat fogok tudni tanulni tőlük. Ellenben ezzel szemben az az igazság, hogy ahány klubot eddig meglátogattam, mindenhol kb. a 3 legszeniorabb tag között voltam. :( 1 olyan klub van, ahol majdnem mindenki előrébb jár, mint én, viszont ott meg a légkör nem tetszett annyira. Kevesen is voltak, és nem is volt elég vidám a meeting. És igazából a beszédektől sem voltam elájulva. Viszont találkoztam ott egy emberrel, aki bizony már DTM, és arra jutottam, hogy őt megkérem, hogy legyen a mentorom, de közben a csütörtöki klubnak leszek a tagja. Így a profi támogatás is meglesz, kapok hasznos feedbacket, viszont a jó hangulatú meetingekről sem kell lemondanom. Jó kis megoldás, mi?

Na ugorjunk a péntekre. Pénteken az az izgalmas dolog történt, hogy születésnapi ünnepségek voltak az irodában. Mindenki, akinek augusztusban van a szülinapja, megünnepeltetett. Ez kb. 6 embert jelentett, de volt az egész EI-ra elegendő torta meg banán. A banán elég érettlen volt, de azért valahogy leküzdöttem. Na és este mi volt? Na mi? Vajon mi? Ki találja ki, hogy mi? Na? Senki? Mi? Hogy mi? Az első mandarin órám! A tanár fél 8-ra ígérte magát, olyan 50 körül meg is érkezett (a város másik felében van előtte órája), de innentől kezdve már flottul ment a dolog. Tanultunk kiejtést, számokat, szavakat, meg egyszerű párbeszédeket. A legnehezebb dolog ugye a hanglejtés lesz. Az egész órát felvetette velem (szerencsére pont letöltöttem egy ilyen progit), úgyhogy vissza tudom hallgatni majd, ha lesz rá időm. De nem biztos, hogy lesz, úgyhogy valószínű csak egyes részeket fogok meghallgatni újra. Kaptam házit is. Amúgy tetszik a nyelv, érdekes. Ééééés, ma (egy nappal később) már volt is sikerélményem, mert elcsíptem egy számot az egyik beszélgetésben. :D Amúgy a kiejtés elég fura, mert vannak szavak, amiket már sokan megtanítottak nekem, és kb. mindenki máshogy mondta. :P

Szombaton találtam egy másik szupermarketet (itt gond nélkül működött a hitelkártyám), be is vásároltam egy hétre előre. Hét közben nem nagyon van időm nagy áruházakba mászkálni, úgyhogy taktikusan előre bevásárolok. Találtam nagyon finom töltött gumicukrot. :D Meg a söröm és borom mellé vettem egy kis gyümölcslevet is. Már csak valami tömény hiányzik a teljes italkészlethez. Délután zenekari próba volt, egész jól ment (persze csak a körülményekhez képest, amúgy még mindig siralmas, és nem szívesen állnék emberek elé), viszont rövidebb volt a múltkorinál. Az ok pedig az, hogy a dobosunk, aki gyakornok nálunk, és kb. az egyetlen 'profi' zenész a csapatban koncertezett valahol a városban, és mentünk megnézni. Mivel délután 5-kor volt a 'show' ahogy itt referáltak rá, és a helyszín egy bevásárlóközpont volt, ezért gondolhatjátok, hogy nem volt olyan nagy buli, viszont a zene, amit játszottak nagyon jó volt. Ez a dobos csaj nagyon tud! A basszer is nagyon jó volt, a két gitár szerintem semmi extra. Az énekesnek is jó hangja volt. Ilyen keményebb rock zenét játszottak, úgyhogy rögtön belopták magukat a szívembe. :) Ezután elmentünk közösen kajálni, de majdnem egy órába telt, mire találtunk egy éttermet! Mindenhol hatalmas sorok voltak. Végül egy japán étterembe mentünk, és olyan asztalnál ültünk, hogy ott elöttünk csinálta a séf a kaját! Eddig csak filmeken láttam ilyet. :) Nagyon finom volt, volt valamilyen baconbe tekert gomba, hát az valami mennyei volt. De a többi fogás is. És fejenként fizettünk kb. 2000 forintot.

Persze ez a buli is hamar befejeződött, úgyhogy fél 9-re már itthon is voltam. Lementem még gyúrni egyet, jól kifáradtam, aztán még este be kell készítenem egy mosást, kicsit gyakorolnom kellene a mandarint, el kell olvasnom egy technical papert a multitouch technológiáról (a következő TM beszédem témája), és… asszem ennyi. Olyan a mosógépem, hogy lehet időzíteni (ha minden igaz), szóval este bekészítem, éjszaka magától elindul, és pont addigra végez, mire felkelek. Pöpec, mi?

A fossáázásom igaz története

Ismételten csak megerősíteni tudom a tényt, hogy VAN monszun. Egy felettébb nehéz kelés után (konkrétan 50 percig tartott kikelnem az ágyból!) konstatáltam, hogy csepereg odakint. Mire szépen megreggeliztem meg felöltöztem már megérkeztek a villámlások és mennydörgések is, és már ablakon keresztül is igencsak erőteljesnek látszott a dolog. És itt bizonyította be ismét jó barátom A Sors, hogy egy valamihez nagyon ért, az pedig az irónia.

Tegye fel a kezét, aki fukar! Nyilván senki nem teszi fel, mert ez egy negatív jelző. Hát bevallom, én fukar vagyok. De ráadásul az a fukar, aki mellé még hülye is. Mert nem adok ki 3000 forintot taxira, hogy éjszaka 15 perc alatt otthon legyek, inkább másfél órát buszozok mindenféle éjszakai járatokon, viszont ha meglátok valamit ami megtetszik, azért gondolkodás nélkül kidobok 100e forintot, mert szép. Hát ilyen ember vagyok én… Ma reggel hosszas - tényleg hosszas - évődés után meggyőztem magam, hogy nem fogok belerokkanni 1500 forint taxi költségbe, és így megyek majd az irodába. Cserébe kvázi szárazan érkezek. És akkor szétáradt bennem a megkönnyebbülés, de nem az eső hiánya miatt, hanem mert meg tudtam magam győzni, hogy menjek taxival. Lementem szépen a földszintre, látom, hogy SZAKAD az eső, és… egy taxi sincs! Hát nem ironikus? De!!!

Úgyhogy nekivágtam az 5-7 perces sétámnak a metró megállóig, közben igyekeztem úgy pozicionálni a kis fekete (nem titán vázas) esernyőmet, hogy viszonylag védjen, de persze ez már kósza gondolatfoszlány pillanatában hamvba holt. Szavazzuk meg, hogy ennek most volt értelme. Szóval mire elértem a metróhoz, már mind a két lábam szára vizes volt, a metróban persze nem sokat száradtam, majd mire beértem az irodába annyival toldottam meg az állapotomat, hogy már az alkarom is csöpögött a víztől. Bent igyekeztem kicsit megszárítani magam, de csak kéztörlővel tudtam felitatni a vizet. Sajnos ez annyira nem volt sikeres.

Érdekes módon nagyon lassan száradtak a dolgaim! És az volt különösen érdekes, hogy a zoknim száradt meg utoljára, amit még a testem is melegít. Ennek vajon mi lehet az oka?

Olyan délután 2-re kb. teljesen száraz voltam már, de előtte még fontos dolgok történtek. Ezen a héten itt kolbászol az irodában S. D. (neveket ugye ne említsünk), aki a globális főnöke az Operationsnek, valamint a Technology & Datának, és volt egy Town Hallja. Nagyon érdekes volt, én még élőben nem hallottam beszélni. Még kérdeztem is tőle. Tudjátok: visibility! :P Aztán meg elhívtam a TM meetingünkre, ami a Town Hall után kezdődött, de nyilván kimentette magát. Igazából tudtam is, hogy programja van, de azért úgy voltam vele, hogy egy kérdést megér a dolog. Hátha lemondja az egészet. :D

Maga a TM nagyon jó volt, ez volt az első itteni szereplésem, rögtön Toastmaster voltam, és elégedett is voltam a teljesítményemmel. Volt egy baromi hasznos Sharing Session az értékelésről. Az egyik Division Governor tartotta. Jah kérem szépen, hogy Fábrytól idézzek: "2 király volt ott, és 3 pápa", 2 Division Governor és 1 Area Governor vendégünk volt a mai meetingen. Európában ilyen nem gyakran fordul elő, mi?

Utána elmentem a PSB-be, ami nem is tudom minek a rövidítése, talán Public Service Bureau, a lényeg, hogy itt állítják ki a Residence Permitemet, ami innentől a vízum helyett feljogosít arra, hogy az országból ki-be járhassak. Totál úgy néz ki, mint a magyar útlevél, csak szép szavak helyett mindenféle irkafirka van rányomtatva. De amúgy atom, hazudhatom azt, hogy kínai útlevél. :P Maga a procedúra meglepően gyorsan ment. Fél 4-kor volt találkozóm Viviannel, aki segít a mindenféle ügyintézésben. Kb. negyedre odaértem, és már ott várt, sorszámmal a kezében, ami ráadásul pont a soronkövetkező volt. Mire elmondta, hogy mi a procedúra (5 munkanapig a PSB-nél lesz az útlevelem, addig nem hagyhatom el az országot, még Hong Kongba, Makaóra, és Taivanba se mehetek, de a belföldi utazás lehetséges) addigra már szólítottak is minket. Csak alá kellett írnom egy papírt, belenéznem egy kamerába, és már kész is volt.

Jah, de kérem az oda-vissza út. Mivel elállt már az eső, ezért metróval mentem. A reggeli égszakadás miatt most egy kellemesen hideg 28 fokunk volt, de annyira párás volt a levegő, hogy még így is pillanatok alatt leizzadtam. Ugye ma már másodszorra. Ezek után szerintem otthon kész felüdülés lesz még a legnagyobb kánikula is. Nagyon zavaró, amikor érzem, hogy mind a két lábszáramon csurog végig az izzadtság, mindenhol ragad rám a póló, tudom (bár nem érzem), hogy bűzlök, mint a disznó, és azt is tudom, hogy ez csak rosszabb lesz, hiszen még 15 percet gyalogolnom kell. Aztán visszaértem az irodába, próbáltam kicsire összehúzni magam, hátha akkor kevésbé szaglok, de csak a jó ég tudja, hogy sikeres voltam-e.

Este aztán le kellett mondanom egy Toastmasters meetinget (és később egy 'randit' is), mert közös csapat vacsoránk volt. Mivel olyan jó munkát végeztünk az egyik globális projektünkkel, ezért a Windows Team nagyfőnöke szerzett keretet, hogy minden csapat elmenjen egy étterembe egy kis ünneplésre. Cserébe csak annyit kért, hogy küldjünk majd egy fényképet az eseményről. Lásd alább.

Balról jobbra: én, Steven, Hanson, Lex, TQ, Bocong, Lijiu, Seb, Leo



Egy jó kis elit helyre mentünk, olyannyira elit, hogy az étterem előtt kint volt vagy 30 szék (nem túlzok), hogy le tudjon ülni az ember, amíg asztalra vár. :D Szóval ott üldögéltünk, amikor végre mondták, hogy mehetünk, majd odavezettek egy 4 fős asztalhoz. 9-en voltunk, szóval nem volt ideális az állapot, majd kb. 10 perc ácsorgás után találtak nekünk egy másik (szerintem alapvetően 6-7 főre kitalált) asztalt, ahol össze tudtunk préselődni. Maga a kaja isteni volt, rengeteg különböző fogás, hal, hús, zöldség, tojás, minden, mi szem-szájnak ingere, spéci édességek, sör, és így is csak a keret felét tudtuk elkölteni. :D

Valahogy itt nem tartanak olyan sokáig a bulik, 8-kor már asztalt is bontottunk. Este aztán elmentem még úszni meg kondizni, és terv szerint ma hamarabb ágyba kerülök. Bár igazából már most megdőlni látszik ez a terv.

Telefonom is van :)

Csak egy nagyon gyors bejegyzés ma este, mert már éjfél van, és holnap munka. Végre sikerült telefont szereznem. Vagyis, ha egész pontos akarok lenni, új telefont nem is vettem, csak SIM kártyát. Lex elkísért egy boltba, ahol némi szerencsétlenkedés után sikerült is nyélbe ütni az üzletet. Úgyhogy innentől kezdve a magyar számom inaktív, aki mindenképpen a hangomra kíváncsi annak +86 139161 00661

Ebédre ma tengeri kaját ettünk, de nekem nem jutott belőle sok. Na nem azért, mert nem hagytak volna a kollégák, hanem egyszerűen nem ízlett. Szóval majszolgattam a rizsemet, néha próbáltam rátenni valami zöldséget, de azért annyira nem volt királyi lakoma. Este TM-re mentem, megint egy új klubba, ahol megismerkedtem pár érdekes emberrel, néhányukkal még este elmentünk vacsorázni, és nagyon jó volt a hangulat. Mire az egy üveg sör lecsúszott, addigra a helyi srácnál már talán túl jó is. Tényleg igaz, hogy az itteniek nem bírják annyira a piát. :P Utána este kicsit eltévedtem hazafelé (mert ugye le van zárva a kijáratom, és egy új útvonalat akartam keresni), de aztán végülis megtaláltam a szállásom. Most meg egy gyors zuhany, aztán irány az ágy. :)

Another first price

So far I've been participating in Table Topic sessions twice, and won two times! :) Not bad, now, is it? Today's meeting had a different set up. It was at a restaurant! All the other guests were asked to leave the second floor, and we had our meeting. After that we had dinner at the place. :P The speeches were interesting, but not as high level as I wished them to be. The evaluations were good as well, the evaluators made some interesting points, but again, there is room for improvement. So far I still haven't found my dream club. Maybe the one I'm going to visit tomorrow or on Thursday. It is rumoured that People's Square TM is a very good club, but unfortunately they have their meetings on Tuesdays, the only day when I have a late night phone conference. Well, technically it's not night, it starts at 8 pm, but still, it won't allow me to go to any TM meeting that day. :(
Also, I met my Mandarin teacher! He seems cool, but I couldn't make a bargain on the price. :P He also speeks excellent English, which I have to tell is something to cherish here. When I talked to the guys after the meeting, and told them that I have difficulties understanding the Chinese accent, they were completely surprised. :)

Do you have a name card? Of course!

Összezavarom és megosztom a közönséget azzal, hogy a kronológiát felborítva egy korábbi élményemről számolok most be.

A fenti választ nem az első alkalommal adtam, amikor nekem szegezték ezt a kérdést. Bár hoztam magammal egy csomó névjegyet, álmomban sem gondoltam volna, hogy itt ekkora szükségem lesz rájuk! Ahány TM meetingre elmegyek, mindig névjegy csere-bere zajlik a végén. Az első alkalommal még nem volt nálam semmi, úgyhogy akkor csak én gyűjtöttem be párat. Innentől kezdve viszont rutinosan mindig magamnál tartok néhányat, és milyen jól teszem, mert a leglehetetlenebb pillanatokban jön jól. Najó, annyira nem lehetetlen pillanatok, de mégis. A pénteki gyűlés után pl. annyira szimpatikus voltam kb. mindenkinek, hogy az ÖSSZES névjegyemet, ami nálam volt elosztogattam. És még lettek volna jelentkezők. Úgyhogy amint hazaértem gyorsan feltöltöttem a készletemet, hogy következő alkalommal megint legyen elég.

Ja, és fogok csináltatni céges névjegyet is, mert üdítő változás Magyarországhoz képest, hogy itt ismerik a cégünket, ráadásul nagyon jó híre is van. (James megkért, hogy ne írjam le a cég nevét, mert az már reklám, és ugye egyeztetni kellene az isten tudja milyen részleggel, amit nem akarok, úgyhogy legyetek szívesek ti se említsétek esetlegesen a kommentekben.) Szóval amikor bemutatkozok, és mondom, hogy hol dolgozok, akkor mindig elámulnak az emberek. :) Ha meg ráadásul céges névjegyet is tudok adni (a mostani TM-es helyett), az talán még jobb lesz. Csak hát tényleg kellene egy telefonszám, hogy valamit rá tudjak írni. :D

Van basszusgityóm!

Tegye fel a kezét, aki azt gondolta, hogy az első hétvégémet unatkozással fogom tölteni! Wrooooong! Ahogy az elvárható, mind a két napra szerveztem magamnak programot. :D Szombaton volt az első band practice. Mármint nekem első. Az itteni zenekar az irodában próbál, van mindenféle felszerelésük (hangfalak, keverőpult, pedálok, hangszerek, elektromos dob, stb.) úgyhogy legalább a hely megtalálásával nem kellett vacakolnom. A próba egész más hangulatban telt, mint az otthoniak. 4 óra hosszú volt, de ebből kb. 40 perc volt az, amit én zenéléssel töltöttem. Októberre készülünk egy koncerttel, de az a terv, hogy csak 3 számot játszik a zenekar. Lesz még pár karaoke szám, aztán ennyi. Mondjuk a koncert is az irodában lesz, az iroda 5 éves évfordulója alkalmából.

Ben, aki eddig a basszusgitáros volt nagyon megörült nekem, mert így ő végre átnyergelhet gitárra. Olyannyire megörült, hogy mondta, hogy nekem adja erre a fél évre a gitárját, használjam egészséggel. :D Egy jó kis 5 húros Fender replika. Vagyis nem replika, de ugyanabban a japán gyárban készül, ahol a Fender gitárok is, csak a neve más. Még sosem játszottam 5 húros bőgőn, úgyhogy kicsit szoknom kell, de majd belejövök. Meg ugye vissza is kell állnom most a zenélésre, fél éve nem nyúltam gitárhoz. :)

Amúgy a próba hangulata nagyon jó volt, van pár szuper jó énekes, mi zenészek egy kicsit visszahúzzuk a színvonalat, de azért nem lesz ez olyan rossz. :) Lucas, aki az egésznek a főnöke egy iszonyat lelkes srác, és tényleg megtesz mindent, hogy mindig jó legyen a hangulat. Engem meg rögtön be is fogtak, hogy írjam le az akkordokat pár kínai számhoz, meg kottázzam le a zongora részt is. :D Szerencsére a zongora nem bonyolult, csak egy primitív dallamocska. Az akkordokkal már meggyűlhet a bajom. Főleg, mert meghallgattam itthon a számokat, és a laptopom hangszóróján olyan kis bután jönnek át a hangok, hogy pl. a basszust alig hallani. Remélem fülessel egy picit jobb lesz, különben bajban vagyok. :P

Próba után Bennel és Lucasszal elmentünk kajálni a lakásom környékére. A rengeteg masszázs szalon és csípős ételt felszolgáló étterem között találtunk azért egy olyat, hol van nem csípős is. It cukorban kisütött húst ettünk pl, ami nagyon finom volt. Egyébként érdekes módon mióta itt vagyok éhezek! Valahogy reggelire nem tudok olyan sokat enni, mint otthon, ebédre telezabálom magam, de 1 óra múlva már megint éhes vagyok, vacsorára meg ha itthon eszem, akkor csak instant tészta lesz a jussom, ha meg étterembe megyünk, mint most, akkor ugyanaz van, mint ebédnél. Lehet, hogy azért, mert itt lassabban eszem, megérzem mikor vagyok pont tele, és nem eszem többet, viszont így nincs is tartalék a gyomromban. Otthon ugye hamar betoltam egy fél disznót meg sok köretet, mire megéreztem, hogy tele vagyok, már rég túlettem magam. Cserébe egész estig nem voltam éhes. Na mindegy, valamit ki kell majd találnom, mert nem olyan jó állandóan korgó gyomorral mászkálni. :)

Kicsit ugrojunk még vissza a reggelre! 10-re állítottam be az ébresztőt, de rutinosan nem keltem fel rá. Félálomban voltam, de azért nem akaródzott még kimásznom az ágyból. Erre egyszer csak csengetnek! Tudtam, hogy ma jönnek majd takarítók, szóval annyira nem lepődtem meg, inkább csak az időzítésen bosszankodtam, mert pizsama nélkül alszom, és gyorsan össze kellett kapkodnom a cuccaim a lakás különböző pontjairól. Nem voltak elég türelmesek, úgyhogy okosan rámnyitották az ajtót, miközben épp a gatyámat húztam fel, de amikor felmérték a helyzetet, akkor meghagytak magányomban, és engedték, hogy fél perccel később én engedjem be őket. :P Egyébként elég hamar végeztek, kb. 20 perc alatt az egész lakást kitakarították, felporszívóztak, felmostak, kicserélték a törülközöket, az ágyneműt, flottul ment minden. Én meg közben olvastam, és igyekeztem nem zavarni őket.

Utána elmentem egy közeli(nek hitt) szupermarketbe! Ez azért nagy szám, mert eddig nem találtam ilyen nagyobb boltot, ahol be tudnék vásárolni akár még európai kaját is. Az egyik kollégám javasolta ezt a boltot, kb. 20 percnyi járóföldre van tőlem, feltéve, ha nem tévedek el. Szerencsére csak picit tévedtem el, úgyhogy 30 perc alatt így is odaértem. Vettem bort, sört, kenyeret, margarint(!), műanyag papucsot*, felvágottat, sajtot és fogkefét. Sajnos a bankkártyám nem működött a fizetésnél, úgyhogy kénytelen voltam kp-t használni. Ez nagy szívfájdalmam, mert nem ez az első alkalom, hogy nem működik a kártyám. Van két dombornyomott MasterCardom, egy bankkártya meg egy hitelkártya, de a legtöbb bolt nem fogadja el. Itt nem elterjedtek a chipes kártyák, és valamiért az enyémeken nem működnek a mágnescsíkok. Hétfőn majd konzultálok pár külföldivel az irodában, hogy ők hogy csinálják, meg felhívom a bankomat, mert ez annyira nem vicces. Főleg most az elején jó lenne, ha tudnám használni őket, amíg pár nagyobb kiadást megejtek. Ja, mert a pénzfelvétel sem fenékig tejfel! Fel akartam venni 4000RNB-t, de az automata közölte, hogy 3000RNB a max, amit egyszerre fel lehet venni. Mondom, akkor legyen 3000, erre meg kiírta, hogy invalid amount. Hát nyazsgem! 2000-et aztán már kiadott, remélem ezzel kihúzom a hónap végéig, mert most már megvolt a havi 2 pénzfelvétel, a következő már jó sokba kerülne. Na mindegy, majd megoldom ezt is valahogy. :) Igazából már csak egy telefont kell vennem, ami esetlegesen egy nagyobb kiadás, de lehet, hogy inkább valami egyszerűt veszek csak, amivel csak telefonálni tudok.

*Ja, a műanyag papucs. Szóval mielőtt lementem úszni pár napja felforgattam az egész lakást, hogy hová tettem a papucsom. Sehol nem találtam. Minden fiókot, szekrényt kinyitottam, a bőröndjeimet átnéztem, stb. Elég hülye érzés volt, mert meg mertem volna esküdni, hogy elhoztam magammal, de igazából nem tudtam felidézni, hogy kipakolásnál láttam-e. Aztán meggyőztem magam, hogy biztos otthon hagytam. Nem baj, 400 forintért vettem egy másikat, amit amúgy még nem volt alkalmam használni, de az mellékes. Erre egy nappal később elkezdtem töprengeni, hogy vajon hol lehet a kokszom? Ezt sem láttam már egy ideje. Megint kinyitogattam minden fiókot, szekrényt, átnéztem a bőröndjeimet, de ezt sem találtam. Arra viszont tisztán emlékeztem, hogy ezt elhoztam magammal, szóval nem adtam fel. És ekkor, ahogy nézegettem a szekrényeimet, egyszer csak észrevettem egy kis fiókos objektumot a széfem alatt. Hm… vajon ezt átnéztem múltkor? Hát peeeeeeersze… hogy nem. Felső fiók: falmászó cuccok. (Tényleg, ezeket sem találtam eddig!) Középső fiók: papuuuuucs! Alsó fiók: koksz. Szóval most már válogathatok is ha uszodába akarom menni, hogy melyik gumipapucshoz van éppen kedvem. :)

Monszun

Otthon sokan kérdeztétek, hogy vajon itt van-e monszun. Én persze roppant sokat olvasott ember létemre semmit okosat nem tudtam erre válaszolni. Valószínűleg azért lehet ez, mert az a roppant tartalom amit olvasok fantasy regények lapjairól vagy animék felirataiból származik. Ezek meg nem sokat segítettek a kérdés megválaszolásában. De úgy voltam vele, hogy majd itt kiderül. Hölgyeim és uraim, a válasz: van. Nem tart sokáig, kb. 2-3 hét, de van. Példának okáért ma reggel is volt. Egy roppant kellemes álom után arra ébredtem, hogy odakint mennydörgés, villámlás és haaaaatalmas felhőszakadás van. Ijjnye, hát ilyen időben nem lesz jó munkába menni! Úgyhogy annyira nem is törtem magam, hogy időben elkészüljek. De azért nagyon elkésni sem akartam, szóval láthatjátok mekkora problémákkal szembesülök máris. Ázzak ronggyá vagy késsek el? A probléma végül megoldotta önmagát, még időben elállt az eső ahhoz, hogy minimális késéssel beérjek. Amúgy nem sikerült még megfejtenem az itteni napirendet. Reggel negyed 10 körül én vagyok az első a csapatból. Ebédre néha másfél órára is eltűnűnk (szerdán, amikor TM is volt, akkor délben ugye eltűntem, aztán 3-kor rohantam vissza az irodába, de ha nincs meetingem még nyugodtan beszélgetünk az étteremben). Viszont úgy láttam, hogy az emberek többsége 6-kor haza is megy. Én mindig leléptem eddig 6-kor, mert mentem TM-re valami más klubba, de azt hittem, hogy ezzel egyedül leszek. Persze valószínűleg sokan otthonról is bejelentkeznek még. Én ezt nem fogom, csak ha nagyon muszáj, mert a laptop kis képernyőjén annyira azért nem nagy élmény dolgozni.

Hossz szempontjából a mai ebéd sem volt kivétel. Most Iannal (az itteni TM klub elnöke) mentem el egy Hong Kong-i stílusú étterembe. Naaaaaagyon finom volt az étel. Finom hús, finom zöldség, minden kitűnő volt. Egyedül a teákkal nem vagyok annyira kibékülve, mert azok ilyen semmilyen ízűek, vagy ha muszáj lenne választanom valamit, akkor inkább keserűek. De azért iszom őket szorgalmasan, hátha idővel megszeretem. (Amúgy meglepve tapaztaltam, hogy elég kísérletező kedvű vagyok a kajákkal. Persze be is gyűjtöttem már pár kisebb gyomorrontást, meg allergiás reakciót, de hát ebből tanul az ember. :P)

Miután visszatértem ebédből és megírtam pár fontos e-mailt már mehettem is a 2. fontos meetingemre az itteni csapat team leaderével. Nem beszélgettünk még eddig olyan sokat, de jó fejnek ítéltem. És bár nem vagyok túl jó emberismerő, most szerencsére ráhibáztam. Legalább egy óráig diskuráltunk mindenféléről, megtudtam pár új (és megdöbbentő) fordulatot a munkámmal kapcsolatban, és! Máris leszerveztem az első itteni előadásomat. Ami ráadásul nem is TM-es berkekben fog történni. Ráadásul egy kellemesen nagy közönség lesz várható, úgyhogy végre megint sok ember előtt beszélhetek. :)

Így, hogy elérkezett a péntek este, végre sikerült már annyira egyenesbe jönnöm, hogy tudjak egy kis időt hasznosan, munkával tölteni. Izgalmas sikereket értem el az egyik feladatommal, bár még nincs meg teljesen a megoldás, de közelítek. Szívesen maradtam volna túlórázni, hogy befejezzem, de - ahogy gondolom már kórusban fújjátok - este TM meetingre mentem.

Úgy hívják a klubot, hogy Amazing Friday Toastmasters. :) Jó név, mi? És azt kell, hogy mondjam, nem túloztak. Nagyon jól éreztem magam, jó beszédeket, jó értékeléseket hallottam. Nagyon jó volt a hangulat, sokat beszélgettem még utána, elosztogattam az összes névjegyem, ami nálam volt, stb.

Este, amikor jöttem haza (fél 11 felé járt már) nem volt nyitva az a kijárata az állomásnak, ami nekem a legjobb lenne. Na, egy gyors kitérő. Itt minden állomásnak több kijárata van. Van amelyiknek csak négy, van amelyiknek 10, az enyémnek speciel 6. És én a 6-oson szoktam kijárni. De ez még nem minden, hanem az állomáson van egy térkép, ahol szépen be van rajzolva, hogy melyik kijárat hová fog vinni. Úgyhogy még bent el lehet dönteni, hogy merre tovább. Szerintem nagyon hasznos! Szóval este nem tudtam a 6-oson kijönni, és elhatároztam, hogy kicsit felfedezem a környéket. Múltkor, amikor le volt zárva, követtem valami fickót, aki a mélygarázson keresztül ment ki. Szerencsére utána útba is igazított, hogy hogy jutok haza. Viszont most már annyira rutinosnak ítéltem magam (meg annyira fel voltam dobva a TM-től), hogy egyedül vágtam neki az ismeretlennek. Annyira azért nem kell túldramatizálni a dolgot, van egy viszonylag jól beazonosítható pont itt a közelben. Egész pontosan a Shanghai Science & Technology Museum. Ez egy ISZONYAT nagy épület. Kb. akkora, mintha a Müpát és a Nemzeti Színházat összeépítenék, és mondjuk ez kétszer. Hatalmas! Tényleg. Ha meg ez megvan, akkor már a lakásom is ott lesz a közelben. :) Persze a múzeum megvolt, de amit még találtam, az tényleg a korona volt a nap (és a munkahét) végén. Egy nagyon szép tér, oszlopokkal, tavacskákkal, zenével, a háttérben világító tetejű felhőkarcolókkal… roppant romantikus volt. Aztán ahogy mentem hazafelé találtam egy fa hidacskát átívelni az egyik folyócskán, a folyóparton fák sorakoztak szépen sorba, a vízen tükröződtek a fények… nagyon idilli környék.

Hogy teljes legyen a felfedezőutam, egy másik kapun mentem be a komplexumomba, mint ahol szoktam. Itt jöhetnek be az autók is, úgyhogy sorompók meg őrök állnak itt éjjel nappal. Ahogy közeledtem, ráköszöntem az őrre. (Ni hao!) Erre ő vigyázzba vágta magát és szalutált, majd kinyitotta nekem a sorompót. :D Ezen úgy elkezdtem nevetni (mert amúgy simán elfértem volna mellette), hogy visszafordultam, és némi gondolkodás után (amíg előástam a megfelelő kifejezést) megköszöntem neki. (Xie xie (ejtsd: sie sie)) Nyilván levágta, hogy kb. ez az össze kínai tudásom, úgyhogy jót mosolygott ő is, meg én is.

I have Facebook… education - daaam-da-damm, daaaam-da-daaa-daaaam

If, and only if you sing the title for the tune of Another Brick in the Wall, from Pink Flyod, it'll suddenly make sense. ;)

And the second announcement today is as follows:

I believe some of you might have noticed, that the entries are not always in English. That other gibberish is called Hungarian and as the Chronicles will tell you, that's my native language. Why on Earth do I use that for part of the entries, I'm sure you ask. The answer is simple and well known. There are certain things in Hungary, which we are not allowed to share with anyone from abroad. Like the location of our secret gold mines, the fact, that we raise dragons… oops, have to punish myself for telling you this, or the ingredients of our most famous food: The Túrórudi! As it's the case with most of the well known things, this one is not true either. (If anyone can tell me, which famous author wrote this in which of his or her books, some kind of present might be expected.) The real reason of changing the language is that sometimes I'm too tired to write in English, or sometimes I'm in the mood to play with the words - instead of just writing down objectively what has happened.

This entry is no exception, it will be so extremely well-crafted, overflowing with witty expressions and rhetorical devices, that I have to switch to Hungarian for it. I'm truly sorry for your loss my dear, dear foreign friends. Maybe Google Translate, or however it's called can help. But I believe my genius can't be translated…

Na és akkor, hogy végre magunk között vagyunk, elmondom, hogy igazából semmi különlegesre nem kell számítani.

Ami történt, hogy hosszú, gyötrelmes digitális vándorlút után végre sikerült beizzítanom a Facebookot! De nem ám én voltam az aki kitalálta hogyan kell, egy nagyon különleges embert szeretnék most megemlíteni. Lassan 35 éve ismerjük már egymást, megjártuk közösen a Mount Everestet (palack nélkül persze), fáradhatatlan tökéletesítjük együtt a falmászó tudásunkat, fekete haja és vidám mosolya izzó lángoszlopként vonzza magához a fogathajtásban megfáradt mellényes mongúzokat! Kérlek fáradj fel mellém a színpadra… Hölgyeim és uram, fogadjátok nagy-nagy szeretettel Adorján Ritát!!!

Ha ő nincs, valószínűleg még mindig a sarokban kuporgok, előre-hátra dülöngélve, nem fogadom el az ételt (na nem mintha itt bárki is etetne), és talán már a mániákus pszichózis jelei jelentkeznének jellememen. De NEM ez a helyzet! Rita töretlen lelkesedéssel gyűjtötte be nekem az információt, pedig nem egy ügynökön kellett keresztül verekednie magát, hogy segíthessen nekem.

Végül egészen fondorlatos úton sikerült letöltenem a programot, ami elrejti a kapcsolatom részleteit a helyiek elől. De a letöltés még magában nem volt elég, utána nem akart feltelepedni. Már majdnem feladtam, de úgy voltam vele, hogy itt hagyom éjszakára, hátha azalatt történik valami. És történt! Úgy látszik olyan lassú itt a net, hogy azt a szűk 8 megát nem tudta olyan hamar letölteni, hogy még a gép előtt találjon a sikerről beszámoló kis buborék. Reggel viszont nagy lelkesen használatba is vettem az új szerzeményem.

Azért nem olyan rózsás a helyzet. Van egy 5 éves laptopom, nem éppen mai felszereltséggel. Hogy ne legyen olyan egyszerű a helyzet, OS X fut rajta, nem Windows. Ezen van egy virtuális gép - értelem szerűen - még gyengébb teljesítménnyel, ezen fut egy teljes Windows 7 Ultimate. Ide telepítettem fel ezt a programok királyát, királyok programját, ez viszont még egy réteget a böngésző köré húz. És ebben a rétegben jópár flash-es reklám is helyet kapott. Szóval a mondanivalóm ezzel csupán az lenne, hogy mire elérek odig, hogy ténylegesen megnyitom a Facebookot, már olyan lassú, hogy szinte használhatatlan. :D De azért az üzeneteket végre el tudom olvasni. :)

Csupa jó dolog!

Milyen szerencse hogyha az ember pozitívan áll a világhoz, akkor csupa jó dolog történik vele! Vagyis velem. :P Ma egész konkrétan 3! Az egyik, hogy a korábbi hatalmas ebédszámlát ma sikerült egy meglepően alacsonnyal ellensúlyoznom. (Igaz, a drágát nem éz fizettem.) Lényeg a lényeg, ajánlották ezt az iroda melletti tésztaevőt, hát mondtam a kollégáimnak, hogy menjünk ma oda. Miután jól kiröhögtek, kérdezték, hogy miért? Kezdett gyanús lenni a dolog, hogy nem biztos, hogy ez a legjobb hely a környéken. Mondtam azért, mert azt hallottam, hogy nagyon nagyok az adagok és olcsó is. Kuncogtak még egy sort, de aztán elvittek oda.

Hát ez a hely merő egy káosz volt, úgy kellett többször rákérdeznünk, hogy mikor kapjuk már meg a kajánkat, de amikor végre megérkezett! Huhh, nagyon finom volt. Tényleg tudnak főzni ezek a kínaiak!

Aztán a hosszú ebéd után (itt a legrövidebb ebédszünet is egy órás, valahogy nagyon sokáig elhúzódik a dolog mindig) visszavánszorogtam az irodába, és elkezdtem kicsit munkával kapcsolatos dolgokkal foglalkozni. Ez nektek annyira nem érdekes, úgyhogy nem is pazarolnék rá több időt. A lényeg, hogy este egy másik Toastmasters klubba voltam hivatalos. Vagyis hívni éppenséggel nem hívott senki, de megláttam őket a honlapon és gondoltam megyek. Nem is egyedül mentem, hanem Lucasszal, aki az itteni klub VPPR-ja. Meg is találtuk a helyet (közben Lucas elámult rajta, hogy előző nap egyedül nekivágtam Shanghainak), de mire hosszas (tényleg hosszas) tárgyalás után sikerült elérni, hogy beengedjenek minket az épületbe (ez is egy céges klub, csak nyitott mindenki számára) addigra el is ment a kedvünk az egész meetingtől. :P Najó, nem. :D Szóval beengedtek, felmentünk a 43. emeletre, megtaláltuk, hogy hova kell mennünk, szembe találtuk magunkat egy zárt ajtóval, ácsorogtunk ott kb. 10 másodpercet, aztán amikor kijött rajta valaki, Lucas megkérdezte, hogy akkor hol is a meeting pontosan. Elég vicces volt, kínaiul beszéltek persze és nem sokat értettem belőle, de azt igen, hogy Lucas valami főnöknek állított be. :P Többször is mutogatott felém, és mondta, hogy lídá (leader). Én meg igyekeztem olyan méltóságteljesen kinézni, ahogy csak tudtam. :D No aztán kiderült, hogy a honlapon írtakkal ellentétben, nem hetente, hanem két hetente vannak gyűléseik, és most pont nincs. Szóval hazakullogtunk. (Illetve előtte még névjegyet cseréltünk az emberrel.)

Én nem éltem meg túl nagy traumaként a dolgot, de úgy látszott Lucas igen. Mint kiderült van egy barátja, aki nagyon lelkes Toastmasters ügyben, és minden klubról mindent tud, többek között azt is elsőre vágta, hogy ennek a klubnak ma nincs meetingje. Úgyhogy mondta Lucas, hogy legközelebb, ha megyek valahova, előtte szóljak oda neki, és majd utánajár, hogy lesz-e meeting vagy sem. Hasznosak az ilyen ismerősök. :)

Mivel így hamarabb hazaértem a tervezettnél, elhatároztam, hogy felderítem a konditermet meg az uszodát. Értekeztem a céggel, aki a szállásomat intézte, de még korábban azt írták, hogy nincs benne az árban a konditerem. Szóval lementem a recepcióra érdeklődni, hogy mennyibe kerül, meg milyen feltételek vannak, erre közölték, hogy nekem benne van az árban. Rákérdeztem, hogy tényleg? Mondták, hogy igen. Én meg megörültem, és mentem. :)

Nagyon érdekes hely, a medence egyik fele 1 méter, a másik 1.5 méter mély, ami nem olyan nagy baj úszás szempontjából, ami miatt mégis, az az, hogy ebben a mélységben még tökéletesen megvannak a gyerekek. :D Szóval őket kell kerülgetni. Nem az a tipikus sportuszoda. :P Fél órát úszkorásztam, aztán begörcsölt a talpam, úgyhogy elhatároztam, hogy felderítem a konditermet is.

Maga a terem nem olyan nagy, de azért van minden. Amiből nagyon sok van, az a futó- és taposógép. Sőt, még egy boxzsák is van! De ami igazán jó, hogy nem csak mindenféle erősítő gépek vannak, hanem biliárdasztal, pingpongasztal, squash terem(!), jóga terem, stb. Egy csomó ilyen érdekes dolog. Még nem derítettem ki, hogy ezeket hogy tudom használni (elég nagy sötétség volt körülöttük, a biliárd asztal meg le is volt takarva), de ami késik nem múlik.

Nem töltöttem el túl sok időt itt sem, egy másik fél óra után úgy döntöttem, hogy elsőre ennyi elég volt. Hiszem otthon várt még rám egy nagy kaland!

My big big problem

I never thought that I'm addicted to Facebook, but it turns out I am.

Since I can't access it I start to feel that I miss all the important news in my life. :) As it turns out Facebook is blocked in China, together with Blogspot, but at least I can access the latter from the office (we get our Internet from Hong Kong).
If you wrote me on Facebook, or wait for an answer, the reason I'm not responding is not that I'm a jerk, but that I can't. So please write to my home e-mail: daniel.szhm()gmail.com

Also, if someone could tell me how to make FB work in China I would be very, VERY happy. The more specific the better, I already searched for it and supposedly VPN or some proxy settings should solve it, but as embarrasing as it is, I'm not very familiar with these. So a step-by-step description would help a lot!

Thanks, thanks, thanks!!!

Orvos, ebéd, Toastmasters

A korai kelés előnye, hogy volt időm reggel elrendezni a cuccaim, és nagyjából rendet rakni, hogy a takarítónőt ne teljes káosz fogadja. Még zuhanyozni is volt időm, ami itt kb. kötelező reggel és este, sőt ha tehetném minden órában zuhanyoznék egyszer. Vagyis csak akkor, ha abban az órában jártam kint.

9-kor volt randevúm az egyik kontaktommal, aki elrendezte a dolgokat az 'üggyel' kapcsolatban. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy elvitt a Health Bureau-ba, ahol megcsinálták még egyszer ugyanazokat az orvosi vizsgálatokat, amikkel otthon 2 hetet szenvedtem, csak éppen itt kb. 10 perc alatt. Ennyi volt az effektív vizsgálódás, de legalább 1 órát vártam összesen. Amúgy nagyon flottul ment minden, minden orvos pont annyit tudott angolul, amennyit kellett (lie down, stand here, right arm, stb.).

Kémfotó a dokinál: öltönynadrág (ami nem látszik) és mellkasnál összekötött fürdőköpeny! :)

Kb. fél 12-re értem be az irodába*, ahol is nem sokat tétlenkedtem, délben már a céges TM klub meetingjén ültem. Látszik, hogy kezdő még a klub, de nagyon lelkesek az emberek, és volt egy haladóbb vendég, aki nagyon jól beszélt, és nagyon hasznos visszajelzéseket adott a végén.

Meeting után elmentem kajálni 2 újonnan megismert kollégával, akik elvittek (sőt, meghívtak) egy elegáns étterembe, ahol 3-an fizettünk kétszer annyit, mint tegnap 6-an. Több volt egy pohár víz, mint tegnap a kajám!!! Összesen 510 RNB-t fizettek, és mint kiderült van az iroda mellett egy muszlim tésztás, ahol 15 RNB-ért kapunk egy hatalmas adag kaját. :) Úgyhogy azt hiszem azt a helyet valakivel megmutattatom magamnak. :P

Ja, és hogy még tetézzem, nem csak drága volt a hely, hanem nagyon lassú is volt a kiszolgálás. Olyannyira, hogy elkéstem miatta az első meetingemről. De még milyen meetingről! Az itteni EI főnökével!!! 3-kor ugrott be, hogy ma valamikor kell találkoznom vele. Viszont itt nincs BlackBerry-m, úgyhogy fogalmam sem volt, hogy mikor. Mivel mind a két ismerősöm VP, ezért náluk volt, és gyorsan felhívták nekem az ED asszisztensét, hogy mikor is van a meeting. Hát persze, hogy 3-tól volt. Gyorsan visszarohantam az irodába (meglepően hamar vissza is értem), és 3:10-kor kopogtattam megszeppenve az ajtaján.

Mondta, hogy semmi baj, menjünk le a Starbucksba. Itt meghívott cappuccinora meg cheese cake-re, beszélgettünk egy jót, és a fél órás meeting 4:10-kor már véget is ért. :) Tele van meglepetésekkel ez a hely!

Ezután tényleg dolgoztam egy kicsit... ja nem. Callban voltam 6-ig, amikor is leléptem, mert este volt egy másik TM klubnak az űlése. Relatíve könnyen meg is találtam a helyet (csak a legvégén voltam gondban, akkor vagy 10 percet bolyongtam, mire a konkrét épület is előkerült), és egész jó volt a meeting maga. Sok advanced member van, de valahogy nem éreztem azt a magával ragadó érzést. Lehet, hogy a kínai angolt nem értem még eléggé, és ezért nem tudok annyira ellazulni. Na mindegy, azért megnyertem a TT contestet, és legalább 5 névjegyet begyűjtöttem. Milyen jó, hogy hoztam magammal egy csomó névjegyet, mi? Hát még ha nálam is lettek volna. :P Na mindegy, okultam ebből, és innentől kezdve mindig tartok magamnál.
Az egyedüli szívfájadalmam, hogy nem találtam még egy rendes boltot a környéken. Van egy kis ABC rögtön a lakásom mellett, de nagyon minimális a készlete és nem is beszélnek angolul. Úgyhogy egyelőre csak különböző szarokon élek, mint a pirítús, édes kenyér vagy Snickers.

*Az utam az irodába roppant kalandos volt. Ez a taxis még őrültebb volt, mint az előző. Dupla zárvonalnál átment a SZEMBEJÖVŐ sávba, és úgy dudált a normálisan közlekedőkre!!! Icipicit ijesztő volt, főleg mert úgy vannak megcsinálva a taxik, hogy hátul nem tudod bekötni magad.

Az első nap

Miután kicsit kipakoltam, és lezuhanyoztam, bementem az irodában. Szerencsére egy metróval ott vagyok, úgyhogy kb. fél óra alatt bent tudok lenni. (Ebből 2 x 10 perc séta a metró és az ingatlanok között.)

Bent némi keresgélés után megtaláltam az irodát, majd a kollégáimat is. Szépen bemutatkozott mindenki mindenkinek, majd egy picit dolgoztam. Vagyis e-maileket olvastam, ha egész pontos akarok lenni. Aztán elmentünk a kollégákkal ebédelni egy olasz étterembe, ahol egész jó kaját adtak. Csak az adag volt kicsi. Délután aztán véres kardként körbe mutogattak az egész szintnek, de azt kell, hogy mondjam szerencsés volt a hadjárat, mert mire visszaértem a székemhez megválasztottak VP Educationnek az itteni TM klubba, és kineveztek a céges zenekar basszusgitárosának. :D

Este aztán igyekeztem hamar hazajönni, mert nagyon fáradt voltam, és tényleg, nem is pakoltam ki a bőröndökből, hanem egyzerűen beledőltem az ágyba. Fél hétig fel sem keltem.

Utazás

Eljött a hétfő, eljött a nagy nap! Fél 1-kor indult a gépem, úgyhogy negyed 10 felé Anyukám és Nagypapám társaságában kiballagtam a reptérre. (A 'ballagás' szó mesteri használatával egyszerre érzékeltetem az elmúlást (ti. az itteni életem elmúlását (még ha csak időszakosan is)), és azt a tényt, hogy nem repesve száguldottam a reptérre (okokat lásd a korábbi bejegyzésekben.))

Persze hamarabb kiértünk, mint kellett volna, de inkább így legyen, mint fordítva. Az utolsó végigbeszélgetett percek után pedig beléptem A Kapun, és magam mögött hagytam a régi életem. Előtte persze még volt egy kis kavarodás a jegyemmel, de sikerült pontot tenni a végére. Egész pontosan a csomagok maximális súlyában nem volt biztos a hölgy, de 5 perc telefonálás után rábólintott, hogy mehet a 2 x 23 kiló.

Még a reptéren megvettem az egyik kedvenc fantasy sorozatom nemrég megjelent új kötetét, és ahogy a mellékelt ábra mutatja, roppant boldog vagyok vele. :)

Mellékelt ábra

A Helsinkiig tartó járaton egyedül ültem az első osztályon, és érdekes módon, rosszul éreztem magam! Nagyon fura volt, hogy tudtam, hogy csak azért udvariasak velem a légiutas-kísérők, mert ott ülök, ahol. És néha tényleg kellemetlenül éreztem magam, hogy ott jópofiznak. Fura volt.

Aztán az út hosszabb részén már tele volt a business class is, úgyhogy nem kaptam extra figyelmet. De azt el kell ismernem, hogy az első osztály tényleg egy más világ. Egyrészt tömnek minket mindenféle kajával, lásd a képen,

és még a vizet is csuda elegánsan szolgálják fel.

A menü egyébként Julienne zöldségsaláta, majd lazac steak grillezve, tejszínes parajjal és pirított mandulával, hercegnő burgonyával, végül pedig belga csokifagyi volt. A hosszú járaton meg még egy fogással több, és tényleg jó nagy adag. De a legjobb rész az volt, hogy VOLT HELYEM!!! Az ülést teljesen el lehetett fektetni, és még totál kinyújtózva sem értem el az előttem ülő székét. Ennek ellenére nem tudtam olyan sokat aludni, mert ugye időből azért nem volt olyan sok. Szóval 3 óra alvás után, sanghaji idő szerint hajnali 5-kor felébredtem, és milyen jó, hogy felébredtem, mert így nem maradtam le a finom reggeliről.

Ez nem a reggeli, hanem aperitif...

...ez meg a desszert! Finom portugál borral.

 A gép 7 után picivel szállt le, a reptér hatalmas, de nem volt nehéz kitalálni, kis várakozás a vámvizsgálat előtt, majd kiléptem a szabad ég alá. És ott ütött szíven a dolog! Vagyis inkább tüdőn: a levegő BORZASZTÓ párás. Legalább 90% fölött van a páratartalom, és ha ezt kombináljuk a 30 fok feletti hőmérséklettel, akkor egy hidegebb szaunát kapunk eredményül. Szerencsére minden légkondis, úgyhogy otthon, meg munkában, meg taxiban, meg metróban, meg boltokban nincs para.

A taxi elvitt a lakásomhoz, közben volt alkalmam megszemlélni kicsit a várost, és rádöbbenni, hogy az itteni taxisok (meg mondjuk mindenki más is, aki kocsiba ül), teljesen meg van őrülve. Lazán átmentünk a piroson, a gyalogosoknak látszólag még a zebrán sincs elsőbbségük, a záróvonal csak arra van, hogyha azon megy át a taxi, akkor talán indexel előtte! Egyszerűen elképesztő. Még szerencse, hogy nem érvényes itt a jogsim!