Rájöttem, hogy nem vagyok én szar alak. Ez a kijelentés már csak úgy magában is felháborodást kelthet minden jóérzésű olvasóban, de hadd rugaszkodjak el egy picit a valóságtól, és tegyük fel, hogy ez igaz. Szóval nem azért nem írok annyit mert szar alak lennék, hanem ezért, mert már beleuntam. 5 hónapja írom ezt a blogot, és bár mindig van valami újdonság, azért fárasztó. Eddig ez a leghosszabb kirándulásom, amiről beszámolok és rá kell jönnöm, hogy a sok elhasznált idő meg minden azért fárasztó lesz egy idő után.
Na de nem kell rögtön elkeseredni, most azért kaptok új információkat. Először is: kipróbáltam a csapvizet, és nem haltam meg tőle. Már 2 napja azt iszok, és bár ízre annyira nem jó, de se hasmenésem nem lett, se azonnali halál nem állt be. De az íze rossz, szóval visszatérek a palackoshoz.
Aztán, és ez a hír talán már jobban felizgatja a kedélyeket, életemben először FŐZTEM! De még milyet! Nagyon finomat, olyat. Húst, riszt, kínai lencsét, meg mindenféle zöldségeket. A rizst meg a lencsét megfőztem, a húst bepácoltam és wokban megsütöttem, aztán hozzá öntöttem még hagymát, meg egyéb zöldségeket, úgy is tovább sütöttem, arra jött a szósz, majd a rizs. Az egészet forgattam egy darabig a wokban, és a végén kimászott belőle egy baromi finom vacsora. A kínai lencse köret volt, szóval azt nem forgattam meg a többivel együtt. :P Bár én vagyok saját magam legszigorúbb bírája, de azt kell, hogy mondjam, hogy valami fenségesre sikeredett a kaja.
Sophie-nak is ízlett, olyannyira, hogy rögtön a karjaimba ájult. Jéééé! Nyilván a mondat ájulást sejtető része csupán költői kép. A többi része nem. Szóval most happy vagyok. Vagyis happyk vagyunk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése