Ez egy ilyen nap

Vannak napok, amikor minden összejön. Ez nem egy ilyen nap volt. Vagyis hát összejött minden, csak nem feltétlenül jó értelemben.
Reggel elég sokáig aludtam, vagyis nehezen tudtam felkelni, de ez természetesen nem tartozik a negatívumok közé. Megvolt az okom rá, erről majd később, miután kipanaszkodtam magam. Relatíve pontosan kitaláltam, hogy mit akarok ma csinálni és mikor, ez mondjuk már ott borult, hogy 2 órával később somfordáltam be a munkahelyemre, mint terveztem. Na nem kell hanyatt esni, nem megint valami szupersürgős határidős meló miatt mentem be szombaton. Gordonkázni mentem! Tegnap este megérkezett a hangszerem, úgyhogy most gőzerővel gyakorlok, hogy jól menjen a tangó szám. Mert aki elfelejtette volna, 13-án hatalmas újévi mulatság lesz, ahol 4-500 ember előtt fogunk zenélni. (Amúgy nem vagyunk ilyen jók, de mégis sikerünk lesz, mert a kollégáink előtt fogunk zenélni. Már csak azért is tapsolni fognak, mert közülük valók vagyunk.) Nem csak zeneszámok lesznek, hanem táncok, nyereményjátékok, drámák, stb. Összesen 19 előadás, ebből 5-ben szereplek, plusz még ahányszor nyerek a "lottón". Lucky draw-nak hívják itt. Egy jó kis iPhone 4S-t nem vennék rossz néven. Vagy akármilyen okosabb okostelefont, mert a mostani butatelefonom már nagyon haldoklik. :( Mondjuk már vagy 7 éve szolgál, szóval talán meg is érdemli a nyugdíjat.
Na de kanyarodjunk vissza a napohoz. Szóval bementem gyakorolni, haladtam is rendesen, egészen addig, amíg csellóval az ölemben el nem aludtam! Kicsit hátradőltem, hogy meghallgassam egyszer az egész számot csak úgy magában, aztán egy órával később ébredtem. Még szerencse, hogy nem dőlt el a cselló, mert akkor valószínűleg törik! :S Miután felkeltem gyakoroltam még egy 30-40 percet (összesen simán lenyomtam 2+ órát, alvást nem számítva, szóval elégedett vagyok). Tegnap este is toltam még 1 órát.
Felkerekedtem, hazatekertem, aztán csillogó szemekkel felszálltam a metróra, hogy átvegyem életem első rám szabott ruhadarabját, egy hófehér inget. Nagyon izgatott voltam már, mert ahogy írtam annyi adatot levettek rólam, talán csak a vércsoportomat nem kérték, hogy biztos szuper jó lesz az ing. Odamasíroztam szépen, az arcukba nyomtam a papíromat, hogy akkor jöttem a cuccért, elkezdték keresni, nem találták, felhívtak valakit, mondták, hogy 10 perc. Mondom jó. Vártunk szépen 10 percet, semmi, megint telefonálnak, gondterhelt arccal néznek hol rám, hol egymásra, de egy rohadtszót nem szólt egyik se. Mondjuk itt már sejtettem, hogy gebasz van. Várok még 10 percet, mire kisütötték, hogy hát igazából nincs kész, és hogy majd holnap elküldik nekem. Mondom az nem olyan nyerő, mert hogy fel szeretném próbálni, mielőtt átveszem. Hát hogy akkor jöjjek vissza holnap. Délutánra akartak hívni, de az nem jó, mert akkor próbálunk, szóval kialkudtam egy hajnali 11 órát. Remélem, hogy tényleg kész lesz addigra. Most győzködöm magam, hogy ez az élmény ne vegye el a kedvem, és ha jó minőségű a cucc, akkor csináltassak pár másik inget is ahelyett, hogy itt bevágnám a durcit. Hiába no, az arrogáns énemet nem olyan könnyű kordában tartani. Meg néha nem is akarom kordában tartani, de most épp akarom.
Úgyhogy hazajöttem, és rögvest elmentem a boltba. Itt megvettem mindent a holnapi nagy vacsorámhoz, amikor is végre nem instant nudlit fogok enni, hanem wokban megsütött húst, zöldséget meg rizst. Ha minden jól megy nem csak magamnak főzök majd, hanem Sophie-nak is, egyelőre még győzködöm a leányzót. De erről később még bővebben. Vettem csirkemellet csont nélkül. Azt hiszitek ez természetes, de nem lepne meg, ha itt még ebbe is tennének csontot csak azért mert miért ne. Mindenben van. Vettem valamilyen szószt is, amit majd beleöntök a wokba és megforgatok benne mindent, vettem joghurtot (ez nem a húshoz kell) meg kenyeret. A szósz vásárlásnál volt egy kellemes élményem, mert megkérdeztem egy másik vásárlót, hogy tudna-e segíteni, hogy melyik szósz nem csípős, és tudott. Nem csak, hogy megmondta, hogy mind a két szósz, amit szorongatok az csípős, de utána még keresett is nekem egy nem csípőset.
Megkajáltam a mekiben, hazabicikliztem, majd lementem a szaunába. Már 3 hete konstans be van dugulva a jobb fülem, és bár mondta a doki, hogy amíg nem fáj, addig nem kell aggódni, de én azért aggódok. Kb. fele annyit hallok, mint korábban, és ez már csak a zenész karrierem miatt is aggasztó. Meg amúgy is, miért van bedugulva. Ne legyen! Szóval azt eszeltem ki, hogy majd lemegyek a szaunába és az segít. Hogy pontosan miért is segítene, azt nem tudom, de meggyőztem magam, és ennyi elég nekem a vajákossághoz. Szép komótosan átöltöztem, magam köré tekertem egy törölközőt, odabandukoltam a szaunához, majd konstatáltam, hogy rossz. Félig szét is volt szedve. Visszaballagtam, szép komótosan felöltöztem, majd visszabandukoltam a szerény kis lakásomba.
Sebaj - gondoltam -, majd itthon pihenek. Kitaláltam, hogy befekszem a kádba néhány rész Big Bang Theory-val meg egy pohár borral, aztán jó lesz. Jó is volt, amíg be nem rúgtam, be nem párásodott a szemüvegem, és el nem kezdtem kutya mód izzadni. A rohadt forró fürdő a hatalmas pohár borral nem volt olyan jó kombó. Szóval egy rész után abba is hagytam a nagy jólétet. Ezután roppant okos módon kitaláltam, hogy akkor most megborotválkozom. Igyekeztem a remegő kezemmel és szédülő fejemmel nem túl nagy kárt tenni magamban, mert a végén még kihal a fajtám. Azért meg kár lenne.
Hát ez történt ma! És akkor most beszéljünk a tegnapról meg Sophie-ról úgy általában. Tegnap végre már odáig jutottunk, hogy kézenfogva sétáltunk este a városban. Ez nem hangzik túl nagy dolognak, de Sophie-val az. Persze lehet, hogy csak el voltam kényeztetve, mert Annával kb. 3-szor találkoztam, aztán elmentünk egy buliba, és 10-től 4-ig ki sem szálltunk egymás szájából, de ezért ha egy picivel gyorsabban haladnának a dolgok azt nem bánnám. Főleg mert már mindjárt haza kell mennem. :D Na de hát ez van, Sophie ilyen félénkebb lány. Amúgy iszonyat jól néz ki, azt hittem sokkal extrovertáltabb (amire nem tudom mi a szép magyar szó), de nem.
De azért jó volt a tegnap, vagy 2 és fél órát sétáltunk mindenféle szép parkokban meg tereken, szép kivilágítással, kellemes hangulattal. Mondjuk jó sok réteg ruha volt rajtam, de a végére azért így is átfáztam. 9-re visszamentünk még az irodába, mert power down volt, és Sophie-nak kellett meggyőződnie róla, hogy tényleg kikapcsoltak-e a gépek. Szóval szegény masírozott végig az összes szinten, és minden egyes gépet megnézett, hogy kikapcsolt-e. Én meg addig csellóztam egy meeting roomban. :D Utána még próbáltam őt is kicsit tanítgatni, de hát így elsőre nem nagyon ment neki. Ami persze nem meglepő. Próbáltam felidézni, hogy Feri bácsi hogy is kezdte a tanítást, de nem tudom. Még egyelőre ott tartunk, hogy rendesen támassza le a húrt, különben szarul fog szólni. :P Olyan negyed 11 körül jöttünk el az irodából, az elején az én szerencsém miatt egy taxit sem láttunk, de aztán az ő szerencséje miatt kettőt is, úgyhogy gyorsan hazaért mindkettőnk.
Gondolatvilágában a történet elejéhez tartozik a dolog, de nem tudtam beilleszteni az elbeszélésbe, mert térben teljesen máshol zajlott az esemény. Globális leépítések voltak a cégnél, összesen 1600 embert érintett a dolog, és a legjobb barátomat meg egy másik jó barátomat is elküldték Budapestről. :( Itt Sanghajban nem érintett olyan sok embert, de úgy hallottam Budapestről kb. 15 embernek mondtak fel.