Ömlesztve

Telik múlik az idő, történtek is mindenféle dolgok múlt héten, úgyhogy most ömlesztve megkaptok mindent. A nyakatokba borítom a trágyát, csak győzzétek kilapátolni belőle magatokat. Közben lehet élvezni, amint a matéria csorog le a vállatokon, be egészen a lelketek mélyéig.
Ezután a romantikus költői kép után akkor nézzük mi is történt múlt héten. Sophie-val volt néhány késő esti találkánk, amikor csak itt a környéken grasszáltunk, de roppant kellemesen telt az idő. Találtunk egy olyan éttermet, ahol saját maguk növesztik a zöldségeket, gombákat, csírákat. Ugyan már megnyitott az étterem, de még azért erősen felújítás alatt van. Amikor ott voltunk, akkor épp fűrészeltek valamit, és a német séf egy hálót applikált fel az egyik elkerített helyiségbe, hogy a csincsillát távol tartsa a madaraktól. Mert hogy nem csak saját kertjük van, de saját állatkertjük is. A kiskert lényege, hogy ha az ember olyan kaját rendel, amihez zöldség kell, akkor azt ott az orra előtt aratják le, és abból készül a kaja. Rákérdeztem, de az állatkert nem ilyen céllal van ott. Az csak extra. :) Egy amerikában született kínai fickó mutogatta a dolgokat, nagyon pozitív ember volt, úgyhogy majd kipróbáljuk valamikor az éttermet. Még magyar gulyásuk is van! Amúgy picit drágább talán, mint az átlag, de nem annyira vészesen. És tényleg nagyon hangulatos.
Ez volt csütörtökön. Pénteken pedig jött a nagy nap: a céges újévi buli. Már pár hónapja erre készülünk a zenekarral, Sophie és pár barátja pedig egy jazz tánccal lépett fel. Szóval mind a ketten izgatottak voltunk. Azt kell, hogy mondjam le a kalappal a szervezés előtt. Nagyon flottul ment minden. Jól sikerültek a műsoraink is, és egyből világhíres lett mindenki. Felkerült rólam egy csellós kép a helyi Twitterre (bizony, mert csellóval is felléptem), és nagyon heves társalgás alakult ki körülötte. Sok ops-os lány érdeklődött, hogy vajon kapcsolatban vagyok-e. :P Ez volt a jó fajta társalgás. Aztán többször is felmerült, hogy vajon buzi vagyok-e vagy sem. Na remek. Sophie jól szórakozott ezeken a bejegyzéseken, én meg jól szórakoztam rajta, amikor egyszer csak olvasta az újakat, majd elkomorodott, és tök komolyan megszólalt: "Oké, ezek a lányok felkerültek a feketelistámra." :D De mint kiderült csak azt írták, hogy bejövök nekik. Najó, elég az önajnározásból. Ez volt a péntek.
Szombaton sokat pihentem, és főztem megint. Már roppant rutinosan megy, de persze csak azért, mert ugyanazt csináltam, mint múlt héten. Csak most más zöldségekkel. Elméletileg egész hétre előre megfőztem a vacsorámat, de már csak 1 adagnyi van.
Vasárnap Sophie-val elmentünk megnézni a régi egyetemét meg a hozzá tartozó kampuszt. Utána pedig sétáltunk a mellette lévő parkban, amiben volt egy akvárium is. Egész konkrétan az akvárium volt a cél, a többi csak előjáték. Izgalmas volt, láttunk cápaetetést is! Azt hittem, hogy vérfürdő lesz, hogy féldisznókat fognak a medencébe dobni, és a megvadult cápák épphogy csak nem törik szét az üvegfalat. Ehelyett egy búvár úszkált közöttük, és próbált halat adni nekik. És a szóhasználat nem véletlen. Úgy kellett letuszkolni a torkukon. Aztán amikor a teknősöket meg a rájákat etették, akkor azokon látszott, hogy lelkesek. Rögtön körbevették a búvárt és tolakodtak a kajáért. Amúgy HATALMAS teknősök voltak. Meg volt egy-két szép nagy rája is. Az akvárium után átrohantunk még egy másik épületbe, ahol meg fóka és fehérbálna show volt. Vicces volt, meg ügyesen is produkálták magukat az állatok. Ezzel befejezettnek nyilvánítottuk volna a parkban tett látogatást, de ahogy bandukoltunk kifelé, egyszer csak megláttam egy táblát, ami azt mondta, hogy van itt egy gokart pálya.
Ugye mielőtt leléptem volna otthonról elmentem párszor gokartozni, és nagyon bejött a dolog. És ez a pálya! Szuper jó volt. Egy beltéri pálya, kellemesen erős kocsikkal, és még kétszemélyes is volt! Először egy ilyen kétszemélyesben zúztunk, és ezzel is le tudtam előzni egy egyszemélyest. Szóval tényleg jó motorja volt. Persze jól el is fáradtam, mert a nehezebb autót nehezebb volt kormányozni. De aztán pihentünk egy sort, és mentünk még egy kört, most már egyszemélyes kocsikkal. Lehet, hogy ide még visszamegyek majd amíg itt vagyok, mert tényleg pöpec pálya.
Utána hazamentünk, megvacsoráztuk a tegnap készített kajámból, nézegettük a pénteki buli képeit és videóit, aztán sajnos túl hamar eljött az este és a búcsú.
A munkahét aztán megint nem hagy unatkozni. Több fontos projektem is van, de szerencsére haladok velük, és a problémásabb hibakeresésekkel is fél nap alatt végzek. Úgyhogy bár fárasztó, de azért ott a végén a sikerélmény. Hát nagyjából ennyi.
Ja, még annyi, hogy jövő héten egész hét állami szünnap a kínai újév miatt, és majd megyek látogatóba Nanjingba. Legalább még egy várost megnézek, mielőtt hazamegyek.