Szilveszter

Kedves hölgyeim és uraim, elmondom milyen a szilveszter Kínában. Fura. Hivatalosan ugye nincs most új év, majd január közepén lesz, 22 talán? Vagy kicsit korábban asszem. Na mindegy, lényeg, hogy nem most. De azért elég nemzetközi ez a város már ahhoz, hogy sokan ünnepeljék, meg ahhoz is, hogy szabadnap legyen a január 2 meg 3 is. Roppant zseniális módon a december 31-e szombatot elcserélték a január 3 keddel, hogy legyen egy 3 napos ünnep. Őőő… csak én nem értem a logikát benne? Na mindegy, ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy szilveszterre valami bulit kellett keresni.
Kedves Sophie-kám hazament Nanjingba, szóval kilőve. Anna sincs a városban, Iver sem tudott semmit mondani, Rakesh sincs a városban, Aris ugyan mondott dolgokat, de csak amit a netről kinézett (azokat én is megtaláltam), ellenben Joyce mondta, hogy ő a barátaival házibuliban lesz, nyugodtan menjek. Na ez jól hangzott, kínai házibuliban még úgysem voltam. Aztán jópár sms-váltás után kezdtek körvonalazódni a részletek. Először is Ritát és Ákos is szívesen látják. Ez egy fontos részlet volt. :P Aztán állatos témája lesz a bulinak, mindenki valamilyen állatnak kell öltözzön. Aztán nem valaki házában lesz, hanem kibéreltek egy helyet. Ezen a ponton nem volt tiszta, hogy ez most akkor magán parti vagy sem, mert belépőről is szó volt, de aztán kisütöttük, hogy magán parti. A 60 pénz gondolom a bérleti díj volt. Jó magyarokhoz híven vittünk egy üveg Whiskey-t, hogyha ránk törne a szomjúság.
Úgy volt meghírdetve a dolog, hogy 6-tól éjfélig lesz. Gondoltuk, hogy a 6 órás kezdés nem komoly, meg nyilván az éjféli zárás sem. Olya 8 körül terveztünk odaérni, főleg, hogy Joyce közölte, hogy ő 7:30-ra megy. Kicsit elszarakodtuk itthon az időt, aztán meg rossz metrómegállónál szálltunk le, úgyhogy végülis 10-re értünk oda. Ákosék korábban a Yuyuan kert közelében voltak (a kertet nem találták meg), de sikerült venniük állatos maszkokat. Én majom voltam. :) Szerencse, hogy ők találtak valamit, mert én semmit. Pedig egy csomó helyre elmentem, olyanokra is, ahol még sosem jártam előtte. Szóval 10-re értünk oda, mielőtt bementünk volna Joyce felvetette velünk a maszkjainkat, hogy jó állatokhoz méltóan érkezzünk meg.
Na és akkor mondom mi volt a szilveszteri program. Először is legalább 5-en már éjfél előtt leléptek. Ez akkora sokk volt, amin sokáig nem tudtam túltenni magam. Oztán… hogy megalapozzuk a jó hangulatot a Final Destination 5. részét néztük. Én nem ismertem előtte ezt a sorozatot, de az a lényeg, hogy emberek a lehető legdurvább és legundorítóbb módon halnak meg benne. Maga a filmnézés úgy ment, hogy az összes kínai lányka arca előtt volt valami, amit a szeme elé tudott rántani, ha arról volt szó, hogy ne lássa az undorító részeket. Az okosabbak eleve nem is nézték a filmet, csak sikoltoztak, amikor a többiek is. Zseniális. Én úgy ütöttem el az időt, hogy Joyce-szal beszélgettem. És közben nagyokat grimaszoltam, amikor valakinek a félbetört combcsontja átszúrta a hátát meg ilyenek. Legutóbb akkor láttam Joyce-ot, amikor közölte, hogy igazából neki van barátja. Hát az esti viselkedése alapján gyanítom, hogy már nincs. Mindazonáltal túl sokat ittam ahhoz, hogy ezt a remek állapotot az előnyömre fordítsam. Meg ugye amúgy is ott van Sophie. Vagy ott lesz. Vagy mi…
A film után játszottunk valami kártyajátékot ami abból állt, hogy ha ász jött ki, akkor mindenkinek az asztalra kellett csapnia, és az utolsónak innia kellett. Úgy alakult, hogy Ákos és én voltunk a leglassabbak. A végén engem kézenállásra is rávettek, de szerencsére megbírtam a súlyom. Elméletileg valami online tv-t néztünk, ahol követtük volna a visszaszámlálást, de éjfélkor csak valami kákabelű énekelt. Szóval visszaszámoltunk magunknak, koccintottunk, fényképezkedtünk, aztán hazamentek. Ez volt a második sokk. Mi az, hogy haza? Fél 1 van! A magyar kolónia még teljesen bulizós hangulatba volt, de mire kettőt pislogtunk már csak három helyi volt mellettünk. Joyce-ot meggyőztem, hogy jöjjön el velünk, és a másik két srác is jött, úgyhogy 6-an vágtunk neki az éjszakának. Az volt a terv, hogy elsétálunk a Bundig, de az elég messze van, úgyhogy viszonylag hamar mondták a helyiek, hogy menjünk inkább egy Xintiandi nevű helyre. Ez ilyen buli környék, úgyhogy remek választásnak tűnt. Szépen odasétáltunk, mondták, hogy itt vagyunk, de semmi jó helyet nem láttunk még. De mire kettőt pislogtunk, már közölték is, hogy akkor ők most hazamennek. Ez volt fél 2 körül. A három magyar meg kezdjem magával amit tud. :D Kicsit barangoltunk, de nem igazán találtunk már egy bulihelyet sem, szóval akkor mi is elhatároztuk, hogy hazamegyünk. Ami ugye elméletben könnyű, gyakorlatban már nehezebb. Szilveszter éjszaka NEHÉZ taxit találni. Gondoltuk sebaj, elindulunk hazafelé gyalog, aztán majd útközben találunk valamit. El is indultunk, 15 perc után jöttünk rá, hogy a rossz irányba. Majdnem visszaértünk az eredeti bulink helyszínére. :P Utána akkor hátra arc, irány a folyó. Közben kigúvadt szemmel néztük, hogy melyik taxi üres, párat láttunk is, abból néhány meg is állt nekünk, de amikor látták, hogy hová kellene menni, akkor mondták, hogy there is no way. Szóval bandukoltunk tovább. Az egyik taxis elvitt volna, de 400 RNB-ért. Annyit nem fogunk taxira költeni. (Normál napokon olyan 60-70 RNB az út a belvárosból haza.) Ahogy bóklásztunk hazafelé megálltunk egy McDonald'sban kajálni, megvettük a tápot de helyet már nem találtunk. Ott aludt mindenki az asztalokon. :P Tudnak bulizni ezek a kínaiak! Szóval megettük a kajánkat egy kinti asztalnál, a hidegben, aztán battyogtunk tovább a folyó felé. Megint láttunk egy taxist, az már 200 RNB-ről indított, mondtam neki, hogy 100. Mondta, hogy nem. Mondom 120. Mondja nem. Mondom akkor jóvan, megyünk tovább gyalog. El is indultunk, erre kiabál, hogy menjek vissza. Mondja 150. Jó, legyen 150.
Negyed 4 körülre értünk haza, megvitattuk, hogy milyen érdekes ez a kínai szilveszter, aztán bedőltünk az ágyba. Másnap már délután fél 2-kor kikászálódtunk, legalábbis a csapat nagyja. Ákos olyan 5 körülre tudott életet lehelni magába. Elmentünk dumplingot enni, aztán meg vásárolni, hogy legyen lencsénk. Kínai lencsét találtunk csak a boltba, ami csak a jó ég tudja, hogy mi (úgy értem nyilván lencse), de azért ha jobban megnéznénk, lehet, hogy valami más lenne. Megfőztem (bizony, én!), aztán megettük, szóval az ez évi gazdagság biztosított. Ízre nagyon finom volt. Úgy értem alapvetően ízetlen, de nem lett rossz, amit én már sikernek élek meg, és szerintem ettem is már ilyet éttermekben. Lehet, hogy fogok ilyet máskor is venni, mert tényleg nem volt nehéz megcsinálni, és legalább egy kis változatosságot vinne az instant nudli diétámba.