Mostanában több érdekes dolog is történt velem. Kezdjük például azzal, hogy teljesen hivatalos úton bebizonyítottam, hogy a kínai bizony hangos népség. Eddig ugye csak a szubjektív véleményem volt, hogy itt mindenki ordibál, de pár napja akkora felfedezést tettem, hogy az egész világom megváltozott.
Ahogy megyek le a mélygarázsomba egy hosszú lépcsőn kell lebotorkálnom. Namost általában este 10 és 11 között érek haza, szóval ilyenkor már jó sötét van. A lámpa meg hol működik hol nem. Néha bekapcsol már tök korán, néha csak akkor, amikor már kifelé megyek a lépcsőfordulóból, néha meg egyáltalán nem. Nagyon fura volt, nem tudtam rájönni, hogy hova kell állnom, vagy mimet kell mozgatni, hogy észrevegyen.
Mígnem egyik nap hulla fáradtan ahogy toltam a biciklit, beleakadt a pedál a fém kerítésbe, és egy nagyon döndült. És láss csodát, felkapcsolódott a lámba. Itt kezdte bevenni magát a kisagyamba a gondolat, hogy valami turpisságról lehet szó. Másnap újra kipróbáltam a dolgot, odalopakodtam a lépcsőhöz, majd nekiálltam csengetni. És láss csodát, megint felkapcsolódott a lámpa!
Tehát ha nem lenne még világos, nem mozgásérzékelőhöz kötötték a szerencsétlenek, hanem hangérzékelőhöz. Ez megint egy akkora kultúrális sokk számomra, amit nem tudok szavakba önteni. Alapvető logikai eltérések vannak a két emberfajta között. Amíg a magyar úgy gondolkodik, hogy ahhoz, hogy mozogjak, látnom kell, addig a kínai szarik a mozgásra, ő óbégatni akar. Vagy csak a jó ég tudja mi járt a fejükben. De egész konkrétan most úgy néz ki a dolog, hogyha csak úgy szépen komótosan, elmélkedve tolom a biciklim, akkor meg is dögölhetek a sötétben. Ellenben ha nagy trappolva, mindenféle hangokat kiadva tolom a biciklim, akkor lőn világosság.
Hát ez a nagy történet.
Na de hogy valami pozitívval is szolgáljak. Tegnap lezáratlanul hagytam a biciklim a tárolóban 12 órára, és senki sem vitte el! Csak akkor vettem észre, hogy otthon hagytam a lakatom, amikor már megérkeztem az irodába. Mivel így is fél órát késtem, nem akartam hazakerekezni aztán visszajönni megint, inkább bíztam embertársaim becsületességében. És nem mellékesen olyan ügyesen parkoltam le, hogy a fél biciklim a fal takarásában legyen. Így aki csak ránéz, azt hiheti, hogy az első kerék van lezárva, hiszen ki lenne olyan hülye, hogy lezáratlanul hagyja ott akárhol is? Persze ha valaki alaposan megnézi, akkor rögtön látni, hogy semmi védelem nincs rajta, de abból kiindulva, hogy én sem nézek végig minden egy biciklit a garázsban arra jutottam, hogy talán más sem fog. És így is lett. :)
Azért persze hevesen dobogó szívvel mentem le este próba után, de mosolyogva láttam, hogy még meg van a pej paripám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése