Live your dreams

Van az az örökbecsű mondás, hogy ne álmodd az életed, hanem éld az álmaid. Remekül hangzik, nagyon elcsépelt, de van benne igazság.
Nemrég együtt vacsoráztam Iverrel, mert kora délután küldött egy sms-t, hogy valami őrült dolgot csinált, és kíváncsi a véleményemre. Nyilván az ember ilyenre nem mond nemet, még akkor sem, ha épp 11 beszédet kell megírnia és gyakorolnia. (Igen, közben picit még feljebb ment a szám, mert bejött pár újabb tréning szessön.) Kíváncsi voltam, hogy mi lehet ez, de várnom kellett egészen addig, amíg le nem ültünk kajálni, és ki nem hozták a tápot.
Hát kiderült, hogy a szentem jelentkezett egy hajóra szakács inasnak! A teljes sztorihoz tudni kell, hogy jelenleg egy jól menő nemzetközi cégnél informatikus. Nyilván megkérdeztem, hogy honnan jött ez a nagy váltás. És itt jön a megható és motiváló része a történetnek. Elmesélte, hogy egyetemen egyszer írtak egy levelet a 30 éves énjüknek. Pont úgy, mint amit mi is csináltunk gimiben. És ő egy olyan önmagának írt, aki a vendéglátó iparban van, és egy kellemes éttermet vezet. Egész életében arra vágyott, hogy legyen egy étterme, de ehelyett élte a társadalom által elvárt életet. Jó tanuló volt, egyetemre ment, jó munkahelyet szerzett - csak épp nem élvezte tiszta szívéből, amit csinált.
És igazából már itt is azt mondom, hogy kalapot le, mert annyi embert látok, akinek még álmai sincsenek, csak él a mókuskerékben. (Bár persze ezt lehet csak képzelem.) De az igazán szép dolog, hogy Iver bele mert vágni az újdonságba. Jövő hétvégén lesz 27 éves, ami azt jelenti, hogy már csak 3 éve van elérni az álmát! Lehet, hogy most épp szentimentális hangulatomban vagyok, de nem könnyfakasztó (pozitv értelemben) ez a fajta gondolkodás? Mondhatta volna azt is, hogy halasszuk el az éttermezést, vagy akár felejtsük is el teljesen. Ehelyett azt mondta, hogy "A 30 éves magamnak írtam a levelet, ÚGYHOGY már csak 3 évem van."
És persze tele van kétségekkel, tele van bizonytalansággal, meg van róla győződve, hogy őrültség, amit csinál, de elment az interjúra, át is ment, most jön majd egy tréning, aztán egy másik interjú, aztán irány hajóval Európából Amerikába. És nekiáll megint előről felépíteni egy karriert, csak mert ez az álma.
Különösen fantasztikus volt ezt a történetet meghallgatni annak fényében, hogy részben erről szólt a verseny beszédem. "What would you do if you knew you could not fail?" Hát feladnám az eddigi életem, és üldözném az álmom, hogy 30 évesen étteremet vezessek.
Ez annyira jó történet, hogy a holnapi beszédemet lehet, hogy kidobom, és helyette ezt mesélem el. Úgyis pont az a cél, hogy valaki más életéből mondjak egy szórakoztató történetet. És itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a szórakoztató az nem egyenlő a viccessel - mint ahogy azt sokan gondolják.