Ma délután 1-ig aludtam. Ez főleg annak volt betudható, hogy majdnem minden nap túlóráztam, volt amikor éjszaka fél 12-kor tettem le a telefont (ezt már itthonról), és utána dőltem csak be az ágyba, szóval eléggé kimerültem így hétvégére. Na meg az is közrejátszhatott, hogy tegnap hajnali 2-kor feküdtem le, de erről majd egy másik bejegyzésben.
A felvezetőre azért volt szükség, hogy mindenki átérezze mennyire kizsákmányolva érezhetném magam, megfosztottnak az alapvető emberi jogaimtól, mint pl., hogy 18:00-kor vörös kaviárt egyek. Várnom kell néha 22:00-ig is. Ha szeretném a vörös kaviárt. De én inkább a hóbagoly mellehúsából készült saslikot részesítem előnyben. Kizsákmányolva érezhetném magam, de azért annyira mégsem érzem, mert szeretem a munkám, és vannak is sikerélményeim.
És hogy szeretem a munkám, ez akkor tudatosult bennem a legjobban, amikor ma felébredtem, és visszaemlékeztem az álmomra. Azt álmodtam ugyanis, hogy mindenféle előzetes bejelentés nélkül átpakoltak egy másik csapatba és új főnököt is kaptam. Ezen annyira kibuktam, hogy még két álom-órával a bejelentés után is üvöltve fenyegettem a mindenféle managereket, hogy felmondok, ha nem raknak vissza a régi csapatomba. Azt hiszem pár embert meg is akartam verni. Aztán felébredtem, és rájöttem, hogy az egész csak álom volt, és hihetetlen mód megnyugodtam. Főleg azért, mert nagyon valósághű álom volt.
Sokszor van amúgy ilyen álmom, hogy totál meg vagyok győződve róla, hogy igaz, aztán csak akkor döbbenek rá, hogy álmodtam, amikor felébredtem. De már olyan is volt, hogy felébredtem és kiderült, hogy tényleg minden megtörtént, amit álmodtam. Aztán felébredtem még egyszer. És most már nem csak álmodtam, hogy felébredek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése