Ami igazából csoda, mert annyi kaját kellett ennem, hogy csak na! Azt Sophie már előre mondta, hogy udvarias ember nem utasít vissza kaját. Pláne nem ha be akar vágódni az anyukánál. Mire megérkeztem már roskadt az asztal a kaja alatt, és Sophie a fülembe súgta, hogy annak mind el kell fogynia. :D Úgyhogy nekiálltunk enni, a beszélgetés főleg kínaiul történt, úgyhogy én mongolidióta módjára csak bazsajogtam mindenkire. Néha megvillantottam legendás nyelvtudásom, aztán Sophie kijavított, hogy azt máshogy kell mondani.
Amúgy jó kosztot kaptam, majdnem minden hús volt. :D Én meg hát szeretem a húst. Sophie anyukája egy mosolygós nő, bár a nevét azt nem tudom. Úgy kell hívnom, hogy ayi, ami nagyjából nénit jelent.
És reggel kaptam az sms-t Sophie-tól, hogy szimpatikus lehettem az anyukájának, mert a lánya lelkére kötötte, hogy jól tartson. Juppííííí!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése