A jet ski rider shows off her skill on Suzhou Creek in Shanghai, after 33 dragon boat teams from both home and abroad raced in the rain. Nine team, including entries from France, Hungary and Macau, competed in the final races on a 500-meter stretch between Gubei Road Bridge and Luding Road Bridge in Putuo District. Defending champions Hungary were victorious.Magyarán szólva a saját nemzeti sportjukban nyomtuk le a kínaiakat! Najó, ez persze kis ferdítés, mert a nemzeti sportjuk a tollaslabda, abban meg lehetetlen megverni őket. De az mindegy. A lényeg, hogy ebben a nyüzsgő metropoliszban egy maroknyi elszánt hazafi megmutatta, hogy mire vagyunk képesek, ha összefogunk. Vagy valami hasonló.
Reggeli után nekiálltam lakásokat nézegetni. Vagyis most még nem a lakást magát, csak a környékeket derítettem fel. Térképen bejelöltem, hogy hol érdemes nézelődni, és szépen körbebicikliztem azokat a helyeket. Az egyik nem tartogatott túl sok meglepetést, ez lenne az elsődleges cél, egész közel az irodához és két metróvonalhoz is. A következő hely (a 7-es metró következő állomása) nagyon lepukkant volt. A házak is, meg a környék maga is. Egy gyönyörű szép tömböt találtam, de az meg még építés alatt volt. Pedig az tényleg elég újnak nézett ki. :P
A harmadik hely Sophie megállójánál van. Ez már egész jó környék, de még itt is nagyon sok az öreg épület. Azért találtam párat, ami tetszene, az egyik tényleg nagyon pofás volt. Erről csak otthon derült ki, hogy luxuslakosztályokkal van tele, és egy lakás 30 000 RMB-től kezdődik havonta. (Az én keretem körülbelül 4000 RMB.) De azért találtam normális árban is helyeket.
Hazajöttem, lezuhanyoztam - mert azért csak meleg van errefelé, még ha nincs is az a rekkenő hőség most szerencsére -, és nekiálltam tovább dolgozni. Ja előtte még bevásároltam és megebédeltem. Folytattam a névjegykártyáim digitalizálását (amit Sophie fájdalmas egyszerűséggel csak "bepötyögésnek" nevezett), aztán összeírtam, hogy milyen témákról tudnék előadni az angol klubjában.
Talán mintha ezt sem meséltem volna, de beprotezsált, hogy tartsak előadást az angol klubjában. Persze rábólintottam, ahogy Darrentől tanultam "Never turn down stage time", de különösebben nem foglalkoztatott a dolog. Majd valamiről beszélek. Igen ám, de pár napja kiderült, hogy ez nem csak amolyan jótékonykodás, hanem ezért majd fizetnek nekem! Óha, máris professional speaker lettem. :) Szóval hirtelen sokkal izgalmasabb lett ez a kérdés, és már egyáltalán nem mindegy, hogy mennyit készülök rá. Ha sikerül egy atom előadást tartanom, akkor hátha vissza is hívnak. Úgyhogy összegyűjtöttem különböző témákat, amiket érdekesnek tartok, és esetleg több részre is lehet őket bontani. Aztán majd Sophie megkeresi a klub főnökét, hogy akkor melyik legyen.
Délután már végre nem kellett egyedül szomorkodnom, visszajött Sophie. Kicsit pihentünk itthon, ettünk egy kis fagyit (vettem egy nagy tömb vaníliát meg hozzá karamel öntetet), aztán elindultunk hozzá. Én azért kísértem el, mert kitaláltuk (vagyis persze én erőltettem), hogy keressünk már ma este pár ingatlan ügynök számot, amiket holnap Sophie felhívhat és akkor már szerdán mehetünk lakásnézőbe. Hétfő, keddre már van program. Ehelyett azt kellett látnom, hogy az összes iroda még nyitva volt. (Ez már olyan este 8 körül volt.) Szóval mindenhol előadtuk (előadta) a mesét, hogy itt lakunk a környéken pár éve, és szeretnénk új helyre költözni, aztán mondta az elvárásaimat. Mindenhol azt mondták, hogy áh, ilyen nincsen, ennyi pénzért. De majd visszahívnak ha lesz valami. Sophie szerint tényleg fognak is telefonálni, én nem vagyon ilyen optimista. :P De persze miért nem? Ki legyen optimista, ha nem én?
Aztán a harmadik irodában tudtak mutatni egy lakást azonnal. Hát nem voltam elájulva tőle. Állítólag 85 nm, de szerintem 70 se volt. Ezen így utólag agyalok. A pesti lakásunk 70 nm, és abban van 3 szoba meg konyha, meg folyosók, meg fördő, meg wc, meg erkély, meg gardrób... Tuti, hogy ez nem volt 85 nm. Kell majd szereznem egy mérőszalagot, és lemérni legközelebb. Meg amúgy szép és tiszta sem volt. Szóval nézelődünk tovább. Ja, a rossz hír mondjuk, hogy Sophie szerint teljesen rendben volt. Lehet, hogy nagyon le kell adnom majd az elvárásaimból? Hát majd kiderül.
Amúgy azon agyalok, hogy A Titok szerint ahogy gondolkodok az életemről, olyan életem is lesz. Lehet, hogy ki kellene vennem valami jó drága, fényűző lakást, aztán majd jön hozzá a bevétel is. Most épp két dolog is lóg a levegőben, amiből lehetne extra pénzem, szóval ez még reális is lehet. Persze most jön a filozofikus gondolatmenet (nem kell megilyedni, csak a fejemben), hogy a logikus vagy az optimista (naiv?) énemre hallgassak. Lehet amúgy nem lenne hülyeség az optimistára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése