Mint a főnix

Olyannak képzelem magam, mint a főnix madár. Nagy, otramba főnik madár, amelyik nem tud se repülni, se énekelni, és nem is gyullad ki rendszeres időközönként. Na de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy már több, mint 2 hete ezzel a nyavajás nyavajával küszködöm, de most már kifelé lábalok belőle. Lázam már nincs, a fejem se fáj, orrot is ritkábban fújok, az egyedüli bajom, hogy a fülem még mindig be-bedugulgat. Ja, meg hogy köhögök azért sokat. Na de azért vagyok főnix, mert az az elméletem, hogy a betegségem leküzdése után sokkal erősebb leszek, és megújult energiával vágok bele a maradék időmbe itt a messzi Kínában.
Az elmaradt napokról egy büdös szót nem fogok írni, nem azért mert szemét vagyok, hanem azért mert lusta.
És akkor ezzel le is tudtuk a beszámolót. :D Innentől kezdve igyekszem visszatérni a régi rendszerhez, amikor 1-2 naponta azért hírt adok magamról, szóval tessék újra rendszeresen olvasgatni a blogot. :)
Hoppá, máris meghazudtolom önmagamat, ugyanis a karácsonyról azért beszámolok. Családi körben telt, ami a legtöbb ember számára nem nagy szám, de nekem itt 8000 kilométerre a szeretett otthonomtól azért nagy szám. Anyum még karácsonyfát is eszkábált, nagyon kis dekoratívat. Volt ajándékozás, kaptam mindenféle hasznos és finom dolgot. Illetve hasznos vagy finom. Olyat nem kaptam, ami hasznos is lenne és még finom is. De nem is hiszem, hogy lenne ilyen.
Utána pedig elmentünk cirkuszba! Köztudott tény ugye, hogy a kínai cirkusz milyen nagyszerű, de el sem tudtam képzelni mennyire nagyszerű amíg nem láttam. 2 órás műsor volt, úgy elrepült, mintha 1 óra 55 perces lett volna. Fantasztikus dolgokat műveltek ott a színpadon. Élő zene volt hozzá, szóval ha hibáztak, akkor is minden jól jött ki. És elég sokat hibáztak. Viszont érdekes módon ez még jobbá tette. Nem az volt az érzésem, hogy ezek robotok ott lent, hanem hogy hús-vér emberek, épp olyanok mint én, csak épp 6 méter magasan egymás nyakában ülve szaltóznak.
Annyira tetszett, hogy lehet még egyszer elmegyek, amíg még itt vagyok. :)