Dan is back in town!

Hát elérkezett a nagy nap, visszajöttem Sanghajba!
Igazából már majdnem egy hete, de most szántam csak rá magam, hogy írjak valamit. Eltérően a múltkori kezdéstől, most nem írom le részletesen, hogy mi mindent csináltam, amíg idáig jutottam, elméletileg úgyis mindenki tudja. Szerencsére nem kellett eladnom a lelkem az ördögnek, de még csak akt fotózást sem kellett vállalnom.

Egy hét után annyit tudok elmondani, hogy még mindig nagyon fáradt vagyok. Ma délután aludtam 3 órát, és így most jól érzem magam. Majd meglátjuk, hogy sikerül-e időben lefeküdnöm. Amúgy nagyon jó kis ágyam van, a Marriott Executive Apartmentsben lakom, kicsit kisebb a lakásom, mint múltkor, cserébe fényűzőbb. És nagyon kényelmes az ágy! Van saját medencém is (mármint, a házban van egy), nagyobb a fürdő meg a konyha, mint múltkor, és van a lakásban, mindjárt összeszámolom... 20 működő villanykapcsoló, 2 nem működő, és egy főkapcsoló, ami pont úgy néz ki, mint a többi, csak van alatta egy cetli, hogy főkapcsoló. Szóval képzelhetitek, hogy néz ki amikor elmegyek itthonról, fel-le kapcsolgatok mindent, mire végre kisakkozom mit kell megnyomni, hogy az kapcsolódjon le, amit akarok. Mert amúgy van 1-2 tök nem logikus elhelyezés is. Na mindegy, már nagyjából kitanultam a szakmát.

Nézzük mi is történt mióta itt vagyok. Szombaton Sophie várt a reptéren, és azóta is sok időt töltünk együtt. Plusz ő az ingatlan ügynököm is, de erről majd később. Vasárnap egész napos Area Governor trainingen voltam, ami nagyon izgalmas volt és sok jó dolgot tanultam. Hétfőtől ugye munka, de még nem sokat haladok a rendes dolgaimmal. Egy csomó dolgot kell még elintéznem az érkezésem után. Igazából a legtöbb minden sínen van, viszont a legnagyobb feladat, hogy találjak egy lakást! Ez sokkal bonyolultabb, mint gondoltam, főleg, hogy én még otthon sem kerestem lakást sosem, itt meg hát ugye még sokkal nehezebb minden. Neten rengeteget nézelődtem, és találtam is egész jókat, de aztán bárki, akit kérdeztem, azt mondta, hogy azoknak a felét sem szabad elhinni, egyrészt az ár is alacsonyabbra van beírva, mint valójában, meg a képek is hamisak... Bíztató. Viszont tegnap este beszéltem egy (talán) görög sráccal, aki már pár éve itt él, és ő mondott pár nagyon jó és hasznos tippet, hogy hogyan kell az ügynökökkel tárgyalni:
- először is vigyek magammal valakit, aki beszél kínaiul (ő lesz Sophie, a kedves ingatlanügynököm)
- el ne áruljam, hogy most érkeztem meg, mondjam azt, hogy már pár éve itt élek.*
- nagyon pontosan specifikáljam, hogy mit is akarok
- személyesen menjünk be egy ingatlanirodába, és kérjük meg őket, hogy mutassanak meg lakásokat a környéken (ehhez persze az kell, hogy már tudjam melyik környéken akarok lakni)
- kaptam tanácsokat azzal kapcsolatban is, hogy a szerződésbe mit kell berni
Asszem ennyi. És akkor most beszéljünk a *-ról. Szóval állítólag úgy csinálják errefelé, hogy az elején mutatnak egy csomó nagyon lepukkant, szar lakást. Amikor már nagyon elkedvetlenedett a vevő, akkor mutatnak valami közepeset, ami igazi Mennyországnak fog tűnni, és rögtön lecsap rá a paraszt. Ezzel szemben Makas szerint ezt kell mondani. "Itt élek már 3 éve, és költözni szeretnék. Egy két hálószobás, legalább 80 nm-es, bútorozott lakást szerenék, és 4000 RMB-nél semmiképp sem akarok többet költeni rá. Ne vesztegesse az időmet, hanem mutassa meg a legjobb lakást ami ezeknek a követelményeknek megfelel." Persze hatásosabb lenne, ha ezt én tudnám kínaiul mondani, de bízom benne, hogy Sophie is elég meggyőző lesz majd.
Jövő héten már megyünk majd nézelődni, remélem viszonylag hamar találunk majd valami szép helyet. Amúgy már keresgéltem jó környéket, és az egyik tetszik is, csak egy picitvel a költségvetésem felett van. 5000RMB-ért láttam két szintes(!), 95 nm-es, gyönyörű új lakást. Csudaszép volt! Ha le tudnám alkudni 4000-re, meg is lenne az új helyem.
Ja, a másik dolog, amit meg észrevettem, hogy ha lenne kocsim, sokkal jobb üzletet is csinálhatnék. Ugye most csak metrómegálló közelében nézelődök, viszont Pudong tele van metróhoz nem közel lévő helyekkel, ahol csudaszép, új lakások vannak - sokkal olcsóbban, hisz nincs közel metróhoz. Ilyen helyen 4000-ért olyan palotát kapok, hogy csak na! Szóval az új projekt: egy darabig lakni abban, amit most találok, aztán szerezni egy használt autót, és elköltözni valahová messzebb. Na de ez még a jövő zenéje.

És akkor zárásképpen egy gyönyörű kultúrális különbségről. :) Olvastam az újságban, hogy egy fickó a  tömött metrón elkezdte mutogatni a farkát egy fiatal csajnak. Erre fogták az utasok, és jól összeverték. Ez volt a kivonat a címlapon. Aztán a maga a cíkk legalább 3-szor részletezte még, hogy utasok addig rugdosták a fickót, aki ekkor már a földön volt, amíg a rendőrök ki nem értek. Aztán kicsit később megint leírták, hogy de milyen segítőkészek voltak az utasok, akik nem csak, hogy megverték, de jól össze is rugdosták a fickót. Aztán még egyszer. Mintha ez valami nemzeti diadal lenne, hogy valakit csoportosan összevernek. :D

Ja, még két dolog. Az egyik, hogy megint nyitottam egy bankszámlát. (Vagyis Sophie-val nyitottuk.) Ez most egy fokkal jobb már, mint az előző, meg rendesen is néz ki a bankkártya, de megint van egy-két olyan primitív dolog. Van netbank, amihez egy fizikai USB kulcs kell, hogy működjön (ez tök jó, meg biztonságos), viszont emiatt le kell tölteni hozzá egy külön programot, ami viszont nem megy Macintoshon. Tele van Sanghaj Apple gépekkel, és nincs annyi eszük, hogy portolják a progit OS X-re. De amúgy lehet, hogy ez jó számla lesz. Mivel ide fog érkezni a fizum, ezért igényelhetek majd valami jobb bankkártyát ahol kisebbek a költségek, mint a normállal.

A másik hír meg, hogy egy jó darabig ne számítsatok képekre, mert azt hiszem otthon hagytam a fényképezőgépem kábelét... Legalábbis sehol nem találom. Még lehet, hogy valamiért a légipostás cuccaim közé került, de az is lehet, hogy tényleg otthon maradt. De ezt majd valahogy megoldom. Idővel. Addig meg elégedjetek meg a meseszép leírásaimmal. :)