Ömlesztve

Telik múlik az idő, történtek is mindenféle dolgok múlt héten, úgyhogy most ömlesztve megkaptok mindent. A nyakatokba borítom a trágyát, csak győzzétek kilapátolni belőle magatokat. Közben lehet élvezni, amint a matéria csorog le a vállatokon, be egészen a lelketek mélyéig.
Ezután a romantikus költői kép után akkor nézzük mi is történt múlt héten. Sophie-val volt néhány késő esti találkánk, amikor csak itt a környéken grasszáltunk, de roppant kellemesen telt az idő. Találtunk egy olyan éttermet, ahol saját maguk növesztik a zöldségeket, gombákat, csírákat. Ugyan már megnyitott az étterem, de még azért erősen felújítás alatt van. Amikor ott voltunk, akkor épp fűrészeltek valamit, és a német séf egy hálót applikált fel az egyik elkerített helyiségbe, hogy a csincsillát távol tartsa a madaraktól. Mert hogy nem csak saját kertjük van, de saját állatkertjük is. A kiskert lényege, hogy ha az ember olyan kaját rendel, amihez zöldség kell, akkor azt ott az orra előtt aratják le, és abból készül a kaja. Rákérdeztem, de az állatkert nem ilyen céllal van ott. Az csak extra. :) Egy amerikában született kínai fickó mutogatta a dolgokat, nagyon pozitív ember volt, úgyhogy majd kipróbáljuk valamikor az éttermet. Még magyar gulyásuk is van! Amúgy picit drágább talán, mint az átlag, de nem annyira vészesen. És tényleg nagyon hangulatos.
Ez volt csütörtökön. Pénteken pedig jött a nagy nap: a céges újévi buli. Már pár hónapja erre készülünk a zenekarral, Sophie és pár barátja pedig egy jazz tánccal lépett fel. Szóval mind a ketten izgatottak voltunk. Azt kell, hogy mondjam le a kalappal a szervezés előtt. Nagyon flottul ment minden. Jól sikerültek a műsoraink is, és egyből világhíres lett mindenki. Felkerült rólam egy csellós kép a helyi Twitterre (bizony, mert csellóval is felléptem), és nagyon heves társalgás alakult ki körülötte. Sok ops-os lány érdeklődött, hogy vajon kapcsolatban vagyok-e. :P Ez volt a jó fajta társalgás. Aztán többször is felmerült, hogy vajon buzi vagyok-e vagy sem. Na remek. Sophie jól szórakozott ezeken a bejegyzéseken, én meg jól szórakoztam rajta, amikor egyszer csak olvasta az újakat, majd elkomorodott, és tök komolyan megszólalt: "Oké, ezek a lányok felkerültek a feketelistámra." :D De mint kiderült csak azt írták, hogy bejövök nekik. Najó, elég az önajnározásból. Ez volt a péntek.
Szombaton sokat pihentem, és főztem megint. Már roppant rutinosan megy, de persze csak azért, mert ugyanazt csináltam, mint múlt héten. Csak most más zöldségekkel. Elméletileg egész hétre előre megfőztem a vacsorámat, de már csak 1 adagnyi van.
Vasárnap Sophie-val elmentünk megnézni a régi egyetemét meg a hozzá tartozó kampuszt. Utána pedig sétáltunk a mellette lévő parkban, amiben volt egy akvárium is. Egész konkrétan az akvárium volt a cél, a többi csak előjáték. Izgalmas volt, láttunk cápaetetést is! Azt hittem, hogy vérfürdő lesz, hogy féldisznókat fognak a medencébe dobni, és a megvadult cápák épphogy csak nem törik szét az üvegfalat. Ehelyett egy búvár úszkált közöttük, és próbált halat adni nekik. És a szóhasználat nem véletlen. Úgy kellett letuszkolni a torkukon. Aztán amikor a teknősöket meg a rájákat etették, akkor azokon látszott, hogy lelkesek. Rögtön körbevették a búvárt és tolakodtak a kajáért. Amúgy HATALMAS teknősök voltak. Meg volt egy-két szép nagy rája is. Az akvárium után átrohantunk még egy másik épületbe, ahol meg fóka és fehérbálna show volt. Vicces volt, meg ügyesen is produkálták magukat az állatok. Ezzel befejezettnek nyilvánítottuk volna a parkban tett látogatást, de ahogy bandukoltunk kifelé, egyszer csak megláttam egy táblát, ami azt mondta, hogy van itt egy gokart pálya.
Ugye mielőtt leléptem volna otthonról elmentem párszor gokartozni, és nagyon bejött a dolog. És ez a pálya! Szuper jó volt. Egy beltéri pálya, kellemesen erős kocsikkal, és még kétszemélyes is volt! Először egy ilyen kétszemélyesben zúztunk, és ezzel is le tudtam előzni egy egyszemélyest. Szóval tényleg jó motorja volt. Persze jól el is fáradtam, mert a nehezebb autót nehezebb volt kormányozni. De aztán pihentünk egy sort, és mentünk még egy kört, most már egyszemélyes kocsikkal. Lehet, hogy ide még visszamegyek majd amíg itt vagyok, mert tényleg pöpec pálya.
Utána hazamentünk, megvacsoráztuk a tegnap készített kajámból, nézegettük a pénteki buli képeit és videóit, aztán sajnos túl hamar eljött az este és a búcsú.
A munkahét aztán megint nem hagy unatkozni. Több fontos projektem is van, de szerencsére haladok velük, és a problémásabb hibakeresésekkel is fél nap alatt végzek. Úgyhogy bár fárasztó, de azért ott a végén a sikerélmény. Hát nagyjából ennyi.
Ja, még annyi, hogy jövő héten egész hét állami szünnap a kínai újév miatt, és majd megyek látogatóba Nanjingba. Legalább még egy várost megnézek, mielőtt hazamegyek.

Változások

Rájöttem, hogy nem vagyok én szar alak. Ez a kijelentés már csak úgy magában is felháborodást kelthet minden jóérzésű olvasóban, de hadd rugaszkodjak el egy picit a valóságtól, és tegyük fel, hogy ez igaz. Szóval nem azért nem írok annyit mert szar alak lennék, hanem ezért, mert már beleuntam. 5 hónapja írom ezt a blogot, és bár mindig van valami újdonság, azért fárasztó. Eddig ez a leghosszabb kirándulásom, amiről beszámolok és rá kell jönnöm, hogy a sok elhasznált idő meg minden azért fárasztó lesz egy idő után.
Na de nem kell rögtön elkeseredni, most azért kaptok új információkat. Először is: kipróbáltam a csapvizet, és nem haltam meg tőle. Már 2 napja azt iszok, és bár ízre annyira nem jó, de se hasmenésem nem lett, se azonnali halál nem állt be. De az íze rossz, szóval visszatérek a palackoshoz.
Aztán, és ez a hír talán már jobban felizgatja a kedélyeket, életemben először FŐZTEM! De még milyet! Nagyon finomat, olyat. Húst, riszt, kínai lencsét, meg mindenféle zöldségeket. A rizst meg a lencsét megfőztem, a húst bepácoltam és wokban megsütöttem, aztán hozzá öntöttem még hagymát, meg egyéb zöldségeket, úgy is tovább sütöttem, arra jött a szósz, majd a rizs. Az egészet forgattam egy darabig a wokban, és a végén kimászott belőle egy baromi finom vacsora. A kínai lencse köret volt, szóval azt nem forgattam meg a többivel együtt. :P Bár én vagyok saját magam legszigorúbb bírája, de azt kell, hogy mondjam, hogy valami fenségesre sikeredett a kaja.
Sophie-nak is ízlett, olyannyira, hogy rögtön a karjaimba ájult. Jéééé! Nyilván a mondat ájulást sejtető része csupán költői kép. A többi része nem. Szóval most happy vagyok. Vagyis happyk vagyunk. :)

Ez egy ilyen nap

Vannak napok, amikor minden összejön. Ez nem egy ilyen nap volt. Vagyis hát összejött minden, csak nem feltétlenül jó értelemben.
Reggel elég sokáig aludtam, vagyis nehezen tudtam felkelni, de ez természetesen nem tartozik a negatívumok közé. Megvolt az okom rá, erről majd később, miután kipanaszkodtam magam. Relatíve pontosan kitaláltam, hogy mit akarok ma csinálni és mikor, ez mondjuk már ott borult, hogy 2 órával később somfordáltam be a munkahelyemre, mint terveztem. Na nem kell hanyatt esni, nem megint valami szupersürgős határidős meló miatt mentem be szombaton. Gordonkázni mentem! Tegnap este megérkezett a hangszerem, úgyhogy most gőzerővel gyakorlok, hogy jól menjen a tangó szám. Mert aki elfelejtette volna, 13-án hatalmas újévi mulatság lesz, ahol 4-500 ember előtt fogunk zenélni. (Amúgy nem vagyunk ilyen jók, de mégis sikerünk lesz, mert a kollégáink előtt fogunk zenélni. Már csak azért is tapsolni fognak, mert közülük valók vagyunk.) Nem csak zeneszámok lesznek, hanem táncok, nyereményjátékok, drámák, stb. Összesen 19 előadás, ebből 5-ben szereplek, plusz még ahányszor nyerek a "lottón". Lucky draw-nak hívják itt. Egy jó kis iPhone 4S-t nem vennék rossz néven. Vagy akármilyen okosabb okostelefont, mert a mostani butatelefonom már nagyon haldoklik. :( Mondjuk már vagy 7 éve szolgál, szóval talán meg is érdemli a nyugdíjat.
Na de kanyarodjunk vissza a napohoz. Szóval bementem gyakorolni, haladtam is rendesen, egészen addig, amíg csellóval az ölemben el nem aludtam! Kicsit hátradőltem, hogy meghallgassam egyszer az egész számot csak úgy magában, aztán egy órával később ébredtem. Még szerencse, hogy nem dőlt el a cselló, mert akkor valószínűleg törik! :S Miután felkeltem gyakoroltam még egy 30-40 percet (összesen simán lenyomtam 2+ órát, alvást nem számítva, szóval elégedett vagyok). Tegnap este is toltam még 1 órát.
Felkerekedtem, hazatekertem, aztán csillogó szemekkel felszálltam a metróra, hogy átvegyem életem első rám szabott ruhadarabját, egy hófehér inget. Nagyon izgatott voltam már, mert ahogy írtam annyi adatot levettek rólam, talán csak a vércsoportomat nem kérték, hogy biztos szuper jó lesz az ing. Odamasíroztam szépen, az arcukba nyomtam a papíromat, hogy akkor jöttem a cuccért, elkezdték keresni, nem találták, felhívtak valakit, mondták, hogy 10 perc. Mondom jó. Vártunk szépen 10 percet, semmi, megint telefonálnak, gondterhelt arccal néznek hol rám, hol egymásra, de egy rohadtszót nem szólt egyik se. Mondjuk itt már sejtettem, hogy gebasz van. Várok még 10 percet, mire kisütötték, hogy hát igazából nincs kész, és hogy majd holnap elküldik nekem. Mondom az nem olyan nyerő, mert hogy fel szeretném próbálni, mielőtt átveszem. Hát hogy akkor jöjjek vissza holnap. Délutánra akartak hívni, de az nem jó, mert akkor próbálunk, szóval kialkudtam egy hajnali 11 órát. Remélem, hogy tényleg kész lesz addigra. Most győzködöm magam, hogy ez az élmény ne vegye el a kedvem, és ha jó minőségű a cucc, akkor csináltassak pár másik inget is ahelyett, hogy itt bevágnám a durcit. Hiába no, az arrogáns énemet nem olyan könnyű kordában tartani. Meg néha nem is akarom kordában tartani, de most épp akarom.
Úgyhogy hazajöttem, és rögvest elmentem a boltba. Itt megvettem mindent a holnapi nagy vacsorámhoz, amikor is végre nem instant nudlit fogok enni, hanem wokban megsütött húst, zöldséget meg rizst. Ha minden jól megy nem csak magamnak főzök majd, hanem Sophie-nak is, egyelőre még győzködöm a leányzót. De erről később még bővebben. Vettem csirkemellet csont nélkül. Azt hiszitek ez természetes, de nem lepne meg, ha itt még ebbe is tennének csontot csak azért mert miért ne. Mindenben van. Vettem valamilyen szószt is, amit majd beleöntök a wokba és megforgatok benne mindent, vettem joghurtot (ez nem a húshoz kell) meg kenyeret. A szósz vásárlásnál volt egy kellemes élményem, mert megkérdeztem egy másik vásárlót, hogy tudna-e segíteni, hogy melyik szósz nem csípős, és tudott. Nem csak, hogy megmondta, hogy mind a két szósz, amit szorongatok az csípős, de utána még keresett is nekem egy nem csípőset.
Megkajáltam a mekiben, hazabicikliztem, majd lementem a szaunába. Már 3 hete konstans be van dugulva a jobb fülem, és bár mondta a doki, hogy amíg nem fáj, addig nem kell aggódni, de én azért aggódok. Kb. fele annyit hallok, mint korábban, és ez már csak a zenész karrierem miatt is aggasztó. Meg amúgy is, miért van bedugulva. Ne legyen! Szóval azt eszeltem ki, hogy majd lemegyek a szaunába és az segít. Hogy pontosan miért is segítene, azt nem tudom, de meggyőztem magam, és ennyi elég nekem a vajákossághoz. Szép komótosan átöltöztem, magam köré tekertem egy törölközőt, odabandukoltam a szaunához, majd konstatáltam, hogy rossz. Félig szét is volt szedve. Visszaballagtam, szép komótosan felöltöztem, majd visszabandukoltam a szerény kis lakásomba.
Sebaj - gondoltam -, majd itthon pihenek. Kitaláltam, hogy befekszem a kádba néhány rész Big Bang Theory-val meg egy pohár borral, aztán jó lesz. Jó is volt, amíg be nem rúgtam, be nem párásodott a szemüvegem, és el nem kezdtem kutya mód izzadni. A rohadt forró fürdő a hatalmas pohár borral nem volt olyan jó kombó. Szóval egy rész után abba is hagytam a nagy jólétet. Ezután roppant okos módon kitaláltam, hogy akkor most megborotválkozom. Igyekeztem a remegő kezemmel és szédülő fejemmel nem túl nagy kárt tenni magamban, mert a végén még kihal a fajtám. Azért meg kár lenne.
Hát ez történt ma! És akkor most beszéljünk a tegnapról meg Sophie-ról úgy általában. Tegnap végre már odáig jutottunk, hogy kézenfogva sétáltunk este a városban. Ez nem hangzik túl nagy dolognak, de Sophie-val az. Persze lehet, hogy csak el voltam kényeztetve, mert Annával kb. 3-szor találkoztam, aztán elmentünk egy buliba, és 10-től 4-ig ki sem szálltunk egymás szájából, de ezért ha egy picivel gyorsabban haladnának a dolgok azt nem bánnám. Főleg mert már mindjárt haza kell mennem. :D Na de hát ez van, Sophie ilyen félénkebb lány. Amúgy iszonyat jól néz ki, azt hittem sokkal extrovertáltabb (amire nem tudom mi a szép magyar szó), de nem.
De azért jó volt a tegnap, vagy 2 és fél órát sétáltunk mindenféle szép parkokban meg tereken, szép kivilágítással, kellemes hangulattal. Mondjuk jó sok réteg ruha volt rajtam, de a végére azért így is átfáztam. 9-re visszamentünk még az irodába, mert power down volt, és Sophie-nak kellett meggyőződnie róla, hogy tényleg kikapcsoltak-e a gépek. Szóval szegény masírozott végig az összes szinten, és minden egyes gépet megnézett, hogy kikapcsolt-e. Én meg addig csellóztam egy meeting roomban. :D Utána még próbáltam őt is kicsit tanítgatni, de hát így elsőre nem nagyon ment neki. Ami persze nem meglepő. Próbáltam felidézni, hogy Feri bácsi hogy is kezdte a tanítást, de nem tudom. Még egyelőre ott tartunk, hogy rendesen támassza le a húrt, különben szarul fog szólni. :P Olyan negyed 11 körül jöttünk el az irodából, az elején az én szerencsém miatt egy taxit sem láttunk, de aztán az ő szerencséje miatt kettőt is, úgyhogy gyorsan hazaért mindkettőnk.
Gondolatvilágában a történet elejéhez tartozik a dolog, de nem tudtam beilleszteni az elbeszélésbe, mert térben teljesen máshol zajlott az esemény. Globális leépítések voltak a cégnél, összesen 1600 embert érintett a dolog, és a legjobb barátomat meg egy másik jó barátomat is elküldték Budapestről. :( Itt Sanghajban nem érintett olyan sok embert, de úgy hallottam Budapestről kb. 15 embernek mondtak fel.

Kis lépés az emberiségnek...

Most összezavarom és megosztom a közönséget azzal, hogy az idővonal folytonosságát megtörve egy olyan eseményről számolok be, ami az előző bejegyzés előtt történt. Egész konkrétan az óév utolsó napjának délutánján. Vagy délelőttjén? Neeem… délelőtt alszunk. Szóval ahogy arról már hírt adott a CNN-en és a BBC-n kívül az én blogom is: elszakadt az egyetlen fehér ingem ujja. Úgy is fogalmazhatnék, hogy darabokra szakadt, de azért az egy vaskos hazugság lenne. Mindenesetre akárhogy is nevezzük a tragédiát, a következmény sajnos egyértelmű. Új inget kell szereznem. És ahogy azt már predesztináltam az új inget bizony méretre akarom varratni.
Elmentem tehát a fabric marketre, amit már annyian ajánlottak. Mivel ugye piacról van szó, ott volt a torkomban az a szorongató érzés, hogy itt bizony rám akarnak majd tukmálni minden szart. Egy fokkal jobb volt a helyzet, mint a többi piacon, de azért itt is jöttek a kéretlen ajánlatok. Valaki még egy kasmír sálat is a nyakamba tett. Itt szakadt el a cérna. Visszafordultam, és lendületből pofánvágtam. Aztán ahogy a földre rogyott hátráltam pár lépést, majd nekifutásból belerúgtam. Aztán fogtam a kasmír sálját, a nyaka köré tekertem, és addig húztam, amíg el nem kezdett lilulni a feje. Akkor elengedtem, hagytam, hogy lélegezzen párat, aztán gerinccel lefelé rádobtam a mozgólépcsőre. Itt megráztam a fejem, elkergettem a szép álomképeket a gondolataimból, majd a sálat visszaadva a tulajdonosának tovább mentem. Mire bejártam mind a három szintet már eléggé belehergeltem magam a hülyeségbe ahhoz, hogy innen is kimeneküljek, de hát akkor ugye nem oldódna meg az ing problémám. Úgyhogy visszamentem az egyik olyan árushoz, aki nem akart rám tukmálni semmit, és mondtam, hogy mit szeretnék. Kiválasztottam egy sima fehér anyagot, aztán lemérték minden méretemet (váll szélesség, kar vastagság, kar hossz, mellkas kerület, derék kerület, csípő kerület), kérdezték, hogy milyen nyakkal akarom, mandzsettásat akarok-e, kérek-e zsebet. Azt hiszem ennyi. És ezt az egészet 4500 forintért. Amiből gyanítom lehetett volna alkudni, csak nem akartam (nem mertem, nem tudtam). Egy hét múlva lesz kész, majd meglátjuk, hogy milyen lesz. Ha jó minőségű meg kényelmes, akkor veszek még egy csomó inget, meg talán öltönyöket is.
Amúgy így visszatekintve, hogy már lekűzdöttem a félelmemet, nagyon jó kis hely ez a fabric market. Nem csak ingeket meg öltönyöket lehet csináltatni, de kabátokat is, sőt, még farmert is varrnak. Az ember az egész ruhatárát személyre szabadhatja, és ha minden ár olyan, mint itt az ing meg öltöny, akkor még olcsóbb is, mint a boltban. Ja, és láttam supermanes mandzsettagombot. :D Olyat lehet veszek még.

Szilveszter

Kedves hölgyeim és uraim, elmondom milyen a szilveszter Kínában. Fura. Hivatalosan ugye nincs most új év, majd január közepén lesz, 22 talán? Vagy kicsit korábban asszem. Na mindegy, lényeg, hogy nem most. De azért elég nemzetközi ez a város már ahhoz, hogy sokan ünnepeljék, meg ahhoz is, hogy szabadnap legyen a január 2 meg 3 is. Roppant zseniális módon a december 31-e szombatot elcserélték a január 3 keddel, hogy legyen egy 3 napos ünnep. Őőő… csak én nem értem a logikát benne? Na mindegy, ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy szilveszterre valami bulit kellett keresni.
Kedves Sophie-kám hazament Nanjingba, szóval kilőve. Anna sincs a városban, Iver sem tudott semmit mondani, Rakesh sincs a városban, Aris ugyan mondott dolgokat, de csak amit a netről kinézett (azokat én is megtaláltam), ellenben Joyce mondta, hogy ő a barátaival házibuliban lesz, nyugodtan menjek. Na ez jól hangzott, kínai házibuliban még úgysem voltam. Aztán jópár sms-váltás után kezdtek körvonalazódni a részletek. Először is Ritát és Ákos is szívesen látják. Ez egy fontos részlet volt. :P Aztán állatos témája lesz a bulinak, mindenki valamilyen állatnak kell öltözzön. Aztán nem valaki házában lesz, hanem kibéreltek egy helyet. Ezen a ponton nem volt tiszta, hogy ez most akkor magán parti vagy sem, mert belépőről is szó volt, de aztán kisütöttük, hogy magán parti. A 60 pénz gondolom a bérleti díj volt. Jó magyarokhoz híven vittünk egy üveg Whiskey-t, hogyha ránk törne a szomjúság.
Úgy volt meghírdetve a dolog, hogy 6-tól éjfélig lesz. Gondoltuk, hogy a 6 órás kezdés nem komoly, meg nyilván az éjféli zárás sem. Olya 8 körül terveztünk odaérni, főleg, hogy Joyce közölte, hogy ő 7:30-ra megy. Kicsit elszarakodtuk itthon az időt, aztán meg rossz metrómegállónál szálltunk le, úgyhogy végülis 10-re értünk oda. Ákosék korábban a Yuyuan kert közelében voltak (a kertet nem találták meg), de sikerült venniük állatos maszkokat. Én majom voltam. :) Szerencse, hogy ők találtak valamit, mert én semmit. Pedig egy csomó helyre elmentem, olyanokra is, ahol még sosem jártam előtte. Szóval 10-re értünk oda, mielőtt bementünk volna Joyce felvetette velünk a maszkjainkat, hogy jó állatokhoz méltóan érkezzünk meg.
Na és akkor mondom mi volt a szilveszteri program. Először is legalább 5-en már éjfél előtt leléptek. Ez akkora sokk volt, amin sokáig nem tudtam túltenni magam. Oztán… hogy megalapozzuk a jó hangulatot a Final Destination 5. részét néztük. Én nem ismertem előtte ezt a sorozatot, de az a lényeg, hogy emberek a lehető legdurvább és legundorítóbb módon halnak meg benne. Maga a filmnézés úgy ment, hogy az összes kínai lányka arca előtt volt valami, amit a szeme elé tudott rántani, ha arról volt szó, hogy ne lássa az undorító részeket. Az okosabbak eleve nem is nézték a filmet, csak sikoltoztak, amikor a többiek is. Zseniális. Én úgy ütöttem el az időt, hogy Joyce-szal beszélgettem. És közben nagyokat grimaszoltam, amikor valakinek a félbetört combcsontja átszúrta a hátát meg ilyenek. Legutóbb akkor láttam Joyce-ot, amikor közölte, hogy igazából neki van barátja. Hát az esti viselkedése alapján gyanítom, hogy már nincs. Mindazonáltal túl sokat ittam ahhoz, hogy ezt a remek állapotot az előnyömre fordítsam. Meg ugye amúgy is ott van Sophie. Vagy ott lesz. Vagy mi…
A film után játszottunk valami kártyajátékot ami abból állt, hogy ha ász jött ki, akkor mindenkinek az asztalra kellett csapnia, és az utolsónak innia kellett. Úgy alakult, hogy Ákos és én voltunk a leglassabbak. A végén engem kézenállásra is rávettek, de szerencsére megbírtam a súlyom. Elméletileg valami online tv-t néztünk, ahol követtük volna a visszaszámlálást, de éjfélkor csak valami kákabelű énekelt. Szóval visszaszámoltunk magunknak, koccintottunk, fényképezkedtünk, aztán hazamentek. Ez volt a második sokk. Mi az, hogy haza? Fél 1 van! A magyar kolónia még teljesen bulizós hangulatba volt, de mire kettőt pislogtunk már csak három helyi volt mellettünk. Joyce-ot meggyőztem, hogy jöjjön el velünk, és a másik két srác is jött, úgyhogy 6-an vágtunk neki az éjszakának. Az volt a terv, hogy elsétálunk a Bundig, de az elég messze van, úgyhogy viszonylag hamar mondták a helyiek, hogy menjünk inkább egy Xintiandi nevű helyre. Ez ilyen buli környék, úgyhogy remek választásnak tűnt. Szépen odasétáltunk, mondták, hogy itt vagyunk, de semmi jó helyet nem láttunk még. De mire kettőt pislogtunk, már közölték is, hogy akkor ők most hazamennek. Ez volt fél 2 körül. A három magyar meg kezdjem magával amit tud. :D Kicsit barangoltunk, de nem igazán találtunk már egy bulihelyet sem, szóval akkor mi is elhatároztuk, hogy hazamegyünk. Ami ugye elméletben könnyű, gyakorlatban már nehezebb. Szilveszter éjszaka NEHÉZ taxit találni. Gondoltuk sebaj, elindulunk hazafelé gyalog, aztán majd útközben találunk valamit. El is indultunk, 15 perc után jöttünk rá, hogy a rossz irányba. Majdnem visszaértünk az eredeti bulink helyszínére. :P Utána akkor hátra arc, irány a folyó. Közben kigúvadt szemmel néztük, hogy melyik taxi üres, párat láttunk is, abból néhány meg is állt nekünk, de amikor látták, hogy hová kellene menni, akkor mondták, hogy there is no way. Szóval bandukoltunk tovább. Az egyik taxis elvitt volna, de 400 RNB-ért. Annyit nem fogunk taxira költeni. (Normál napokon olyan 60-70 RNB az út a belvárosból haza.) Ahogy bóklásztunk hazafelé megálltunk egy McDonald'sban kajálni, megvettük a tápot de helyet már nem találtunk. Ott aludt mindenki az asztalokon. :P Tudnak bulizni ezek a kínaiak! Szóval megettük a kajánkat egy kinti asztalnál, a hidegben, aztán battyogtunk tovább a folyó felé. Megint láttunk egy taxist, az már 200 RNB-ről indított, mondtam neki, hogy 100. Mondta, hogy nem. Mondom 120. Mondja nem. Mondom akkor jóvan, megyünk tovább gyalog. El is indultunk, erre kiabál, hogy menjek vissza. Mondja 150. Jó, legyen 150.
Negyed 4 körülre értünk haza, megvitattuk, hogy milyen érdekes ez a kínai szilveszter, aztán bedőltünk az ágyba. Másnap már délután fél 2-kor kikászálódtunk, legalábbis a csapat nagyja. Ákos olyan 5 körülre tudott életet lehelni magába. Elmentünk dumplingot enni, aztán meg vásárolni, hogy legyen lencsénk. Kínai lencsét találtunk csak a boltba, ami csak a jó ég tudja, hogy mi (úgy értem nyilván lencse), de azért ha jobban megnéznénk, lehet, hogy valami más lenne. Megfőztem (bizony, én!), aztán megettük, szóval az ez évi gazdagság biztosított. Ízre nagyon finom volt. Úgy értem alapvetően ízetlen, de nem lett rossz, amit én már sikernek élek meg, és szerintem ettem is már ilyet éttermekben. Lehet, hogy fogok ilyet máskor is venni, mert tényleg nem volt nehéz megcsinálni, és legalább egy kis változatosságot vinne az instant nudli diétámba.