Na nem a kínai létet. :P A nagy hajtásnak van most vége. Vagyis egy hete, amikor ezt a bejegyzést megírtam, csak nem töltöttem fel. Az első pár hétvégémet leszámítva, amikor tényleg néha csak heverésztem itthon nem volt konkrétan EGY olyan nap se, amikor kicsit az energiafelhasználó állapotból átbillentem volna az energiagyűjtőbe. Mi több elég jelentősen túl is hajtottam magam, és úgy látszik most érezte úgy a szervezetem, hogy ideje visszavágni.
Akik már olvasták anyum blogbejegyzéseit a Pekingi kirándulás második feléről, azok értesülhettek, hogy bizony ágynak estem. Nem kicsit, nagyon. A hétfő, kedd még arról szólt, hogy bóklásztunk Pekingben, de én már akkor is inkább csak kolonc voltam, mint bármi más. Nehezen is aludtam el, tehát még az sem volt, hogy reggelre jól felfrissülve ébredtem volna mindig.
Most szemét módon lusta leszek, és semmit nem írok a kirándulás végéről. De azért belinkelen anyum blogját még egyszer, tessék ott elolvasni, akit érdekel. http://karacsonykinaban.blog.hu/
Akkor miről írhatnék? Szerdán nagy lázasan bementem dolgozni (nem tudtam mennyi a lázam, mert nincs itthon lázmérő, de másnap, amikor már jobban éreztem magam, akkor volt 38.0), mert szerda esti határidővel meg kellett csinálni valami javítást az egyik programomban. Úgy bírom, hogy mindig az utolsó pillanatban szólnak minden fontos határidőről. Az egész napom ráment, nem is ebédeltem. Céges Toastmasterre azért betegen is elmentem, és nagyon vicces volt. Na nem azért, mert végig haluztam volna az egészet, de volt egy-két nagyon vicces Table Topics speaker. Az én riportom a végén aztán megkérdőjelezhető hírértékkel bírt, mert inkább arra koncentráltam, hogy ne dőljek el. (Nyilvánvalóan egy kicsit túldramatizálom a dolgot, de nagyon cudarul voltam.)
Este volt még egy fontos Town Hall egy amerikai nagyfőnökkel, aminek fél 8 után lett vége, akkor még visszasomfordáltam a helyemre, megnéztem, hogy jött-e valami visszajelzés a javításommal kapcsolatban, de mivel nem jött, ezért úgy döntöttem, hogy akkor jól működik és tudják használni. Aztán hazabicikliztem. Na ez érdekes volt, így szédülve nem nagyon bicikliztem még. Szerencsére már nem volt akkor forgalom. Mondjuk nem is siettem.
Csütörtök, péntek itthon lábadozok. Csütörtökön elmentem dokihoz, ott hagytam potom 50 000 forintot (nem tévedés, ennyi az ára egy szimpla vizsgálatnak), és most a lábadozás mellett nagyon remélem, hogy tényleg úgy működik a visszaigénylés, ahogy azt képzelem.
Most sokat alszok, meg Family Guyt nézek, meg netezek, meg néha olvasok, de inkább csak döglöm, vagy alszom. És közben reménykedek, hogy hétfőre már jól leszek, mert nem jó ilyen rosszul lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése