Otthon nagypapámmal mindig izgatottan néztük a különböző bajnokságokat és drukkoltunk a kedvenceinknek. Én különösen Ronnie O'Sullivannek.
Na de most már távolra szakadt hazánk fiaként új kapuk nyíltak meg előttem, nevezetesen az, hogy élőben nézzek végig egy meccset a mesés Sanghajban. Pár éve már van itteni forduló, úgyhogy egyértelmű volt, hogy megyek. Nem is tudom, hogy bukkantam rá, hogy pont most lesz, de rögtön riasztottam az embereimet (vagyis Sophie-t), hogy intézkedjen jegy ügyben.
És innentől kezdve egy másik projekten is dolgoztam: milyen jó lenne, ha Nagypapám látna a TV-ben, amint ámulok a játékosok képességein. Szóval a legdrágább jegyet vettük, hogy jó közel legyünk az asztalhoz, és Nagypapámat előre értesítettem, hogy mikor és hol leszünk láthatóak. Sőt, még egy extra meglepetéssel is készültem. Az egész játék alatt egy A3-as lapot tartottam a kezemben egy üzenettel. Ezzel ni:
Amint hazaértem rögtön Skype-oltunk, de sajnos a szemét kamerások nem mutattak egyszer sem.
Viszont vicces volt nézni az embereket, ahogy próbálták kibetűzni, hogy mi lehet a papírra írva. Még az egyik hivatalos fotós is lefényképezett, aztán meg ráncolta a homlokát ahogy próbált megbirkózni az üzenettel.
Amúgy érdekes volt élőben nézni egy játékot. Nem volt akkora nagy különbség mint mondjuk egy focimeccs, vagy lóverseny, ahol a hangzavar tök sokat ad az élményhez. Inkább az volt érdekes, mennyi minden történik a háttérben, amit a TV-ben nem látunk.
Pl. az elején a játékosok nem akarták elkezdeni, mert az egyik kamerás rossz helyen állt. Aztán a bírónő nem csak minket csitítgatott, ha túl hangosak voltunk, hanem a másik asztal embereit is (amikor ott szünet volt). Aztán most láttam először, hogy suttyomba átpakolt pár belökött piros golyót egyik lyuk alól a másikba, hogy legyen hely az elsőbe több golyót lökni. Aztán egyszer az eredményjelző táblával volt valami probléma, azt kellett feltűnésmentesen megoldania.
A játékosok amúgy elég mogorvának tűntek, és a végén még a győztes sem masírozott el a nézők előtt, pedig akkor akartam volna vele aláíratni a papíromat. :) De azért vicces volt ezeket az embereket élőben látni. Mark Selby-t még a mérkőzés előtt láttuk a stadion előtt, Michaela Tabbot is láttuk (ő a másik asztalnál bíróskodott), aztán ott volt még persze Ding Junhui, Marco Fu, Ryan Day-t is láttam egy-két pillanatra, a mi asztalunknál meg Matthew Stevens és Joe Perry ügyeskedett. Sajnos Ronnie erre a bajnokságra nem jött, pedig ha jött volna, biztos az ő meccsét nézem meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése