Vagy fölvétel és fertelem! Netán Felvétel és fertelem? Vagy utolsó lehetőségként fölvétel és förtelem.
És a szemfüles olvasó még azt is észrevehette, hogy az összes mondatvégi írásjelent használtam. Ez kérem szépen már valódi művészet. Itt nem arról van szó, hogy a papírra hányok. Nem is arról, hogy a papírra hányom csak úgy a betűket. Itt kérem szépen az érzékek stimulálása a cél, apró idegpályák bejárása, a grammatika gyönyörű eszközeinek felhasználásával.
Hopp, majdnem fingtam egyet!
Két hetet kellett várni az előző bejegyzés óta, emiatt elnézést kérek. Szívesen megígérném, hogy többet nem fordul elő, de hát valószínűleg előfordul. Na de elég a keserű múltra emlékezésből, inkább vígadjunk, hiszen új nap, új remények jönnek. Elmondom mi történt a régi nap, a régi reményeimmel.
Hétvégén ki akartam adni az első platina lemezemet. Úgy terveztem, hogy szombat reggel olyan 9:30 és 11 között felveszek 10 számot, feltöltöm Youtube-ra, vasárnap estére a nézettség mindegyik számnál meghaladja a 10 milliót, és hétfő reggelre milliárdos leszek. Na ez majdnem meg is történt, az a kis eltérés volt, hogy igazából egy hangot sem tudtam felvenni.
Mióta megszűnt a céges zenekar azóta egyre inkább foglalkoztat, hogy egymagamban feljátszom az összes hangsávot, aztán számítógépen összekeverem a zenét, és baromi jól fog szólni. Szóval hozzá juttattam magam egy professzionális zeneszerkesztő programhoz (ugye még egyetemista koromból tudom, hogy ha valami le van töltve, az már 50% siker), kölcsönkértem a zenekartól a midi billentyűt (a midiről bővebben, angolul itt), mikrofont, meg extra kábeleket, és reményekkel teli vártam a hétvégét, amikor majd végre felveszek mindent.
Nyilván felesleges is megemlíteni, hogy a beosztásom nem pont úgy alakult, ahogy terveztem, közbejöttek mindenféle dolgok, de a lényeg, hogy vasárnap este fél 6-kor hozzá tudtam kezdeni a felvételhez. A laptopomon már kiprobáltam, hogy a kábelek jól múködnek, hangkártya jól múködik, pár hangok fel is csellóztam, de letöröltem, mert csak próba volt. Igen ám, de a laptopomon futó progi nem tud midit kezelni, úgyhogy az asztali gépemen lévő profi programot választottam. Szépen belőttem a rendszert: cselló -> effekt pedál -> erősítő -> hangkártya. Szólt is gyönyörűen az erősítő, nekiálltam játszani a pedállal, torzítani a hangot, stb., aztán pedig beállítani a felvevő programot. Mivel ez egy profi cucc, ezért baromi bonyolult, és én még sosem használtam, szóval nekem még bonyolultabb volt. Hiába húztam a nyenyerét, egy hangot nem vett fel a rendszer. Az erősítő szólt, de hullámkép a monitoron semmi. Próbálgattam a kábeleket, próbálgattam a beállításokat, mígnem egyszer csak sikerült az alaplapi hangkártyát használva életet lehelni a rendszerbe. Igen ám, de az meg szar. Vagyis nem volt jó minőségű a felvétel. Eddigre már jobban átláttam, hogy mi a logika a beállításokban, szóval megint megpróbáltam a külső hangkártyámat. De semmi. Telepítgettem mindenféle drivereket, gugliztam mindenféle fórumokat, mígnem összesen másfél óra próbálkozás után megtudtam, hogy konkrétan az én külső hangkártyám nem működik együtt ezzel a profi programmal, mert a gyártó nem ad hozzá egy bizonyos drivert. (ASIO drivert, ha valakinek furdalná az oldalát a kíváncsiság.)
De kesergésre semmi ok, nem kell új hangkártyát vennem, csupán egy új elemmel kell bővíteni a rendszerem. Nevezetesen a laptopommal. Az azon futó egyszerűbb hangfelvevővel rögzítem az audio sávokat (cselló, basszus gitár, szájharmonika, ének, akusztikus gitár), ezt utána be tudom majd importálni a profi programba, ott meg a midi billentyűvel majd alá rakom a dobot meg az egyéb effekteket. Mire idáig jutottam már este fél 8 lett, úgyhogy ideje volt indulni Sophie-hoz.
Van egy China Rush nevű TV műsor, amiben az egyik kollégánk szerepel, és neki szoktunk drukkolni vasárnap esténként 8-tól 9-ig. Szóval gyorsan összepakoltam a cuccaim, aztán elkerekeztem hozzá. Megnéztük a műsort, lefeküdtünk aludni, másnap kora reggel elintegettem (reggeli műszakja volt, úgyhogy 8-ra ment dolgozni), aztán édesdeden visszaaludtam. Természetesen elaludtam, úgyhogy csak fél 10-kor ébredtem fel. Gyorsan felöltöztem, és ekkor ért a sokk! Elfelejtettem betenni fekete zoknit. Egyedül a tegnap rajtam lévő fehér bokazokni volt nálam. Ez egy normális férfiembert nem kéne, hogy nagyon zavarjon, de az én köztudottan pojáca lelkemnek nagyon rosszat tett a gondolat, hogy öltönynadrágot és lakkcipőt nem fekete zokni fog összekötni. Ahogy öltöztem egyre jobban elborzadtam ahogy belehergeltem magam a gondolatba, hogy gyönyörű mandzsettás ingben, fekete nadrágban, és a fehér bokazokni fölött kivillanó szőrös lábbal fogok biciklizni. És ha ez még nem lett volna elég, kiderült, hogy az övemet is otthon hagytam. Szóval teljesen letaglózva tekertem be az irodába, de mielőtt bementem volna, útba ejtettem a H&M-et, és vettem zoknit is meg övet is. Szóval most már szó nincs förtelemről, remekül vagyok. :)
És ha minden jól megy, ma este már el tudom kezdeni felvenni az első számomat. Persze a legelső még csak egy átírás lesz. Az örökifjú Lux Aeternát fogom kicsit cselló-metálosítani. Aztán majd meglátjuk hogy alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése