Emlékeztek hogy mondogattam mindig, hogy "ejnye már, olyan rossz érzés, hogy sosem szartam még a 97. emeleten"? Hát ámulattal vegyes örömmel jelentem, többé erről nem fogok panaszkodni!
Szerény kis városkánkban terül el a világ 5. legmagasabb épülete a Shanghai World Financial Center, ami a maga kis 492 méteres magasságával igazán impozáns látványt nyújt. Tulajdonképpen akárhonnan a városból. Ahogy az ilyen épületeknél illik, természetesen van benne egy kilátó is, ahová fel lehet menni tetemesebb mennyiségű készpénzért cserébe. Úgy voltunk Sophie-val, hogy vagy a Maldív-szigetekre megyünk idén, vagy az SWFC tetejére, de aztán a kilátóra esett a választás. (Irónia.)
Még karácsonyra kaptam tőle egy kupont, és mivel már lassan lejárt muszáj volt elhasználnunk, viszont az utóbbi egy hónapban annyira rossz volt a levegő, hogy alig lehetett látni valamit is. Már múlt hétvégén elmentünk egyszer, de a pénztártól visszafordultunk, mert mondta a kisasszony, hogy igazából most a szomszéd épületet se látni, szóval nem ajánlja, hogy most menjünk fel. Mi meg hittünk neki.
Igen ám, viszont ahogy kedd kora délután mentem falat mászni (ezen a héten szabadságon voltam), látom ám, hogy az SWFC kristálytisztán látszik! Rögtön riasztottam a lánykát, és megbeszéltük, hogy munka után megyünk.
Olyan 7 körül fel is értünk, és hát iszonyú jó volt! A lift rögtön a 94. emeletre vitt, baromi gyorsan. Kicsit kevesebb, mint egy másodpercenként tettünk meg egy emeletet. A fülünk is bedugult, meg minden. Aztán a 94.-ről mozgólépcsővel mentünk fel a 97.-re, onnan pedig egy újabb lifttel a 100.-ra.
Baromi jó volt a kilátás! Legalább egy fél órát eltöltöttünk itt fent, mindenféle fényképezéssel, meg próbáltuk beazonosítani a helyeket, amiket ismerünk. Jó játék volt. :)
Aztán megint lementünk a 97.-re, ahol különböző plakátokon kívül a WC is elterült. Ha most ezt pszichológus olvasná rögtön küldene az intézetbe, de így négyszemközt nektek be merem vallani, ha valami magas épületbe megyek, szarok egyet. Ahogy azt már láthattuk a Mégsem olyan rossz ez a város című bejegyzésemben, ami még másfél éve született Szingapúrban, ott is a kilátó 56. emelét jött rám a... akármi is. És most bevillant. Már ahogy mentünk a lift felé tudtam, hogy én a 97.-en szarni fogok. Nem tudom, hogy ez valami tudatalatti dolog, hogy tényleg megy is, vagy szándékosan már 3 napja készültem rá, vagy 20 percig küszködtem - akármelyik lehet.
És, ezen nemes rekordon kívül egy másikat is felállítottam. Életemben most mertem először használni a "rear cleansing" funkciót! Ilyen csilivili 101 gombos WC volt, amilyet már használtam párszor, de eddig egyszer sem mertem kipróbálni ay extra funkciókat. Hát most vettem egy nagy levegőt, elolvastam a használati utasítást, majd nagy bátran megnyomtam a gombot. Az első érzésem az volt, hogy Bull's Eye! Nem tudom, hogy csinálta, de célba talált. Kb. 2 másodpercig bírtam, aztán rátenyereltem a STOP gombra, de aztán büszkeségtől dülledő mellkassal jöttem ki az apró helységből - és számoltam be Sophie-nak az élményeimről! Kincs ez a lány, hogy még ezek után is szóba áll velem. :)
Szerény kis városkánkban terül el a világ 5. legmagasabb épülete a Shanghai World Financial Center, ami a maga kis 492 méteres magasságával igazán impozáns látványt nyújt. Tulajdonképpen akárhonnan a városból. Ahogy az ilyen épületeknél illik, természetesen van benne egy kilátó is, ahová fel lehet menni tetemesebb mennyiségű készpénzért cserébe. Úgy voltunk Sophie-val, hogy vagy a Maldív-szigetekre megyünk idén, vagy az SWFC tetejére, de aztán a kilátóra esett a választás. (Irónia.)
Még karácsonyra kaptam tőle egy kupont, és mivel már lassan lejárt muszáj volt elhasználnunk, viszont az utóbbi egy hónapban annyira rossz volt a levegő, hogy alig lehetett látni valamit is. Már múlt hétvégén elmentünk egyszer, de a pénztártól visszafordultunk, mert mondta a kisasszony, hogy igazából most a szomszéd épületet se látni, szóval nem ajánlja, hogy most menjünk fel. Mi meg hittünk neki.
Igen ám, viszont ahogy kedd kora délután mentem falat mászni (ezen a héten szabadságon voltam), látom ám, hogy az SWFC kristálytisztán látszik! Rögtön riasztottam a lánykát, és megbeszéltük, hogy munka után megyünk.
Olyan 7 körül fel is értünk, és hát iszonyú jó volt! A lift rögtön a 94. emeletre vitt, baromi gyorsan. Kicsit kevesebb, mint egy másodpercenként tettünk meg egy emeletet. A fülünk is bedugult, meg minden. Aztán a 94.-ről mozgólépcsővel mentünk fel a 97.-re, onnan pedig egy újabb lifttel a 100.-ra.
Baromi jó volt a kilátás! Legalább egy fél órát eltöltöttünk itt fent, mindenféle fényképezéssel, meg próbáltuk beazonosítani a helyeket, amiket ismerünk. Jó játék volt. :)
Aztán megint lementünk a 97.-re, ahol különböző plakátokon kívül a WC is elterült. Ha most ezt pszichológus olvasná rögtön küldene az intézetbe, de így négyszemközt nektek be merem vallani, ha valami magas épületbe megyek, szarok egyet. Ahogy azt már láthattuk a Mégsem olyan rossz ez a város című bejegyzésemben, ami még másfél éve született Szingapúrban, ott is a kilátó 56. emelét jött rám a... akármi is. És most bevillant. Már ahogy mentünk a lift felé tudtam, hogy én a 97.-en szarni fogok. Nem tudom, hogy ez valami tudatalatti dolog, hogy tényleg megy is, vagy szándékosan már 3 napja készültem rá, vagy 20 percig küszködtem - akármelyik lehet.
És, ezen nemes rekordon kívül egy másikat is felállítottam. Életemben most mertem először használni a "rear cleansing" funkciót! Ilyen csilivili 101 gombos WC volt, amilyet már használtam párszor, de eddig egyszer sem mertem kipróbálni ay extra funkciókat. Hát most vettem egy nagy levegőt, elolvastam a használati utasítást, majd nagy bátran megnyomtam a gombot. Az első érzésem az volt, hogy Bull's Eye! Nem tudom, hogy csinálta, de célba talált. Kb. 2 másodpercig bírtam, aztán rátenyereltem a STOP gombra, de aztán büszkeségtől dülledő mellkassal jöttem ki az apró helységből - és számoltam be Sophie-nak az élményeimről! Kincs ez a lány, hogy még ezek után is szóba áll velem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése