Mostanában több érdekes dolog is történt velem. Kezdjük például azzal, hogy teljesen hivatalos úton bebizonyítottam, hogy a kínai bizony hangos népség. Eddig ugye csak a szubjektív véleményem volt, hogy itt mindenki ordibál, de pár napja akkora felfedezést tettem, hogy az egész világom megváltozott.
Ahogy megyek le a mélygarázsomba egy hosszú lépcsőn kell lebotorkálnom. Namost általában este 10 és 11 között érek haza, szóval ilyenkor már jó sötét van. A lámpa meg hol működik hol nem. Néha bekapcsol már tök korán, néha csak akkor, amikor már kifelé megyek a lépcsőfordulóból, néha meg egyáltalán nem. Nagyon fura volt, nem tudtam rájönni, hogy hova kell állnom, vagy mimet kell mozgatni, hogy észrevegyen.
Mígnem egyik nap hulla fáradtan ahogy toltam a biciklit, beleakadt a pedál a fém kerítésbe, és egy nagyon döndült. És láss csodát, felkapcsolódott a lámba. Itt kezdte bevenni magát a kisagyamba a gondolat, hogy valami turpisságról lehet szó. Másnap újra kipróbáltam a dolgot, odalopakodtam a lépcsőhöz, majd nekiálltam csengetni. És láss csodát, megint felkapcsolódott a lámpa!
Tehát ha nem lenne még világos, nem mozgásérzékelőhöz kötötték a szerencsétlenek, hanem hangérzékelőhöz. Ez megint egy akkora kultúrális sokk számomra, amit nem tudok szavakba önteni. Alapvető logikai eltérések vannak a két emberfajta között. Amíg a magyar úgy gondolkodik, hogy ahhoz, hogy mozogjak, látnom kell, addig a kínai szarik a mozgásra, ő óbégatni akar. Vagy csak a jó ég tudja mi járt a fejükben. De egész konkrétan most úgy néz ki a dolog, hogyha csak úgy szépen komótosan, elmélkedve tolom a biciklim, akkor meg is dögölhetek a sötétben. Ellenben ha nagy trappolva, mindenféle hangokat kiadva tolom a biciklim, akkor lőn világosság.
Hát ez a nagy történet.
Na de hogy valami pozitívval is szolgáljak. Tegnap lezáratlanul hagytam a biciklim a tárolóban 12 órára, és senki sem vitte el! Csak akkor vettem észre, hogy otthon hagytam a lakatom, amikor már megérkeztem az irodába. Mivel így is fél órát késtem, nem akartam hazakerekezni aztán visszajönni megint, inkább bíztam embertársaim becsületességében. És nem mellékesen olyan ügyesen parkoltam le, hogy a fél biciklim a fal takarásában legyen. Így aki csak ránéz, azt hiheti, hogy az első kerék van lezárva, hiszen ki lenne olyan hülye, hogy lezáratlanul hagyja ott akárhol is? Persze ha valaki alaposan megnézi, akkor rögtön látni, hogy semmi védelem nincs rajta, de abból kiindulva, hogy én sem nézek végig minden egy biciklit a garázsban arra jutottam, hogy talán más sem fog. És így is lett. :)
Azért persze hevesen dobogó szívvel mentem le este próba után, de mosolyogva láttam, hogy még meg van a pej paripám.
2011. november 30., szerda
2011. november 28., hétfő
A teremtés koronálya
Nyilvánvalóan nem az, aki még helyesen írni sem tud. Neeem... én magamat valahová a középmezőnybe sorolom. A legalján vannak nyilvánvalóan a galambok, a legtetején pedig: A Lift.
Olyan liftünk van itt az irodában, amin ha megnyomsz egy rossz emeletet, akkor KI LEHET KAPCSOLNI! Az a trükk, hogy kétszer egymás után gyorsan meg kell nyomni a gombot, és akkor lehet törölni a rendelést. Okos, mi?
Olyan liftünk van itt az irodában, amin ha megnyomsz egy rossz emeletet, akkor KI LEHET KAPCSOLNI! Az a trükk, hogy kétszer egymás után gyorsan meg kell nyomni a gombot, és akkor lehet törölni a rendelést. Okos, mi?
Az első ködös nap
Ha épp nem kocsival járok (ami itt elég gyakral előfordul), akkor imádom a ködöt! Nagyon!
Viszont sajnos ennek a szenvedélyemnek eddig itt nem tudtam hódolni. Egészen 2011 november 28-ig. Ekkor ugyanis akkora ködre ébredtem, hogy az erkélyem korlátját sem láttam! De persze a reggeli ködnél is jobb az esti köd. És szerencsém volt megint, mert ami napközben kicsit feloldódott, az estére mind visszatért. Úgyhogy amikor 10 körül hazakerekeztem, akkor már megint sűrű köd volt, jobbra a Century Park, a lámpák fénye sejtelmesen átfénylett a ködtakarón, idilli volt.
Viszont sajnos ennek a szenvedélyemnek eddig itt nem tudtam hódolni. Egészen 2011 november 28-ig. Ekkor ugyanis akkora ködre ébredtem, hogy az erkélyem korlátját sem láttam! De persze a reggeli ködnél is jobb az esti köd. És szerencsém volt megint, mert ami napközben kicsit feloldódott, az estére mind visszatért. Úgyhogy amikor 10 körül hazakerekeztem, akkor már megint sűrű köd volt, jobbra a Century Park, a lámpák fénye sejtelmesen átfénylett a ködtakarón, idilli volt.
Híres lettem
Ugye van a mi felvilágosult nyugati világunkban is egy Twitter nevű megoldás, amit én konkrétan még sosem használtam. Teljesen természetes, hogy ez itt a mi keleti világunkban nem működik, hát legyártották helyette a sajátjukat. (Amúgy lehet, hogy ez a Nagy Kínai Tűzfal is csak azért van, hogy több munkahelyet teremtsenek. Egy csomó embernek lehet ezentúl az a munkája, hogy ugyanazt megcsinálják, amit már az amerikaiak meg ki tudja kik megcsináltak, csak ezt most ők csinálják, és máshogy hívják.) Itt Weibonak hívják a megoldást, de pont ugyanaz, mint a Twitter: rövid üzeneteket oszthatsz meg a külvilággal, vagy képeket küldhetsz, és a barátaid mind látni fogják.
Hát így indult a pályafutásom. Nekem nyilván nincs Weibo fiókom, de rajtam kívül mindenki másnak van. Amint megérkezett a csellóm, Lucas csinált rólam egy képet, amit aztán feltöltött Weibora. Ez még érthető is, hiszen promótálni kell a zenekart, de ezek után, ezt a képet tetszőleges emberek tovább osztották, és most már csak azt érzem ebből, hogy tök ismeretlen emberek odajönnek az irodában, hogy látták A Képet. :D Remek.
Hogy Peter Griffintől idézzek:
"Lois, don't be scared, but I think I'm Jesus."
Hát így indult a pályafutásom. Nekem nyilván nincs Weibo fiókom, de rajtam kívül mindenki másnak van. Amint megérkezett a csellóm, Lucas csinált rólam egy képet, amit aztán feltöltött Weibora. Ez még érthető is, hiszen promótálni kell a zenekart, de ezek után, ezt a képet tetszőleges emberek tovább osztották, és most már csak azt érzem ebből, hogy tök ismeretlen emberek odajönnek az irodában, hogy látták A Képet. :D Remek.
Hogy Peter Griffintől idézzek:
"Lois, don't be scared, but I think I'm Jesus."
Új vonó
Ma délben elmentünk páran egy olyan utcába, ami tele van kis zeneboltokkal. Voltak csellók, vonók, meg mindenféle más is. Úgy számoltam, hogy 1000 RNB-ből ki kell jönnie a vonónak, talán még egy gyanta is belefér.
Ehhez képest az első helyen 150 RNB volt egy vonó, és a második helyen, ahol már volt olyan, ami tűrhetően viselkedett, ott is csak 250-et kértek érte, és ebbe benne volt a gyanta is. :D Kemény, mi?
Nyilván nem mester vonóról van szó, de azért nem olyan rossz ez. Átszámolva ez kb. 7-8000 forint.
Amúgy tök vicces volt, mert életemben most játszottam először új vonóval új csellón, ami azt jelenti, hogy nincs semmi gyanta még egyiken sem. És nem gondoltam volna, de SEMMI hangja nincs a csellónak. Egyszerűen nem szólal meg. :D Ez eléggé felnyitotta a szemem, hogy akkor vajon a jó gyanta mennyire is fontos? Nagyon, annyira.
De a lényeg, hogy végre el tudok kezdeni gyakorolni. Hirtelen lett egy csomó számunk, amiben csellózni kell. :D Meg persze ott a hétvégi nagy produkcióm is, amikor 100 000 ember előtt kell majd zenélnem. Najó, lehet, hogy nem lesznek 100 000-en, de 60-an biztosan. :P
Ehhez képest az első helyen 150 RNB volt egy vonó, és a második helyen, ahol már volt olyan, ami tűrhetően viselkedett, ott is csak 250-et kértek érte, és ebbe benne volt a gyanta is. :D Kemény, mi?
Nyilván nem mester vonóról van szó, de azért nem olyan rossz ez. Átszámolva ez kb. 7-8000 forint.
Amúgy tök vicces volt, mert életemben most játszottam először új vonóval új csellón, ami azt jelenti, hogy nincs semmi gyanta még egyiken sem. És nem gondoltam volna, de SEMMI hangja nincs a csellónak. Egyszerűen nem szólal meg. :D Ez eléggé felnyitotta a szemem, hogy akkor vajon a jó gyanta mennyire is fontos? Nagyon, annyira.
De a lényeg, hogy végre el tudok kezdeni gyakorolni. Hirtelen lett egy csomó számunk, amiben csellózni kell. :D Meg persze ott a hétvégi nagy produkcióm is, amikor 100 000 ember előtt kell majd zenélnem. Najó, lehet, hogy nem lesznek 100 000-en, de 60-an biztosan. :P
2011. november 27., vasárnap
Cselló - igen is meg nem is
Múlt pénteken végre hozzájutottam a csellómhoz, és ma volt az első próba, ahol már produkálni kellett volna magam. Bejöttem az irodába kicsit hamarabb, hogy gyakoroljak, nem olyan vészes a szólamom, de azért annyira nem triviális, úgyhogy nem ártott kicsit átnézni. Nem tudtam teljesen begykorolni, de nagyjából jó volt.
Amikor erre a számra került a sor, szépen kicsomagoltam, elkezdtem játszani, aztán gondoltam zúzok egy kicsit, erre eltörött a vonó! Ez mind kölcsön jószág, úgyhogy most nem örülünk. Mondjuk ilyet még nem láttam. 20 év alatt se velem, se senkivel, aki ismerek nem fordult elő ilyen. Pedig nem voltam brutál erőszakos. Valószínű valami anyaghiba lehetett a fában, aztán eddig bírta. Úgyhogy most keresni kell hét elején valami hangszerboltot, aztán veszek egy másikat. Otthon 20-30e forintért már lehet jó vonót kapni, ha itt is ez a helyzet, akkor nincs nagy tragédia. Csak az utánajárás az a nyűg. Főleg, hogy nekem vasárnap fellépésem van, és addig még meg kell tanulnom megint csellózni. :D Úgy terveztem, hogy most hétvégén gyakorlok pár órát, és az elég ahhoz, hogy a 3 dalt, amit kiválasztottam begyakoroljam, de hát így most ez nem fog összejönni. Hogy a kedvenc fantasy könyvemből idézzek: "Nothing is ever easy."
Amikor erre a számra került a sor, szépen kicsomagoltam, elkezdtem játszani, aztán gondoltam zúzok egy kicsit, erre eltörött a vonó! Ez mind kölcsön jószág, úgyhogy most nem örülünk. Mondjuk ilyet még nem láttam. 20 év alatt se velem, se senkivel, aki ismerek nem fordult elő ilyen. Pedig nem voltam brutál erőszakos. Valószínű valami anyaghiba lehetett a fában, aztán eddig bírta. Úgyhogy most keresni kell hét elején valami hangszerboltot, aztán veszek egy másikat. Otthon 20-30e forintért már lehet jó vonót kapni, ha itt is ez a helyzet, akkor nincs nagy tragédia. Csak az utánajárás az a nyűg. Főleg, hogy nekem vasárnap fellépésem van, és addig még meg kell tanulnom megint csellózni. :D Úgy terveztem, hogy most hétvégén gyakorlok pár órát, és az elég ahhoz, hogy a 3 dalt, amit kiválasztottam begyakoroljam, de hát így most ez nem fog összejönni. Hogy a kedvenc fantasy könyvemből idézzek: "Nothing is ever easy."
ACS és házibuli
Hát kérem szépen sikerült!
Bár voltak nehézségek, meg egy darabig úgy tűnt, hogy nem fog összejönni a dolog 10 nap alatt, de a végén minden részlet a helyére került, és 10 nappal azután, hogy megszereztem az ACB-met, ACS lettem. :D
A sors kellemes fintora (bár ilyen esetben gondolom a mosoly szó jobb lenne), hogy egy barátom elhívott utána egy házibuliba, ami pont kapóra jött. Na nem engem ünnepeltek, 2 lánynak volt a születésnapja, és ők rendezték a bulit, én csak úgy bepofátlankodtam. Ez ilyen külföldi társaság volt, alig voltak helyiek, de legalább végre nem volt olyan problémám, hogy nem értem a beszélgetést, mert mindenki kínaiul hablatyol. Helyette olyan problémám volt, hogy nem értem a beszélgetést, mert mindenki spanyolul hablatyol. Na de mindegy. :P
Még a buli elején gyorsan felzúztam a netre, hogy regisztráljam az ACS-emet, aztán belemerültem az ünneplésbe. Sangria, sör, rum, pezsgő, ami jött, hajnali 3-kor hazakeveredés, reggel fejfájás. Ez a tömör összegzése az estének. De jó volt, nem voltam még itt házibuliban, és jó fej emberkékkel ismerkedtem meg. Többek között egy magyar sráccal is. :D Kicsi a világ.
A házibuli után lementünk még valami klubba, ahol latin zene szólt, úgyhogy felelevenítettem kicsit a salsa tudásomat is. Jó volt. :)
Az egyedüli kellemetlenség az volt, hogy másnap hajnali 10-re hivatalos voltam egy TM meetingre, mert General Evaluator voltam. Szóval kb. 4 és fél óra alvás után kikecmeregtem az ágyból, de ennek ellenére meglepően jól ment az értékelés. Ja, és itt megint tavaszi meleg van. Ilyen 20 fok körüli az idő, kigombolt kabátban is izzadtam a biciklin. Irigylitek a problémáim, mi? :D Tudom ám, hogy otthon fagy!
Bár voltak nehézségek, meg egy darabig úgy tűnt, hogy nem fog összejönni a dolog 10 nap alatt, de a végén minden részlet a helyére került, és 10 nappal azután, hogy megszereztem az ACB-met, ACS lettem. :D
A sors kellemes fintora (bár ilyen esetben gondolom a mosoly szó jobb lenne), hogy egy barátom elhívott utána egy házibuliba, ami pont kapóra jött. Na nem engem ünnepeltek, 2 lánynak volt a születésnapja, és ők rendezték a bulit, én csak úgy bepofátlankodtam. Ez ilyen külföldi társaság volt, alig voltak helyiek, de legalább végre nem volt olyan problémám, hogy nem értem a beszélgetést, mert mindenki kínaiul hablatyol. Helyette olyan problémám volt, hogy nem értem a beszélgetést, mert mindenki spanyolul hablatyol. Na de mindegy. :P
Még a buli elején gyorsan felzúztam a netre, hogy regisztráljam az ACS-emet, aztán belemerültem az ünneplésbe. Sangria, sör, rum, pezsgő, ami jött, hajnali 3-kor hazakeveredés, reggel fejfájás. Ez a tömör összegzése az estének. De jó volt, nem voltam még itt házibuliban, és jó fej emberkékkel ismerkedtem meg. Többek között egy magyar sráccal is. :D Kicsi a világ.
A házibuli után lementünk még valami klubba, ahol latin zene szólt, úgyhogy felelevenítettem kicsit a salsa tudásomat is. Jó volt. :)
Az egyedüli kellemetlenség az volt, hogy másnap hajnali 10-re hivatalos voltam egy TM meetingre, mert General Evaluator voltam. Szóval kb. 4 és fél óra alvás után kikecmeregtem az ágyból, de ennek ellenére meglepően jól ment az értékelés. Ja, és itt megint tavaszi meleg van. Ilyen 20 fok körüli az idő, kigombolt kabátban is izzadtam a biciklin. Irigylitek a problémáim, mi? :D Tudom ám, hogy otthon fagy!
A20 - Faster than the speed of light
Project 5 from the Speaking to Inform manual, time 6-8 minutes, The Abstract Concept.
Arról beszéltem, hogy a tudomány állandóan fejlődik, mindig azt hisszük, hogy mindent tudunk, aztán egyszer csak jön valami új információ, és hopp, máris borulnak az elméleteink. A téma apropóját a nemrég mért fénysebességnél gyorsabb részecskék adták. Persze még nincs megerősítve a dolog, de izgalmasan hangzik.
Fél napom volt felkészülni a beszédre, ami tényleges időre lefordítva mondjuk 3 órát jelent. Diákkal, gyakorlással, mindennel. És sikerült! Ebben fejlődtem szerintem a legtöbbet, hogy hamar össze tudjak rakni egy beszédet, meg relatíve kevés próba után is jól elő tudjam adni.
Érdekelte is a közönséget amúgy a téma, utána még kérdezgettek meg minden. Az egész meeting jó hangulatban telt. És hogy utána mi történt, arről a következő bejegyzésben.
Arról beszéltem, hogy a tudomány állandóan fejlődik, mindig azt hisszük, hogy mindent tudunk, aztán egyszer csak jön valami új információ, és hopp, máris borulnak az elméleteink. A téma apropóját a nemrég mért fénysebességnél gyorsabb részecskék adták. Persze még nincs megerősítve a dolog, de izgalmasan hangzik.
Fél napom volt felkészülni a beszédre, ami tényleges időre lefordítva mondjuk 3 órát jelent. Diákkal, gyakorlással, mindennel. És sikerült! Ebben fejlődtem szerintem a legtöbbet, hogy hamar össze tudjak rakni egy beszédet, meg relatíve kevés próba után is jól elő tudjam adni.
Érdekelte is a közönséget amúgy a téma, utána még kérdezgettek meg minden. Az egész meeting jó hangulatban telt. És hogy utána mi történt, arről a következő bejegyzésben.
A19 - The lonely explorer
Project 5 from The Entertaining Speaker manual, time 8-10 minutes, The After Dinner Talk.
Magyarán szólva egy olyan szórakoztató beszédet kellett elmondanom, ami megfelel egy épp jóllakott közönség ízlésének.
Nem az üzeneten van a hangsúly, hanem azon, hogy kellemesen szórakoztató legyen, ne kelljen túlságosan koncentrálni, és pozitív hangulatban hagyjam ott a közönséget.
Jól sikerült, nem is tudok többet nyilatkozni róla.
Magyarán szólva egy olyan szórakoztató beszédet kellett elmondanom, ami megfelel egy épp jóllakott közönség ízlésének.
Nem az üzeneten van a hangsúly, hanem azon, hogy kellemesen szórakoztató legyen, ne kelljen túlságosan koncentrálni, és pozitív hangulatban hagyjam ott a közönséget.
Jól sikerült, nem is tudok többet nyilatkozni róla.
2011. november 24., csütörtök
Nem rossz
Tegnap bukkantam rá erre a párosra. Egy zongorista meg egy csellista, de modern zenét játszanak, és egész konkrétan megélik az álmom! Minden szólamot ők játszanak fel, és utólag keverik össze. Egy-számban lehet akár 10 különböző cselló szólam. Némelyik klasszikus, de néha csak dobol a csellón a fickó, vagy mindenféle fura hangokat ad ki. :D
Érdemes belehallgatni, mert kellemes zene:
http://www.youtube.com/watch?v=rR94NDIfGmA&list=SP4C41A5A90C7B0C10
Érdemes belehallgatni, mert kellemes zene:
http://www.youtube.com/watch?v=rR94NDIfGmA&list=SP4C41A5A90C7B0C10
ALB
Külön bejegyzést szánok ennek az aprócska kis titulusnak, tegnap ALB lettem! Advanced Leader Bronze. A tréning volt az utolsó hiányzó modul. :) Igazából ezt nem terveztem, de úgy alakult, hogy több tréninget szerveztem le, mint ami az ACS-hez kell, úgyhogy egyet ezek közül betudtam ALB-nek. :)
Sajnos még hivatalosan nincs elismerve, valami gebasz van a Toastmasters International rendszerével, és amikor tegnap Gary be akart regisztrálni, akkor közölték, hogy Daniel M. Szentimrey-Harrach, ACB, CL, sajnos nincs meg a CC, ami az ALB-hez kell. Gondolom a programozó nem Toastmaster, és nem tette bele a logikát a rendszerbe, hogy ha egyszer ACB (vagy neadjisten ACS, ACG az ember), akkor a CC-je bezony megvan már.
Nem baj, jelentettük a hibát, remélhetőleg hamarosan orvosolva lészen.
Csak a biztonság kedvéért feloldom a rövidítéseket, hátha van olyan, akinek nem tiszta:
CC - Competent Communicator
ACB - Advanced Communicator Bronze
ACS - Advanced Communicator Silver
ACG - Advanced Communicator Gold
CL - Competent Leader
ALB - ezt már a szövegben feloldottam. :)
Sajnos még hivatalosan nincs elismerve, valami gebasz van a Toastmasters International rendszerével, és amikor tegnap Gary be akart regisztrálni, akkor közölték, hogy Daniel M. Szentimrey-Harrach, ACB, CL, sajnos nincs meg a CC, ami az ALB-hez kell. Gondolom a programozó nem Toastmaster, és nem tette bele a logikát a rendszerbe, hogy ha egyszer ACB (vagy neadjisten ACS, ACG az ember), akkor a CC-je bezony megvan már.
Nem baj, jelentettük a hibát, remélhetőleg hamarosan orvosolva lészen.
Csak a biztonság kedvéért feloldom a rövidítéseket, hátha van olyan, akinek nem tiszta:
CC - Competent Communicator
ACB - Advanced Communicator Bronze
ACS - Advanced Communicator Silver
ACG - Advanced Communicator Gold
CL - Competent Leader
ALB - ezt már a szövegben feloldottam. :)
A18 - Coal mining in China
Project 4 from the Speaking to Inform manual, time 5-7 minutes, The Fact-Finding Report.
Érdekes módon minél kevesebb időm van felkészülni egy beszédre, annál jobban sikerül. :D Ma egy nap alatt megírtam egy beszédet, megcsináltam hozzá a profi diákat, elgyakoroltam, plusz még egy tréningre is felkészültem.
Roppant büszke voltam magamra (mint már annyiszor életemben :P), mert a tréning egész jól belefért az időbe, sokkal jobban is sikerült, hála a mentorom világújító tanácsának, úgyhogy én is sokkal pozitívabban éreztem magam beszéd közben is, meg utána is.
Az A18 beszédem is jól sikerült. Itt is a legnagyobb izgalom az idő volt. Egy csomó mindent ki kellett hagynom, de szerencsére sikerült úgy megvagdosni a beszédet, hogy a mondanivalója meg a szerkezete ne szenvedjen csorbát. Voltak utána kérdések is (ez a projekt része), ott még egy kicsit lehetne fejlődni. Eddig még csak egyszer jutott eszembe, hogy a Q&A részt is összefoglaljam, és úgy fejezzem be a beszédet. Ez nagyon fontos, mert így olyan érzésekkel megy haza a közönség, amilyenekkel én akarom, hogy hazamenjenek, nem olyanokkal, amilyeneket épp az utolsó kérdés hagy maga után. Sajnos ez most kiment a fejemből, meg is kaptam az értékelőmtől, igaza is volt.
Viszont még a meeting után is jöttek oda emberek, és kérdezgettek. Tök jó, hogy most a sok beszéd miatt rengeteg dolognak utána jártam, úgyhogy egész új területeken érzem otthon magam. Mint például Kína szénbányászatának története, tragikus balesetekkel beszennyezett múltja, az okok és a lehetséges megoldások.
Ja, és a másik nagyon jó hír, sikerült egy új klubot találnom péntekre. Ugye a sikítós bejegyzésemben írtam, hogy az eredetileg leszervezett helyemen kínai meeting lesz. Megkerestem az egyetlen másik klubot, akik péntek este találkoznak, de sajnos már nem volt szabad hely. Viszont felkerültem a várólistára. És délután jött a jó hír, hogy valaki lemondta, úgyhogy mehetek! :D Szóval sikerülni fog az ACSRun, 10 nap alatt ACS leszek!!! :D Eddig összesen 9 nap alatt 14 beszédet mondtam el, a maradék kettő ezek után már gyerekjáték kell legyen. Ami persze nem jelenti azt, hogy elsumákolom a felkészülést. Főleg, hogy ehhez a két beszédhez még tényleg egy betűt nem írtam. :D Igazából a szombati az nem lesz gáz, mert ott lesz rá az egész délelőttöm, de pénteken azért dolgoznom is kellene. Na majd valahogy azért megoldom. :)
Érdekes módon minél kevesebb időm van felkészülni egy beszédre, annál jobban sikerül. :D Ma egy nap alatt megírtam egy beszédet, megcsináltam hozzá a profi diákat, elgyakoroltam, plusz még egy tréningre is felkészültem.
Roppant büszke voltam magamra (mint már annyiszor életemben :P), mert a tréning egész jól belefért az időbe, sokkal jobban is sikerült, hála a mentorom világújító tanácsának, úgyhogy én is sokkal pozitívabban éreztem magam beszéd közben is, meg utána is.
Az A18 beszédem is jól sikerült. Itt is a legnagyobb izgalom az idő volt. Egy csomó mindent ki kellett hagynom, de szerencsére sikerült úgy megvagdosni a beszédet, hogy a mondanivalója meg a szerkezete ne szenvedjen csorbát. Voltak utána kérdések is (ez a projekt része), ott még egy kicsit lehetne fejlődni. Eddig még csak egyszer jutott eszembe, hogy a Q&A részt is összefoglaljam, és úgy fejezzem be a beszédet. Ez nagyon fontos, mert így olyan érzésekkel megy haza a közönség, amilyenekkel én akarom, hogy hazamenjenek, nem olyanokkal, amilyeneket épp az utolsó kérdés hagy maga után. Sajnos ez most kiment a fejemből, meg is kaptam az értékelőmtől, igaza is volt.
Viszont még a meeting után is jöttek oda emberek, és kérdezgettek. Tök jó, hogy most a sok beszéd miatt rengeteg dolognak utána jártam, úgyhogy egész új területeken érzem otthon magam. Mint például Kína szénbányászatának története, tragikus balesetekkel beszennyezett múltja, az okok és a lehetséges megoldások.
Ja, és a másik nagyon jó hír, sikerült egy új klubot találnom péntekre. Ugye a sikítós bejegyzésemben írtam, hogy az eredetileg leszervezett helyemen kínai meeting lesz. Megkerestem az egyetlen másik klubot, akik péntek este találkoznak, de sajnos már nem volt szabad hely. Viszont felkerültem a várólistára. És délután jött a jó hír, hogy valaki lemondta, úgyhogy mehetek! :D Szóval sikerülni fog az ACSRun, 10 nap alatt ACS leszek!!! :D Eddig összesen 9 nap alatt 14 beszédet mondtam el, a maradék kettő ezek után már gyerekjáték kell legyen. Ami persze nem jelenti azt, hogy elsumákolom a felkészülést. Főleg, hogy ehhez a két beszédhez még tényleg egy betűt nem írtam. :D Igazából a szombati az nem lesz gáz, mert ott lesz rá az egész délelőttöm, de pénteken azért dolgoznom is kellene. Na majd valahogy azért megoldom. :)
2011. november 23., szerda
A17 - Make peace
Project 4 from The Entertaining Speaker manual, time 5-7 minutes, The Dramatic Talk.
Bezony, ma két klubban is mondtam beszédet. Elég megterhelő nap volt ilyen szempontból, de ez volt a csúcspontja a kihívásomnak. Mármint olyan szempontból, hogy ma mondtam a legtöbb beszédet, és ettől a beszédtől féltem a legjobban.
Apum haláláról beszéltem, és hogy hogy éltem meg. De a kihívás ebben az, hogy még egy ilyen témába is vicceket kellett csempészni. És igazából sokkal jobban sikerült, mint reméltem. Az elején egy pozitív leírással indítottam, hogy jutottam Sanghajba, és mennyire élveztem az első hetem. Már itt volt egy-két nevetés, de itt nem ezen volt a hangsúly, hanem azon, hogy átadjam a lelkesedésem.
Aztán a következő rész volt a dráma, amikor megtudtam a hírt. És tényleg hirtelen megváltozott a légkör, az eddigi lelkesedés és jó hangulat eltűnt. Viszont itt jött a kihívás, újra pozitív irányba terelni a beszédet, és szórakoztatni az embereket. És igazából roppant elégedett vagyok magammal :P, mert aztán úgy tudtam beszélni a kapcsolatunkról, meg úgy általában az érzéseimről, hogy az egésznek egy pozitív kimenete lett, és a vicces részek nem tűntek tiszteletlennek, vagy akármi. Szóval fasza kis beszéd lett!
Sajnos az értékelésem nem volt olyan szigorú, mint szerettem volna, 4 percen keresztül, csak a pozitív dolgokat hallgattam, és csak az utolsó 20 másodpercben jött valami tanács. Ami mondjuk hasznos volt. :P
Szóval a lényeg, hogy sikerült elérni a célom, és hogy már csak 3 beszéd van hátra!
Ja, és holnap ALB leszek. Végre elmondok egy tréninget a Successful Club Seriesből, és ezzel pontot teszünk ennek a hosszú utazásnak a végére.
Ja, és még egy ja. A meeting után beszélgettem a mentorommal, és mondott egy jó trükköt, hogy javíthatok a tréningjeimen. Már holnap ki is próbálom. Annyira primitív, alapvető tanács, nem tudom hogy nem jutott eddig eszembe. Szégyellem is leírni, hogy mi az, de azért mégiscsak leírom, hátha valaki másnak is hasznos lesz. Mielőtt elkezdem felépíteni a tréninget, legyen egy nagyon pontos elképzelésem arról, hogy mi az, amit meg akarok tanítani a közönségnek. Mi az a pár gondolat, amit mindenképpen át akarok adni. Annyira triviális, nem? De mégis nekiálltam a preparationről meg a practice-ről beszélni, összehányni mindenféle tanácsot análkül, hogy egészen pontosan elhatároztam volna, hogy mit akarok megváltoztatni a közönség viselkedésén.
Bezony, ma két klubban is mondtam beszédet. Elég megterhelő nap volt ilyen szempontból, de ez volt a csúcspontja a kihívásomnak. Mármint olyan szempontból, hogy ma mondtam a legtöbb beszédet, és ettől a beszédtől féltem a legjobban.
Apum haláláról beszéltem, és hogy hogy éltem meg. De a kihívás ebben az, hogy még egy ilyen témába is vicceket kellett csempészni. És igazából sokkal jobban sikerült, mint reméltem. Az elején egy pozitív leírással indítottam, hogy jutottam Sanghajba, és mennyire élveztem az első hetem. Már itt volt egy-két nevetés, de itt nem ezen volt a hangsúly, hanem azon, hogy átadjam a lelkesedésem.
Aztán a következő rész volt a dráma, amikor megtudtam a hírt. És tényleg hirtelen megváltozott a légkör, az eddigi lelkesedés és jó hangulat eltűnt. Viszont itt jött a kihívás, újra pozitív irányba terelni a beszédet, és szórakoztatni az embereket. És igazából roppant elégedett vagyok magammal :P, mert aztán úgy tudtam beszélni a kapcsolatunkról, meg úgy általában az érzéseimről, hogy az egésznek egy pozitív kimenete lett, és a vicces részek nem tűntek tiszteletlennek, vagy akármi. Szóval fasza kis beszéd lett!
Sajnos az értékelésem nem volt olyan szigorú, mint szerettem volna, 4 percen keresztül, csak a pozitív dolgokat hallgattam, és csak az utolsó 20 másodpercben jött valami tanács. Ami mondjuk hasznos volt. :P
Szóval a lényeg, hogy sikerült elérni a célom, és hogy már csak 3 beszéd van hátra!
Ja, és holnap ALB leszek. Végre elmondok egy tréninget a Successful Club Seriesből, és ezzel pontot teszünk ennek a hosszú utazásnak a végére.
Ja, és még egy ja. A meeting után beszélgettem a mentorommal, és mondott egy jó trükköt, hogy javíthatok a tréningjeimen. Már holnap ki is próbálom. Annyira primitív, alapvető tanács, nem tudom hogy nem jutott eddig eszembe. Szégyellem is leírni, hogy mi az, de azért mégiscsak leírom, hátha valaki másnak is hasznos lesz. Mielőtt elkezdem felépíteni a tréninget, legyen egy nagyon pontos elképzelésem arról, hogy mi az, amit meg akarok tanítani a közönségnek. Mi az a pár gondolat, amit mindenképpen át akarok adni. Annyira triviális, nem? De mégis nekiálltam a preparationről meg a practice-ről beszélni, összehányni mindenféle tanácsot análkül, hogy egészen pontosan elhatároztam volna, hogy mit akarok megváltoztatni a közönség viselkedésén.
A16 - How to enhance your presentations
Project 3 from the Speaking to Inform manual, time 5-7 minutes, The Demonstration Talk.
Arról szólt a beszéd, hogy mi is az a remote presenter (az a kis távirányító, amivel a diákat léptetem PowerPointban), hogy lehet használni, mik az előnyök, hátrányok, mire kell figyelni, amikor venni akarunk egy ilyet. Egész jól lement a beszéd, benne is voltam az időben. Viszont azt veszem észre, hogy a befejezéseim úgy általában nem elég ütősek. Erre valahogy több időt kellene szánni, és úgy befejezni egy-egy beszédet, hogy az tényleg emlékezetes maradjon.
Elmondtam egy tréninget is, hát ez megint nagyon gázul sikerült. Ki is csúsztam az időből, nem is volt rendszerezett, valamit ezzel csinálni kell. Nem tudom miért ment tegnap olyan jól, ma meg olyan nem jól. Pedig ezt is gyakoroltam, igaz csak 3-szor mondtam el, de valahogy az egész más volt. Persze a klub nagyon támogató, nem mondják, hogy szar volt. :P Sőt, nagyon is hasznos volt a hivatalos értékelőm megjegyzése. Rámutatott a szerkezeti hiányosságra (pont, amit megkaptam tegnap is), úgyhogy jól a fejembe verte ezzel, hogy legközelebb erre figyelni kell.
Arról szólt a beszéd, hogy mi is az a remote presenter (az a kis távirányító, amivel a diákat léptetem PowerPointban), hogy lehet használni, mik az előnyök, hátrányok, mire kell figyelni, amikor venni akarunk egy ilyet. Egész jól lement a beszéd, benne is voltam az időben. Viszont azt veszem észre, hogy a befejezéseim úgy általában nem elég ütősek. Erre valahogy több időt kellene szánni, és úgy befejezni egy-egy beszédet, hogy az tényleg emlékezetes maradjon.
Elmondtam egy tréninget is, hát ez megint nagyon gázul sikerült. Ki is csúsztam az időből, nem is volt rendszerezett, valamit ezzel csinálni kell. Nem tudom miért ment tegnap olyan jól, ma meg olyan nem jól. Pedig ezt is gyakoroltam, igaz csak 3-szor mondtam el, de valahogy az egész más volt. Persze a klub nagyon támogató, nem mondják, hogy szar volt. :P Sőt, nagyon is hasznos volt a hivatalos értékelőm megjegyzése. Rámutatott a szerkezeti hiányosságra (pont, amit megkaptam tegnap is), úgyhogy jól a fejembe verte ezzel, hogy legközelebb erre figyelni kell.
2011. november 22., kedd
A15 - Life after Toastmasters
Project 2 from the Speaking to Inform manual, time 5-7 minutes, Resources for Informing.
Azt kell, hogy mondjam, hogy szuper jó volt ez a meeting! Két előadásom volt, egy tréning arról, hogyan építsük fel a beszédünket, és ez az ominózus A15 speech. Ez volt az első tréning, ami tényleg jól ment. Az eddigiek inkább csak olyan megyeget kategóriásak voltak, viszont erre most tényleg rendesen felkészültem, elgyakoroltam vagy 5-ször előtte, kinyomtattam mindenféle segédanyagot, amit aztán felragasztgattam a táblára, és a közönség csüggött a szavaimon. :) Olyannyira, hogy meeting után különböző más meghívásokat is kaptam, hogy tartsak tréninget itt is, meg ott is. :) Úgyhogy tényleg jó lehetett.
A beszédem is izgalmas volt, arról szólt, hogy milyen további lehetőségeink vannak, ha a Toastmastersnél még magasabb szintre akarunk jutni a beszéd területén. Egy csomó új információ volt benne, és láthatólag ez is eléggé motiválta a hallgatóságot.
Egy szónak is száz a vége (legalábbis ha én kezdek el hablatyolni róla), jó kis meeting volt ez tegnap.
A mai nap megint kicsit nehezebbnek ígérkezik. De erről majd utólag, lehet, hogy mégis csak jól fog elsülni. :)
És nem sikerült péntekre helyet találnom. Backup speaker vagyok csak, ami azt jelenti, hogy csak akkor beszélhetek, ha valaki lemondja a saját beszédét. Bejelentkeztem egy másik klubba vasárnapra (igaz, az már kívül van a 10 napomon), de ott is csak backup speaker vagyok... Nem jó ez így!
Azt kell, hogy mondjam, hogy szuper jó volt ez a meeting! Két előadásom volt, egy tréning arról, hogyan építsük fel a beszédünket, és ez az ominózus A15 speech. Ez volt az első tréning, ami tényleg jól ment. Az eddigiek inkább csak olyan megyeget kategóriásak voltak, viszont erre most tényleg rendesen felkészültem, elgyakoroltam vagy 5-ször előtte, kinyomtattam mindenféle segédanyagot, amit aztán felragasztgattam a táblára, és a közönség csüggött a szavaimon. :) Olyannyira, hogy meeting után különböző más meghívásokat is kaptam, hogy tartsak tréninget itt is, meg ott is. :) Úgyhogy tényleg jó lehetett.
A beszédem is izgalmas volt, arról szólt, hogy milyen további lehetőségeink vannak, ha a Toastmastersnél még magasabb szintre akarunk jutni a beszéd területén. Egy csomó új információ volt benne, és láthatólag ez is eléggé motiválta a hallgatóságot.
Egy szónak is száz a vége (legalábbis ha én kezdek el hablatyolni róla), jó kis meeting volt ez tegnap.
A mai nap megint kicsit nehezebbnek ígérkezik. De erről majd utólag, lehet, hogy mégis csak jól fog elsülni. :)
És nem sikerült péntekre helyet találnom. Backup speaker vagyok csak, ami azt jelenti, hogy csak akkor beszélhetek, ha valaki lemondja a saját beszédét. Bejelentkeztem egy másik klubba vasárnapra (igaz, az már kívül van a 10 napomon), de ott is csak backup speaker vagyok... Nem jó ez így!
2011. november 21., hétfő
A14 - A night in Bangkok
Project 3 from The Entertaining Speaker manual, time 5-7 minutes, Make Them Laugh. Magyarul ennek egy vicces beszédnek kellett lennie. Jól is sült el, volt pár akkora röhögés, hogy rendesen megijedtem. Egy pár részen mondjuk még csiszolni kell, mert azok nem voltak olyan jók, de összességében elégedett voltam a beszéddel. Viszont volt pár nyelvi nehézség, egy egytemi klubban beszéltem, és az angol nem volt olyan magas szintű. Nem tudták pl., hogy mi az a cockroach meg a prostitute. Bangkok révén muszáj volt a transzvesztita kurvákról beszélnem, főleg mert ehhez a témához volt a legjobb poénom. De egyrészt a szót nem ismerte a közönség nagy része, másrészt meg mint kiderült itt Kínában a prostitúció illegális. Szóval veszélyes vizekre is eveztem. Majd a következő verzióban ezt egy picit tompítjuk.
A Sharing Sessionöm nem volt olyan jó. Legalábbis én nem voltam vele elégedett. Nem volt a szerkezet se túl jól felépítve, egy csomó hasznos dolgot el sem mondtam, mondtam helyette haszontalant. Újabb bizonyíték, hogy GYAKOROLNI kell minden beszédet előadás előtt. Igaz, ezt elmondtam egyszer, de ennyi. Pedig akkor sem ment jól. Nem tudom mire alapoztam a gyanúm, hogy majd élesben jó lesz... No mindegy.
Este pedig mit fedeztem fel? Tudok magas hangon sikítani! Sajnos a felfedezés negatív oldala, hogy mérgemben sikerült ezt a hangot kiadnom. Este fél 11-kor jön egy SMS, hogy a klub, ahol pénteken beszéltem volna mégis kínai nyelvű lesz, úgyhogy tegyük át jövő hétre. Grrrrr... Nem gyengén lettem nagyon ideges. Cserébe 12 éves korom óta először sikerült sikítanom egyet. (Nem vicc, szándékosan nem tudok.) Úgyhogy most gyorsan próbálok keríteni egy másik klubot...
A Sharing Sessionöm nem volt olyan jó. Legalábbis én nem voltam vele elégedett. Nem volt a szerkezet se túl jól felépítve, egy csomó hasznos dolgot el sem mondtam, mondtam helyette haszontalant. Újabb bizonyíték, hogy GYAKOROLNI kell minden beszédet előadás előtt. Igaz, ezt elmondtam egyszer, de ennyi. Pedig akkor sem ment jól. Nem tudom mire alapoztam a gyanúm, hogy majd élesben jó lesz... No mindegy.
Este pedig mit fedeztem fel? Tudok magas hangon sikítani! Sajnos a felfedezés negatív oldala, hogy mérgemben sikerült ezt a hangot kiadnom. Este fél 11-kor jön egy SMS, hogy a klub, ahol pénteken beszéltem volna mégis kínai nyelvű lesz, úgyhogy tegyük át jövő hétre. Grrrrr... Nem gyengén lettem nagyon ideges. Cserébe 12 éves korom óta először sikerült sikítanom egyet. (Nem vicc, szándékosan nem tudok.) Úgyhogy most gyorsan próbálok keríteni egy másik klubot...
2011. november 19., szombat
A13 - Live your dreams
Hát bizony, váltottam. Elmondtam még este párszor az új beszédet Iverről, és jobban tetszett, mint az előző. Sajnos kicsit rövid (alig több, mint 5 perces), de kaptam hasznos tippeket mit kellene még beletenni, úgyhogy legközelebb ez már nem lesz probléma.
Project 2 from The Entertaining Speaker manual, Resources for Entertainment. Time 5-7 minutes.
Tetszett a közönségnek, az volt a kifogás csak, hogy nem volt elég vicces. És amúgy ezzel kapcsolatban kaptam is hasznos tippet. Mert ugye a szórakoztató az nem feltétlenül vicces, és ezzel egyet is értett az értékelőm, viszont azt mondta, hogy akármilyen motiváló vagy megható is a beszéd, ha csempészek bele egy-két vicces, akkor sokkal jobb lesz. És még konkrét tippeket is adott, milyen viccek illenének bele. Szóval hasznos volt. Vicces amúgy, hogy már annyiszor hallottam ezt a tippet, hogy egy komoly beszédbe is kell humor, sőt, már én is mondtam másnak, de amikor arra kerül a sor, hogy nekem kellene alkalmazni, akkor megáll a tudomány. Hiába no, tanulom még a szakmát.
Most sokkal többet nem írok, mert még egy csomó beszédet be kell gyakorolnom. Tegnap is egész délután bent voltam az irodában, ma is ez a terv. Ma valahogy hatékonyabbnak kell lennem, mint tegnap, különben csúfos hét elé nézünk. :D
Project 2 from The Entertaining Speaker manual, Resources for Entertainment. Time 5-7 minutes.
Tetszett a közönségnek, az volt a kifogás csak, hogy nem volt elég vicces. És amúgy ezzel kapcsolatban kaptam is hasznos tippet. Mert ugye a szórakoztató az nem feltétlenül vicces, és ezzel egyet is értett az értékelőm, viszont azt mondta, hogy akármilyen motiváló vagy megható is a beszéd, ha csempészek bele egy-két vicces, akkor sokkal jobb lesz. És még konkrét tippeket is adott, milyen viccek illenének bele. Szóval hasznos volt. Vicces amúgy, hogy már annyiszor hallottam ezt a tippet, hogy egy komoly beszédbe is kell humor, sőt, már én is mondtam másnak, de amikor arra kerül a sor, hogy nekem kellene alkalmazni, akkor megáll a tudomány. Hiába no, tanulom még a szakmát.
Most sokkal többet nem írok, mert még egy csomó beszédet be kell gyakorolnom. Tegnap is egész délután bent voltam az irodában, ma is ez a terv. Ma valahogy hatékonyabbnak kell lennem, mint tegnap, különben csúfos hét elé nézünk. :D
Live your dreams
Van az az örökbecsű mondás, hogy ne álmodd az életed, hanem éld az álmaid. Remekül hangzik, nagyon elcsépelt, de van benne igazság.
Nemrég együtt vacsoráztam Iverrel, mert kora délután küldött egy sms-t, hogy valami őrült dolgot csinált, és kíváncsi a véleményemre. Nyilván az ember ilyenre nem mond nemet, még akkor sem, ha épp 11 beszédet kell megírnia és gyakorolnia. (Igen, közben picit még feljebb ment a szám, mert bejött pár újabb tréning szessön.) Kíváncsi voltam, hogy mi lehet ez, de várnom kellett egészen addig, amíg le nem ültünk kajálni, és ki nem hozták a tápot.
Hát kiderült, hogy a szentem jelentkezett egy hajóra szakács inasnak! A teljes sztorihoz tudni kell, hogy jelenleg egy jól menő nemzetközi cégnél informatikus. Nyilván megkérdeztem, hogy honnan jött ez a nagy váltás. És itt jön a megható és motiváló része a történetnek. Elmesélte, hogy egyetemen egyszer írtak egy levelet a 30 éves énjüknek. Pont úgy, mint amit mi is csináltunk gimiben. És ő egy olyan önmagának írt, aki a vendéglátó iparban van, és egy kellemes éttermet vezet. Egész életében arra vágyott, hogy legyen egy étterme, de ehelyett élte a társadalom által elvárt életet. Jó tanuló volt, egyetemre ment, jó munkahelyet szerzett - csak épp nem élvezte tiszta szívéből, amit csinált.
És igazából már itt is azt mondom, hogy kalapot le, mert annyi embert látok, akinek még álmai sincsenek, csak él a mókuskerékben. (Bár persze ezt lehet csak képzelem.) De az igazán szép dolog, hogy Iver bele mert vágni az újdonságba. Jövő hétvégén lesz 27 éves, ami azt jelenti, hogy már csak 3 éve van elérni az álmát! Lehet, hogy most épp szentimentális hangulatomban vagyok, de nem könnyfakasztó (pozitv értelemben) ez a fajta gondolkodás? Mondhatta volna azt is, hogy halasszuk el az éttermezést, vagy akár felejtsük is el teljesen. Ehelyett azt mondta, hogy "A 30 éves magamnak írtam a levelet, ÚGYHOGY már csak 3 évem van."
És persze tele van kétségekkel, tele van bizonytalansággal, meg van róla győződve, hogy őrültség, amit csinál, de elment az interjúra, át is ment, most jön majd egy tréning, aztán egy másik interjú, aztán irány hajóval Európából Amerikába. És nekiáll megint előről felépíteni egy karriert, csak mert ez az álma.
Különösen fantasztikus volt ezt a történetet meghallgatni annak fényében, hogy részben erről szólt a verseny beszédem. "What would you do if you knew you could not fail?" Hát feladnám az eddigi életem, és üldözném az álmom, hogy 30 évesen étteremet vezessek.
Ez annyira jó történet, hogy a holnapi beszédemet lehet, hogy kidobom, és helyette ezt mesélem el. Úgyis pont az a cél, hogy valaki más életéből mondjak egy szórakoztató történetet. És itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a szórakoztató az nem egyenlő a viccessel - mint ahogy azt sokan gondolják.
Nemrég együtt vacsoráztam Iverrel, mert kora délután küldött egy sms-t, hogy valami őrült dolgot csinált, és kíváncsi a véleményemre. Nyilván az ember ilyenre nem mond nemet, még akkor sem, ha épp 11 beszédet kell megírnia és gyakorolnia. (Igen, közben picit még feljebb ment a szám, mert bejött pár újabb tréning szessön.) Kíváncsi voltam, hogy mi lehet ez, de várnom kellett egészen addig, amíg le nem ültünk kajálni, és ki nem hozták a tápot.
Hát kiderült, hogy a szentem jelentkezett egy hajóra szakács inasnak! A teljes sztorihoz tudni kell, hogy jelenleg egy jól menő nemzetközi cégnél informatikus. Nyilván megkérdeztem, hogy honnan jött ez a nagy váltás. És itt jön a megható és motiváló része a történetnek. Elmesélte, hogy egyetemen egyszer írtak egy levelet a 30 éves énjüknek. Pont úgy, mint amit mi is csináltunk gimiben. És ő egy olyan önmagának írt, aki a vendéglátó iparban van, és egy kellemes éttermet vezet. Egész életében arra vágyott, hogy legyen egy étterme, de ehelyett élte a társadalom által elvárt életet. Jó tanuló volt, egyetemre ment, jó munkahelyet szerzett - csak épp nem élvezte tiszta szívéből, amit csinált.
És igazából már itt is azt mondom, hogy kalapot le, mert annyi embert látok, akinek még álmai sincsenek, csak él a mókuskerékben. (Bár persze ezt lehet csak képzelem.) De az igazán szép dolog, hogy Iver bele mert vágni az újdonságba. Jövő hétvégén lesz 27 éves, ami azt jelenti, hogy már csak 3 éve van elérni az álmát! Lehet, hogy most épp szentimentális hangulatomban vagyok, de nem könnyfakasztó (pozitv értelemben) ez a fajta gondolkodás? Mondhatta volna azt is, hogy halasszuk el az éttermezést, vagy akár felejtsük is el teljesen. Ehelyett azt mondta, hogy "A 30 éves magamnak írtam a levelet, ÚGYHOGY már csak 3 évem van."
És persze tele van kétségekkel, tele van bizonytalansággal, meg van róla győződve, hogy őrültség, amit csinál, de elment az interjúra, át is ment, most jön majd egy tréning, aztán egy másik interjú, aztán irány hajóval Európából Amerikába. És nekiáll megint előről felépíteni egy karriert, csak mert ez az álma.
Különösen fantasztikus volt ezt a történetet meghallgatni annak fényében, hogy részben erről szólt a verseny beszédem. "What would you do if you knew you could not fail?" Hát feladnám az eddigi életem, és üldözném az álmom, hogy 30 évesen étteremet vezessek.
Ez annyira jó történet, hogy a holnapi beszédemet lehet, hogy kidobom, és helyette ezt mesélem el. Úgyis pont az a cél, hogy valaki más életéből mondjak egy szórakoztató történetet. És itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a szórakoztató az nem egyenlő a viccessel - mint ahogy azt sokan gondolják.
A12 - Shopping
Ez egy szórakoztató beszéd volt. Project 1 from The Entertaining Speaker manual. Time 5-7 minutes.
Jól ment, rengeteget nevettek az emberek (többet, mint a verseny beszédem alatt :D), viszont olyan sok mondanivalója nem volt. Mondjuk nem is terveztem, de utólag azért megkaptam kommentként, hogy valami üzenet azért lehetett volna benne. Szóval ezt majd kicsit jobban át kell írnom, mint az előzőt, amikor újra elmondom.
Sajnos most az értékelésem nem volt túl hasznos. Mondtam a srácnak, hogy cut the crap, erre 2 percen keresztül csak azt magyarázta, hogy miért volt jó. Nem érdekel miért volt jó, tudom miért volt jó! Azt mondd, hogy lehet jobb. Azért a végére csak becsempészett valami javaslatot, ami egyébként nem is rossz. Maga a javaslat nagyon általános volt (legyen benne fordulat, ez adja a humoros beszéd értékét), viszont mondott egy példát is, ami viszont nagyon jó volt. Úgyhogy azt tuti belerakom a következő változatba. Meeting után még elmentünk páran kajálni, és ott azért kaptam több feedbacket is, hogy pl. a címnek nem sok köze volt a történethez, vagy ahhoz a kis üzenetecskéhez, ami azért volt benne. (Teljesen igaz.) Meg hogy túl sokat mozogtam a színpadon, némelyik helyváltoztatásomnak volt értelme, viszont sok olyan átmasírozás volt a terem egyik feléből a másikba, ami inkább csak megzavarta az embereket, nem alátámasztotta az üzenetet. (Ebben is lehet valami, még nem néztem vissza a beszédet.) Ja, meg azt is mondták, hogy az elején beletettem egy mondatot, ami miatt sokan azt hitték, hogy fogok valamiről beszélni, amiről nem beszéltem. Nem is akartam arról beszélni, de nem gondoltam rá, hogy az elején az a mondat ilyen félrevezető lehet. Szóval ezt meg ki kell szedni majd a 2.0-ás változatból.
Maga a meeting amúgy jó volt, volt egy vita benne (mármint egy vezényelt debate session), ami nagyon izgalmas volt. Még nem éltem át ilyet, és ügyesek voltak a vitázók. Remélem lesz majd valami hasonló hamarosan, ahol kipróbálhatom milyen is ez.
Most lépek, nem állok olyan jól a jövő heti beszédek megírásával, sőt ami azt illeti, a holnap reggeli beszéddel sem. :D
Jól ment, rengeteget nevettek az emberek (többet, mint a verseny beszédem alatt :D), viszont olyan sok mondanivalója nem volt. Mondjuk nem is terveztem, de utólag azért megkaptam kommentként, hogy valami üzenet azért lehetett volna benne. Szóval ezt majd kicsit jobban át kell írnom, mint az előzőt, amikor újra elmondom.
Sajnos most az értékelésem nem volt túl hasznos. Mondtam a srácnak, hogy cut the crap, erre 2 percen keresztül csak azt magyarázta, hogy miért volt jó. Nem érdekel miért volt jó, tudom miért volt jó! Azt mondd, hogy lehet jobb. Azért a végére csak becsempészett valami javaslatot, ami egyébként nem is rossz. Maga a javaslat nagyon általános volt (legyen benne fordulat, ez adja a humoros beszéd értékét), viszont mondott egy példát is, ami viszont nagyon jó volt. Úgyhogy azt tuti belerakom a következő változatba. Meeting után még elmentünk páran kajálni, és ott azért kaptam több feedbacket is, hogy pl. a címnek nem sok köze volt a történethez, vagy ahhoz a kis üzenetecskéhez, ami azért volt benne. (Teljesen igaz.) Meg hogy túl sokat mozogtam a színpadon, némelyik helyváltoztatásomnak volt értelme, viszont sok olyan átmasírozás volt a terem egyik feléből a másikba, ami inkább csak megzavarta az embereket, nem alátámasztotta az üzenetet. (Ebben is lehet valami, még nem néztem vissza a beszédet.) Ja, meg azt is mondták, hogy az elején beletettem egy mondatot, ami miatt sokan azt hitték, hogy fogok valamiről beszélni, amiről nem beszéltem. Nem is akartam arról beszélni, de nem gondoltam rá, hogy az elején az a mondat ilyen félrevezető lehet. Szóval ezt meg ki kell szedni majd a 2.0-ás változatból.
Maga a meeting amúgy jó volt, volt egy vita benne (mármint egy vezényelt debate session), ami nagyon izgalmas volt. Még nem éltem át ilyet, és ügyesek voltak a vitázók. Remélem lesz majd valami hasonló hamarosan, ahol kipróbálhatom milyen is ez.
Most lépek, nem állok olyan jól a jövő heti beszédek megírásával, sőt ami azt illeti, a holnap reggeli beszéddel sem. :D
2011. november 17., csütörtök
A11 - Deadly and Glorious
Csak hogy mindenkinek világos legyen a terminológia (bár mintha már leírtam volna): A11 azt jelenti, hogy Advanced speech 11. 11-től 20-ig fogok számolni, és közben megosztom veletek ennek a nagy kalandnak a részleteit.
Szóval tegnap elmondtam az első beszédemet az ACSRun keretén belül. Ezt a fantázianevet adtam a projektemnek, talán olyan sok magyarázatra nem szorul.
Project 1 from the Speaking to Inform manual. Time 5-7 minutes. Title: 'Deadly and Glorious'.
A víznyelőkről beszéltem (azt hiszem ez a magyar neve, angolul sinkhole). Ez az egyik legérdekesebb dolog a világon. Elmész reggel dolgozni, de ahogy sétálsz a buszmegálló felé eszedbe jut, hogy otthon maradt a belépőkártyád. Hát visszafordulsz, de mire visszaérsz a lakásod helyén már csak egy 60 méter mély lyuk van. Kőkemény.
Ez a deadly része, de aztán persze fantasztikus látványt is nyújthat egy ilyen sinkhole, ha nem épp az én házam helyén tűnik fel. A világon egy csomó van, és gyönyörűek. A legmélyebb persze itt, Kínában. 662 méter mély lyuk! Mondjuk ez már széltében is elég nagy. Durva, mi?
A beszéd jól sikerült, icipicit kicsúsztam az időből, de még a diszkvalifikációs határon belül voltam. Viszont hatalmas felfedezést is tettem. Az értékelőmnek először egy nagyon tapasztalt tagot jelöltek ki, és örültem, hogy végre kapok valami hasznos feedbacket, de aztán közölte, hogy neki ma hamarabb le kell lépnie, úgyhogy megkér valaki mást. Meg is kért, egy olyan fickót, akit már hallottam értékelni, és nem voltam elájulva tőle. Alig adott tanácsokat. Szóval nem voltam túl boldog, de hát ez van. De mondtam neki, hogy adjon egy kemény értékelést. Nem érdekel, hogy mit csináltam jól, csak azt mondja, ahol fejlődni tudok.
És képzeljéetk el, bevált! 15 másodperc alatt letudta az elejét, elmondta a közönségnek, hogy megkértem, hogy ne beszéljen a jó dolgokról (csak hogy mindenki képben legyen), aztán nagyon hasznos dolgokat mondott, példákkal alátámasztva, megindokolva a véleményét. Úgyhogy amikor másodszor is elmondom a beszédet, biztos, hogy módosítani fogom a tanácsai alapján. Aztán otthon megnéztem, és ez a fickó ACS, ALB. Úgyhogy no surprise, hogy tud jó értékelést mondani.
Innentől kezdve mindig ezt fogom csinálni. Cut the crap, csak azt mondd, hol tudok fejlődni. Szerencsére azon a szinten már túl vagyunk, hogy ez egy földbedöngöléssé változtassa az értékelésemet. :)
Szóval tegnap elmondtam az első beszédemet az ACSRun keretén belül. Ezt a fantázianevet adtam a projektemnek, talán olyan sok magyarázatra nem szorul.
Project 1 from the Speaking to Inform manual. Time 5-7 minutes. Title: 'Deadly and Glorious'.
A víznyelőkről beszéltem (azt hiszem ez a magyar neve, angolul sinkhole). Ez az egyik legérdekesebb dolog a világon. Elmész reggel dolgozni, de ahogy sétálsz a buszmegálló felé eszedbe jut, hogy otthon maradt a belépőkártyád. Hát visszafordulsz, de mire visszaérsz a lakásod helyén már csak egy 60 méter mély lyuk van. Kőkemény.
Ez a deadly része, de aztán persze fantasztikus látványt is nyújthat egy ilyen sinkhole, ha nem épp az én házam helyén tűnik fel. A világon egy csomó van, és gyönyörűek. A legmélyebb persze itt, Kínában. 662 méter mély lyuk! Mondjuk ez már széltében is elég nagy. Durva, mi?
A beszéd jól sikerült, icipicit kicsúsztam az időből, de még a diszkvalifikációs határon belül voltam. Viszont hatalmas felfedezést is tettem. Az értékelőmnek először egy nagyon tapasztalt tagot jelöltek ki, és örültem, hogy végre kapok valami hasznos feedbacket, de aztán közölte, hogy neki ma hamarabb le kell lépnie, úgyhogy megkér valaki mást. Meg is kért, egy olyan fickót, akit már hallottam értékelni, és nem voltam elájulva tőle. Alig adott tanácsokat. Szóval nem voltam túl boldog, de hát ez van. De mondtam neki, hogy adjon egy kemény értékelést. Nem érdekel, hogy mit csináltam jól, csak azt mondja, ahol fejlődni tudok.
És képzeljéetk el, bevált! 15 másodperc alatt letudta az elejét, elmondta a közönségnek, hogy megkértem, hogy ne beszéljen a jó dolgokról (csak hogy mindenki képben legyen), aztán nagyon hasznos dolgokat mondott, példákkal alátámasztva, megindokolva a véleményét. Úgyhogy amikor másodszor is elmondom a beszédet, biztos, hogy módosítani fogom a tanácsai alapján. Aztán otthon megnéztem, és ez a fickó ACS, ALB. Úgyhogy no surprise, hogy tud jó értékelést mondani.
Innentől kezdve mindig ezt fogom csinálni. Cut the crap, csak azt mondd, hol tudok fejlődni. Szerencsére azon a szinten már túl vagyunk, hogy ez egy földbedöngöléssé változtassa az értékelésemet. :)
Napos, hideg napok
November 18-a van, és lehűlt a levegő 23 fokra. :D
Félretéve a tréfát, tényleg 23 fok van, de nem lehűlt a levegő ennyire, hanem felmelegedett. És igazából ez a bejegyzés azért született csak, hogy megőrizze ezt a csodás dolgot (amit mindjárt leírok) az utókor számára.
Van egy kis widgetem (vagy gadgetem, nem tudom már melyik van OS X-en), ami mutatja 6 napra előre az időjárást. Van egy kis ikon a várható idővel, meg a nappali éjszakai hőmérséklet. Hasznos, mert az esőt elég jól megjósolja. Tegnap ránéztem, erre egy ilyen kép tárul a szemem elé.
3 nap felhő és eső - hőmérséklet 20 fok felett.
Utána 3 nap ragyogó napsütés - hőmérséklet 13 fok alatt. :D
Ezt most hogy?
Félretéve a tréfát, tényleg 23 fok van, de nem lehűlt a levegő ennyire, hanem felmelegedett. És igazából ez a bejegyzés azért született csak, hogy megőrizze ezt a csodás dolgot (amit mindjárt leírok) az utókor számára.
Van egy kis widgetem (vagy gadgetem, nem tudom már melyik van OS X-en), ami mutatja 6 napra előre az időjárást. Van egy kis ikon a várható idővel, meg a nappali éjszakai hőmérséklet. Hasznos, mert az esőt elég jól megjósolja. Tegnap ránéztem, erre egy ilyen kép tárul a szemem elé.
3 nap felhő és eső - hőmérséklet 20 fok felett.
Utána 3 nap ragyogó napsütés - hőmérséklet 13 fok alatt. :D
Ezt most hogy?
2011. november 16., szerda
Ne fütyülj
Csak hogy mindenki tudja miről van szó, itt az eredeti videó. Az egy percre jutó csúnya káromkodások száma meghaladja az elfogadható szintet, szóval csak az nézze meg, aki ezzel együtt tud élni. Mindazonáltal én mindig halálra röhögöm magam rajta:
http://www.youtube.com/watch?v=-98XSKwVzHw
És akkor most az itteni helyzet. Van itt egy szenior menedzser, aki bizony fütyül. Ha megy valahová, fütyül. És hogy még inkább rontsa a helyzetét, mindig ugyanazt a DALLAMTALAN hangsort fújja. Még csak azt sem lehet mondani, hogy valami dalt fügyülne. 3 hangot fügyül megállás nélkül, persze művészien belevibrál, meg minden. Én meg legszívesebben addig ütném, amíg mozog.
Külön nehezíti a helyzetet, hogy akik ismerik, mind nagyon pozitívan nyilatkoznak róla. Rajta is van a listámon, hogy én ismegismerkedjek vele kicsit jobban, de már annyi negatív energia összegyűlt bennem, hogy nem tudom ezt hogy fogom megoldani.
Amúgy lehet ez itt ilyen kultúrális dolog. Ez a fickó speciel nem helyi, de az ittenieket talán azért nem zavarja, mert ezek megállás nélkül ordibálnak. Irodában, utcán, mindenhol. Telefonok zörögnek, csörögnek, kutyának nem jut eszébe, hogy esetleg rezgő üzemmódba kapcsolja. És úgy látom, hogy ez itt tök normális.
Ez speciel egy olyan dolog, ami a mérleget abba az irányba billenti, hogy minél hamarabb hazameneküljek. Aztán persze lehet, hogy csak megszokás kérdése az egész...
http://www.youtube.com/watch?v=-98XSKwVzHw
És akkor most az itteni helyzet. Van itt egy szenior menedzser, aki bizony fütyül. Ha megy valahová, fütyül. És hogy még inkább rontsa a helyzetét, mindig ugyanazt a DALLAMTALAN hangsort fújja. Még csak azt sem lehet mondani, hogy valami dalt fügyülne. 3 hangot fügyül megállás nélkül, persze művészien belevibrál, meg minden. Én meg legszívesebben addig ütném, amíg mozog.
Külön nehezíti a helyzetet, hogy akik ismerik, mind nagyon pozitívan nyilatkoznak róla. Rajta is van a listámon, hogy én ismegismerkedjek vele kicsit jobban, de már annyi negatív energia összegyűlt bennem, hogy nem tudom ezt hogy fogom megoldani.
Amúgy lehet ez itt ilyen kultúrális dolog. Ez a fickó speciel nem helyi, de az ittenieket talán azért nem zavarja, mert ezek megállás nélkül ordibálnak. Irodában, utcán, mindenhol. Telefonok zörögnek, csörögnek, kutyának nem jut eszébe, hogy esetleg rezgő üzemmódba kapcsolja. És úgy látom, hogy ez itt tök normális.
Ez speciel egy olyan dolog, ami a mérleget abba az irányba billenti, hogy minél hamarabb hazameneküljek. Aztán persze lehet, hogy csak megszokás kérdése az egész...
2011. november 15., kedd
Advanced Communicator Bronze!
Véletlen egybeesés, hogy pont ez a 100. bejegyzésem. :)
Ma kérem szépen Advanced Communicator Bronze lettem! Ideje volt. 10 hónapomba telt. És akkor most 10 napom van az ACS-re. :P A jó hír az, hogy sikerült lefoglalnom az összes beszédemet. Nem mindet akkor, amikor akartam, és elég sok időm elment telefonálgatással meg e-mailezgetéssel meg sms-ezgetéssel, de a végére minden megvan. A spéci tréning modulokat is lefoglaltam, azokból igazából még többet is csinálok, mint kellene. :D Lassan jöttek a válaszok, úgyhogy több helyre bejelentkeztem, és a végén mindenhol elfogadták.
Szóval most úgy néz ki, hogy ezen a héten csütörtök, péntek 1-1 beszéd. Szombaton megpihenek, vasárnap végül csak 1 beszédem lesz.
Hétfőn 2 (ugyanabban a klubban), kedden 1, szerdán 3 (két különböző klubban), csütörtökön 2 (ugyanabban a klubban), pénteken 1, szombaton 1.
Az eheti beszédek gyakorlásával relatíve jól állok, de jövő hétre még néhány beszédet el sem kezdtem írni. Szóval szombaton szerintem beköltözök az irodába (itt kevesebb a zavaró tényező), és agresszívan nekiállok beszédeket írni.
Viszont a mai két beszédem alatt is örömmel tapasztaltam, hogy viszonylag kevesebb készüléssel is el tudok mondani egy jó beszédet. Nagyon pozitív volt a mai visszhang.
Holnaptól kezdődik a videózás is.
Na, ez most ilyen összehánytra sikeredett, inkább csak gyorsan leírtam, ami kihullott a fejemből.
Ma kérem szépen Advanced Communicator Bronze lettem! Ideje volt. 10 hónapomba telt. És akkor most 10 napom van az ACS-re. :P A jó hír az, hogy sikerült lefoglalnom az összes beszédemet. Nem mindet akkor, amikor akartam, és elég sok időm elment telefonálgatással meg e-mailezgetéssel meg sms-ezgetéssel, de a végére minden megvan. A spéci tréning modulokat is lefoglaltam, azokból igazából még többet is csinálok, mint kellene. :D Lassan jöttek a válaszok, úgyhogy több helyre bejelentkeztem, és a végén mindenhol elfogadták.
Szóval most úgy néz ki, hogy ezen a héten csütörtök, péntek 1-1 beszéd. Szombaton megpihenek, vasárnap végül csak 1 beszédem lesz.
Hétfőn 2 (ugyanabban a klubban), kedden 1, szerdán 3 (két különböző klubban), csütörtökön 2 (ugyanabban a klubban), pénteken 1, szombaton 1.
Az eheti beszédek gyakorlásával relatíve jól állok, de jövő hétre még néhány beszédet el sem kezdtem írni. Szóval szombaton szerintem beköltözök az irodába (itt kevesebb a zavaró tényező), és agresszívan nekiállok beszédeket írni.
Viszont a mai két beszédem alatt is örömmel tapasztaltam, hogy viszonylag kevesebb készüléssel is el tudok mondani egy jó beszédet. Nagyon pozitív volt a mai visszhang.
Holnaptól kezdődik a videózás is.
Na, ez most ilyen összehánytra sikeredett, inkább csak gyorsan leírtam, ami kihullott a fejemből.
2011. november 14., hétfő
Mogyoróvaj
Akik már régebb óta (értsd 2008) követik a pályafutásom, azok talán emlékeznek még, hogy 2008 nyarát Amerikában úgy vészeltem át, hogy az étkezéseim 90%-át mogyoróvajas szendvicsek tették ki. Igen, sóher voltam és hülye. Az elején persze még ízlett a táp, de a végére már valódi kínszenvedés volt. Azt hittem, hogy soha nem fogok mogyoróvajhoz nyúlni megint.
De egyik vásárlás alkalmával megkívántam, vettem egy bödönnel, és rájöttem, hogy még mindig finom. Szerencsére most tudom mindenféle más étellel is kombinálni, úgyhogy inkább csak egzotikus kiegészítője a napi étkezésemnek, mint meghatározó alakja.
De egyik vásárlás alkalmával megkívántam, vettem egy bödönnel, és rájöttem, hogy még mindig finom. Szerencsére most tudom mindenféle más étellel is kombinálni, úgyhogy inkább csak egzotikus kiegészítője a napi étkezésemnek, mint meghatározó alakja.
2011. november 12., szombat
Zöld bor
Voltam ma vásárolni, és előbújt az alkoholista énem. Vettem egy rekesz (najó, csak 6 darab) sört, meg két üveg bort. Pedig még az előző borból is van. De úgy voltam vele, hogy inkább több legyen itthon, mint kevesebb.
Igazából csak egy üveg bort akartam venni, de ahogy andalogtam a sorok között megakadt a szemem, egy igéző, világoszöld színű nedün, és egyszerűen nem tudtam ellenállni. Ailg várom, hogy legyen valami jeles alkalom, és felbonthassam. (Aztán kiderül, hogy egy rakás szar. Nem, NEM! Ilyen gondolatokkal a fejemben semmire nem megyek.) Szerintem November 26-án este 8-9 körül fogom felbontani. Akkor mondom ez az utolsó beszédemet, ACS leszek, a világ is szebb lesz, a madarak is szebben fognak csiripelni.
Igazából csak egy üveg bort akartam venni, de ahogy andalogtam a sorok között megakadt a szemem, egy igéző, világoszöld színű nedün, és egyszerűen nem tudtam ellenállni. Ailg várom, hogy legyen valami jeles alkalom, és felbonthassam. (Aztán kiderül, hogy egy rakás szar. Nem, NEM! Ilyen gondolatokkal a fejemben semmire nem megyek.) Szerintem November 26-án este 8-9 körül fogom felbontani. Akkor mondom ez az utolsó beszédemet, ACS leszek, a világ is szebb lesz, a madarak is szebben fognak csiripelni.
2011. november 10., csütörtök
My world has gone... wild
Igazság szerint egy olyan szót kerestem a végére, ami rímel arra, hogy "Flat". Ugyanis:
Left, right, forward, back,
I crawl across my desktop,
My world has gone flat.
Ez a kedvenc haikum. Igazság szerint ez az egyetlen haiku, amit megjegyeztem, de nyilván ennek az az oka, hogy szerintem ez baromi jó. A haikuról bővebben itt. Ez egy ilyen kis IT-s szösszenet, és a remek hangzásán kívül a mondanivalója sem elhanyagolható. Olyannyira nem, hogy a következő beszédem címe az lesz, hogy "My world has gone flat". Ezzel a versikével fogok nyitni, azután átmegyünk a technikai beszéd igazi témájára, az egyre fejlettebb internetes élményre.
Na de hogy miért gone-olt wild a worldöm? (Magyarra fordítva mi izgalmas történt most velem?) Ja, és még mielőtt belekezdenék nem tudom feltűnt-e, hogy üres sorokat hagyok ki logikailag elkülönülő részek között. Egy nagyon kedves barátomtól kaptam a feedbacket, hogy néha a túl hosszú leírásaim kezelhetetlenné válnak, és hogy egy-egy üres sor segítene az értelmezhetőségben.
Szóval sok dolog történt mostanában, visszjöttem Hong Kongból, már nem gondolok olyan keserűen a szörnyű szereplésemre az Evaluation Contesten, inkább úgy reklámozom a dolgot, hogy 5-600 versenyző közül a legjobb 6-ban voltam. Mennyivel jobban hangzik, mi? És még igaz is. Úgy terveztem, hogy majd pihenek most kicsit, erre amint visszementem dolgozni, kiderült, hogy mindenféle nagy bajok vannak a kódommal (najó, nem olyan nagyok, de sürgősen javításra szorulnak), meg dokumentációkat kellett írnom szupergyorsan, nem csak az én cuccomhoz, de Lexéhez is, mert ő most szabin van. Úgyhogy ez viszonylag hatékonyan megölte a pihenésre szánt időmet.
És ha ez még nem lenne elég, egy újabb Toastmasters kihívás vár rám.
Új bekezdés. Ezt a kihívást én állítottam saját magamnak, pár embernek már meséltem: 10 nap alatt meg akarom csinálni az Advanced Communicator Silver programot! Ez azt jelenti, hogy amit normál esetben az emberek fél-1 év alatt csinálnak meg, az nekem 10 nap alatt meglesz. Nem néztem utána, de nagy valószínűséggel ez lesz a leggyorsabb a történelemben. Majd ha megvan, utána járok.
Mit is jelent ez egész pontosan? Azt jelenti kérem szépen, hogy 10 nap alatt elmondok 10 advanced beszédet, PLUSZ még csinálok 2 előadást a Successful Club Seriesből és/vagy a Better Speaker Seriesből.
Sőt, mivel én olyan hű de baromi nagyravágyó vagyok, úgy fogalmaztam meg a célom, hogy az Advanced Communicator Bronze megszerzése után 10 nappal ACS leszek, ami azt jelenti, hogy amint elmondtam az utolsó ACB beszédem, másnap már kezdem is az ACS beszédeket.
És hogy még egy kicsit bonyolítsam az életem, még abba is belementem, hogy 1 klubban, ahol beszédet mondok, tartsak egy 20 perces, motiváló előadást a Hong Kong-i konferenciáról és versenyről.
Szóval egész konkrétan ez azt jelenti, hogy 11 nap alatt elmondok 14 beszédet! Kemény, mi?
Namármost ezt leszervezni sem volt egyszerű. 2 napon keresztül csak e-mailezgettem, meg smsezgettem a különböző klubokkal, hogy mindenhol szerezzek időpontot. És még 2 helyről nem kaptam megerősítést.
Nyilván részletesen be fogok számolni majd minden napról (vagyis annyira részletesen nem, mert nem lesz időm órákon keresztül blogot írni), de azért itt van elöljáróban a teljes program.
November 16.: céges klubban elmondom az A10 beszédemet (ez az Advanced rövidítése), ezzel meglesz az ACB-m. Este még elmegyek egy másik meetingre, de oda csak nézőnek.
November 17.: EF Touchstone TMC, A11.
November 18.: Amazing Friday TMC, A12.
November 19.: pihenőnap, szombaton 1 klubnak van csak gyűlése, de ők pont ezen a nap szünetelnek.
November 20.: délelőtt Pudong TMC, A13 (ez még nincs megerősítve), délután 5A+ TMC, A14. Kemény nap lesz!
November 21.: Shanghai University TMC, A15 plusz 20 perces Sharing Session a versenyről.
November 22.: People's Square TMC, A16 (még nincs megerősítve).
November 23.: céges klubban Controlling Your Fear, előadás a Better Speaker Seriesből, délután meg China Advanced Toastmastersnél A17 speech.
November 24.: Xujiahui TMC, A18.
November 25.: Bilingual Drama TMC, A19.
November 26.: Lighthouse TMC, A20 - Advanced Communicator Silver letteeeeeeeeeem!
A szemfüleseknek feltűnt, hogy 1 extra előadás hiányzik a listából, azt még nem szerveztem le. Valahol a vége felé akarom majd.
Namost néhányatokban talán felmerül, hogy ilyen intenzív beszédmondásnak van-e értelme, fel tudok-e készülni a beszédekre? Kérem szépen ez a kihívás egyik része. Rá leszek kényszerítve, hogy minimális idő alatt készüljek fel egy csomó beszédre, szerintem nagyon sokat fogok tanulni belőle.
De csak hogy a fejlődést még tovább vigyük, az összes beszédemet és az értékeléseket is felveszem videóra, és mind a 10 manual beszédet elmondom majd még egyszer, másodszorra sokkal emberibb szüneteket hagyva közöttük, ahol a visszajelzéseket mind beleépítem az új verzióba. Természetesen ezeket is felveszem, és így szépen össze tudom majd hasonlítani, hogy mennyit fejlődtem.
Őszintén hiszek benne, hogy hullára el fogok fáradni a 11 nap végére, viszont hatalmasat fogok fejlődni. Nagyon jó lesz! Egy újabb előnye a Toastmastersnek, hogy lehetőséget ad, hogy kontrollált körülmények között feszegessem a határaim.
És egy másik, részben kapcsolódó, de technikai jellegű dolog, ami teljesen felforgatta a modern világról alkotott képem! Vettem egy miniDVI-VGA átalakítót, amivel végre tudok projektort kötni a laptopomra. Kipróbáltam, elindítottam a Keynote-ot (ez a PowerPoint megfelelője OS X alatt), és olyat láttam, hogy az állam leesett. Tud olyat ez a csoda, hogy a projektoron látni teljes képernyőn a vetítést, a laptop képernyőjén pedig a "Presenter's view" teljesen testreszabható. Most például úgy van beállítva, hogy látom rajta a jelenlegi slide-ot, látom, hogy mi fog következni(!), látok rajta egy órát, ami mutatja mennyi ideje beszélek, és még valami mást, amire most nem emlékszem. Ez iszonyú jó! Főleg ez a következő slide feature tetszik. És ha animáció van a slide-on, akkor azt mutatja, hogy milyen animáció fog következni. Alig várom, hogy élesben is kipróbáljam. :)
Na megyek vissza dolgozni, meg a maradék két beszédemet szervezni. Meg a maradék 14-et megírni!!!
Left, right, forward, back,
I crawl across my desktop,
My world has gone flat.
Ez a kedvenc haikum. Igazság szerint ez az egyetlen haiku, amit megjegyeztem, de nyilván ennek az az oka, hogy szerintem ez baromi jó. A haikuról bővebben itt. Ez egy ilyen kis IT-s szösszenet, és a remek hangzásán kívül a mondanivalója sem elhanyagolható. Olyannyira nem, hogy a következő beszédem címe az lesz, hogy "My world has gone flat". Ezzel a versikével fogok nyitni, azután átmegyünk a technikai beszéd igazi témájára, az egyre fejlettebb internetes élményre.
Na de hogy miért gone-olt wild a worldöm? (Magyarra fordítva mi izgalmas történt most velem?) Ja, és még mielőtt belekezdenék nem tudom feltűnt-e, hogy üres sorokat hagyok ki logikailag elkülönülő részek között. Egy nagyon kedves barátomtól kaptam a feedbacket, hogy néha a túl hosszú leírásaim kezelhetetlenné válnak, és hogy egy-egy üres sor segítene az értelmezhetőségben.
Szóval sok dolog történt mostanában, visszjöttem Hong Kongból, már nem gondolok olyan keserűen a szörnyű szereplésemre az Evaluation Contesten, inkább úgy reklámozom a dolgot, hogy 5-600 versenyző közül a legjobb 6-ban voltam. Mennyivel jobban hangzik, mi? És még igaz is. Úgy terveztem, hogy majd pihenek most kicsit, erre amint visszementem dolgozni, kiderült, hogy mindenféle nagy bajok vannak a kódommal (najó, nem olyan nagyok, de sürgősen javításra szorulnak), meg dokumentációkat kellett írnom szupergyorsan, nem csak az én cuccomhoz, de Lexéhez is, mert ő most szabin van. Úgyhogy ez viszonylag hatékonyan megölte a pihenésre szánt időmet.
És ha ez még nem lenne elég, egy újabb Toastmasters kihívás vár rám.
Új bekezdés. Ezt a kihívást én állítottam saját magamnak, pár embernek már meséltem: 10 nap alatt meg akarom csinálni az Advanced Communicator Silver programot! Ez azt jelenti, hogy amit normál esetben az emberek fél-1 év alatt csinálnak meg, az nekem 10 nap alatt meglesz. Nem néztem utána, de nagy valószínűséggel ez lesz a leggyorsabb a történelemben. Majd ha megvan, utána járok.
Mit is jelent ez egész pontosan? Azt jelenti kérem szépen, hogy 10 nap alatt elmondok 10 advanced beszédet, PLUSZ még csinálok 2 előadást a Successful Club Seriesből és/vagy a Better Speaker Seriesből.
Sőt, mivel én olyan hű de baromi nagyravágyó vagyok, úgy fogalmaztam meg a célom, hogy az Advanced Communicator Bronze megszerzése után 10 nappal ACS leszek, ami azt jelenti, hogy amint elmondtam az utolsó ACB beszédem, másnap már kezdem is az ACS beszédeket.
És hogy még egy kicsit bonyolítsam az életem, még abba is belementem, hogy 1 klubban, ahol beszédet mondok, tartsak egy 20 perces, motiváló előadást a Hong Kong-i konferenciáról és versenyről.
Szóval egész konkrétan ez azt jelenti, hogy 11 nap alatt elmondok 14 beszédet! Kemény, mi?
Namármost ezt leszervezni sem volt egyszerű. 2 napon keresztül csak e-mailezgettem, meg smsezgettem a különböző klubokkal, hogy mindenhol szerezzek időpontot. És még 2 helyről nem kaptam megerősítést.
Nyilván részletesen be fogok számolni majd minden napról (vagyis annyira részletesen nem, mert nem lesz időm órákon keresztül blogot írni), de azért itt van elöljáróban a teljes program.
November 16.: céges klubban elmondom az A10 beszédemet (ez az Advanced rövidítése), ezzel meglesz az ACB-m. Este még elmegyek egy másik meetingre, de oda csak nézőnek.
November 17.: EF Touchstone TMC, A11.
November 18.: Amazing Friday TMC, A12.
November 19.: pihenőnap, szombaton 1 klubnak van csak gyűlése, de ők pont ezen a nap szünetelnek.
November 20.: délelőtt Pudong TMC, A13 (ez még nincs megerősítve), délután 5A+ TMC, A14. Kemény nap lesz!
November 21.: Shanghai University TMC, A15 plusz 20 perces Sharing Session a versenyről.
November 22.: People's Square TMC, A16 (még nincs megerősítve).
November 23.: céges klubban Controlling Your Fear, előadás a Better Speaker Seriesből, délután meg China Advanced Toastmastersnél A17 speech.
November 24.: Xujiahui TMC, A18.
November 25.: Bilingual Drama TMC, A19.
November 26.: Lighthouse TMC, A20 - Advanced Communicator Silver letteeeeeeeeeem!
A szemfüleseknek feltűnt, hogy 1 extra előadás hiányzik a listából, azt még nem szerveztem le. Valahol a vége felé akarom majd.
Namost néhányatokban talán felmerül, hogy ilyen intenzív beszédmondásnak van-e értelme, fel tudok-e készülni a beszédekre? Kérem szépen ez a kihívás egyik része. Rá leszek kényszerítve, hogy minimális idő alatt készüljek fel egy csomó beszédre, szerintem nagyon sokat fogok tanulni belőle.
De csak hogy a fejlődést még tovább vigyük, az összes beszédemet és az értékeléseket is felveszem videóra, és mind a 10 manual beszédet elmondom majd még egyszer, másodszorra sokkal emberibb szüneteket hagyva közöttük, ahol a visszajelzéseket mind beleépítem az új verzióba. Természetesen ezeket is felveszem, és így szépen össze tudom majd hasonlítani, hogy mennyit fejlődtem.
Őszintén hiszek benne, hogy hullára el fogok fáradni a 11 nap végére, viszont hatalmasat fogok fejlődni. Nagyon jó lesz! Egy újabb előnye a Toastmastersnek, hogy lehetőséget ad, hogy kontrollált körülmények között feszegessem a határaim.
És egy másik, részben kapcsolódó, de technikai jellegű dolog, ami teljesen felforgatta a modern világról alkotott képem! Vettem egy miniDVI-VGA átalakítót, amivel végre tudok projektort kötni a laptopomra. Kipróbáltam, elindítottam a Keynote-ot (ez a PowerPoint megfelelője OS X alatt), és olyat láttam, hogy az állam leesett. Tud olyat ez a csoda, hogy a projektoron látni teljes képernyőn a vetítést, a laptop képernyőjén pedig a "Presenter's view" teljesen testreszabható. Most például úgy van beállítva, hogy látom rajta a jelenlegi slide-ot, látom, hogy mi fog következni(!), látok rajta egy órát, ami mutatja mennyi ideje beszélek, és még valami mást, amire most nem emlékszem. Ez iszonyú jó! Főleg ez a következő slide feature tetszik. És ha animáció van a slide-on, akkor azt mutatja, hogy milyen animáció fog következni. Alig várom, hogy élesben is kipróbáljam. :)
Na megyek vissza dolgozni, meg a maradék két beszédemet szervezni. Meg a maradék 14-et megírni!!!
2011. november 6., vasárnap
The Epic Tale
A hatalmas sikertörténetem után hátra volt még a legfontosabb verseny. A verseny, amire már 2 hónapja készülök, a verseny ami miatt néha hajnali 2-kor még azzal voltam elfoglalva, hogy apró patentokat varrjak az ingemre, a verseny ami miatt utolsó éjszaka hajnali 4 óta csak forgolódtam az ágyban.
Előző nap egy órát töltöttem azzal, hogy gyorsan átírjam a fél beszédet, csak hogy viccesebb legyen. Aztán elkezdtem elmondogatni, és egyáltalán nem éreztem jól magam, úgyhogy kidobtam az összes változtatást. De azért az elején egy kicsit módosítottam, hogy legalább egy icipicivel kisebb hangsúly legyen a félelmeimen, hiszen nem az a fő üzenet.
A gálavacsora után még lementem a nagyterembe, hogy elmondjam párszor a színpadon is, de mire leértem az egyik versenytársam már ott gyakorolt. :) Csendben megvártam, hogy végezzen, aztán nekiálltam próbálni. 20 perc után úgy voltam vele, hogy most akkor ideje hazamenni. Borzasztó fáradt voltam már, fájt a fejem is, a nyomás is nagy volt rajtam, minden bajom volt.
Állandóan koncentrálnom kellett, hogy kiűzzem a fejemből az olyan gondolatokat, hogy lefagyok megint, vagy hogy milyen jó lenne, ha elütne egy kocsi, vagy legurulnék a lépcsőn, mert akkor lenne egy jó kifogásom, hogy miért nem jelentem meg a versenyen. Nem olyan egyszerű ám konstans ilyen gondolatokkal a fejben járni-kelni.
Este a takaró alatt még elmondtam egyszer magamnak a végleges változatot, aztán próbáltam hamar elaludni.
És eljött a nagy nap.
Időben megérkeztem a hotelbe, kerestem egy kellemes helyet a nézőtéren, aztán újra és újra átrágtam magam azokon a részeken, amiket megváltoztattam. Reggel volt még egy nagyon érdekes workshop, ami egy kicsit elvonta a figyelmem a versenyről, de aztán jött az elkerülhetetlen. Mondjuk örömmel tapasztaltam, hogy annyira nem izgultam már. Ma egész nap egy fokkal jobban éreztem magam, nyugodtabb voltam. Szünetben szépen megcsináltam az utolsó simításokat magamon, hogy koncert-kész legyek, aztán vártam, hogy rám kerüljön a sor.
4. voltam, szépen eligazítottam a mikrofonom, elvezettem a drótot a megfelelő helyen, hogy ne legyen gond, amikor széttépem az ingem, felmentem a színpadra, magabiztos kézfogás, nagy levegő, uccu neki!
Egy majdnem tökéletes beszéd volt. Még nem néztem vissza ugyan, szóval előadásmódban biztos észreveszek majd néhány dolgot, de tartalom szempontjából szuper volt. Az összes viccemen nevettek, nem hagytam ki semmit, benne voltam az időben, az ing széttépés jól sikerült, hatalmas tapsot kaptam.
Akkor miért nem nyertem? Hát kérem szépen egyszerűen nem volt elég vicces. Már a verseny szezon eleje óta tudom, hogy ez egy komoly beszéd, viccekkel megtűzdelve, nem pedig egy vicces beszéd, tartalommal megtűzdelve. Viszont annyira szerettem a témát, hogy nem akartam elengedni. Pedig nem egy ember mondta, hogy ez a téma sokkal jobb lenne az International Speech Contesthez. Egyet is értettem velük, de mégsem váltottam.
De nem bánom. Ahogy az angol mondaná: "I have no regrets". Ebben a versenyben mindent megtettem, minden szuper jól is sikerült, egyszerűen ez a jelenlegi maximumom sem volt elég a győzelemhez. Annyit jelent, hogy még sokkal több energiát kell beletennem a gyakorlásba meg a fejlődésbe, és akkor legközelebb nyerhetek.
Persze trükkös a dolog, mert ezt a nyomást nehéz szimulálni. Na meg nem olyan gyakran tudok 300 ember előtt beszélni, ami megint újabb izgalmakat tartogat. Például mindig, ha nagyobb csoport előtt beszélek rádöbbenek, hogy a szemkontaktusom mennyire nem jó. Csak a terem elején lévőkre figyelek. Úgyhogy a következő néhány beszédemben ez lesz a fő fókusz. Még arra is gondoltam, hogy kerítek valami lehetőséget, hogy egy egyetemen vagy valami ilyesmi helyen beszélhessek egy nagyobb csoporthoz, hogy jobban tudjam gyakorolni ezt a szem kontakt dolgot. Meg hogy szokjam az érzést, hogy egy csomó ember előtt beszélek.
Sok mindent tanultam ebből az egész készülődésből, versenyzésből, amikre most még nagyobb hangsúlyt kell fordítani.
Előző nap egy órát töltöttem azzal, hogy gyorsan átírjam a fél beszédet, csak hogy viccesebb legyen. Aztán elkezdtem elmondogatni, és egyáltalán nem éreztem jól magam, úgyhogy kidobtam az összes változtatást. De azért az elején egy kicsit módosítottam, hogy legalább egy icipicivel kisebb hangsúly legyen a félelmeimen, hiszen nem az a fő üzenet.
A gálavacsora után még lementem a nagyterembe, hogy elmondjam párszor a színpadon is, de mire leértem az egyik versenytársam már ott gyakorolt. :) Csendben megvártam, hogy végezzen, aztán nekiálltam próbálni. 20 perc után úgy voltam vele, hogy most akkor ideje hazamenni. Borzasztó fáradt voltam már, fájt a fejem is, a nyomás is nagy volt rajtam, minden bajom volt.
Állandóan koncentrálnom kellett, hogy kiűzzem a fejemből az olyan gondolatokat, hogy lefagyok megint, vagy hogy milyen jó lenne, ha elütne egy kocsi, vagy legurulnék a lépcsőn, mert akkor lenne egy jó kifogásom, hogy miért nem jelentem meg a versenyen. Nem olyan egyszerű ám konstans ilyen gondolatokkal a fejben járni-kelni.
Este a takaró alatt még elmondtam egyszer magamnak a végleges változatot, aztán próbáltam hamar elaludni.
És eljött a nagy nap.
Időben megérkeztem a hotelbe, kerestem egy kellemes helyet a nézőtéren, aztán újra és újra átrágtam magam azokon a részeken, amiket megváltoztattam. Reggel volt még egy nagyon érdekes workshop, ami egy kicsit elvonta a figyelmem a versenyről, de aztán jött az elkerülhetetlen. Mondjuk örömmel tapasztaltam, hogy annyira nem izgultam már. Ma egész nap egy fokkal jobban éreztem magam, nyugodtabb voltam. Szünetben szépen megcsináltam az utolsó simításokat magamon, hogy koncert-kész legyek, aztán vártam, hogy rám kerüljön a sor.
4. voltam, szépen eligazítottam a mikrofonom, elvezettem a drótot a megfelelő helyen, hogy ne legyen gond, amikor széttépem az ingem, felmentem a színpadra, magabiztos kézfogás, nagy levegő, uccu neki!
Egy majdnem tökéletes beszéd volt. Még nem néztem vissza ugyan, szóval előadásmódban biztos észreveszek majd néhány dolgot, de tartalom szempontjából szuper volt. Az összes viccemen nevettek, nem hagytam ki semmit, benne voltam az időben, az ing széttépés jól sikerült, hatalmas tapsot kaptam.
Akkor miért nem nyertem? Hát kérem szépen egyszerűen nem volt elég vicces. Már a verseny szezon eleje óta tudom, hogy ez egy komoly beszéd, viccekkel megtűzdelve, nem pedig egy vicces beszéd, tartalommal megtűzdelve. Viszont annyira szerettem a témát, hogy nem akartam elengedni. Pedig nem egy ember mondta, hogy ez a téma sokkal jobb lenne az International Speech Contesthez. Egyet is értettem velük, de mégsem váltottam.
De nem bánom. Ahogy az angol mondaná: "I have no regrets". Ebben a versenyben mindent megtettem, minden szuper jól is sikerült, egyszerűen ez a jelenlegi maximumom sem volt elég a győzelemhez. Annyit jelent, hogy még sokkal több energiát kell beletennem a gyakorlásba meg a fejlődésbe, és akkor legközelebb nyerhetek.
Persze trükkös a dolog, mert ezt a nyomást nehéz szimulálni. Na meg nem olyan gyakran tudok 300 ember előtt beszélni, ami megint újabb izgalmakat tartogat. Például mindig, ha nagyobb csoport előtt beszélek rádöbbenek, hogy a szemkontaktusom mennyire nem jó. Csak a terem elején lévőkre figyelek. Úgyhogy a következő néhány beszédemben ez lesz a fő fókusz. Még arra is gondoltam, hogy kerítek valami lehetőséget, hogy egy egyetemen vagy valami ilyesmi helyen beszélhessek egy nagyobb csoporthoz, hogy jobban tudjam gyakorolni ezt a szem kontakt dolgot. Meg hogy szokjam az érzést, hogy egy csomó ember előtt beszélek.
Sok mindent tanultam ebből az egész készülődésből, versenyzésből, amikre most még nagyobb hangsúlyt kell fordítani.
The Epic Fail
Akik látták a kiírásomat Facebookon, azok gondolom már izgatottan várják, hogy kiderüljön mi is történt azon a sötét, ködös, tragikus szombati napon.
Az történt, amire már egy ideje "vártam". A 2 éves Toastmasters pályafutásom alatt még nem fordult elő, hogy lefagytam volna a színpadon. Már egy csomószor hallottam különböző értékelőktől, hogy "Ez mindenkivel előfordul, nem kell nagy ügyet csinálni belőle", és hogy milyen szerencse, hogy csak egy klub meetingen történt és nem akkor, amikor tétje van. Na hát velem akkor!
Meghallgattam a beszédet, elég jó volt, de azért volt pár dolog amit tudtam javasolni. Megtapsoltuk a beszélőt, kivonultunk a teremből, aztán 5 percig szépen ment a jegyzetelés. Már itt éreztem, hogy nincs bennem az az átütő nagy energia, amire vártam. 2. voltam, szóval még az 5 perc után volt kb. 4 percem arra, hogy összeszedjem a gondolataimat. Próbáltam összerakni az értékelésem, de kb. addig jutottam, hogy hogy fogom elkezdeni. Itt még nem is éreztem, hogy ez akkora probléma lenne, mert általában nem tudom szóról szóra elmondani az értékelésem, miközben készülök.
Aztán nyílt az ajtó, hogy mehetek. Szépen odasétáltam a színpadhoz, relatíve jól éreztem magam, felraktam a mikrofont, végignéztem még lentről a közönségen, aztán jött az éles lövészet. Felkonferáltak, magabiztos kézfogás, mély levegő... és aztán elkezdtem módszeresen hülyét csinálni magamból. Akadozott az angolom, tök általános dolgokat mondtam. Elfelejtettem mit akarok mondani, és ami még rosszabb, közöltem is a közönséggel, hogy elfelejtettem. 1 jó pontom volt, hogy hol lehetne fejlődni, ami nem ilyen általános maszlag lett volna, a színpadon még azt sem tudtam felidézni, hogy arról beszélni akartam. 5 perccel később jutott eszembe, hogy "né, télleg, ez lett volna a fő mondanivalóm". Megláttam a zöld táblát, és azt éreztem, hogy végre megmenekültem. Viszont erre a gondolatra megrémültem, mert ez egy rossz gondolat. Gyorsan kanyarintottam valami szerencsétlen összegzést, és tudjátok hogy fejeztem be? "I'm looking forward to your next speech!" I'm looking forward to your next speech!? Mi a szar ez? Ezt már klub meetingeken is rühellem, erre egy District döntőn ilyennel zárok!? Gyorsan nyammogtam még valamit, hogy majd ha Chengduban leszek, akkor biztos lesz rá lehetőségem, aztán lemenekültem a színpadról, és igyekeztem besüppedni a székembe.
De persze amíg elértem odáig, addig legalább 5 ember GRATULÁLT! Utálom az ilyet. Egyértelmű volt, hogy egy ősgáz értékelés volt, egy ilyen fossal még klub szintről sem jutok tovább. Sokkal jobban díjaztam az olyan embereket, akik megálltak, a szemembe néztek, és mondták, hogy "Hát, eléggé izgultál", vagy "Legközelebb majd jobban koncentrálj", vagy akármi más. Nincs szükségem ilyen kamu bíztatásokra.
Egy pár óráig elég magam alatt voltam, de aztán beletörődtem. Hallgatva a többi értékelőt amúgy NAGY pofonként ért a felismerés, hogy az arrogancia netovábbja volt azt gondolni, hogy nyerhetek. Még ha életem legjobb formáját nyújtom, akkor sem lettem volna benne az első 3-ba. Cserébe végre találtam egy új fajta értékelési módszert a szendvics technika helyett. Vagyis nem helyett, hanem inkább mellé.
Az történt, amire már egy ideje "vártam". A 2 éves Toastmasters pályafutásom alatt még nem fordult elő, hogy lefagytam volna a színpadon. Már egy csomószor hallottam különböző értékelőktől, hogy "Ez mindenkivel előfordul, nem kell nagy ügyet csinálni belőle", és hogy milyen szerencse, hogy csak egy klub meetingen történt és nem akkor, amikor tétje van. Na hát velem akkor!
Meghallgattam a beszédet, elég jó volt, de azért volt pár dolog amit tudtam javasolni. Megtapsoltuk a beszélőt, kivonultunk a teremből, aztán 5 percig szépen ment a jegyzetelés. Már itt éreztem, hogy nincs bennem az az átütő nagy energia, amire vártam. 2. voltam, szóval még az 5 perc után volt kb. 4 percem arra, hogy összeszedjem a gondolataimat. Próbáltam összerakni az értékelésem, de kb. addig jutottam, hogy hogy fogom elkezdeni. Itt még nem is éreztem, hogy ez akkora probléma lenne, mert általában nem tudom szóról szóra elmondani az értékelésem, miközben készülök.
Aztán nyílt az ajtó, hogy mehetek. Szépen odasétáltam a színpadhoz, relatíve jól éreztem magam, felraktam a mikrofont, végignéztem még lentről a közönségen, aztán jött az éles lövészet. Felkonferáltak, magabiztos kézfogás, mély levegő... és aztán elkezdtem módszeresen hülyét csinálni magamból. Akadozott az angolom, tök általános dolgokat mondtam. Elfelejtettem mit akarok mondani, és ami még rosszabb, közöltem is a közönséggel, hogy elfelejtettem. 1 jó pontom volt, hogy hol lehetne fejlődni, ami nem ilyen általános maszlag lett volna, a színpadon még azt sem tudtam felidézni, hogy arról beszélni akartam. 5 perccel később jutott eszembe, hogy "né, télleg, ez lett volna a fő mondanivalóm". Megláttam a zöld táblát, és azt éreztem, hogy végre megmenekültem. Viszont erre a gondolatra megrémültem, mert ez egy rossz gondolat. Gyorsan kanyarintottam valami szerencsétlen összegzést, és tudjátok hogy fejeztem be? "I'm looking forward to your next speech!" I'm looking forward to your next speech!? Mi a szar ez? Ezt már klub meetingeken is rühellem, erre egy District döntőn ilyennel zárok!? Gyorsan nyammogtam még valamit, hogy majd ha Chengduban leszek, akkor biztos lesz rá lehetőségem, aztán lemenekültem a színpadról, és igyekeztem besüppedni a székembe.
De persze amíg elértem odáig, addig legalább 5 ember GRATULÁLT! Utálom az ilyet. Egyértelmű volt, hogy egy ősgáz értékelés volt, egy ilyen fossal még klub szintről sem jutok tovább. Sokkal jobban díjaztam az olyan embereket, akik megálltak, a szemembe néztek, és mondták, hogy "Hát, eléggé izgultál", vagy "Legközelebb majd jobban koncentrálj", vagy akármi más. Nincs szükségem ilyen kamu bíztatásokra.
Egy pár óráig elég magam alatt voltam, de aztán beletörődtem. Hallgatva a többi értékelőt amúgy NAGY pofonként ért a felismerés, hogy az arrogancia netovábbja volt azt gondolni, hogy nyerhetek. Még ha életem legjobb formáját nyújtom, akkor sem lettem volna benne az első 3-ba. Cserébe végre találtam egy új fajta értékelési módszert a szendvics technika helyett. Vagyis nem helyett, hanem inkább mellé.
2011. november 4., péntek
Irány a DÖNTŐ!
Huhh, ma kérem szépen két versenyt is magam mögött tudtam, és mind a kettőben a top 3-ban végeztem, úgyhogy irány a DÖNTŐ!
Az Evaluation Contesten 3. lettem. Én voltam az utolsó, úgyhogy nem hallottam az előttem lévőket, de nem bánom ezt a 3. helyet. Jó volt, amit mondtam, de nem volt annyira összeszedett, mint a Division Contesten például. Utána még beszéltem az első helyezettel, és adott pár tanácsot. Meglátjuk holnap milyen napom lesz, nagyon erős a mezőny, de ha kifogok egy jó pillanatot, akkor nyerhetek.
A humoros speech contest már érdekesebb volt. 8 versenyzőből 2. lettem, ami nem rossz, de ugye ez még csak az elődöntő. Ha itt sem tudok nyerni, akkor a döntőben nem sok esélyem lesz. Szóval most még a beszédemet foltozgatom. A szokásos probléma: nem elég vicces. Egyszerűen több poén kell bele.
Wish me luck!
Az Evaluation Contesten 3. lettem. Én voltam az utolsó, úgyhogy nem hallottam az előttem lévőket, de nem bánom ezt a 3. helyet. Jó volt, amit mondtam, de nem volt annyira összeszedett, mint a Division Contesten például. Utána még beszéltem az első helyezettel, és adott pár tanácsot. Meglátjuk holnap milyen napom lesz, nagyon erős a mezőny, de ha kifogok egy jó pillanatot, akkor nyerhetek.
A humoros speech contest már érdekesebb volt. 8 versenyzőből 2. lettem, ami nem rossz, de ugye ez még csak az elődöntő. Ha itt sem tudok nyerni, akkor a döntőben nem sok esélyem lesz. Szóval most még a beszédemet foltozgatom. A szokásos probléma: nem elég vicces. Egyszerűen több poén kell bele.
Wish me luck!
2011. november 3., csütörtök
Alváshiány - újfent
Jajistenem, hát én nem tudom mi lesz velem!
Kedden hajnali kettőig fent voltam, mert ez a majom mosógép nem akart megállni. 9-kor tettem be a mosást, de valamiért nem hagyta abba. Pedig ott állt már a stop feliraton, de csak forgott, forgott, forgott… 2-kor gyorsan kiteregettem, aztán bedőltem az ágyba.
Szerdán ugye bulizni mentünk, bár relatíve hamar hazajöttünk, de még itthon beszélgettünk Tibivel, meg a franc se tudja mit csináltam még, hajnali 1 van már megint.
Ma ennek hála mint egy zombi úgy néztem ki. El is bóbiskoltam mindenféle meetingeken vagy csak úgy a székemen ülve. De voltak izgalmas dolgok is a napban, például felmentünk az épület legtetejére. Ez kérem szépen a világ legmagasabban lévő bárja! Már gondolom nem tengerszint feletti magasságra, hanem emeletre. 118 emelet!!! Ez kurva magas! Az Empire State Buildingen is az első kilátószint "csak" a 85.-en van. Konkrétan az egész városra lenéztünk. Nem csináltam fényképeket, mert üveg mögött voltunk és kicsit koszos is volt az üveg. De kellemes látvány volt.
Utána hazasétáltam, közben benéztem az éjszakai piacra. Valami ajándékot kerestem az otthoniaknak, de nam csak akármilyen csecsebecsét kutattam, hanem valami olyasmit, ami mindenkinek testreszabott. Ilyeneket nem nagyon találtam, ami meg volt, az meg hihetetlen gagyi minőség volt. Még ránézésre nem volt olyan szar, de ahogy megfogtam már dobtam is el.
Napközben többször is elmondtam a beszédem, de mindig kicsúsztam az időből. Viszont este csináltam egy kosztümös főpróbát Superman pólóval, kipreparált patentos inggel, palásttal, és tükör előtt, jól artikulálva sikerült 7 perc alatt elmondanom. Úgyhogy pont nagyon jó.
Most már megint éjfél van, és még 2 inget ki kellene vasalnom, de lehet, hogy holnapra hagyom őket.
Elnézést a csapongásért, kicsit szét vagyok esve. Akármennyire is élvezem ezt a versenyt, rengeteg energiámat elveszi a készülés, és az izgalom mellett azért a nyomás is kezd nőni. :)
Kedden hajnali kettőig fent voltam, mert ez a majom mosógép nem akart megállni. 9-kor tettem be a mosást, de valamiért nem hagyta abba. Pedig ott állt már a stop feliraton, de csak forgott, forgott, forgott… 2-kor gyorsan kiteregettem, aztán bedőltem az ágyba.
Szerdán ugye bulizni mentünk, bár relatíve hamar hazajöttünk, de még itthon beszélgettünk Tibivel, meg a franc se tudja mit csináltam még, hajnali 1 van már megint.
Ma ennek hála mint egy zombi úgy néztem ki. El is bóbiskoltam mindenféle meetingeken vagy csak úgy a székemen ülve. De voltak izgalmas dolgok is a napban, például felmentünk az épület legtetejére. Ez kérem szépen a világ legmagasabban lévő bárja! Már gondolom nem tengerszint feletti magasságra, hanem emeletre. 118 emelet!!! Ez kurva magas! Az Empire State Buildingen is az első kilátószint "csak" a 85.-en van. Konkrétan az egész városra lenéztünk. Nem csináltam fényképeket, mert üveg mögött voltunk és kicsit koszos is volt az üveg. De kellemes látvány volt.
Utána hazasétáltam, közben benéztem az éjszakai piacra. Valami ajándékot kerestem az otthoniaknak, de nam csak akármilyen csecsebecsét kutattam, hanem valami olyasmit, ami mindenkinek testreszabott. Ilyeneket nem nagyon találtam, ami meg volt, az meg hihetetlen gagyi minőség volt. Még ránézésre nem volt olyan szar, de ahogy megfogtam már dobtam is el.
Napközben többször is elmondtam a beszédem, de mindig kicsúsztam az időből. Viszont este csináltam egy kosztümös főpróbát Superman pólóval, kipreparált patentos inggel, palásttal, és tükör előtt, jól artikulálva sikerült 7 perc alatt elmondanom. Úgyhogy pont nagyon jó.
Most már megint éjfél van, és még 2 inget ki kellene vasalnom, de lehet, hogy holnapra hagyom őket.
Elnézést a csapongásért, kicsit szét vagyok esve. Akármennyire is élvezem ezt a versenyt, rengeteg energiámat elveszi a készülés, és az izgalom mellett azért a nyomás is kezd nőni. :)
2011. november 2., szerda
Poper Peparation...
Kis elmaradásban vagyok, mondom mi történt mostanság. Kedd este dolgoztam, viszont előtte még beszereztem bár nagyon fontos dolgot. Egy fekete csokornyakkendőt, egy fekete cummerbundot és egy fekete díszzsebkendőt. Mivel a fekete zakóhoz a fekete zsebkendő szerintem gagyin mutat, ezért varrattam magamnak egy sárgát is. A sárga csak másnapra készül el, de nem baj.
És akkor fizessünk. Itt jött a nagy szemkerekedés. Egy kollégám vitt el ehhez a szabóhoz, hogy már 2 éve itt csináltatja a ruháit, és milyen baromi jó. Erre elém rak egy AKKORA számot, hogy köpni nyelni nem tudtam. Feltételeztem, hogy mivel ismerőssel vagyok, ezért nem fog átverni, úgyhogy nem próbáltam meg alkudni. Inkább odaadtam az ÖSSZES maradék pénzem, és még így is tartoztam neki. Mondta, hogy nem baj, majd megadom, amikor másnap visszajövök a zsebkendőért. Jó.
Útban vissza az irodába azért megemlítettem a kollégámank, hogy elég borsosan mérte ezt a pár vászondarabot a fickó. De mondjuk az is igaz, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi egy cummerbund amúgy, vagy akármi más is. Szóval lehet, hogy jó ár volt, és ez mindenhol drága.
Szerdán aztán visszamentem, elkészült a zsebkendő, fizetnék, erre mondja a fickó, hogy semmi szükség rá, már a kollégámmal beszélt, nem kell kifizetni a maradékot. Most nem tudom, hogy kifizette-e helyettem, remélem nem, vagy csak mondta a csókának, hogy sokalltam az árat. :P Majd holnap megkérdezem tőle.
Na de ami még tegnap este történt. Miután hazaértem az új szerzeményeimmel (amik között amúgy 6 darab patent is szerepelt), nekiálltam az előadóingem utolsó simításainak. Felvarrtam szépen a 6 darab patentot, gyönyörűen néz ki az álgombokkal, senki meg nem mondja, hogy nem azok vannak begombolva, és egy közepesen erős rántásra gond nélkül szétszakat. Szóval minden a legjobb!
Hittem egészen estig! Amikoris félálomban fészkelődve beugrott, hogy valószínűleg ki leszek hangosítva. A mikrofon pedig az INGEMRE lesz rácsíptetve. És a végén, amikor széttépem az inget, akkor a mikrofon elmegy a pofámtól, és pont a beszéd legvége nem lesz hallható. Agyaltam a dolgon egy kicsit, és valószínűleg azt fogom kérni, hogy a pólómhoz csíptessék a mikrofont, úgy, hogy kilóg két gombolás között. Így amikor letépem az inget, a mikrofon akkor is a helyén marad. Már csak azt kell valahogy okosan elintézni, hogy a drót ne lifegjen a Superman embléma előtt. Sok dologra kell figyelni, de "mint már mondottam" poper peparation...
Amúgy egy kis lábjegyzet még a mai naphoz, hogy amikor visszamentem a szabóhoz felajánlotta, hogy csinál nekem öltönyt meg inget is. Miért ne ajánlotta volna fel? És kiderült, hogy egy inget kevesebb mint fele annyiért csinál, mint amit a kis pakkomért elsőre elkért! Kb. 10e forintért kaphatok egy méretre gyártott inget. Ami egyáltalán nem rossz ár. Méretre szabott öltönyt meg bő 50e forintért csinál, ami szintén megfontolandó. Szóval lehet, hogy holnap még behívom az irodába (mert ilyet is vállal), csináltatok egy öltönyt meg inget (egy nap alatt kész van), aztán majd összehasonlítom egy sanghaji szabóval. Aztán amelyik jobb lesz, attól rendelek majd többet. Ja, mert hogy az itteni olyat is tud, hogy ha egyszer levette a méretet, utána a világon akárhová elküldi nekem az új cuccokat.
Ja és még egy kis lábjegyzet, akkora böszme nagy bevásárlóközpont van az irodánk alatt, hogy ma konkrétan nem találtam ki belőle. Nem emlékeztem egész pontosan hogy jutok el ahhoz a kijárathoz ahonnan aztán tudom az utat a szabóhoz, és vagy 15 percig ténferegtem, futkostam össze-vissza (elég mérgesen amúgy, mert aztán időre mentem valahova), amíg végre sikerült előásnom a megfelelő kijáratot.
És hogy hova is mentem időre? Hát a szabó után meg akartam nézni a híres lézershow-t. Amit ugye már föntről láttam egyszer. Szaladnom kellett már majdnem a végén, hogy odaérjek 8-ra a tengerpartra, de a zene mellől, meg a jó oldalról nézve a házakat, nagyon atom kis műsor volt. Hatalmas zöld lézerek, reflektorok, össze-vissza villogó felhőkarcolók, persze mind a zene ütemére. Megérte loholni. :)
És akkor fizessünk. Itt jött a nagy szemkerekedés. Egy kollégám vitt el ehhez a szabóhoz, hogy már 2 éve itt csináltatja a ruháit, és milyen baromi jó. Erre elém rak egy AKKORA számot, hogy köpni nyelni nem tudtam. Feltételeztem, hogy mivel ismerőssel vagyok, ezért nem fog átverni, úgyhogy nem próbáltam meg alkudni. Inkább odaadtam az ÖSSZES maradék pénzem, és még így is tartoztam neki. Mondta, hogy nem baj, majd megadom, amikor másnap visszajövök a zsebkendőért. Jó.
Útban vissza az irodába azért megemlítettem a kollégámank, hogy elég borsosan mérte ezt a pár vászondarabot a fickó. De mondjuk az is igaz, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi egy cummerbund amúgy, vagy akármi más is. Szóval lehet, hogy jó ár volt, és ez mindenhol drága.
Szerdán aztán visszamentem, elkészült a zsebkendő, fizetnék, erre mondja a fickó, hogy semmi szükség rá, már a kollégámmal beszélt, nem kell kifizetni a maradékot. Most nem tudom, hogy kifizette-e helyettem, remélem nem, vagy csak mondta a csókának, hogy sokalltam az árat. :P Majd holnap megkérdezem tőle.
Na de ami még tegnap este történt. Miután hazaértem az új szerzeményeimmel (amik között amúgy 6 darab patent is szerepelt), nekiálltam az előadóingem utolsó simításainak. Felvarrtam szépen a 6 darab patentot, gyönyörűen néz ki az álgombokkal, senki meg nem mondja, hogy nem azok vannak begombolva, és egy közepesen erős rántásra gond nélkül szétszakat. Szóval minden a legjobb!
Hittem egészen estig! Amikoris félálomban fészkelődve beugrott, hogy valószínűleg ki leszek hangosítva. A mikrofon pedig az INGEMRE lesz rácsíptetve. És a végén, amikor széttépem az inget, akkor a mikrofon elmegy a pofámtól, és pont a beszéd legvége nem lesz hallható. Agyaltam a dolgon egy kicsit, és valószínűleg azt fogom kérni, hogy a pólómhoz csíptessék a mikrofont, úgy, hogy kilóg két gombolás között. Így amikor letépem az inget, a mikrofon akkor is a helyén marad. Már csak azt kell valahogy okosan elintézni, hogy a drót ne lifegjen a Superman embléma előtt. Sok dologra kell figyelni, de "mint már mondottam" poper peparation...
Amúgy egy kis lábjegyzet még a mai naphoz, hogy amikor visszamentem a szabóhoz felajánlotta, hogy csinál nekem öltönyt meg inget is. Miért ne ajánlotta volna fel? És kiderült, hogy egy inget kevesebb mint fele annyiért csinál, mint amit a kis pakkomért elsőre elkért! Kb. 10e forintért kaphatok egy méretre gyártott inget. Ami egyáltalán nem rossz ár. Méretre szabott öltönyt meg bő 50e forintért csinál, ami szintén megfontolandó. Szóval lehet, hogy holnap még behívom az irodába (mert ilyet is vállal), csináltatok egy öltönyt meg inget (egy nap alatt kész van), aztán majd összehasonlítom egy sanghaji szabóval. Aztán amelyik jobb lesz, attól rendelek majd többet. Ja, mert hogy az itteni olyat is tud, hogy ha egyszer levette a méretet, utána a világon akárhová elküldi nekem az új cuccokat.
Ja és még egy kis lábjegyzet, akkora böszme nagy bevásárlóközpont van az irodánk alatt, hogy ma konkrétan nem találtam ki belőle. Nem emlékeztem egész pontosan hogy jutok el ahhoz a kijárathoz ahonnan aztán tudom az utat a szabóhoz, és vagy 15 percig ténferegtem, futkostam össze-vissza (elég mérgesen amúgy, mert aztán időre mentem valahova), amíg végre sikerült előásnom a megfelelő kijáratot.
És hogy hova is mentem időre? Hát a szabó után meg akartam nézni a híres lézershow-t. Amit ugye már föntről láttam egyszer. Szaladnom kellett már majdnem a végén, hogy odaérjek 8-ra a tengerpartra, de a zene mellől, meg a jó oldalról nézve a házakat, nagyon atom kis műsor volt. Hatalmas zöld lézerek, reflektorok, össze-vissza villogó felhőkarcolók, persze mind a zene ütemére. Megérte loholni. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)