Még egy iPad

Talán írtam már róla, vagy lehet, hogy csak beszélgettünk erről, de van most egy innovációs verseny az irodában, amire neveztem egy remek kis programmal. Már jó ideje kiderült, hogy bejutottam a döntőbe, ami csak most kedden volt. Szerintem elég jól is ment, de az összes többi projekt is nagyon jó volt, szóval nem nagyon tudtam megítélni, hogy vajon mi lesz a sorsom. (Persze előadásban vertem mindenkit. :P)
Nem hirdették ki az eredményt, csak azt mondták, hogy majd a következő Town Hallon megtudjuk. Ehelyett már másnap jött egy e-mail, hogy Technology Innovation Contest follow-up. Ide már nem volt hivatalos mindenki, csak három csapat. Látva a jelenlévőket, gyanítottam, hogy mi vagyunk a három toplistás, szóval már valami ajándék biztos garantált.
Kiderült, hogy tényleg, és hogy a Town Hallon, ami holnap (most már ma) lesz, majd prezentálunk megint, de már csak 8 percben. Előző nap még 20 percünk volt, és azt is nehéz volt tartani, volt, aki nem is tudta. (Meg nem is nagyon akarta.)
Szóval át kellett írni az előadást, no meg persze izgulni, hogy akkor ki is nyert.
A másik két csapatot elnézve megszavaztam magamnak egy második vagy első helyet, de a végén csak harmadik lettem. Ami amúgy nem rossz, csak így megint egy iPad-et nyertem. :D Már két éve is nyertem egyet Budapesten, azt se nagyon használom. Ennek viszont most jobb helyet találtam, Sophie kapta meg ajándékba. Már korábban mondta, hogy de jó lenne neki valami tablet, hát most itt van, majd meglátjuk, hogy ő használja-e vagy sem. Én továbbra sem látom ezeknek túl sok értelmét.

Ja, és közben még meg is betegedtem, tegnap dokinál voltam, meg itthon kúráltam magam, és most már a házi praktikákon kívül egy halom gyógyszerem is van.

SWFC

Emlékeztek hogy mondogattam mindig, hogy "ejnye már, olyan rossz érzés, hogy sosem szartam még a 97. emeleten"? Hát ámulattal vegyes örömmel jelentem, többé erről nem fogok panaszkodni!

Szerény kis városkánkban terül el a világ 5. legmagasabb épülete a Shanghai World Financial Center, ami a maga kis 492 méteres magasságával igazán impozáns látványt nyújt. Tulajdonképpen akárhonnan a városból.  Ahogy az ilyen épületeknél illik, természetesen van benne egy kilátó is, ahová fel lehet menni tetemesebb mennyiségű készpénzért cserébe. Úgy voltunk Sophie-val, hogy vagy a Maldív-szigetekre megyünk idén, vagy az SWFC tetejére, de aztán a kilátóra esett a választás. (Irónia.)
Még karácsonyra kaptam tőle egy kupont, és mivel már lassan lejárt muszáj volt elhasználnunk, viszont az utóbbi egy hónapban annyira rossz volt a levegő, hogy alig lehetett látni valamit is. Már múlt hétvégén elmentünk egyszer, de a pénztártól visszafordultunk, mert mondta a kisasszony, hogy igazából most a szomszéd épületet se látni, szóval nem ajánlja, hogy most menjünk fel. Mi meg hittünk neki.
Igen ám, viszont ahogy kedd kora délután mentem falat mászni (ezen a héten szabadságon voltam), látom ám, hogy az SWFC kristálytisztán látszik! Rögtön riasztottam a lánykát, és megbeszéltük, hogy munka után megyünk.

Olyan 7 körül fel is értünk, és hát iszonyú jó volt! A lift rögtön a 94. emeletre vitt, baromi gyorsan. Kicsit kevesebb, mint egy másodpercenként tettünk meg egy emeletet. A fülünk is bedugult, meg minden. Aztán a 94.-ről mozgólépcsővel mentünk fel a 97.-re, onnan pedig egy újabb lifttel a 100.-ra.
Baromi jó volt a kilátás! Legalább egy fél órát eltöltöttünk itt fent, mindenféle fényképezéssel, meg próbáltuk beazonosítani a helyeket, amiket ismerünk. Jó játék volt. :)
Aztán megint lementünk a 97.-re, ahol különböző plakátokon kívül a WC is elterült. Ha most ezt pszichológus olvasná rögtön küldene az intézetbe, de így négyszemközt nektek be merem vallani, ha valami magas épületbe megyek, szarok egyet. Ahogy azt már láthattuk a Mégsem olyan rossz ez a város című bejegyzésemben, ami még másfél éve született Szingapúrban, ott is a kilátó 56. emelét jött rám a... akármi is. És most bevillant. Már ahogy mentünk a lift felé tudtam, hogy én a 97.-en szarni fogok. Nem tudom, hogy ez valami tudatalatti dolog, hogy tényleg megy is, vagy szándékosan már 3 napja készültem rá, vagy 20 percig küszködtem - akármelyik lehet.
És, ezen nemes rekordon kívül egy másikat is felállítottam. Életemben most mertem először használni a "rear cleansing" funkciót! Ilyen csilivili 101 gombos WC volt, amilyet már használtam párszor, de eddig egyszer sem mertem kipróbálni ay extra funkciókat. Hát most vettem egy nagy levegőt, elolvastam a használati utasítást, majd nagy bátran megnyomtam a gombot. Az első érzésem az volt, hogy Bull's Eye! Nem tudom, hogy csinálta, de célba talált. Kb. 2 másodpercig bírtam, aztán rátenyereltem a STOP gombra, de aztán büszkeségtől dülledő mellkassal jöttem ki az apró helységből - és számoltam be Sophie-nak az élményeimről! Kincs ez a lány, hogy még ezek után is szóba áll velem. :)

Az első pénzes meló

És végre eljött ez a nap is: életem első, PÉNZES tréningje!
Megint abba a nyelviskolába mentem, ahol Sophie tanult korábban, és egy remek kis tréninget raktam össze arról, hogyan kell jól feedbacket adni.

Persze izgultam meg minden, de egyben izgatott is voltam. 2-től fél 4-ig volt meghirdetve, persze kicsit korábban érkeztünk, köszöntünk a főnöknek, mondta, hogy melyik teremben lesz, szépen berendeztem úgy, ahogy nekem szimpatikus volt (például a rizsfőző gépet az asztal közepéről elodébítottam), aztán vártunk. Vártunk. Vártunk. Vártunk. 2:10 körül már elmúlt az izgalmam, mert már teljesen mársól beszélgettünk Sophie-val. Aztán olyan FÉL HÁROM körül jött a főnök, és mondja, hogy hát bocsánat, úgy látszik nem jön senki.
Hozzá kell tenni, hogy a kínai újévi ünnepség utolsó napja van, amire mondjuk gondolhattunk volna, de hát nem gondoltunk. Azért kerített nekem valami tennivalót, három felvételiző diákkal csináltam szóbali "interjút", hogy milyen szinten állnak. És a végén kaptunk 100 RMB-t "taxi költségre". :D

Hát ez a nagy története egy gyönyörű karrier első állomásának.

Szitáló eső, Bentley

Ma láttam egy Benltey-t. Pont előttem kanyarodott be a mélygarázsba. Pár napja meg egy Lamborghini körözött a Century Park körül, na az nagyon jól nézett ki. Aztán van itt a környéken egy metál pink színű Maserati GranTurismo! Ez az ocsmányság netovábbja, de valahogy mégsem tudtam levenni róla a szemem. Már kátszer is láttam.

Na de beszéljünk inkább a világmegváltó felfedezésről, amit ma reggel tettem: szitáló esőben is fossá lehet ázni!

Kinéztem az ablakon, láttam, hogy szomorkás, ködös-légszennyezett idő van, kitettem a kezem az ablakon, éreztem, hogy haloványan szemerkél valami, de úgy gondoltam, hogy ez nem kiált esőkabát után. Felpattam szürke (valaha fehér) paripámra, és elkezdtem kerekezni. Félúton kezdtem érezni, hogy a combomon a nadrág mintha kicsit nedves lenne. Háromnegyed úton már szinte biztos voltam benne, hogy a combomon a nadrág vizes. És mire megérkeztem az irodába hát bizony fossá áztam. Szerencsére a kabátom megvétde a létfontosságú szerveket, mint például az arcom, de mind a két combom csurom vizes lett. Amúgy nem csak a direkt ráeső eső miatt, hanem amiatt is, ami a kabátomról folyt egyenest a combomra.

Most kibéleltem a lábam és a nadrágom közti űrt papírtörlővel. Így ha most lépnék fel valami rock koncerten azt hinné a visító közönség, hogy hatalmas farkam van. Aztán tettem egy kis papírt a combom köré is, hogy a lábam is nagyobbnak hasson, meg hogy a vizet is feligya valami. Most talán még bűntetlenül be is brunyálhatnék.

Árak

Otthon mennyibe kerül a tej?

Eddig ahányszor tejet vettem, mindig vettem mellé mindenféle mást is, és sosem érdekelt, hogy pontosan mennyibe is kerül. A tej. Nem csak, hogy nem érdekelt, eszembe se jutott, hogy érdekelnie kelljen. Ehhez képest tegnap boltban voltam, és csak kenyeret meg tejet vettem, és véletlenül láttam amikor leolvasta a nő a tejes dobozt, és azt hittem kikaparom a szemét. Tudjátok mennyi egy liter tej!? Vagyis itt nem literre mérik, hanem gramra (980 gram). 18.4 RMB, ami napi árfolyamon számolva 634 forint!!!

Ami ezután következik azt már lehet, hogy csak belegondolom, de úgy tűnt, hogy csak ilyen higított víz volt ráadásul. Ami fura lenne, mert eddig is mindig ilyen tejet vettem, és semmi bajom nem volt vele. Szóval lehet, hogy csak az elfojtott indulat higította fel az amúgy teljesen normális tejet.

Na de ha ez még nem lenne elég, ma megjött a villanyszámla. Most tél van, szigetelés viszont semmi, úgyhogy sokszor szó szerint éjjel-nappal járatom a légkondit. (Az itt fűt is.) Úgy voltam vele, hogy a nyári 50-60 RMB-s villanyszámlámhoz képest, ha most egy kicsit több lesz - leszarom. A múlt havi 160 RMB volt, még arra is azt mondom, hogy jó. Bontottam ki a borítékot, közben agyaltam, hogy olyan 200 körüli havidíjjal még jók vagyunk. Erre mennyi!? 662 RMB!

Na ezért fogok pár hónap múlva új lakásba költözni. Baromi jó ez a hely, csak éppen irgalmatlan nagy. Se takarítani, se kifűteni nincs hangulatom. Vendégek úgysem jönnek, felesleges az a második hálószoba. Bár arra kétség kívül jó, hogy a csocsóasztalomat legyen hol tárolni, meg hogy a hangszereim külön szóbában trónolhassanak. Csak hát kérdés, hogy szükségem van-e erre. Ha havi 1 millió RMB-t keresnék azt mondanám, hogy szükségem van rá, de így?