Előző nap lefoglaltunk egy motorcsónakos túrát, úgyhogy ma reggel már izgatottan készültünk a nagy eseményre. Én még sosem ültem motorcsónakon, meg úgy nagyon még a tengeren sem voltam kint, szóval nagyon izgatottan vártam már a kalandot.
Amúgy érdekes, hogy még amikor elutazom valahová, akkor is a skót énem vezet szinte mindig. Ha magam lennék, semmire sem adnék ki plusz pénzt. Viszont így, hogy ketten vagyunk, valahogy nem bánt a dolog, és milyen jó, hogy nem bánt, mert így aztán igen jó kis kalandokat élek át.
Na de a reggel nem a csónakázással kezdődött, hanem hogy reggeli közben megpróbáltuk valahogy megnézni a China Rush legújabb részét. Volt valami gyenge WiFi az étteremben, de a kínai oldalak nem jöttek be rajta túl gyorsan, úgyhogy ha jól emlékszem hosszú-hosszú próbálkozás után feladtuk a küzdelmet. Meg addigra már a reggelink is elfogyott, és nem akartunk nyaralás közben is egy képernyő fölé görnyedni.
Sétáltunk egy kicsit a tengerparton, és láttunk közben mindenféle érdekességet:
Pl. aprócska hintát mesés kilátással
Na meg a mi saját házunkat. Ebben laktunk. Vagyis csak a bal oldalában. De a jobb oldala üres volt, szóval mondhatjuk azt, hogy az a vendégszobánk, csak most épp senki nem volt nálunk. :)
Viszont a séta után már mindjárt jött is értünk a hajó. Ja igen, mert nem ám úgy volt, hogy nekünk kellett bebumlizni a városközpontba, hogy ott a központi kikötőből elindulhassunk. Neem, nem. A kapitány mindenkit a saját strandján felvett! Ez azért is volt jó, mert így legalább láttuk a többi strandot is, és magállapítottuk, hogy a miénk volt a legszebb. Lehet, hogy nem a legfelszereltebb, de mindenképpen a legnagyobb és legszebb.
Ez például nem a mi strandunk volt, hisz azon nem volt semmi. Ellenben fehérebb volt a homok, és nagyobb az öböl. :)
Pár perccel később viszont felerősödött a szél, olyannyira, hogy már menteni kellett, ami még menthető volt:
Itt egy kicsit aggódni kezdtem, hogy vajon mi lesz a csónakázásunkból, de szerencsére aztán nem lett vihar. Egy picit szemerkélt az eső, amíg még gyűjtögettük a többi embert, de mire kimentünk a nyílt vízre, már semmi nem volt.
Az első állomásunk ez a szép szikla volt, ahol ugyan nem mentünk át az alagúton, csak fényképezni szabadott. Mi is pont ilyen hajón ültünk, egész konkrétan a legelején.
Szerintem az volt a legjobb hely, mert végig az arcunkba fújt a szél, és szerintem itt lehetett a legjobban érezni ahogy dobálta a hajót a víz. És dobálta ám! Persze lehet, hogy a kapitányunk is rátett egy lapáttal, hogy jól tolta neki, de akkorákat ütöttek rajtunk a hullámok, hogy majdnem kirepültünk a hajóból. (Kis túlzás.)
Az első szigeten aztán kikötöttünk, és szabad volt a part mellett snorkelingelni. Ezt én búvárkodás lightnak hívom, kaptunk szemüveget, meg vízipipát, meg mentőmellényt, és csak lebegni kellett a vízen, közben meg nézni, hogy mi folyik alattunk. Hihetetlen, hogy 5-10 méterre a parttól, már akkora élet volt a tengerfenéken, hogy csak na! Amennyire meg voltunk illetődve az elején, annyira nem akartunk a végén kimenni a partra. Már itt láttunk mindenféle halakat, meg valami böszme nagy piócát, vagy nem tudom, hogy mi volt az, meg még egy angolnát is. És nem ám csak ilyen kis nyamvadt halakat, rendes 15-20 centisek is voltak.
Így nézünk ki beöltözve. A rémület nem látszik az arcunkon, de itt még volt.
A második szigeten aztán megebédeltünk, nagyon finom sült rizst kaptunk. Tényleg nagyon finom volt, többen is repetáztunk! Aztán meg gyümölcs volt a desszert, amit a kapitányunk vágott fel és tálalt. Azt hiszem ez kötelező volt neki, mert benne volt a programban, hogy a kapitány főz nekünk ebédet, és szerintem így oldották meg. :D
A maradék két szigeten igazából nem kötöttünk ki, hanem a kettő között snorkelingeltünk újra. Itt már elég mély volt a víz, akár 5-8 méter is lehetett, de nem tudom annyira megbecsülni, viszont tökéletesen kristálytisza, leláttunk az aljára. És itt meg aztán tele volt minden hallal!
Mondta a főnök, hogy ugorjunk ki a hajóból, és akkor most snorkeling. Az elején kicsit megilletődve mentünk be a vízbe, de aztán már az egész társaság ott úszott. Kivéve egy német lányt, aki már az út elején tengeri beteg lett, és végig a hajó oldalából hányt kifelé. Arra az oldalra nem úsztunk...
Hát az a rengeteg hal! Volt egy két nagy raj is, amiben akár 100 hal is lehetett, próbáltam elkapni egyet-egyet, de valahogy mindig elúsztak. Ez egy mesés élmény volt. Leginkább emiatt akarok most venni egy normális víz alatti kamerát, hogy legközelebb már tudjunk képeket csinálni.
Miután ezzel is megvoltunk, volt még egy utolsó állomása a kalandnak: egy hal farm!
Így nézett ki, minden kis négyzetben volt egy nagy háló, és a hálón belül úszkáltak a mindenféle halak. Pl. cápa.
Jó, nem egy nagy fehér, de azért cápa. Meg volt egy irgalmatlan nagy teknős is, azt valamiért nem fényképeztük le, pedig hatalmas volt! Meg mindenféle egyéb hal. Nagyon érdekes volt, sok halat még életemben nem láttam, vagy ilyen közelről még nem.
Azután szépen mindenkit hazavittek, mi meg még napokik, hónapokig, meg hetekig felemlegettük, hogy milyen jó is volt ez a nap, és hogy mindenképpen meg akarunk tanulni búvárkodni.
Az esti vacsora az étteremben volt, aztán meg hamar ágybe roskadtunk. Nem tudom, hogy csináljuk, de valahogy sosincs problémánk a korai lefekvéssel, és álmatlanság sem gyötör. :)
Amúgy érdekes, hogy még amikor elutazom valahová, akkor is a skót énem vezet szinte mindig. Ha magam lennék, semmire sem adnék ki plusz pénzt. Viszont így, hogy ketten vagyunk, valahogy nem bánt a dolog, és milyen jó, hogy nem bánt, mert így aztán igen jó kis kalandokat élek át.
Na de a reggel nem a csónakázással kezdődött, hanem hogy reggeli közben megpróbáltuk valahogy megnézni a China Rush legújabb részét. Volt valami gyenge WiFi az étteremben, de a kínai oldalak nem jöttek be rajta túl gyorsan, úgyhogy ha jól emlékszem hosszú-hosszú próbálkozás után feladtuk a küzdelmet. Meg addigra már a reggelink is elfogyott, és nem akartunk nyaralás közben is egy képernyő fölé görnyedni.
Sétáltunk egy kicsit a tengerparton, és láttunk közben mindenféle érdekességet:
Pl. aprócska hintát mesés kilátással
Hajóból épült házat.
Na meg a mi saját házunkat. Ebben laktunk. Vagyis csak a bal oldalában. De a jobb oldala üres volt, szóval mondhatjuk azt, hogy az a vendégszobánk, csak most épp senki nem volt nálunk. :)
Viszont a séta után már mindjárt jött is értünk a hajó. Ja igen, mert nem ám úgy volt, hogy nekünk kellett bebumlizni a városközpontba, hogy ott a központi kikötőből elindulhassunk. Neem, nem. A kapitány mindenkit a saját strandján felvett! Ez azért is volt jó, mert így legalább láttuk a többi strandot is, és magállapítottuk, hogy a miénk volt a legszebb. Lehet, hogy nem a legfelszereltebb, de mindenképpen a legnagyobb és legszebb.
Ez például nem a mi strandunk volt, hisz azon nem volt semmi. Ellenben fehérebb volt a homok, és nagyobb az öböl. :)
Pár perccel később viszont felerősödött a szél, olyannyira, hogy már menteni kellett, ami még menthető volt:
Itt egy kicsit aggódni kezdtem, hogy vajon mi lesz a csónakázásunkból, de szerencsére aztán nem lett vihar. Egy picit szemerkélt az eső, amíg még gyűjtögettük a többi embert, de mire kimentünk a nyílt vízre, már semmi nem volt.
Az első állomásunk ez a szép szikla volt, ahol ugyan nem mentünk át az alagúton, csak fényképezni szabadott. Mi is pont ilyen hajón ültünk, egész konkrétan a legelején.
Szerintem az volt a legjobb hely, mert végig az arcunkba fújt a szél, és szerintem itt lehetett a legjobban érezni ahogy dobálta a hajót a víz. És dobálta ám! Persze lehet, hogy a kapitányunk is rátett egy lapáttal, hogy jól tolta neki, de akkorákat ütöttek rajtunk a hullámok, hogy majdnem kirepültünk a hajóból. (Kis túlzás.)
Az első szigeten aztán kikötöttünk, és szabad volt a part mellett snorkelingelni. Ezt én búvárkodás lightnak hívom, kaptunk szemüveget, meg vízipipát, meg mentőmellényt, és csak lebegni kellett a vízen, közben meg nézni, hogy mi folyik alattunk. Hihetetlen, hogy 5-10 méterre a parttól, már akkora élet volt a tengerfenéken, hogy csak na! Amennyire meg voltunk illetődve az elején, annyira nem akartunk a végén kimenni a partra. Már itt láttunk mindenféle halakat, meg valami böszme nagy piócát, vagy nem tudom, hogy mi volt az, meg még egy angolnát is. És nem ám csak ilyen kis nyamvadt halakat, rendes 15-20 centisek is voltak.
Így nézünk ki beöltözve. A rémület nem látszik az arcunkon, de itt még volt.
A második szigeten aztán megebédeltünk, nagyon finom sült rizst kaptunk. Tényleg nagyon finom volt, többen is repetáztunk! Aztán meg gyümölcs volt a desszert, amit a kapitányunk vágott fel és tálalt. Azt hiszem ez kötelező volt neki, mert benne volt a programban, hogy a kapitány főz nekünk ebédet, és szerintem így oldották meg. :D
A maradék két szigeten igazából nem kötöttünk ki, hanem a kettő között snorkelingeltünk újra. Itt már elég mély volt a víz, akár 5-8 méter is lehetett, de nem tudom annyira megbecsülni, viszont tökéletesen kristálytisza, leláttunk az aljára. És itt meg aztán tele volt minden hallal!
Mondta a főnök, hogy ugorjunk ki a hajóból, és akkor most snorkeling. Az elején kicsit megilletődve mentünk be a vízbe, de aztán már az egész társaság ott úszott. Kivéve egy német lányt, aki már az út elején tengeri beteg lett, és végig a hajó oldalából hányt kifelé. Arra az oldalra nem úsztunk...
Hát az a rengeteg hal! Volt egy két nagy raj is, amiben akár 100 hal is lehetett, próbáltam elkapni egyet-egyet, de valahogy mindig elúsztak. Ez egy mesés élmény volt. Leginkább emiatt akarok most venni egy normális víz alatti kamerát, hogy legközelebb már tudjunk képeket csinálni.
Miután ezzel is megvoltunk, volt még egy utolsó állomása a kalandnak: egy hal farm!
Így nézett ki, minden kis négyzetben volt egy nagy háló, és a hálón belül úszkáltak a mindenféle halak. Pl. cápa.
Jó, nem egy nagy fehér, de azért cápa. Meg volt egy irgalmatlan nagy teknős is, azt valamiért nem fényképeztük le, pedig hatalmas volt! Meg mindenféle egyéb hal. Nagyon érdekes volt, sok halat még életemben nem láttam, vagy ilyen közelről még nem.
Azután szépen mindenkit hazavittek, mi meg még napokik, hónapokig, meg hetekig felemlegettük, hogy milyen jó is volt ez a nap, és hogy mindenképpen meg akarunk tanulni búvárkodni.
Az esti vacsora az étteremben volt, aztán meg hamar ágybe roskadtunk. Nem tudom, hogy csináljuk, de valahogy sosincs problémánk a korai lefekvéssel, és álmatlanság sem gyötör. :)
