Hétvégi kalandok

- Gyors leszek, mert mindjárt beszarok.
- Ne szarjál be!
- Nahát, erre így nem is gondoltam!

Szóval gyors leszek. Mi minden történt a héten? Péntek este csináltam valamit, de már nem emlékszem mit. Dolgoztam sokat, aztán meg... ja tudom! Most alakul egy új klub az areámban, és két alapító tag jött el az irodába, hogy átbeszéljük a dolgokat. Roppant lelkesek, és rengeteg energiával készülnek a demo meetingre, szóval a siker szinte garantált. És 2000 ember dolgozik az irodájukban, úgyhogy emberanyag is van.

Szombaton nyugis napot akartam, de ehelyett rohanni kellett az új lakásomba, mert mégis ekkorra tevődött a szerződés aláírás. Eredetileg vasárnapra időzítettük, de kiderült, hogy a tulaj akkor Suzhou-ban lesz. Szóval találkoztunk, aláírtunk, és minden ok. Rendes családnak tűnik, valószínű tele vannak pénzzel (S Mercivel jöttek a találkozóra), nem problémáztak, hogy még nem tudom utalni a lakbért, mert várom, hogy megérkezzen a számlámra, és! Beszélt a nő angolul. Így lakáskeresés közben egész megfeledkeztem róla, hogy Sophie-n kívül más is beszél angolul. Úgyhogy amikor a nő megszólalt, akkorát dobbant a szívem, hogy lelökte a hamutálat az asztalról.
Ezután megjártam a boltot, vettem mindenféle hozzávalót a palacsintához, no meg elbicikliztem az irodától az új házamig, és kiderült, hogy csak 15 perc az út. Persze, ha szakad az eső, fúj a szél, vagy épp 40 fok van, akkor ez maga az örökkévalóság. Na de ez majd kialakul valahogy.

Vasárnap sütöttem reggelre Sophie-nak palacsintát, speciális, házi recept alapján. Egész jól sikerült, annak ellenére, hogy életemben most csináltam először egyedül. Utána még visszafeküdtünk aludni, és csak 12-kor keltünk fel. Szóval elmentünk ebédelni, aztán Sophie kicsi vásárolni, én meg hazajöttem dolgozni a délutáni tréningemen. Nem készültem fel annyira jól, mint szerettem volna, de azért összeraktam egy tűrhető előadást. Elmentünk a meetingre, szerintem egész jól sikerült a sharing sessionöm, sokat nevetett a közönség, de ami még fontosabb, hogy a végén emlékeztek a főbb pontokra, amikről beszéltem.

Meeting után gyorsan leléptünk, sétáltunk egyet a Bundon (helyi Dunakorzó), aztán elmentünk egy Xinjiang stílusú étterembe. Mióta visszajöttem Kínába ilyen jót még nem kajáltam! Ettünk nyársra húzott húst, forró karamellbe forgatott édesburgonyát, rizst, teát, tejes teát, meg valami tésztába bugyolált apró húst, amit nekünk kellett összerakni. Voltak kis tészta négyzetek, annak a közepébe kanalaztuk a húst, aztán meg mindenki úgy csinált belőle batyut, ahogy akart. Kézbe fogtunk, és megettük. Huhh, nagyon finom.
Képes voltam primitív párbeszédekre a pincérekkel meg a végén fizetésnél a kasszással. Tényleg primitívek voltak a párbeszédek, de azért dülled a mellkasom a büszkeségtől.

Ja, és ma vagyunk 6 hónaposak Sophie-val, ennek tiszteletére volt a reggeli palacsinta meg az esti hatalmas vacsora. :)